Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-03-03 / 9. szám

Előfizet és. Egész évre. . . . 12 frt Félévre.... 6 „ „Vadász- és Versenylap'' szerkesztőségébe PESTEN, Nemzeti Casino épület intézendők. Szerkesztőségi iroda: Pesten Ncmz.Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők a kéziratok is. Megjelenik a lap minden csütörtökön. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 9. sz. a VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP előfizetési ára: Egész évre 12 frt. Fél évre 6 frt. Az előfizetési pénzek a szerkesztőséghez (Nemzeti Casino, hatvani-utcza) intézendők. Hl YATALOS. A pesti verseny-programmokhoz még következő pótlások és igazitások járulnak : Az őszi október 18-ki versenynap programmjához jön : VI. Reiter club akadályverseny, 300 frt stb. (A propositiók alább közöltetnek). A „Casinoi dij" távolsága 3200 meter. Az augusztus 20 ki mezei gazdák versenyében az 1-ső 250 frt, a 2-dik 100 frt, a 3-dik 50 frtot kap. A megjegyzések rovatához : 12. Minden ló után, mely handicapre neveztetett s a terhet elfogadta, 5 frt fizettetik a tételekkel. Budapest, 1881. febr. 20. Megbízásból a titkárság. TELIYÉREK és VERSENYEK. Erdélyi ügyek. Tisztelt Szerkesztő Ur! —A kolozsvári versenyek propositióiról — becses lapja 7-ik és 8-ik számában közzétett észrevételekre Budapest, 1881. márczius 3. óhajtok néhány megjegyzést tenni. A 7-ik számban u. i. az áll: A kolozsvári lovaregylet választmánya vagy annak legalább egy része az államdijak feltételeiben ismét változtatást kiván, és pedig lényegest, t. i. hogy a 200 és 300 arany államdijak feltételeiből hagyassék ki ama passus „erdélyi mén vagy kancza ivadékára 2 és fél, mindkettőére 4 kiloval kevesebb"; — erre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy az 1880-iki tavalyi választmányi gyu lés, mely hivatva volt az államdijak feltételeinek kidolgozására, a 300 arany államdij propositióiban semmi lényeges változtatást nem kivánt tenni; hogy ezen feltételek a minisztériumhoz mégis nem az azelőtti évekhez hasonló értelemben fogalmazva küldettek fel : az — mint később kiderült — a választmány tudtán kivul történt, s e szerint a választmányt nem illetheti ama vád, mintha minden évben más feltételeket óhajtana az államdijakban, anyivai is inkább, hogy a lovaregyleti választmány tavaly sem azt nem kérte, hogy a „Belföldi mén vagy kancza ivadékainak" addig engedett teherkönyebbség erdélyi szülők ivadékainak adassék ; sem azt nem kérte, hogy az Erdélyben elletett és felnevelt passusból a „felnevelt" szó kihagyassék. — Midőn a feltételek ezen két változtatással küldettek vissza — mint már megerősítettek — én részemről akkor csak a felnevelt szónak, a propositiókba felvételéről szóltam, mivel a másik passus végett nem lévén akkor olyan ló, melyre ez alkalmazható lett volna — nem akartam (a nevezések is közel lévén) a dijak engedélyezését ezzel is hátráltatni, s igy történt, hogy a propositiók ezen része nem lett kiigazítva. — Mint fentebb is emlitém tehát, ezen passus: az erdélyi mén vagy kancza ivadéka stb, csak véletlenségből lett a „belföldi" helyett beleírva; a váXXV. évfolyam. lasztmányi gyűlés arra tavaly nem is reflectált az államdijakat illetőleg s az idén is csak azt proponáltam, hogy az azelőtti évek óta fenálló propositiókat küldjük fel a 300 arany államdijat illetőleg. — Erre Wesselényi Béla báró ajánlotta, hogy a belföldi szülők ivadékainak (már más államdijakban sem levén teherkönnyebbség engedve), ezt törüljük mi is ki ; — elfogadtuk — s ennyiben történt változás. A mi a 200 arany államdijat illeti, ebben a választmány változtatást kivánt, még pedig azon oknál fogva, mivel a tavalyi mezőny, mely a 200 aranyra előállt,kivétel nélkül a legsilányabb példányokat mutatta be, mely mezőnyből a nyertes, mint tudom, 1200 frton, lett eladva, az igaz, államménnek, de ez semmit sem bizonyít. A mi a tenyésztésben való helyes irányt illeti, azon irányt nem a néhány száz arany, melyet alamizsnaképen kapunk Magyarországtól — fogja a helyes uton megtartani ; (vegyék el mind az államdijakat, s a mint állítunk 1200 frtos dijat saját erőnkből félvér lovainknak, alapítunk teíivéreinknek is megfelelő dijakat) ; — hanem venne irányt a telivér-tenyésztés, ha gondoskodna a minisztérium, hogy Erdély is kapjon legalább két olyan mént, melyhez telivér kanczáit jó kilátás reményében küldhetné. Minket erdélyieket, a hol lehet, el nem mulasztanak tanítani, hogy „ezt kell tenni, azt kell tenni" ; — tudnók mi is a módját. Magyarországon minden ménló-telepen van legalább egy olyan mén, mely valaha gyepen volt; Erdélyben, ha privatus ilyet nem bérel ki, telivér kanczáinkat nincs hová küldeni. Ott van Prince Paris, mondják ; de mi részünkről előbb megvárjuk, hogy Prince Parisnak a tavaly Kisbéren fede zett számos telivér kancza után minő ivadé-