Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-12-08 / 49. szám

462 VADÁSZ- ÊS VKRSEXY-LAPkány Miksa megfigyelni akarva, mily rovart kapkodnak halaink, felhagy a kísérletekkel, — figyel és látja, hogy a közeli fűíbokrokról apró — igazán csak éles szemmel látható-szürke kis szunyogocskák hullanak a folyóba, ezeket legmohóbban kapják el a halak és semmi mást. — A kérdéses kis rovarhoz hasonló légy nem volt horgászaink fly-book jában, s igy üresen tértek haza a hallal telt Garamtól akkor, midőn még az evés-időt is eltalálták. John Horroks még eclatansabb esetet ir le. О egyszer az Ilm folyóban, a mohón kapkodó thymallueokkal sehogy sem boldo gnlt, mig végre észre vette, hogy ezek csak is egy szürke, légyféle rovar után kapkodnak ; levette előbbi legyeit, azokat a kérdéseshez hasonló 3 légygyei cserélte lel, — az első dobásra triplettet csinált, midőn sugárá- | nak 3 legyén egy egy '/a kilogramm súlyú , thymallus lógott egyszerre. Meglepő sikert arathatunk olykor az által, hogy legyünket párcentimeternyire a viz alá hagyjuk sülyedni. Ily módon gyakorta a legnagyobb ezemlingeket kaphatjuk horogra. A nagy szemling különben sem szeret nagy poesoláesal a felszín felé ugrani, ezt leginkább a még szeles, kisebb thymallusok teszik; a vén szemlingnek már sok gyakorlata, sok tapasztalata van, mely megtanította őt az óvatosságra, s ki tudja számítani, mily erővel kelljen magát fellökpia fenékről, hogy épen legyünkig érjen. — Epen ez okból, mivel a legnagyobb pénzes szemlingek ily észrevétlenül, ily lopva kapják el legyünket, — ne várakozzunk soha erős rántásra, vagy ne lessük azt, hogy mely pillanatban vette a hal szájába a legyet, — de a zsinór legkisebb mozdítására, a viz tükrének legkisebb megtörésére, vagy mihelyt egy halat tegyünk közelében csak egy szempillanatra is megvillanni látunk, azonnal vágjuk le a horgot, kezünknek gyors és erélyes, de kis mozdulatával. — Legtöbben eme pont ellen vétenek s a kezdők */

1

0-része abban a hibában szenved, hogy későn rántja meg a botot. — Meg kell jól gondolnunk, hogy a hal mihelyt szájába vette a műlegyet, ajkainak finom tápérzete folytán rögtön felismeri a cselt, s igy a legyet azon pillanatban ki is köpi, igy tehát nem lehet a bevágással eléggé sietnünk. Egyik igen elterjedt műfogás a pénzes szemling horgászatánál ama művelet, melyet „sülyesztés és emelés" névvel akarok megjelölni (Heben und Senken) „Sinking and drawing" ; ez abban áll, bogy a horgot a reászúrt csalétekkel — leginkább gilisztával és szöcskével — a mélyebb folyórészletekbon függélyesen a mélybe sülyesztjük s mihelyt az közel a fenékhez jutott, újra egyenest felemeljük majdnem a fülszinig, s eme sülyesztést és emelést rhytmice 10—12-szer ismételjük egy ugyanazon ponton megszakasztás nélkül ; eme mód — mely gyakran a pisztrángászatnál is igen sikeres, melylyel magam is nem egy szép pisztrángot csaltam horogra, midőn már minden cselem sikertelen volt a pénzes szemlingre bizonyos vizekben valóban bámulatos sikerű, mig máshol merőben haszontalan. E művelethez csalétkűl legtöbben a darázs-féiék lárváinak művi utánzatát használják, 'mely Cabbage grub, Wasp grub és Green drako grub név alatt ismeretes, ezenkivül a Grasshopper és Cal- lerpillar is használtatnak e czélra. E csalétkek némely vizekben szó szerint gyilkoló eszközök, máshol hatástalanok. — — En sohasem boldogúltam velők. Főleg téli évszakban volnának használandók. — Vederemo ! Ama kérdésre, milyen bot használható legczélszerűbben e bal horgászatához, nézetem szerint legjobb, ha itt is ugyanoly botot választunk, mint a pisztrángászatnál ; de legyen az jóval hajlékonyabb, és soha se merev. A hajlékony bot a horgon akadt bal minden rángatásánál enged, a búzást-vonást mindig követi hajlékonyságával, a miből az az eredmény következik, hogy ily botról sokkal kevesebb halat fogunk elveszíteni, mint a merevebbről, melynél a bal több fixpontot talál, hogy ajkaiból a legyet kiszakítsa, — már pedig ez a nag\ on lágy, szakadéktny ajkakkal biró tbymallusnál főfigyelmet érdemel. Legjobb évszak a pénzes szemling horgászatára kétségkívül a késő ősz, szeptembertől novembemberig, de napos hideg időben egész deczember végéig capitalis sportot találhatunk, sőt mi több, január végéig is mindig sportsmanlike folytathatjuk horgászatunkat. Februárban petékkel telik meg halunk márczius és aprilisben ivását végzi s igy ez időben fogása beszédtárgyát sem képezheti. — Májusban már kitűnően megy liorogra s azontúl mindig. — Noha az ívási szervi folyamatok távolról sem viselték meg annyira, mint a pisztrángot, mégis határozottan gyengébb még május és juniusban is, búsa vizenyősebb és ritkább ; kevesebb sportot és silányabb tápszert nyújt. — Voltakép a pénzes szemling — mint Cotton helyesen jegyzi meg — soha sincs „absolutely out of season" (időn kivül) ; defőidénye mégis csak az őszi. — Mig a nemes pisztráng főidénye az erdők fejedelmi vadjáéval a szarvaséval esik össze, addig a pénzes szcmlingé a pompás fáczánéval van egyszerre. — „He comes in with the pheasant" ! mondja Manley. — Régi axióma, hogy a concret horgász augusztus előtt nem fogja, az igaz gourmand pedig október előtt nem eszi. — Cotton szerint a pénzes szemlling valódi „téli hal". Ekkor aztán igazán kitűnően Ízletes és egészséges tápszert nyújt. Legtöbben egyrangúnak tartják a pisztránggal, vagy igen kevéssel alantabb állónak annál. Ára is megközelítően egyforma szokott lenni. Megjegyzem, hogy mult szeptember és október hóban csaknem naponkint volt az a „Vadászkürt" szálló étlapján, hol ottlétemkor 1 frt 20 krt kértek adagjaért. Vannak, kik a pisztrángnál is többre becsülik. Egy régi püspök „királyi élvezetnek" tartotta, ha busát izlelheté. Svájcz és Olaszországban nagyobb becsben tartják, mint bármely folyami halat. A francziának pedig oly becses e hal, mintha, úgymond,aranynyal táplálkozott volna. A mi engem illet, ki kell nyilatkoztatnom, hogy bár nem tartom magamat szent Bernáthoz hasonlónak, ki olyannyira szent volt, hogy nem tudott különbséget tenni egy vajas pogácsa s egy hamuból készült sütemény között, mégis vagyok annyira gour- mand, bogy a két liai között, gastronomicai tekintetben, határozott különbséget tudjak tenni. A pisztráng hasonlithatlanul finomabb és Ízletesebb, — noha kétségkívül mindkettő első rangú bal. Mindkettőnél feltalálhatjuk a salmonidák jellegzeles zamatját, a specialis halzsir-iz egyiknek sem sajátja ; de a pisztráng busa sokkal apróbb, gyöngédebb izomrostokból áll, jóval tömörebb, porhanyóbb s egészben véve Ízletesebb, — a pénzes szemling busa jóval durvább rostnyalábokból áll, vizenyősebb, leveles szerkezetű s egészen a süllőre emlékeztet. A pénzes szemling távolról sem oly szeszélyes, mint a pisztráng, s igy többé-kevésbbé a nap bármely szakában is megy a horogra; azonban az evés-időt ő is kiváló mérvbon betartja, — s ha az beáll, mohón — mondhatnám minden veszélyt megvetve — megy a műlégy után. Ez idő, tapasztalatom szerint, legtöbbször a déli órákra esik, és pedig délelőtti 11 órától, délutáni 3 óráig. Ilyenkor megesik, hogy minden dobásra merül fel szemling, mi aztán feledhetlen sportot ad. — Forró nyári napokon az evés ideje gyakorta reggel 8—10 és délután 5—8 óra közben áll be. Télben és őszszel határozottan legjobbak a déli órák. Hideg őszszel, lia éjen át erős dér volt, mely fehérlő zúzmarával fedte be л hervadt növénjeket, s főleg az első dér után, mely annyi sok rovarnak oltotta ki életét, melynek nagy része most a balak martaléka lesz: a legkitűnőbb sportra bizton számithatunk. — A borús, ködös s főleg szeles napok legkedvezőtlenebbek, kis szellő azonban határozottan előnyös. Növekvő vízállásnál ritka kivételkép fogunk jól horgászhatni, mig apadó víznél s igen alacsony állásnál annál jobb eredményre számithatunk. Egészben véve pedig csak ritka kivételképen fogunk .pénzes szemlingre minden siker nélkül horgászni, — ez pedig tapasztalatom szerint csakis igen magas vízállásnál, áradt folyó s hosszas esőzések alkalmával történhetik meg. Ilyenkor a pénzes szemlingek visszahúzódnak lejthelyeikre, a hosszas esőzés alatt tápszerrel tulteltek, s napokig nem mennek semmiféle csalétek után. Ilyenkor kár kísérletet is tenni. > Ezek volnának röviden előadva ama főbb pontok, melyek a horgász figyelmét a pénzes szemlingre vonatkozólag megérdemlik. Idevágólag azonban igen sokat lehetne állalrajzi és biologiai tekintetben elmondani, sokat lehetne kérdés alakjában felvetni, melyeknek megfejtésére az állatélet-búvár és a horgász volna egyaránt hivatva. — De legyen elég előre ennyi is! Van azonban még egy fontos mondanivalóm, még egy szavam, s ez hölgyeinknek, helyesebben sporting lady-iuknok szól. Kétségen felül áll, bogy a nemesebb borogeport névleg a műlégy-horgászat, a sport minden isméit neme között egyik legelegánsabb s leggyöngédebb. Itt is par excellence the gentle art!, mintáz angol mondja. Kikhez illik hát leginkább annak gyakorlata, lia nem azokhoz, kiknek egész valója, egész lénye épen a gyöngédség — „the gentleness" által van jellegezve. — 8 ez a női nem ! — Ha pedig tudjuk, bogy a thymallus horgászata az összes lioiogsport között épen az, mely a legtöbb „getleness"-t igényli : ugy én azt teljes joggal par excellence nők számára való sportnak vélem declarálhatui. — Még a hely is, hol balunk lakik, legalkalmasabb nők számára; hiszen a thymallus nem messze a rengetegben, nem a nehezen megmászható sziklás magas begyoldalakon, rohanó hegyi vizekben tartózkodik, de lent, a kies völgyekben, a bérezi patakok alsó, csendes részleteiben van kedvencz hazája, hol a kanyargó tiszta patak virágos réteket hasít keresztül, hol annak üde zöld gyeppel liimezett partjain elandalgolni olyan jól esik. — Itt nem oly fárasztó a sport, de lelket-testet üdítő időtöltés az. Mig Angliában a horgászat a hölgyvilág között igen el van terjedve, s a „Field" és „Land and Water" minden horgász-idény alatt számos jeles lady anglerrol szokott tudósításokat hozni, kik főleg lazacz és csuka után horgásznak szenvedélylyel : addig nálunk a szépnem a borogsportot egyáltaláu nem gyakorolja, lia csak egy pár ritka kivétellel nem. — Hogy ez igy van — bátran merem állítani, hogy oka az, miszerint a finomabb horgászat hölgyeink előtt merőben ismeretlen. Mi csak jeles „borsé woman"-jeinkkel dicsekedhetünk , mert, felséges királyasszonyunkkal az élén, számos kiváló delnő űzi a nemes lósportot; — tekintsünk csak bunting fieldjeinkre s mindig találunk ott egy Edelsheim bárónét, gr. Álmássy Kálmánnét, Vecsera bárónét és sok más ily lady-t of eminence. Pedig higyjék el nekem, hogy joggal kérdi Manley; „Is there a sport or pastime wich can set a ladys figure of to better ad- vantage than fly-fishing!" S valóban épen ugy illik egy Andrássy Irma vagy Etelka grófnőhöz, ha telivér hunterjén hibátlan lancadeokban repül a Rákos gyepén, vagy a gödingi falka után: mint lia watterpropf öl-