Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-12-01 / 48. szám

Deczember 1. 1881 11. Sufka, ega к., 8é., Richmond telivérméntől; anyja Hampton telivér méntől. — Jó vadászló. 12. Primrose, р. к., 5é., Richmond telivér méntől ; anyja Revolver félvér méntől. 13. Ranger, stp. h., 8é., Richmond tv. méntől; anyja Achilles tv. méntől. Jó vadászié. 14. sárga herélt, 6éves, Richmond tv. méntől; anyja White-Nose telivér méntől. 15. és 16. Egy pár nagy, igen szelid kocsiló, sárgák, 5 és lüévesek. Bécs, 1881. november hó. Fr. Cavaliero. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az orosz birodalom lótörzsei és tenyész-vidékei. I (A legújabb hivatalos adatok szeriut.) (Folytatás.) E. A moszkvai kormányzóság lovai. A kormányzóság 604.81 földrajzi • mértfőid 1,678,784 emberrel. Itt körülbelől 2780 lélek esik egy Q mértföldre, és sehol a birodalomban nincs kormányzóság, a mely oly népes legyen, mint a moszkvai. A kormányzóságnak mintegy kétötödrészét még erdők borítják s a többi résznek csaknem felét mivelés alá fogták, és csak egy ötödrészét lehet parlagon állónak mondani. E kormányzóság vidéke nagyobb részben hepehupás, halmos, tavak, és folyókban gazdag s a klima teljességgel nem nevezhető kedvezőtlennek, sőt az oroszok Moszkva éghajlatát enyhének és kellemesnek tartják. Habár a kormányzóságnak nem minden részében találhatók a jobb és legjobb talajok, mégis elmondhatjuk, hogy az a vidék közép termékenységgel bir s rendes mivelés mellett majdnem minden évben kielégítő aratásnak örvendhet. A moszkvai kormányzóság talaja sokkal jobban van művelve, mint NagyOroszország bármely más kormányzóságáé. Mindenféle gabonanemet termelnek ott, azonkívül lent, komlót, takarmányfélét s különböző kereskedelmi és gyógyszertári növényt. A marha- és juhtenyésztés az ujabb időkben lényegesen lendült. Moszkova, gyáripar tekintetében egész Oroszországban az első helyet foglalja el. Ott, a különböző gyárakban, több mint 80 ezer munkás foglalkozik. Igen szép posztót, kalapot, selyem-és gyapot-kelmét, vásznat, bőrt, üveget, papirt stöbbi, gyártanak. A kereskedés, hovátovább virágzásnak indul a régi czári városban s csaknem ugy látszik, mindinább tekintélyes versenytársa lesz ez a székvárosnak Péte

rvárnak. A moszkvai kormányzóságban az 1876dik évben összesen 223,767 ló volt, melyek közül ."azonban csak kevés száztóli tenyésztetett ott. A parasztok a kormányzóságban — ép ugy, mint a jaroslawi, tweri, nowgorodi, rjásüni és szl.-pétervári kormányzóságokban — nem nagy érdekeltséget mutatnak a ló tenyésztés iráut. Nyári szükségleteiket főleg a tavaszi vásárokon való vételek utján fedezik s őszszel eladják azokat viszonylag ugyan mérsékelt árakon a nyugatoroszországi kormányzóságok lókereskedőinek. E lovak egy része a nagyvárosok drosch ke- és szán-tulajdonosainak birtokába kerül. A vásárokon a parasztok tavaszszal 150—300 rubelt fizetnek egy igás vagy fuvarozási lóért s Őszszel gyakran csak a fele árt kapják meg a többnyire meglehetősen megnyűtt állatokért. À moszkvai kerületben levő közönséges nemesitetlen lovaknak semmi kiválóbb jellegük sincs; most még nagyon hasonlítanak a régi fajú tatárlovakhoz s ritkán érik el az 1,40 meter magasságot; többnyire 1,40, 1,50 magasságúak s rendszerint bozontos szőrüek; de oly tulajdonságokkal birnak, melyek ezeket paraszt tulajdonosaik előtt becsesekké teszik. Igy például az idő viszontagságait igen jól kiállják, a mellett nagyon kevéssel beérik, s különösebb gondozást nem igényelnek. E tulajdonságokat, ugy látszik, ezek a régi sivatag-fajtól örökölték, a melytől kétségkívül eredtek. Ama rendszabályok, melyek ujabban az államkormány részéről a ppraeztlótenyésztés emelésére a moszkvai kerületben és a birodalom más helyén is foganatosíttattak, előre láthatólag kedvező sikert mutathatóak föl. A mindenféle háziállatok kiállitása, de különösen e lovaké, melyeknél rendesen dijak osztatnak ki s versenyeket rendeznek velők, s mely körülmény már is igen sok parasztot ösztönzött arra, hogy tenyészlovak megválasztásánál kissé nagyobb óvatossággal járjanak el. Ha valamely ló az ily versenypróbák alkalmával kitűnik, akkor ez igen gyakran a kerületi főnök által az állam lótenyésztése számára viszonylag igen jó áron vásároltatik meg, vagy ajánlják a parasztnak, hogy lovát mint

ntenyészálhit

u-ot jól gondozza s kanczáját az állami méntelep jobb ménéi vei fedeztesse. Moszkvának közvetlen közelében van a koronának oly méntelepe, melyben rendesen hat jeles mén van fölállítva. Három ezek közül az Orlowféle ügetőtörzsből való, kettő a könnyebb paripafajból s egy a nehezebb igásfajból. Szándékoznak azonban e telep létszámát szaporítani, miután különösen a nehezebb fajú mének után nagyon kérdezősködnek az ujabb időkben. A moszkvai méntelepben a paripafajból való mének keleti származásúak s igen nemesvérűek volnának. Az igásfajbeli mén Bitjugából kerül ki. E telepnek istállói semmi kívánnivalót nem hagynak fenn ; czélszerűen vannak berendezve, s elég térrel rendelkeznek nagyobb mennyiségű lovak számára is. A ménesek rekeszekben állanak s mindenik rekesznél tábla van fölakasztva, melyre az illető mén származása van följegyezve s egyszersmind annak fedezési dija. Ott, közönségesebb fajú kaneza fedeztetéseért 2—3 rubelt fizetnek. A legnagyobb fedezési d.i.jt (40—50 rubel) az Orlow-mének után számítják. A moszkvai kormányzóság Woronow falvában 1802-beu egyik Rostoptschin gróf által a nemesb paripafaj tenyésztésére ménes alapíttatott. Ez sok éven át Oroszország legjobb ménesei közé tartozott. Eme gróf akkoriban a lótenyésztés emelésére igen sokat áldozott, a mennyiben a legértékesebb keleti méneket hozatta saját ménese számára a Nedjd pusztáról s e mének aztán később is (csekély fedezési dijért) fedezték a szomszédság kanczáit. A franczia hadseregnek Moszkvába vonulása előtt Woronow vidéke igen jó paripafajjal dicsekedhetett, mely azonban már a húszas években mindinkább elenyészett. Miután Woronow falut és ménest Rostoptschin gr. eladta s az bizonyos Woyeskow birtokos kezébe került, a paripafaj tenyésztése észrevehetőleg elhanyagoltatott ; később inkább a kocsi- és igáslovak tenyésztésének adtak előnyt s a moszkvai kormányzóságban most is kevesebb súlyt fektetnek a paripafaj tenyésztésére, mint a kocsi- és Orlow-lovakéra. — 1876-ban a kormányzóság egészben 21 magánménessel rendelkezett. melvekben 57 fedező mén é< 341 anyakancza volt. Ezeknek csak 5°/

0-a szolgált paripafaj tenyésztésére ; a legtöbbnek kocsi- és igáslovak tenyésztése volt a czélja, mig 13°/

0 az Orlow-törzs tenyésztésével foglalkozott. * * * A. koésis-világ Moszkvában ép ugy, mint Pétervártt, bizonyos tekintetben saját néposztályt képez. Emez, Oroszországban mindenütt egyenlően öltöző kocsisok száma Moszkvában — beleszámítva a kétfogatú bérkocsikat — körülbelől 25 ezerre terjed. Szent-Pétervártt szintéD ily nagy «z, sőt párszázzal több. E kocsisok (isvoscsik) közt ép ugy találhatók tizenkét éves gyermekek, mint hetven éves aggok; minden életkor képviselve van köztök s habár sokan közülök, a saját módjok szerint, kellemes életet folytatnak, jól esznekisznak, mind a mellett másrészt a legtöbbnek nem a legirigyleudőbb a sorsa. Noha e bérkocsisoknak nincs a hatóságok által megállapított árszabályuk, s kedvező körülmények közt egy napon át sok rubelt kereshetnek, de előfordulnak oly idők is, a melyekben nagyon mérsékelt életmódot kell folytatniok s alig keresnek annyit, hogy lovainknak a szükséges élelmet s maguknak egy kis barnakenyeret vehessenek. Az isvoscsniknak sem nappal sem éjjel nincs nyugta; neki minden időben készen kell álluia a közönség szolgálatára s gyakran igen csekély bérrel beelégednie. Az utcza az ő otthonná. Minden utczáu, téren, hidak és pályaudvaroknál s a legtávolabbi külvárosok utczaszögletein is megtalálhatók ők. Ugy a nyári hőséget, mint a téli hideget türelmesen kiállja ő kocsijának vagy szánkójának bakján s jaj azoknak az embereknek, a kik a szolgálatnál vasegészséggel nem birnak. Oroszországban a kocsizás nem csupán mulatság és fényűzés dolga, hanem gyakran elkerülhetetlenül szükséges az, a roppant távolságok miatt, melyeket ugy a városokban, mint a vidéken meg kell haladni. Ha csak némi gyorsasággal is, egyik térről a másikra akar valaki menni, vagy magánhintót vagy bérkocsit kell használnia. Már ott az a szokás, hogy örökké kocsin járjanak az emberek ; nem ritkán látni a piaczokról hazatérő cselédeket, munkára küldött napszámosokat, iparosokat (szerszámaikkal), minden rangfokozatú katonákat, iskolás gyerekeket, ugy mint aggastyánokat koceizni, oly embereket, kik nyugati Európában rendesen egész szerényen gyalog végzik utaikat. Sehol sem hajtanak oly gyorsan, mint az orosz városokban, de különösen Moszkvában és Pétervárott. A ló nem ismer itt más menetnemet, mint a legerősebb ügetést és vágtatást. Igy aztán számtalan, egymás mellett elrobogó kocsi ugy tűnik föl, mint! versenyeznéuek egymással. Európa fővárosaiban a rendőr a nagyon gyorsan hajtókat inti meg; ellenben Oroszország fővárosai oan a késlekedőt szorgalmazza a rendőrség a gyorsabb hajtásra. Az isvoscsik, ép ugy, mint többi orazágbeli kollegája, ajánlgatja szolgálatát, de mindig a legszerényebb módon. Megjelöli az árat, melyet a körüle álló kollegák lefelé árvereznek s a legkevesebbet kérő, mely rendszerint a legpiszkosabb droskével, legnyomorultabb lóval bir, kapja meg a fuvart. A jól tájékozott orosz a bérkocsi megválasztásánál meglehetősen körültekintő, s jó kocsiért, erős és gyors lóért szívesen fizet 20—30 kopekkel többet, mint a csekélyebbért. A kocsisok ott mindig nyájasak ; minden szónál megemelitik fóvegöket s a kocsizás tartamában járművök kibérlőjét gazdájoknak, parancsolójuknak tekintik. Boravalót nem várnak, soha sem is követelnek, de mindig szívesen elfogadják. Az isvoscsik minden szükségletét az utczai szállító látja el. Tőle veszi a szénát zabot, ahányszor etet; ép ugy délebédjét, némi barnakenyeret, nyers uborkát s olykor szentjánoskenyeret, mint kedvelt csemegéjét s egy pohár nkvassz"-t*) Hust és sört takarékosságuknem engedi őket élvezni. Oyakran kocsijok bakján hálnak, a mely miatt aztán többnyire borzasak s öltözékük gyűrt, megtörődött. Alacsony nemezkalapjok olyanforma, mint a század elején a katona-csákók voltak. Bokájáig érő sötétkék kabátjok báránybőrrel van megbélelve. Durva, magas szárú czizmát viselnek s kék vagy vörös derékövet. (Vége köv.) *) Kvassz Oroszország minden népoeztályban kedvencz ital, mely vizből, mézből, sóból, rozs- és búzalisztből készül.