Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-11-24 / 47. szám

442 VADASZ- ÉS VERSENY-LAP. elforgatásánál; a társaság többi része csak lassankint szállingózott oda. Készt vettek még e vadászatban : gr. Almásy Kálmánné, gr. Andrássy Irma; gr. Angrássy Gyula és gr. Andrássy Manó ; gr. Károlyi Gyula és gr. Károlyi István, gr. Festetics Pál, gróf Dessewffy Aurél, gr. Batthyány Elemér, gr. Almásy Kálmán, gr. Csekonics Endre, gróf Bánft'y, gr. Sztáray, Baltazzi Hektói ur, Blas­kovics Miklós és Ernő urak, br. Ücbtritz Zsigmond, Beniczky Gábor ur, br. Oő'ermann, Berghes hg, br. Twickel stb. Két és fél óra tájban érkezett a társaság vissza Megyerre s bárom óra tájban indult Budapest íelé. A csanádmegyei agarász egyletnek folyó hó J4-ére kitűzött öreg agárversenyén, mely Dombegyházán tartatott meg, az egylet által felajánlott 150 irt értékű dijat, Jakabffy Vil­mos ur Héja agara, a második dijat mely a tétek felét képezte, Eckhardt Oszkár ur Kis­asszony agara nyerte el. A bekesinegyei agarasz egylet versenyei (1881 nov. 6 és 7.) Csákón — a bajdani hires parforce-va­dászatok szinterén — jött össze az idén a békésmegyei agarász-egylet a versenyekre. A pompás minta-gazdaság urai, Geist Gyula és Geist Gáspár urak fényes vendég­szeretettel fogadták az egylet tagjait, s a diszes kastély termeiben, az egylet tevé­keny ifjú elnöke: Geist Gyula ur, mint házi­gazda is feledhetlenné tette a csákói szép na­pokat. A versenyeknek szép idő kedvezett, s nem lehet eléggé sajnálni, hogy a korábbi rosz idők miatt az őszi gazdasági munkákkal elmaradt vidékbeli ifjabb földbirtokosok na­gyobb számmal nem jelenhettek meg. Bizony­nyal ők sajnálják ezt legjobban. A sikerült versenyek befolyását a követ­kezőkben közöljük. Elnök : Geist Gyula. Versenybíróság futamonkint a résztve­vőkből alakítva. Titkár : Fejér Béla, l-ső nap 1881, nov. 6-án. Kölyökagár-vereeny. Nevezések: Tét 3 írt. 1. Geist Gyula Dervis szürke kan. 2. Ugyanaz Yvy szürke szuka. 3. Ugyanaz Contées fekete kan. 4. Nóvák Lajos Kópé fekete szuka. 5. Geist Gáspár Gyémánt zsemle szin-szuka. 6. Ugyanaz Zsemle hamvas kan. I. összevetés Dervis 1 „ Yvy / ^vy Gyémánt | , ' Kópé [ K°P e Contesst ... Zsemle) mindk e"o leesett. II. összevetés. Yvy \ , Kópé j K°P e Kópé nyerte a dijat, egy ezüst serleget. 1881 nov. 7-én öreg agárverseny. N evezések : Tét 5 frt. 1. Szucsu Béla Holló fekete kan. 2. Ugyanaz Fecske fekete fehér tarka szuka. 3. Geist Gáspár Tigris hamvas szuka. 4. Ugyanaz Hágrá fekete kan. 5. Nóvák Lajos Svihák fekete-fehér tarka kan. 6. Ugyanaz Kópé fekete szuka. I. összevetés: Fecske [ Svihák \ Svihak Tigris 1 . Hollo J T lS ns Hágrá I TT Kópé J H áS r a H. összevetés : Tigris j T ,S ns Svihák 1 „ .... erővesztő j övlba k IH. összevetés : Tigris \ . SvihákJ T lS ns Tigris nyerte az első dijat, 100 frt ér­tékű melltűt. Svihák a második dijat, a tétek felét. Közli: Fejér Béla titkár. HORGÁSZ-SPORT. Horgászat penzes szemlingre. — Dr. Pelech E. Jánostól. — „The Grayling is an excellent fish for sport." Ronalds. „A good day's Grayling fishing is, however, one of the most enjoyable day's fishing we can have." Manley. Borús, komor októberi nap van, ^mintha Hollandia egének szürke bakaköpenyegét bo­rították volna láthatárunk felé. — Egyhangú, unalmas az idő. En pedig kályhám meleg oldalához támaszkodva bámulok ki az os­siani ködbe, melynek formátlan lepléből csak itt-ott kandikálnak ki a közeli erdő fáinak sárguló koronái. — Alkalmas idő az elmélá­zásra. Képzetem a letűnt nyár élveit vará­zsolj elém ; visszagondolok a sok örömteli perezre mit a sport oly bőven nyújtott; — oda képzelem magamat a szilaj bérezpatak­hoz, a fenyves mélyébe, hol hajlékony légy­botommal a vizek legszebb lakói után hor­gásztam. — S igy midőn az elmúlt élveket újra átérezem, elgondolom : mily jó volna mások élményeiről is, s az ennyimnél na­gyobb szabású sok horogsportról hallani, mely­nek a lefolyt nyár alatt „brother angler"-jeim oly bőviben voltak.*) „Die schönen Tage in Aranjuez sind nun zu Ende," — igy sóhajt fel Pater Do- mingoval a pisztráng-horgász, ha szeptem­ber hó végével szeszélyes, szép kedveneze, a hegyi patakok legszebb lakója, nász-ruhát öltött. — Október elejével szerelemre gerjed *) S itt sportlapjainkra kell gondolnom, mert mióta a „Vadász- és Versenylap" több mint három évi folyamát a nemesebb horogsportról irt czikkek­kel ugyancsak igénybe vettem, az uj „Vadászlap" szenteltetett fel e tárgynak s homlokára nagy betűk­kel lett felirva, hogy a Horgász-sport közlönye . . . S aztán ! ? s aztán e hangzatos czimből áll az egész ! Pedig csak ismerőseim között is, mennyien van­nak, kik ép oly correcte dobják a műlegyet, ép oly gentlemanlike kezelik a horgot, mint a mily bizton röpitnek golyót a futamló zerge váll-lapjába. De mig a lősport terén átélt gyönyöreiket másoknak is en­gedik élvezni, midőn azokat ép oly készséggel mint szellemdus modorban teszik közé szaklapjainkban, addig horgász élményeikről mélységesen hallgatnak. — f»em kell-e azonban egy némelykor eme cynis­must nagyúri szenvelgésnek bélyegeznünk, mely az irodalmi ténykedés irányt kicsinylő lenézést negélyez. — Nagyon-nagyon nincs igazuk, uraim ! Angliának csak a horgászatról tízszerte gazdagabb irodalma van, mint hazánkban a divatos kedvtőltéseknek, a sport va­lamennyi nemeit együttvéve. Ha gyakoroljuk a sportot, mért szégyelnénk róla beszélni, róla irni ? — Hátha még halászati s különösen horgászati irodalmunkra gondolok — mely utóbbi voltakép épen annyira léte­zik, mint Mahomed hetedik paradicsoma, igazán fel kell sohajtanom. Magyar horgász-iiteratura ! ? „What is PyramusV a Jover, or a tyrant?" Elszomorodva látom, hogy a hivatottak leginkább távollétük által tündökölnek. Teljes joggal kiálthatnék Ciceróval : „Video multos absentes !" Lehet, hogy ily körülmények között jobb is, oko­sabb is lenne nekem is ama bölcs hallgatók táborába állani — s imár is következetlen vagyok ebbeli ha­tározatommal szemben, mert azt hiszem, hogy ha 4 éven át annyi szeretettel, annyi jó akarattal irt csik­kekkel főleg a „Versenylapéban — nem voltam ké­pes egy árva kis viszhangot felverni horogsportunk még szűz világában : nem hangzik e el újra szavam némán a pusztában, s nem kárba veszett munka e minden tollvakaritás. Lehet ! sőt valószínű ! De tol­lat ragadok még egyszer, mert Seribere jussit amor" ! (Talán ez ujabb kísérletnek több sikere lesz : Szerk.) a kis pisztráng, — ez foglalja el egész lé­nyét, egykedvű, sőt buta lesz, nem megy többé horogra — s ha menne is, minden fishing-gentleman főbenjáró bűnnek tartaná ez időben reá horgászni. Az ivás ideje be állott, s piros pettyes kedvenczeink a seké­lyes partokat keresik föl, hogy a finom ho­mokba rakják le petéiket. De nehéz ám felhagyni oly kedvtöltés­sel, melyet egész nyáron át oly hévvel gya­koroltunk, mely annyira élvezetes volt, hogy átszellemíté egész lényünket; — nehéz meg­válni a zuhogó bérczpataktól, az árnyas feny­vestől, hogy egy fél évig ne gyönyörködhes­sünk kedves halunk játszi eviczkeléïében s lemondjunk amaz örömről, melyet sportja nyújt. — Azt, ki egész nyáron át műlégyre fogta a pisztrángot, most őszszel a fehér liai-, a ponty horgászata, de még a csukafogás­nak már magasabb sportja sem képes kár­pótolni! Igen ám! de hátha az a „fly fishing" minden igazi horgásznak oly nélkülözhetlen, mint az öreg Osbaldistonnak a fox-hound concert, mint mindnyájunknak az éltető levegő I Van-e hát kárpótlás ? Igen ! S ezt egyedül a pénzes szemling (Aschforelle, Thymallus) horgászata képes nyújtani. E hal, mely noha közel rokona pisztrángunknak, mégis megle­pőleg eltér tőle s minden fajbeli testvérétől abban, hogy ivását nem az őszi vagy téli hóna­pokban, de tavaszszal végezi. S ez igen jól van igy! — mert épen ezért nyújthat kárpótlást ; a pénzes szemling ugyanis épen most őszszel, midőn a pisztrángtól búcsút kelle vennünk, van legjobb conditiójában v s horgászata must nyújt legjobb sportot. — És mily magas sport ez, mily gyönyörteli ! — főleg ama rendkí­vül gyöngéd bánásmód, ama szerfelelett finom müveletek által van jellegezve, mely gyakor­latánál a ,fc> kellék, — a conditio sine qua non. — Épen oly gyöngédek, olyan — hogy ugy mondjam — szellemileg finomak eszkö­zeink, mint a mily becsézett halunk, s épen oly gyöngédséggel s óvatosan kell működ­nünk, mint a mily elegáns az ő viselete, ma­gatartása, egész lénye. — Helyesen mondja Hanley : „Indeed, you cannot too finely fish for grayling." Igazán nem halászhatunk eléggé finoman pénzes szemlingre. Még találóbb Mr. Frank mondása : „Tisk him finely and lady like." — „Horgássz reá finoman s nőiesen". — Ig az hogy ha valami, akkor mindenek előtt a spo. t az, hol charte blanche-t kell adnunk mindenki Ízlésének, — mégis a pénzes szemling hor­gászata olyan, hol nem igen találkozunk né­zetkülönbséggel. Tetszik az mindenkinek, ki egyszer látta, elragad s örökre elcsábít az mindenkit, ki egyszer megkisérlette. Sokakat tudnék nevezni ismerőseim közül, kik szen­vedélyes vadászok voltak, szenvedélyesek — a szó legkiterjedtebb értelmében ; mióta azonban a pénzes szemlinggel ismertettem meg őket, mióta egy kísérletet tettek műlegyecskéik­kel, mindenkor készek e sportnak elsőbb­séget adni a lővadászat felett. — S ha szó van róla, őzre vadászni vagy thymal­lusra horgászni, mindig a z utóbbit választ­ják. Másként alakul a kérdés, ha azt a piszt­ráng-horgászattal hasonlítjuk egybe. Melyik élvezetesb? — S itt a többség kétségkívül a pisztrángnak adja Paris almáját. — De mégis tekintélyes azoknak szúrna is, kik a pénzes szemlingnak adják az elsőbbséget. Van a pisztrágászatnak határozott előnyösb oldala, de vannak hátrányai is. A pisztráng általán mohóbban, gyorsabban kap legyünkre, többnyire villámkint vág hozzá és eltűnik a mint megjelent; a thymallus lassúbb tempó­ban, kecsesen száll fel a fenékről, a fölszint elérve ivben vissza fordul és újra leszáll, — mintegy félkört irva le. — Az izgalmasabb, ez kellemdusabb. A pisztrág hasonlithatlanul erősebb, sok­kal több energiával és legalább 3-szor annyi ideig küzd, ha horgon akadt, igy fárasztása izgalmasabb és több sportot nyújt ; — a pén-

Next

/
Thumbnails
Contents