Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-03-17 / 11. szám

MÁRCZIUS 17. 1<З81. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 89 a ménesbe. Zebettát sok baleset érte idomi- 1 tás alatt, olyan, mely a legjobb lovat is érheti. Én, ki nem vagyok oly magas igényekkel mint br. Bánffy György, megelégedném vele, ha csikai mind olyanok volnának, mint ő maga. A mi Erdő-Szépét illeti, magam is be­ismerem, hogy dög, és ez az egyetlen pas­sussa br. Bánffy czikkének, melylycl egyet­értek. De itt is tévedt czikkiró ; mentségeül szolgálhat azonban, ama körülmény, hogy még akkor gyermek volt, amikor édes atyja, ha nem csalódom, 350 frton vette Erdő-Szépét, melynek mint Kisbér szülöttjének ivadékai nem élvezik a 2% kilo teherkönnyebbséget. Ha figyelemre méltatta volna br. Bánffy a V. V. lapok 8-dik számában közlött czikke­met, abból láthatta volna, hogy épen az ily Erdő-Szépe-fajta állatok behozatala megaka- í dályozására óhajtottam egyfelől a 2'/ 2 kilo teherkönnyebbséget a belföldi szülék ivadé­kaira, hogy ezáltal kényszerítve legyenek azok, kik Magyarországon nevelt tenyészanya­got hoznak be, jobbat hozni az Érdélyben nevelteknél, annyival jobbat, hogy még a 2% kilo daczára is verje meg azok ivadéka eme­zekét. Es legyen megakadályozva azon classisú lovak behozatala, melyeket Magyarországon ngyen osztogatnak. Ha a br. Bánffy Ádám ajánlata elfogad­tatnék és az erdélyi kitétel belföldire változtat­tatnék, ugy a mostani — br.BánffyGyörgy ál­tal silánynak qualificált és versenyanyag szóra nem is érdem esitett kanczáknál valamivel jobbakat igen könnyen lehetvén Magyaror­szágról behozni pár száz forintért, ennek iva­déka habár elég jó volna is a 2% kilo ki­egyenlítésére, nemkevésbbé volna azért dög, oly dög, melyDek importálása káros. „Láttuk tavaly 3 éveseinket" — igy szól tovább a czikk „egyik roszabb volt a másiknál, teljesen fejletten mindenik." Ha czikkiró a fejletlen helyett készületlent irt volna, közelebb járt volna az igazsághoz. Sem Csicsó, sem Bucarest fejletlen nem volt. Ama hosszú idő alatt, bogy e mes­v°rséget folytatom, legalább annyi ragadt reám, hogy tudom a különbséget a fejlett és fejletlen közt. Arról Csicsó nem tehet, hogy Gödön, hol idomitásbar volt, galopp helyett a dóstára küldözgették. Valamint Bucarest sem olt oka ama balesetnek, mely őt 3 hóval verseny előtt érte, és 6 hétig boxjában tar­totta ; hogy vágtatása hatalmas volt, azt lát­tam magam és szakértők is mondták. Prole­tart, az igazat megvallva, nem figyeltem meg ; abból Ítélve a mit láttam, ez is inkább ké születlen mint fej lei len volt. Végül ama propositiojára br. Bánffy Györgynek, hogy adják a 200 4b erdélyi tu­lajdonos birtokában levő bárhol nevelt lová­nak, az a megjegyzésem, hogy ez nagyon káros befolyással lenne lótenyésztésünkre. Kétségkivüli, hogy az ilyen, nyerészkedésre megvett ló megveri 3 éveseinket, a mi a belföldi tenyésztőkre nagyon lehangolólag hatna, a nélkül, hogy valami garantia volna arra, hogy az illető nyertes az országban marad mint tenyészanyag ; ki áll arról jót, hogy én, ha megveszek Magyarországon egy jó lovat, azzal a kolozsvári aranyokat beseprem, azután nem adom azt vissza Magyarországra eshetőleg még jó nyereséggel sem. Ez igen lucrativ vállaiat volna részemre, de felette káros a tenyésztőkre, kiknek orra elől a megérdemlett jutalmat, saját érdemem nélkül elcsípném. A tenyésztés mit sem nyerne ez által, czélunk pedig nem egyes nyerészkedők díjazása, hanem a tenyésztők buzdítása, gyá­molilása, a mit egyelőre csakis a belföldi anyag pártfogása által érhetünk el Br. Wesselényi Béla. Elmefuttatások. Midőn Verneuil közel két éve a kisbéri ménes számára nagy áldozatok árán megvé­tetett, s e vétel több oldalról igen szerencsés fogásnak jeleztetett, nem tartoztam azok közé, kik e nézetet feltétlenül magokévá tették. — Nem pedig azért, mert egyrészt a fize­tett árat túlságosnak tartottam, másrészt pe­dig, mert azt hittem és hiszem most is, hogy hasonló jó, vagy talán még jobb tenyészanya­got, illetőleg apalovat olcsóbban is kaphat tunk volna. — Szolgáljon állitásom és néze­tem igazolására az, hogy, mint értesültem, Sil­vio és Petrareh sem kerültek volna ennyibe, Craigh Millar, George Frederick, Albert Vik­tor, Duch Skater stb. pedig fele árért vagy még azon is jóval alól lettek volna megsze­rezhetők. Szóljak-e Mortimerről, Verneuil atyjá­ról, mely ivadékai által elsőrendű apalónak bi­zonyult s 25000 dolláron adatott el.*) Bizony drága sors-jegy Verneuil, mely hogy nyer-e teruót valaha? az idő mutatja meg. * * *. Na de foglalkozzunk ujabb dolgokkal. Kisbér részére ismét történt egy jelentékeny aquisitió Angliában. Mint a lapokból értesü­löd, a br. Rotschild által neveltetett Gunnes­bury vétetett meg 2000 fontért A ménnek pe­digree-je okvetlenül nagyon fashionable. — Hanem, hogy elégséges-e ez arra, hogy ezért és csupán ezért 20,000 frton felül fizettessék ? erre részemről, megyőződésem szerint, nem­mel felelek. Mert azt, mi a Vad. és Vers. Lap hete­dik számában a Gunnersburyra vonatkozó jegyzetben áll, hogy t. i. mai napság a teli­vértenyésztésnél nem néznek a bebizonyí­tott képességre (Leistung), hanem csak a pe­digree esik mérlegbe, ezt, bocsánat az ellen­véleményűektől, el nem fogadhatom.**) Hiszen lia ez állana : ugy Verneuil sem lenne tekin­tetbe vehető, mert hiszen, Mortemer leszár­mazása sem valami fényes. — És hát vájjon ha Isonomy és Robert the Dewil nem bizo­nyultak volna a pályán oly kitűnőnek : utasí­totta volna e vissza előbb tulajdonosa a lová­ért kinált 10,000 guinee-t, és mernének-e utóbbinak társbirtokosai Bertram fiáért 12000-et kérni? Ennek valódiságát, azt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, mert a mennyire szükséges a teli vértenyésztésre szánt apalónál a pedigree re tekintettel lenni, legalább is annyira számolni kell annak bebizonyított versenyképességével, s a kettő képezi a fac­torokat, melyek egy apaló becse megítélésé­nél alapúi szolgálnak. Áz egyik kellék tehát, t. i. a pedigree, Gunnersbury-nál kifogástalan, de tehetsége, bebizonyított képessége már más szemüvegen át birálandó meg. — Az, hogy mint kétéves, párszor helyre futott, mint 3 éves épen semmi tehetséget sem mutatott s mint 4 éves még csak nem is indult, mit bizo­nyít? Felelet azt, hogy a Newminster-től örök­lött valószínűleg könnyű alkatánál fogva 2 éves korában compaktabb ellenfeleinél in­kább volt conditioba hozható, mely előnyben mint 3 éves nem részesülhetvén : semmit sem mutathatott, s hogy a 4 éves ló, vagy abso­lut tehetség hiján, vagy pedig az átélt csa­tákban szerzett sérülések következtében a többi idoraitásra érdemesnek vagy alkalmas­nak nem bizonyult. (Felvilágos, hárább. Szerk.) Hogy mindez kivánatos3átett-e ily arány­lag igen magas áron megszereztetését ? erre feleljenek telivértenyésztőiuk. Dixi et salvavi animam meam. Ha már most veszszük, hogy kiadatott Ver­neuilérc mintegy 100,000, Gunnersbury-ért 20—22,000 és az angol Derby és a Grand­prix nyerője Kisbér öcséért, azért mert bátyja a nevezett két nagy versenyt megnyerte, 15000, összesen tehát* köriilbelől 135,000 frt, önkénytelenül előnkbe tárul a kérdés, nem czélszerűbb lett volna-e ezek helyett két ki­próbált mént és 6—8 elsőrendű kanczát Kis­bérnek megszerezni? Mindez a jelenlegi an­gol lóárak mellett nagyon is lehetséges lett volna. * * Bizony Kisbér sem halaszthatja tovább néhány jó kanczának Angliában vagy ha ez könnyebben menne, Francziaországban beszer­zését ; s feltéve, hogy erre a czélra van némi alap, az alkalom most igen kedvező lenne a jelentékenyen leszállott árakkal szemben. — Hiszem, hogy az Angliában egymást követő nagyobb árveréseken, mint р. o. legközelebb is a J'Anson féle kanezák eladása alkalmá­val lehetne jutányos vételeket eszközölni. — Mindez igen kívánatos lenne, mert, lia Kis bér a számban és minőségben nagyon leapadt kancza-anyag lassankénti pótlása és felfrissí­téséhez komolyan hozzá nem kezd : ugy nem csak jó hírneve száll alá, de veszít is ama hivatásából, melynélfogva mint egyik főtényező, lendületet ad telivértenyésztésünk fejlődésének. * * * Telivér-tenyészanyagunkról lévén szó, eszembe jut : mi volt ez ezelőtt 20—25 év­vel s mi ma ? Mily óriási különbség ! Akkor az importált, többnyire félig lei őrt angol Sel­ling plater-ek ellen honi teuyésztményeink vajmi kevés sikert mutathattak s egy Barba­rina, Cornflower, Aucta stb. szerepeltek a nem­zeti dij nyerőiként; ha lovaink egyike el­vétve megjelent Németország gyepein : azzal legfelebb tulajdonosának reá tett kiadásait szaporitotta. — Mindez mennyire megválto­zott, s mily örvendetes lendületet nyert a tenyésztés és verseny ügye nálunk?, erről eléggé beszélhetnek az elvitázhatlan tények. — Ma hála istenek ott állunk, hogy lovaink bárhol becsülettel felléphetnek, s a szomszéd Németország tenyésztő és versenyző publiku­mára nézve pedig épen veszélyesekké is vál­tak. Bizonyítják ezt a Sporn hasábjain tu­czat számra megjelent feljajdulások s a teli­vértenyésztés regeneratiójára vonatkozó szám­talan nézetnyilvánitások. Valóban nem csu­dálkozom rajta, hogy a szomszédok komo­lyan gondolkodóba esnek tenyésztésük és versenyügyüket illetőleg ; a csalódások tö­mege s a szenvedett vereségek légiója mél­tán bánthatja őket. Vájjon mi lehet oka, hogy Németország, mely elsőrendű apa lovak beszerzésére tete­mes összegeket áldoz, kitűnő és a miénknél sokkal nagyobb számú kancza-anyaggal ren­delkezik, velünk szemben évek során át kö­vetkeztesen rövidet huz? E kérdés felett so­kat gondolkoztam, a nélkül hogy magamnak kellőleg megfejteni képes lettem volna. — Az ügy érdekességénél és fontosságánál fogva kívánatos lenne, ha e szaklapok hasábjain ide vonatkozó nézetnyilvánitások történnének. — Ezelőtt pár héttel magam is irtam egy e kérdéssel foglalkozó, br. Majtényi Izidor ba rátomhoz szóló nyilt levelet, de a kezdemé­nyezés dicsőségét másoknak akarván fenn hagyni : jobbnak láttam soraim közlését el­halasztani.***) .. . d v. *) Ne felejtsük, hogy Mortemer 16 éves volt, mi­dőn ez áron eladatott. Szerk. **) Engedelmet kérünk, de nem is egészen igy volt mondva; hanem : „Gunnersbury verseny-carríéreje ugyan nem nagy, de most, midőn már nem annyira az individuális tehetségre, hanem a famíliára néz a te­nyésztő — elégséges." Ezzel azt hiszszük, senki sem mondhatja azt, miszerint mi az egyéni képességre mit sem adnánk. Jelszavunk továbbra is - pedigree és egyéni képesség. Szerk. ***) Örömmel üdvözlünk minden oly kezdemé­nyezést, mely, mint a fentebbi közlemény, a sport és telivér-tenyésztésre nézve fontos kérdéseket ily ügy­buzgó szakavatott és tárgyilagos módon hoz megvi­tatás végett szőnyegre; és szívesen nyújtunk tért ily felszólalásoknak, ha egyben-másban nem is egyezik saját nézeteinkkel; mert csak eszmecsere érlelheti az eszméket. A németországi inferioritás okainak kér­dése bizonyára nem fog felelet nélkül maradni : s ta­lán nemcsak az a tisztelt sportsman, kire a felszó­laló appelait, hanem mások is hozzá fognak szólani ez érdekes kérdéshez. A mi végre a telivér-impor­tunkat általánosan ille-i, ezekre már legközelebbi la­punk meghozza a választ. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents