Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-03-17 / 11. szám
MÁRCZIUS 17. 1881. átörökitési képessége mellett mindenkor kitüntcté jeles sajátságait. A piberi államménes az 1870-et megelőző husz évben, mig a nevezett esztendőben e ménes nagy félvérnek normani tenyészanyaggal keresztezése á'tal átalakittatott, csaknem kizárólag lippizai kanezák alkalmaztattak. Ez átalakítás alkalmával gr. Rozwadowski által tett javaslat folytán — onnan indulva ki, hogy az ősrégi, becses lippizai faj Galicziára, Bukovinára, és a partvidékre a legalkalmasabb tenyészméneket szolgáltathatnák : gr. Potocky földmiv. miniszter elrendelte, hogy Piberből a legjelesebb kanezák — szám szerint 28 — Radautzra szállíttassanak át Az 1874 óta fennálló fogarasi államménesben a fedezési programm szerint 1876-tól 76 kancza volt a következő tenyészménekkel : Maestoso, Neapolitano, Siglavy és Favory, a lippizai fajból. Lippiza 1877-ben a cs. k. állammén-telepek által négy helyen volt képviselve úgymint: Drahowyzén 35; Gráczban 31, Klosterbruckban 7, Prágában 2, összesen 75 e fajbeli mén által. A cs. k. kormány által 1876-ban egybehívott lótenyésztési enquête határozataiban figyelemmel volt ama nagy jelentőségre, a melyre eme faj századokon át, a sikeres gondozás által jutott. Ez enqueteben legfőbb elvül mondatott ki országos tajták föntartása és képzése, minélfogva Ausztria öt tenyésztő kerületre osztatott. 1 6) E tenyésztő kerületek ötödikének a lippizai faj tenyésztése, mint a helyi viszonyoknak leginkább megfelelő, ajánltatott. E lótenyésztési enquête következményekép, még a következett év szeptember 19-ikén legfelsőbb elhatározás folytán központi lótenyésztési bizottság neveztetett ki, mely az ország érdekében szükségesnek látszó hippológiai rendszabályokat érvényesítse. Egy, eme bizottmányból keletkezett tervezetben, melyben egy tenyésztési terv is foglaltatott a radautzi államménes számára, a föntebb említett enquête által kimondott nézetek bővitett alakban nyertek kifejezést. A tenyésztési tervbe fölvett határozat 1 6) szerint lippizaiakkal való különtenyésztés oly ezélból kepeztetik, hogy ily mének, mint állami fedező mének, nemcsak az ötödik tenyésztő kerületért, hanem a harmadikért és negyedikért is fölállitandók. A fölállítandó tenyészanyag állománya 30 lippizai kauczában és 2 ménben állapíttatott meg. Az ügetö-versenyek ügyéhez. Néhány megjegyzés Gálthöy ur czikkére. Gálthöy ur gyakorlati végén fogja a dolgot, midőn az ügetőversenyek meghonosítása czéljából egy — public training quertár alakítását indítványozza Tolnában, hol a közeli ménesekből elég jó anyag akadhatna próbára. Hogy azonban az idomítás költségeit kinyerhessék — erre okvetlen szükségesek volnának a versenydijak, ezek adhatására pedig egy ügetőegylet alakulása is, melynek jövedelmei a versenydijakra fordíttatnának. Ily versenyek tartására népes nagy város kellene, bogy a bevételi jövedelmek tetemesek legyenek, s hová Ausztriából is jöhessenek, miután Bécsben ők is kinyitották nekünk pályájukat. l 5) 1-ső tenyészkerület a noriai, az alp-tartományokat magába foglalva. 2-ik ker. a többi alpok és azok végtartományai, a hol a szénatermelés a magtermelést túlszárnyalja. 3-dik ker. Cseh-, Morvaország, Slézia, részben Alsó-Ausztria, hol a magtermelés a szénatermelést felülmúlja. 4 ik ker. Galiczia és Bukovina. 5 ik ker. Dalmáczia, a partvidék. Felső és AlsóKrajna. l e) Bericht über die Taätigkeit des Ackerbau-Ministeriums in der Zeit von 1-ten Juli 1875, bis 31 Deczember 1876, Wien 1877. VADÁSZ- ÉS VEHSENY-LAP. Hogy azonban az ügető-versenyek csak is saját és az ausztriai lótenyésztés javára eshessenek, dijainkból az orosz, franczia és amerikai ügetőket — ha lesznek oly nagy dijaink, hogy ezért érdemesnek tartanák idejönni — ki kell zárni, mert oly vérmes reményben még nem lehetünk, hogy ezekkel csak távolról is concurrálhatnánk. Az orosz-ügetők a bécsi és berlini pályán minden német és osztrák-magyar lovat nagy főlénynyel vernek meg ; minél rövidebb a distanczia — annál inkább. Az orosz-ügetőkkel még egy hosszú geogr. mértföldön is távol maradnak; mert azok 4000 ölet 13—14 perez alatt ügetnek be ; a mi legjobb juckerjeinknek legalább 16 perez kell ehhez. Meglehet, hogy két mértföldön megvernők őket, de ily hosszú distancziák sehol sincsenek a külföldi pályákon. Oda kell tehát félvér lovainkkal is törekedni, a mivel a telivérekkel — hogy sebességűket növeljük — ha a világpiacz számára ügető anyagot nevelni akarunk. K—y. Tisztelt Szerkesztő Ur! Febr. 17-ki lapjában: „Azügető és vágtató lótörzsek befolyása az országos lótenyésztésre" czimű, aDaily Telegraphból közlött czikket olvasva : indíttatva éreztem magamat, hazai lótenyésztésünket e czikkben fejtegetett eszmékkel szembesiteni, s a tenyésztő gazda közönség, úgyszintén a hivatott állami közegek figyelmét e ma már reánk nézve is oly fontos kérdésre felhívni ; s egyúttal az illető köröket eme néhány szerény eszme alapján, ama módok megvitatását я kérni, melyek lehetővé tennék lótenyésztésünk e hiányzó ágát minél előbb létre hozhatni: t. i. az ügető lovat előállítani ! Lótenyésztésünk ma már azon magaslaton áll, hogy Európaszerte jó vételforrásnak tekintetik s kivéve az „ügetőt", lehet is a különböző fajárnylatokat oly kitűnő alakban és minőségben találni, miszerint feleslegünk exportálásával már is tetemesen gyarapodott gazdasági jövedelmünk. Mert lia a magyar lótenyésztést, amint az ma az országban fennáll. nézzük : ugy megelégedéssel coustatálhatjuk annak jelen virágzó állapotját; továbbfejlesztése csakis az egyes tenyésztők szorgalmától és szakértelmétől függ ; miután mindaz, a mit a kormány e téren tehet, oly kitűnő szakférfiú kezében van letéve, kinek ügybuzgalma és szakértelme legszebb reméDveink valósithatását biztosítja. Futólagos tekintetet vetve egyes lófajainkra: a könnyű, népünk használatában levő dolgos lovainkat, ugy a katonaság szükségeit fedező lovakat oly bőségben állit ja elő honi lótenyészetünk, miszerint feleslegünket előnynyel értékesíthetjük, miután a szomszédos államok e felesleget szivesen és szép számban exportálják. Állami méntelepeink czél arányos működése ezentulra is biztosítja e lófaj előállithatását ; úgyannyira, hogy ma már a tramvay-, omnibusz- és közönségesebb hintós lovak is előrehaladottabb lótenyésztéssel biró megyéink polgárainak istállóiból kerülnek ki. Nehezebb igás-lófajok is már vidékenkint (Muraköz, Zala, Vas és Sopronymegyékben) acelimatizált constans fajjelleggel megvannak. S a legújabban a kormány által e czélra exportált e fajbeli kitűnő mének által fejlesztve, meggyőződésem, hogy rövid idő alatt a nehezebb igás teherhordó lovak beszerzésére nem keilend Magyarország határait átlépni. Paripáink általánosan elismert szépek, juckereink jók s a külföld által keresettek. Hintós lovak (Carrosiers) a mezőhegyesi államménes, nagybirtokosaink méneseiben és a kisebb birfökt >k kézi méneseiben szép alak és niegfelt'ö nagyságban találhatók. VadászlovariR. oly szép fejlettségi fokon állanak, hogy kiválóan uehéztarhű lovasok kivételével, csakis az egyéoi hiúság indíthat ! 93 valakit arra, hogy Angliából importál ja vadászparipáit. Tekintsen bárki az országban működő falkáink évi vadászló-kimutatásaira s meggyőződhetik a felől, hogy ma már mennyire túlnyomóan Magyarországban tenyésztett, többnyire félvér ló reprezentálja a vadászló-contingenst ; s ezek falkáink után rendesen mély és neliéz talajon, rendesen sebes iramban, kitűnő bravourral végzik fáradságos munkájukat. Ha e falkák egyes memorabilis vadászatainak történetét oivassuk, látni fogjuk, hogy hazánkban jól nevelt angol félvér lovaink mindig előtte járnak az importált félvéreknek. Telivér versenylovaink kitűnőségét bizonyítják a külföldi pályákon nyert győzelmeik ; saját versenypályáinkon észlelt nagyszerű formáik, de leginkább és leghathatósabban jó félvér lovaink. Csakis sebes ügetőnk nincs ! Ide érve tehát, miután a fent emiitett czikk végén t. Szerkesztő Ur is ugy nyilatkozik, hogy a mindinkább terjedő ügető-versenyeket tekintve, eme kérdés szellőztetésére felhívja hazai lótenyésztőinket, magam is el jöttnek látom az időt, hogy az ügetők kérdé sével országszerte foglalkozzunk. Foglalkozzunk pedig főképen gazdászati tekintetekből, hogy eleve átértve a helyzet fontos voltát, annak idején hozzáfoghassunk egy oly ló előállításához, mely maholnap keresett luxus-czikk lesz, sőt már ma is az, minek folytán jövedelmező forrássá válhatik tenyésztőinkre nézve. Annál is inkább, miután eltérőleg a telivér-versenylótól, melyet csakis nagy vagyonnal biró egyének tarthatnak; az ügető ló közönséges használatban mindensorsú egyén birtokában, mint használati ló, éveken át végezheti hasznot hajtó munkáját, s alkalmilag egy versenyre kellő condhióban kihozva, bárki lovával előnynyel mérkőzhetik. Példa erre „Justin Morgan", a hires amerikai trotter, hasonnevű Vermont i oskolamester gazdájáról elnevezve. E ló annak idején legsebesebb üge tője volt hazájának, sok versenyt nyert gazdájának s 29 éves korában mult ki, miután sok és nehéz munkát végzett! Ebben rejlik magyarázata ama jelenségnek, hogy a nyilvános sport e neme bárhol megkezdve, a közönség által rögtön felkaroltatott. Nálunk is lábra kapott már e sport, s ha ügetőversenyeink eredményeit tekintjük, ugy azt látjuk, hogy az internationalis dijainkat rendesen drága pénzen külföldön vett lovak viszik el. Vájjon nem volna-e szükséges arról gondoskodnunk, hogy itthon neveljünk lovakat, melyek előnvnyel mérkőzhessenek ügető verseny dijainkért. Mert, hogy ily speciális czélokra lehet biztosan lovat nevelni, azt Amerika bebizonyi totta. Rövid 40 év alatt e czélt tartva szemelőtt, sikerült az amerikei tenyésztőknek oly ügető lovakat nevelni, melyek 1 német mértföldet 10 perez és 57 másodpercz alatt futottak meg. Az 1880-iki legsebesebb 2 amerikai trotter rövidebb idő alatt ügette át az 1 angol mértföldet, mint Nemzeti-dij-nyerőnk ugyan-e távolságot vágtatva megfutotta.*) Két irány volna lehető; az ügető lovat hazai tenyészetünk utján a legrövidebb uton előállíthatni: Vagy az Orloff-vérrel, vagy az amerikai trotter vérrel való keresztezés utján. Tekintve e két „fajló" tulajdonait: ugy *)Bocsánat, itt tévedésnek kell lenni. A legsebesebb amerikai trotterek (S. Maud, Rarus, St. Julien) legjobb recordjai 2 p. 11 és 12 mdp., de ezek oly phoenomalis jelenségekminta vágtató lovakközt Kincsem, Achievément stb. A legjobb recordok 2.20—2.30, azaz átlag 2 25, mig a Nemzeti mértföldjét 1 perez 45—55 mdpercz tehát átlag 150 alatt futják. Igaz, hogy az valami rendkívüli dolog, h ogy ügetés és száguldás közti különbség csak 35 mdpercz ; de ez még is nagy idő. Tény azonbin, hogy Rarus ideje és a franczia ? ideje közt csak 25 mdp létezik. Szerk.
