Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-12-22 / 51. szám

479 meg, pedig azt hiszszük, miszerint nem lett volna czélszerűtlen az ottani kanczák egyikét vagy másikát még hozzá beosztani ; hiszeü csak ez évben is fényesen bebizonyult Caesarnak hamburgi Derby győzelmével, menynyire ajánlatos a Rataplan, respektive Kettledrum vért számításon kivül nem hagyni, annál is inkább, miatán Harry Hallban még az annyira, kivált nálunk, jó szolgálatokat tett Voltigeur-vér is kering. Harry-Hall évének egyik legjobb productuma volt, vagy talán a legjobb is; de ba nem, bizonyára alegkitartóbb, és most egyike a legerősebb csontozató és leghatalmasabb méneknek; reméljük is, hogy privát tenyésztőink nem fogják őt a számításból kihagyni, —és miután mint alább örömmel közöljük Cambuscan is uiból használatra bocsáttatik, kíváncsiak vagyunk, miszerint nem fog-e a már megtörtént beosztáson változás történni, és a kisbéri kanczák némelyike, egyik vagy másik méntől elvétetvén — nem fog-e neki adatni ; hiszen egy Mildreddel való keresztezése mily szép eredményeket adott, azt Merény versenycarrierjén kivül az ez évi egyéves kisbéri csikók árverése is a legjobban bizonyítja, melyen az egyéves kisbéri csikók árverése is a legjobban bizonyít, melyen az egyéves Milon oly heves árverés tárgya lett, és az összes csikók között a legmagasabb árt a respectabilis 10.100 frt árt érte el. * # * A propos a fentebbihez — értesülünk — hogy Cambuscan jövő használhatóságának végleges megalapítása végett orvosi consilium tartatott a napokban Kisbéren, melyen a 3 állami ménes főálktorvosain kivűl dr. Varga és dr. Azary budapesti állatgyógyintézeti tanárok is részt vettek. - Olvasóink emlékezni fognak, hogy a kiváló kisbéri törzsmén— Kincsem apia — mintegy lV

2év előtt orrkifolyást kapott, mely ugyan soha egy perezre sem vált gyanússá, de a nagyértékű általa fedezendő telivéranyag megóvása érdekében mégis tanácsosnak látszott az 1881diki idény alatt Cambuscannel nem fedeztetni. Miután azonban egy év óta tartó gondos megfigyelés sem tudott időszaki könnyű bántalmaknál egyebet constatálni, most pedig már hónapok óta ezek is megszűntek, s a kiváló I szakférfiakból állott orvosi consilium teljesen aggálytalannak nyilvánitá a kitűnő conditióban lévő apaló állapotát , annálfogva véglegesen kimondatott, hogy az 1882 iki fedezési idény alatt ismét fedezésre hssználható. Azt halljuk, hogy a telivértenyésztők tömegesen fel is használják az alkalmat, a mennyiben már eddig 20 kancza jelentetett be Canibuscanhez. Cambuscan tehát fedezni fogja az 1882 ik évben az egyes tenyésztők részéről bejelen tett 20 kanczát, mig a kisbéri ménes saját kanczái közül egy sem osztatott be hozzá. E körülmény — mint alkalmunk volt hallani — az érdekelt körökben csodálkozást keltett, sőt némely oldalról ama gyanú kifejezését hallottuk: vájjon talán mégis gyanús Cambuscan állapota? Illetékes helyen kérdezősködtünk ez irányban, s azt a választ nyertük, hogy az esetben, lia legkisebb gyanú forogna fenn Cambuscan egészségi állapota iránt, idegen kanczák sem fogadtatnának el hozzá, a mint az 1881-hen meg is történt.— Oka tehát annak, hogy Cambuscan nem fedez kisbéri kanczát, máshol rejlik. Illetékes helyen ugyanis főfeladatnak tartatik, hogy a legközelebb jövőben az uj törzsmének mint apalovak kipróbáltassanak. Ezért kellett Verneuil és Kisbér öcscsének 8—8 telivérkanczát s Gonnersburynak is 5-öt adni. Kalandornak 3-nál, Harry-Hallnak pedig egynél kevesebbet már csakugyan nem lehetett adni. Ez tesz 25 kanczát ; miután pedig a többi még Kisbéren levő 6 kancza származásánál és már lwzott csikainál fogva okvetlenül az öreg Buccaneerhez volt osztandó ; annálfogva Cambuscan részére egyszerűen nem maradt kisbéri kancza. — Ezzel megnyugtatván telivértenyésztőinket , azt hiszszük, ők csak szívesen veendik, hogy a kisbéri kanczák elvonása folytán korlátlanul használhatják „Kincsem" apjá'. * * * Francziaországban a vivó sport most nagy lendületnek örvend, melyről a Field egyik legutóbbi számában érdekes közleményt közöl, mit egész terjedelmében ide igtatunk. A hét egyik legérdekesebb eseménye az általánosan ismert amateur, Mr. Edmond Dollfus által a mult vasárnap a Rue de Presbouryban lévő lakásán rnndezett vivó ma- tinée volt. Emez alkalom érdekessége Mézignac és Vigeant találkozásában rejlett, kik Francziaországban e tuűvészet terén, mint a legnagyobb hirnévvel biró ellenielek ismeretesek és kiknek fölénye vivó körökben, hol körülbelül egyenlő párttal birnak, már régóta képezte a vita tárgyát. Tény az, hogy Párisban az ember hosszabb ideig nem frequentálhatott salles d'arraes-t, anélkül hogy ez ügyben véleménye után ne tudakozódtak volna; a hir tehát, hogy Meziguac és Vigeant nyilvánosan megmérkőznek,természetesen nagy izgatottságot szült. A kétchampionon kivül, még más hírneves vivók, többi közt az olasz király vivómestere Mr. Zantieri voltak jelen. Azonban nagy tóit foglalna el az, ba le akarnám irni mind ama tételeket, melyek a két champion előtt történtek. A dologra tehát. Midőn a hírneves vivók elfoglalták helyüket, az előbbi za't halotti csend váltotta fel ; de ha az ember körülnézett, csupa izgatott arezot látott. A vivás eleinte mindkét részről csak ügyes játszadozásból állt. Azonban nemsokára igeu élénk lett és az ügyesség, melyet kimutattak nagyszerű volt. Az elrő találkozás bevégződött anélkül, hogy közülök egy meg szúratott volna. Vigeant azonban a második találkozásnál ellenfelének ? mellét egy ügyes glissade dal érintette, ki a szúrást mosolygó arczczal rögtön jelezte; de Mézignac nem maradt neki soká adós, hanem ast azonnal visszaadta. Igy ment ez majdnem egy félóráig, az előuynvel Mézignac részén, ki nagyobb művészetet fejtett ugyan ki, de nem oly nagy gyorsaságot, mint ellenfele. Rövid pihenés következett, melynek lefolyása után a párviadal folytattatott. Teljes öt perczig egyik sem birt a másikhoz férni, a leggenia isabb támadások sikertelenek voltak ; mig végre Mézignac emez izgató viadalnak egy ügyesen kivitt kéz alatti csellel, melyet Vigeant nem volt képes felfogni, határozottan végett vetett. Ez által Mézignac fölénye a másik felett véglegesen el volt döntve. A vivás talán egyedüli ága a sportnak, mely Fracziaországban jobban virul, mint Angliában. A vivás jelenleg mindig népszeKépzeld érzelmeimet, kegyes olvasó, ily körülmények közt. Midőn a kaczaj megszűnt némileg, fölbontottam a levelet. Égy pillantás a sorokra, azonnal arról győzött meg, hogy irója a férfinemhez tartozik s elhatároztam, hogy ebből én egy kis tréfát fogok hevenyészni. A gyanús dokumentummal fölállván, ugy tettetém, mintha szép csendeseu, észrevétlenül egy sarokba akarnék vonulni elolvasás végett. F mozdulatomnak megvolt a kivánt hatása, mert azonnal találkozott egy fél tuczat ember, kik magukat magántitkárokul ajánlották, arra az esetre, ha történetesen szükségem lenne rájok. — Állitsátok meg csak ; nézzétek, hogy pirul! — kiálta föl az egyik. — Öt aranyba merek fogadni, — szólt a rőthajú skót orvos — hogy nem bátorkodik nekünk azt a levelet megmutatni, — s elállta az ajtónál utamat. — A fogadást elfogadom, Sawbones, — viszouzám. — Itt a levél ; de elébb le kell tenni a pénzt. — Olvassa föl, Pilis, olvassa föl, — hangzott most mindenfelől, s legott a következő okmány olvastatott föl : „Kedves Hall!" Clarának meg kellett Ígérnem, hogyMoonlight-ot nem fogom lovagolni a Moul Alleeakadályversenyben, s miután Soucar Bunseedernak nagy összeg pénzt adtam e lóért, egyedül e verseny kedveért, s nagyobb öszszegekig már fogadtam is rá, nem csekély zavarban vagyok arra nézve : mitévő legyek. Légy szives e lovat helyettem lovagolni. E ló nagyon jó kondiczióban van, s ba meg nem bolondul, mint némelykor szokott, megnyerheti a versenyt Nina, ki épen vállamon át lesi soraimat, azt mondja, hogy kész akárhány pár kesztyűbe fogadni, lia te lovagolod azt a lovat. Őszinte barátod Fred." E levél fölolvasása után jól kifiguráztuk a doktort, ki nagyon le lett hangolva, mivelhogy kivácsiságát drágán kellett megfizetnie. Azonnal irtain, hogy csak küldjék el hozzám az a lovat eleve, mert magam akartam idomítani. Abéd után kiültünk a szabadba s az est íőmulatságát a dalban kerestük. A fiatalabbak egyike elénekelte a „Land of the West " et, s az én szerény bírálatom szerint, nem roszul. Nagyon pompás esténk volt; számtalan jó dalt énekeltek és sok jó élez került felszínre. Csak akkor oszlott szét a társaság, mikor megviradt s a nap első sugárai jelenkeztek. Az öregebbek közül ugyan többen megszöktek, még hajnal előtt, hogy másnap újra könnyű fővel jelenhessenek meg. Másnap Moonlight korán reggel istállómba vezettetett. Magas, nemes, sötét pej arab mén volt, valamivel nagyobb tizenöt markosnál és sok jó tulajdonsággal birt, a mellett erős és SZÍVÓS ló volt. Természetét azonban a rosz bánásmód elrontotta. Barátom a becsárnak egy ötödrészt n vette meg, mivelhogy szörnyű csökönyös rosz pára vált belől . Tény az, bogy egy hires versenyistállóból mustrálták ki, mert Smidt György veszedelmes lónak nyilvánította s nem akart többé e lóval bajlódni. E lónak oly rosz hire volt, hogy Trod- del jövendőbelije megfogadtatta, hogy erre soha többé ülni nem fog. Én, ki nem voltam szoknya kormányzat alatt, azonnal elhatároztam, hogy a kérdéses lovat mihamarabb lovagolni fogom, kipuhatolandó, minő anyagból van gyúrva. Megnyergeltettem tehát s a tüzérség gyakorlótéréie parancsoltam kivezetni, tágas, homokos sikra, hol nem tarthattam attól, hogy velem megszökik. Frednek egylovas kis kocsijában rándultunk ki a b-ly szinére. Mihelyt kiértünk, azonnal jól meghúztam a hevederjét, a mennyire esek lehetett, nem csupán azért, hogy helyén maradjon a nyereg, hanem főképen azért, hogy tüdejét jól összeszorítsam. Öly elővigyázat volt ez, melyet mindenkinek ajánlok, miután képtelenné teszi némileg a lovat az ágaskodás és bakugrásra. Mihelyt ráültem, elkezdett mindenféle szökkenéseket tenni, s igy az volt legelső feladatom, bogy a vadságot kiverjem belőle. Elkövetett e ló mindent, hogy levessen ; de tapasztalváu, hogy ez nem sikerül, elragadott. Szép nagy sikság terülvén előttem, jól végig vertem rajta, ugy hogy mielőtt egy óra eltelt volna, már egészen megszelídült a kezem alatt s tökéletesen megértettük egymást. — Első észleletem is az volt, hogy sok jó tulajdonság van e lóban. Nagyon megtetszett