Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-12-08 / 49. szám

462 VADÁSZ- ÊS VKRSEXY-LAP­kány Miksa megfigyelni akarva, mily rovart kapkodnak halaink, felhagy a kísérletekkel, — figyel és látja, hogy a közeli fűíbokrok­ról apró — igazán csak éles szemmel lát­ható-szürke kis szunyogocskák hullanak a fo­lyóba, ezeket legmohóbban kapják el a halak és semmi mást. — A kérdéses kis rovarhoz hasonló légy nem volt horgászaink fly-book ­jában, s igy üresen tértek haza a hallal telt Garamtól akkor, midőn még az evés-időt is eltalálták. John Horroks még eclatansabb esetet ir le. О egyszer az Ilm folyóban, a mohón kapkodó thymallueokkal sehogy sem boldo gnlt, mig végre észre vette, hogy ezek csak is egy szürke, légyféle rovar után kapkod­nak ; levette előbbi legyeit, azokat a kérdé­seshez hasonló 3 légygyei cserélte lel, — az első dobásra triplettet csinált, midőn sugárá- | nak 3 legyén egy egy '/a kilogramm súlyú , thymallus lógott egyszerre. Meglepő sikert arathatunk olykor az ál­tal, hogy legyünket párcentimeternyire a viz alá hagyjuk sülyedni. Ily módon gyakorta a legnagyobb ezemlingeket kaphatjuk horogra. A nagy szemling különben sem szeret nagy poesoláesal a felszín felé ugrani, ezt legin­kább a még szeles, kisebb thymallusok te­szik; a vén szemlingnek már sok gyakorlata, sok tapasztalata van, mely megtanította őt az óvatosságra, s ki tudja számítani, mily erővel kelljen magát fellökpia fenékről, hogy épen legyünkig érjen. — Epen ez okból, mi­vel a legnagyobb pénzes szemlingek ily ész­revétlenül, ily lopva kapják el legyünket, — ne várakozzunk soha erős rántásra, vagy ne lessük azt, hogy mely pillanatban vette a hal szájába a legyet, — de a zsinór legkisebb mozdítására, a viz tükrének legkisebb meg­törésére, vagy mihelyt egy halat tegyünk kö­zelében csak egy szempillanatra is megvil­lanni látunk, azonnal vágjuk le a horgot, ke­zünknek gyors és erélyes, de kis mozdula­tával. — Legtöbben eme pont ellen vétenek s a kezdők */ 1 0-része abban a hibában szenved, hogy későn rántja meg a botot. — Meg kell jól gondolnunk, hogy a hal mihelyt szájába vette a műlegyet, ajkainak finom tápérzete folytán rögtön felismeri a cselt, s igy a le­gyet azon pillanatban ki is köpi, igy tehát nem lehet a bevágással eléggé sietnünk. Egyik igen elterjedt műfogás a pénzes szemling horgászatánál ama művelet, melyet „sülyesztés és emelés" névvel akarok meg­jelölni (Heben und Senken) „Sinking and drawing" ; ez abban áll, bogy a horgot a reászúrt csalétekkel — leginkább gilisztával és szöcskével — a mélyebb folyórészletek­bon függélyesen a mélybe sülyesztjük s mi­helyt az közel a fenékhez jutott, újra egye­nest felemeljük majdnem a fülszinig, s eme sülyesztést és emelést rhytmice 10—12-szer ismételjük egy ugyanazon ponton megsza­kasztás nélkül ; eme mód — mely gyakran a pisztrángászatnál is igen sikeres, melylyel magam is nem egy szép pisztrángot csaltam horogra, midőn már minden cselem sikerte­len volt a pénzes szemlingre bizonyos vizek­ben valóban bámulatos sikerű, mig máshol merőben haszontalan. E művelethez csalét­kűl legtöbben a darázs-féiék lárváinak művi utánzatát használják, 'mely Cabbage grub, Wasp grub és Green drako grub név alatt ismeretes, ezenkivül a Grasshopper és Cal- lerpillar is használtatnak e czélra. E csalétkek némely vizekben szó szerint gyilkoló eszközök, máshol hatástalanok. — — En sohasem boldogúltam velők. Főleg téli évszakban volnának használandók. — Ve­deremo ! Ama kérdésre, milyen bot használható legczélszerűbben e bal horgászatához, né­zetem szerint legjobb, ha itt is ugyanoly bo­tot választunk, mint a pisztrángászatnál ; de legyen az jóval hajlékonyabb, és soha se merev. A hajlékony bot a horgon akadt bal minden rángatásánál enged, a búzást-vonást mindig követi hajlékonyságával, a miből az az eredmény következik, hogy ily botról sokkal kevesebb halat fogunk elveszíteni, mint a merevebbről, melynél a bal több fixpontot talál, hogy ajkaiból a legyet kiszakítsa, — már pedig ez a nag\ on lágy, szakadéktny ajkakkal biró tbymallusnál főfigyelmet ér­demel. Legjobb évszak a pénzes szemling horgászatára kétségkívül a késő ősz, szeptem­bertől novembemberig, de napos hideg idő­ben egész deczember végéig capitalis sportot találhatunk, sőt mi több, január végéig is mindig sportsmanlike folytathatjuk horgásza­tunkat. Februárban petékkel telik meg ha­lunk márczius és aprilisben ivását végzi s igy ez időben fogása beszédtárgyát sem ké­pezheti. — Májusban már kitűnően megy liorogra s azontúl mindig. — Noha az ívási szervi folyamatok távolról sem viselték meg annyira, mint a pisztrángot, mégis határozot­tan gyengébb még május és juniusban is, búsa vizenyősebb és ritkább ; kevesebb spor­tot és silányabb tápszert nyújt. — Voltakép a pénzes szemling — mint Cotton helyesen jegyzi meg — soha sincs „absolutely out of season" (időn kivül) ; defőidénye mégis csak az őszi. — Mig a nemes pisztráng főidénye az erdők fejedelmi vadjáéval a szarvaséval esik össze, addig a pénzes szcmlingé a pom­pás fáczánéval van egyszerre. — „He comes in with the pheasant" ! mondja Manley. — Régi axióma, hogy a concret horgász augusz­tus előtt nem fogja, az igaz gourmand pedig október előtt nem eszi. — Cotton szerint a pénzes szemlling valódi „téli hal". Ekkor aztán igazán kitűnően Ízletes és egészséges tápszert nyújt. Legtöbben egy­rangúnak tartják a pisztránggal, vagy igen kevéssel alantabb állónak annál. Ára is megközelítően egyforma szokott lenni. Megjegyzem, hogy mult szeptember és október hóban csaknem naponkint volt az a „Vadászkürt" szálló étlapján, hol ottlétem­kor 1 frt 20 krt kértek adagjaért. Vannak, kik a pisztrángnál is többre becsülik. Egy régi püspök „királyi élvezetnek" tartotta, ha busát izlelheté. Svájcz és Olaszországban na­gyobb becsben tartják, mint bármely folyami halat. A francziának pedig oly becses e hal, mintha, úgymond,aranynyal táplálkozott volna. A mi engem illet, ki kell nyilatkoztat­nom, hogy bár nem tartom magamat szent Bernáthoz hasonlónak, ki olyannyira szent volt, hogy nem tudott különbséget tenni egy vajas pogácsa s egy hamuból készült süte­mény között, mégis vagyok annyira gour- mand, bogy a két liai között, gastronomicai tekintetben, határozott különbséget tudjak tenni. A pisztráng hasonlithatlanul finomabb és Ízletesebb, — noha kétségkívül mindkettő első rangú bal. Mindkettőnél feltalálhatjuk a salmonidák jellegzeles zamatját, a specialis halzsir-iz egyiknek sem sajátja ; de a pisztráng busa sokkal apróbb, gyöngédebb izomrostokból áll, jóval tömörebb, porhanyóbb s egészben véve Ízletesebb, — a pénzes szemling busa jóval durvább rostnyalábokból áll, vizenyősebb, leveles szerkezetű s egészen a süllőre emlé­keztet. A pénzes szemling távolról sem oly sze­szélyes, mint a pisztráng, s igy többé-kevésbbé a nap bármely szakában is megy a horogra; azonban az evés-időt ő is kiváló mérvbon betartja, — s ha az beáll, mohón — mond­hatnám minden veszélyt megvetve — megy a műlégy után. Ez idő, tapasztalatom szerint, legtöbbször a déli órákra esik, és pedig dél­előtti 11 órától, délutáni 3 óráig. Ilyenkor megesik, hogy minden dobásra merül fel szemling, mi aztán feledhetlen sportot ad. — Forró nyári napokon az evés ideje gyakorta reggel 8—10 és délután 5—8 óra közben áll be. Télben és őszszel határozottan leg­jobbak a déli órák. Hideg őszszel, lia éjen át erős dér volt, mely fehérlő zúzmarával fedte be л hervadt növénjeket, s főleg az első dér után, mely annyi sok rovarnak ol­totta ki életét, melynek nagy része most a balak martaléka lesz: a legkitűnőbb sportra bizton számithatunk. — A borús, ködös s főleg szeles napok legkedvezőtlenebbek, kis szellő azonban határozottan előnyös. Növek­vő vízállásnál ritka kivételkép fogunk jól horgászhatni, mig apadó víznél s igen ala­csony állásnál annál jobb eredményre számit­hatunk. Egészben véve pedig csak ritka kivétel­képen fogunk .pénzes szemlingre minden si­ker nélkül horgászni, — ez pedig tapaszta­latom szerint csakis igen magas vízállásnál, áradt folyó s hosszas esőzések alkalmával történhetik meg. Ilyenkor a pénzes szemlin­gek visszahúzódnak lejthelyeikre, a hosszas esőzés alatt tápszerrel tulteltek, s napokig nem mennek semmiféle csalétek után. Ilyen­kor kár kísérletet is tenni. > Ezek volnának röviden előadva ama főbb pontok, melyek a horgász figyelmét a pén­zes szemlingre vonatkozólag megérdemlik. Ide­vágólag azonban igen sokat lehetne állalrajzi és biologiai tekintetben elmondani, sokat le­hetne kérdés alakjában felvetni, melyeknek megfejtésére az állatélet-búvár és a horgász volna egyaránt hivatva. — De legyen elég előre ennyi is! Van azonban még egy fontos mondani­valóm, még egy szavam, s ez hölgyeinknek, helyesebben sporting lady-iuknok szól. Két­ségen felül áll, bogy a nemesebb borogeport névleg a műlégy-horgászat, a sport minden isméit neme között egyik legelegánsabb s leggyöngédebb. Itt is par excellence the gentle art!, mintáz angol mondja. Kikhez illik hát leginkább annak gyakorlata, lia nem azokhoz, kiknek egész valója, egész lénye épen a gyöngédség — „the gentleness" ál­tal van jellegezve. — 8 ez a női nem ! — Ha pedig tudjuk, bogy a thymallus horgá­szata az összes lioiogsport között épen az, mely a legtöbb „getleness"-t igényli : ugy én azt teljes joggal par excellence nők szá­mára való sportnak vélem declarálhatui. — Még a hely is, hol balunk lakik, legalkal­masabb nők számára; hiszen a thymallus nem messze a rengetegben, nem a nehezen meg­mászható sziklás magas begyoldalakon, ro­hanó hegyi vizekben tartózkodik, de lent, a kies völgyekben, a bérezi patakok alsó, csen­des részleteiben van kedvencz hazája, hol a kanyargó tiszta patak virágos réteket hasít keresztül, hol annak üde zöld gyeppel liime­zett partjain elandalgolni olyan jól esik. — Itt nem oly fárasztó a sport, de lelket-testet üdítő időtöltés az. Mig Angliában a horgászat a hölgyvilág között igen el van terjedve, s a „Field" és „Land and Water" minden horgász-idény alatt számos jeles lady anglerrol szokott tu­dósításokat hozni, kik főleg lazacz és csuka után horgásznak szenvedélylyel : addig nálunk a szépnem a borogsportot egyáltaláu nem gyakorolja, lia csak egy pár ritka kivétellel nem. — Hogy ez igy van — bátran merem állítani, hogy oka az, miszerint a finomabb horgászat hölgyeink előtt merőben ismeretlen. Mi csak jeles „borsé woman"-jeinkkel dicsekedhetünk , mert, felséges királyasszo­nyunkkal az élén, számos kiváló delnő űzi a nemes lósportot; — tekintsünk csak bunting fieldjeinkre s mindig találunk ott egy Edels­heim bárónét, gr. Álmássy Kálmánnét, Ve­csera bárónét és sok más ily lady-t of eminence. Pedig higyjék el nekem, hogy joggal kérdi Manley; „Is there a sport or pastime wich can set a ladys figure of to better ad- vantage than fly-fishing!" S valóban épen ugy illik egy Andrássy Irma vagy Etelka grófnőhöz, ha telivér hunterjén hibátlan lan­cadeokban repül a Rákos gyepén, vagy a gödingi falka után: mint lia watterpropf öl-

Next

/
Thumbnails
Contents