Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-01-06 / 1. szám

de caak 200 aranyig, s egyúttal kérdés tetetett a fővárosi tanács részéről, hogy minő díjazásra kívánná forditni a Lovaregylet — a kért fővárosi dijat; mire ez utóbbi a ko vetkező ujabb felirattal felelt : A bevezető czimek és sorok után : „Azon kérdésre, hogy a főváros pénzügyi ésgazdasági bizottsága által általánosságban javasolt, s a pesti lóversenyekre adandó díj mini módozatok mellett és miu5 futtatásra volna legczélszerübben fordítandó 4 van zerencsénk a tek. tanácsnak ide mellékelve egy ily dij propositióját előterjeszteni s azt pár magyarazó ; szóval kisérni. Előre bocsátja a tisztelettel alólirt egylet, hogy 1 r főváros törvényhatósága által adandó s annak nevét viselendő dijat, a minden évben augusztus 20-an Sunt István országos ünnepén tartandó versenyek legfőbb dijaként íogná kitűzni. Oly időszak ez, midőn az ország minden részéből ezrenként jönnek a látogatók a fővárosba, s egy, délután 4 órakor — a kies ligetben — kezdődő verseny-meeting a legnemesb szórakozást nyújtaná azon vidéki közönségnek, melynek nagyobb része maga is lótenyésztő, de versenyeket még soha sem látott, s vele a telivérió fölényét — mint az országos félvér lótenyésztés :ek regenoratorát — ismerni nem tanulhatta. Hogy azonban e versenyek, de különösen a főváros nevét viselendő „Budapesti .dij' valóban oly érdekes és nagymérvű legyen, és maradandó benyomást hagyjon minden évben — ugy a néző, mint a lótenyésztő közönség közt : arról első sorban a Lovaregylet az által vél legczélszerübben gondoskodni, hogy с futtatás feltételeit egy „nemzetközi verseny" szellemében dolgozá ki. Részt vehetnek ugyanis abban minden országbeli és minden korú lovak; ehhez járulván az, hogy kedvezi teher szabás folytán, a már nagy dijakat nyert lovak mellett a kevésbbé első osztályúaknak is igen kedvező esély nyujtatik győzelemre, a mi biztosan engedi remélni, hogy a főváros e dijáért mindig számos és jó classisu ló fog indulni, és igy e futam nemcsak igen érdekes, de a telivér törzs anyag egyik legkitűnőbb próbája is leend. Másrészről azonban — hogy ez csakugyan létesülhessen s e dij mintegy kihivó erővel birjon ne csak a birodalom, de a szomszéd országok jobb lovainak, s ezzel a külföld gazdag sportmaneinek ide vonzására is : ez Magyarország fővárosának tek. taná- VADASZ- ÉS VERSENY-PAP csa és képviselő-testületének bölcs belátása és munificentiájátói függPáris város tanácsa, daczára e világ-város műkincseinek - melyek elég vonzerővel bírhatnának — szükségesnek látja évenkint 50000 franccal járulni a Grand prix de ParÍ3"-hoz s ezeukivül még két tetemes dijat a „Prix de la Ville"-t és „Prix de le Municipal"! ad, s ezzel ujabb látogatásra gyűjti a világot falai közé: Brüssel, Berlin, Hamburg, Hannover, Baden-Baden, Bécs, Prága nagy dijakat adnak a lótenyésztés főpróbáira. Nálunk Sopron Soo aranynyal dijaz csak egyetlen futtatást : a „Polgár dij'-t ; Pozsony, Kolozsvár, Debreczen mind adnak egy pár száz aranyat, s maga a régi kis Pest is — a 40—50 és években már 200 aranyat és többet is adott, s vele — mint azt már más alkalommal kifejtettük — társas életének élénkítésére tetemes haladást tett. Nem tartjuk ezek után szükségesnek, hogy a tekint. Tanács és fővárosi képviselő-testület előtt még hosszasabban indokoljuk azt, miszerint egy 5000 6000 lormtos díjnak megadása legalább 5-6 évi cyclusra - gyakorolhatna csak — több más apróbb díjjal — ily vonzerőt, s hogy a kiadás, melylyel egyrészről a hazai lótenyésztést mozdítja elő, másrészről — indirecte — százszorosan hozza vissza kamatait a fővárosnak. Részünkről, daczára azon több százezer forintra menő kiadásnak, melylyel a főváros díszének megfelelő alkalmas helyet teremtettünk e czélra, még a májusi és őszi versenynapokra is gondoskodtunk ily nagy vonzó erejű dijakról, s csak a kezdő évek nehézségei késztetnek, hogy a pünkösti és „István-napi" szándékolt meetingek fődíjainak egyikét a fővárostól reméljük. Nemcsak Ausztria és Németország, de a könnyüközlekedés mellett, Románia, Lengyel- és Oroszország tenyésztőit és fogyasztóit is ide lógják vonzani az ily nagy versenyek, s legjobb lovaikat hoznák a próbára. Mi tek. Tanács nem félünk e küzdelemtől, mert ez aczéloz és erősit, s mert a sport legfőbb jelmondatát valljuk mindenkor, mely igy hangzik : „győzzön a jobb !" A tek. Tanács és képviselőtestület szives határozatát kérve, maradunk Budapesten I8s0 évi october 22-én tartott ülésünkből. Kiváló tisztelettel „A Pesti Lovar Egylet. " Szükséges volna, hogy a Lovai egylet t. tagjai s mindazok, kik a hazai lótenyésztést szivükön viselik és a főváros lakosai, befolyásukkal e dij megadására hatnának. Hírharang. Bécsből értesülünk, hogy a Directorium szokásos 3 évi cyclusa lejárván, a szombaton tartott ülésben ujabb tagokul megválasztattak : Hg Esterházy Pál — azelőtt is volt. Gr. Széchenyi К — azelőtt is volt. Gr. Esterházy M. helyett gr. Stockau Gy. Hg Trauttmansdorff — azelőtt is volt. Baltazzf Arieztid — azelőtt is volt. Nálunk az alapsz. szerint minden évben uj választás alá esnék a Directorium, mi az ügykezelés tekintetéből igen hátrányos, kivált most midőn az uj versenytéri építészet ügye még nagyobb részt lebonyolulatlan. Szükséges lenne az alapszabályok e pontját módosítni vagy a jelenlegi directoriumot továbbra is megnyerni. A kilenczes bizottmány néhány Pesten levő tagja, s több telivér- és fél vér-tenyésztő a napokban értekezletet tartott itt, melynek eredménye egy, a földm. ügyi miniszter ő nmgához intézett felirat, melyben aggodalmak fejeztetnek ki a kisbéri telivér-kancza-anyag fogyatkozása felett, s felfrissítésül néhány első-vérű családbeli kancza és egy telivérmén (for Carossiers) hozatala ajánltatik. Azonkívül szóbajött egy nagyhírű mén megszerzése, melynek módja azonban még nincs megállapítva. Mr. Cavaliero a napokban Pestre jött. Mint halljuk ő legközelebb Angliába utazik tenyész-anyag bevásárlására. A többi közt gr. Hunyady Imre ő méltósága számára is volua megbízása. A bécsi Jockey-Club elfogadta a Verseny-szabályokban a pesti választmány által indítványozott változtatásokat, ugy hog)- azt a legközelebbi pesti közgyűlés elé terjeszthetni. jelentésem után, „hogy muszka nincs még sehol", kérdeztem, hogy most már mitévők leszünk? Erre a főparancsnok, Gál Sándor tábornok ur, azt felelte, „hogy: hát menjen kiki a merre tetszik." „Pajtásom" ez alatt egy huszár által veze.tettve, újra szives volt hátára fogadni és éri több barátommal együtt, az erdők rengetegébe belovagolva, álutakon nővérem birtoka felé irányoztam lovamat. Ide délfelé mintegy 11 órakor szerencsésen meg is érkeztünk, és igy 19 órai folytonos lovaglás után Pajtásom a kényelmes istállóba vezettetett, jól ápoltatott és kényelmes szalmaalján kipihenhette fáradalmait. Magyarországra kimenekülve, a Pajtást is magammal vittem, és itt is nagyszerű lovaglásokat tettem vele, mig végtére Kolozsvárra visszakerülve, a Pajtás is hű kisérőm maradt. — De most már ideje lesz a Pajtásról is irai. Pajtás, gr. Bethlen Farkas ménesében, egy erdélyi kanczából, Phanthom angol telivér után, (melynek apja a hires Eat volt) származott és neveltetett. Négy éves korában én vettem át, harmadmagával, idomítás végett; a szabadságharcz kezdetén BethleD Farkas gróf. Földvári földbirtokosnak adta el, ki mint önkénytes, Bem apó mellett, galoppin volt, és az első szebeni csata után e Pajtáson egy húzómban 14 mértföldön át, Szebentől M.-Vásárhelyig 6 óra alatt lovagolt vissza, miután egész nap csatában volt vele. E műtette után vettem én meg, lovagoltam át vele az egész hadjáratot, soha kifárasztani nem tudtam és öt évig lovagolva, soha lépésbe venni nem voltam képes, tánczolva járt csatában, agarászaton, uton és sétatéren. Nehéz voll lovagolni és csak a szép szó meg a hegyes sarkantyúk fékezték annyira a mennyire. A hangfokozatot bámulatosan értette, és ha szeliden vagy dühösen ejtettem ki nevét, határozottan tudta, hogy most mit kell tennie. Érzékeny, ideges volt, a durva bánást nem tűrte és megvadult rá. Nyolcz-kilencz órai lovaglás után se lépett, és a legkisebb intésre öt-hat levegő-ugrást tett. — Bánffy Albert báróval egyszer nővéremnél B.-Hunyadon 1853-ban találkozva, ő egy Oreol nevű szürke félvér herélt lován ült, és én a Pajtáson, Kolozsvárra belovaglandók. — Hunyad 7 l/

a német mértföld Kolozsvárhoz, hegyek és völgyek között vezet az országút tova s e távolságot 2 és egy negyedóra alatt tettük meg, és az Oreol kimerülve lépdelt Kolozsvár város utczáin végig, mig a Pajtás tánczolva, és egy levegőugrással adva kifejezést vig kedélyének és fáradhatatlanságának, frisen érkezett haza. Máskor Bethlen József gróffal Válaszútra lovagoltunk Kolozsvárról, lovat vásárolni. A gróf egy más igen jeles lovamon ült, Priam nevü barna pej herélten, (melyet meg is vett, és a csákói falka utác egyike a legjobb lovaknak volt,) én a Pajtáson. — Visszajövet lovat cseréltünk, és jól-lehet József gróf igen kitűnő lovas volt, mégis keményen küzdött a Pajtással, és a. midőn 5mértföldnyi utat 1 óra és egy negyed alatt megtéve, Kolozsvárit leszállt a Pajtásról, mindkét belső térde vérzett és azt mondotta nekem, hogy : „igaz hogy az a Pajtás páratlan jó ló, de ha ingyen adnád, se ,enném át, mert ez veszett állat!" Egyszer tudósítást vettem, hogy egyik szegény gyermekem nagyanyjánál halálosan megbetegedett Kolozsvárit. Én liés fél mértföldre voltam Kolozsvártól. Előre küldtem Pajtásomat Csúcsára, mely 8 mértfóldre fekszik Kolozsvárhoz, odáig egy sárga sibói kanczán lovagoltam, itt a Pajtásra ülve, 2 óra és 3 negyed alatt Kolozsvárra értem, magam teljesen kimerülve, de a Pajtás tánczolva lépdelt be a kapun. Agarászatokon 9—10 órát ültem rajta, néha 6—7 nyulat űzve, a keresés alatt soha léptetni nem voltam képes, szügybe vágva szép fejét, előre hegyezve két keskeny fülét, büszkén és negédesen tánczolgatott tova, egyszer magasra emelt fővel, villogó szemekkel tekintett át a láthatáron és ha a „Hajrá" felhangzott, három-négy levegőugrással kezdte meg az űzést, melyet oly rohammal tett, hogy ritkán maradtam el az agarak sarkaitól. A kolozsvári sétatéren ugrató helyek voltak fölállítva, és köztük egy 5 láb magas akadály, ezt nem egyszer ugrotta biztosan és minden tétovázás nélkül át. Öt év alatt, közép számítás szerint, naponkint öt mértföldet lovagoltam a Pajtást és igy összesen 9125 mértföldet tett velem. Soha beteg nem volt, soha sem meg nem tagadta az eledelt és soha de soha fánidt ki; kimerült- , séget rajta nem észleltem. Élő barátaim, Bethlen József és Sándor grófok, kik ösmerték, de sőt az utóbbi gr. Bethlen Sándor — megvásárolván, sokáig lovagolta a páratlan kitár tású „Pajtás"-t. В—». L \