Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-10-27 / 43. szám
Október 27. 18Sj. VADÁSZ- ÉS VEKSENY-I.AP. 403 pesi fajták teny észtet ületét képezik ; vagy hogy Csehország legnagyobb része a nagy hámos ез hintós lovak tenyészkerületét, Galiczia pedig a közép és könnyű nyerges lovak tenyészkerületét képezi. A hol ily határozott tenyészkerületek alakítása lehetséges, ott azoknak szervezése és biztosítása állami befolyás mellett lehető, sőt nem is nehéz, s következetesen arra kell törekednünk, hogy az ország egyes vidékeire ne csak a tenyésztők Ízlésének, hanem az anyag minőségének megfelelő mének helyeztessenek el, s hogy a ménvásárlásoknál, lótenyésztési jutalomdij osztásoknál s minden egyéb állami s egyleti intézményeknél a lehetőség határáig csupán ama tenyészanyag részesüljön gyámolitásban, mely a vidék viszonyainak valóban megfelel s a jövendő tájfajta magvát képezheti. Megnyugvással látjuk azonban, hogy ama higgadt szakértelem és lángoló ügy buzgóság által vezetett et ős kéz, mely egy évtized óta igazgatja országunk lótenyésztési ügyeit, az ügy e szálát sem ejtette el, sőt egy pillanatig sem tartotta lazán, csakhogy nem feszitette ama határon tul, hol megszakadt volna. Egy évtized előtt ugy vétettek át az állami méntelepek, hogy a különböző fajtájú is minőségű anyag zagyván, minden elv nélkül, az egyes katonai parancsnokok egyéni felfogása szerint volt vidékenkint összekeverve. Azóta évről-évre a lótenyésztési bizottságok javaslatai alapján fokozatosan, lehetőleg fajta és megfelelő minőség szerint csoportosíttattak az állami mének az egyes vidékekle; s habár a fent ecsetelt gátló körülmények folytán távol vagyunk még önálló tonyészkerületeknek az egész országban való végleges megállapításától : mégis, nézetünk szerint, nemcsak a feléje vezető uton haladunk, hanem ma már sokkal közelebb vagyunk a ozélhoz, mint ama kiinduló ponthoz, melynél egy évtized előtt a fentemiitett erős kéz megragadta a gyeplőt. Haladnunk kell folytonosan a kitűzött czél, a tenyészkerületek megalakítása felé, de számolnunk kell a körülményekkel is, s addig, mig a tenyésztők többségének szakértelme s belátása az elv teljes keresztülvitelét megengedni nem fogja; addig, mig az országos lótenyésztés ügyét szabályozó és óvó törvény meg nem alakittatik ; addig, mig az elméletileg észszerű intézkedések erőszakos alkalmazásával az elérhető haszonnál sokkal többet ártanánk, addig azt hangoztatjuk : alkudjunk meg a körülményekkel ! Ha valahol, ugy e téren indokolva van az opportunités által vezényelt eljárás. Az Íróasztalnál tollakon és elvparipákon lovagló byppologusok bizonyára kárhoztatják eme nem eléggé consequeus eljárást, de azt ajánljuk a kormánynak: vonja inkább magára ezek kárhoztatását, de semmi esetre se engedje magát amaz irányba tereltetni, mely az országos tenyésztés egy részét — következetesen ugyan és elvszerüleg, de — tönkre tenné! * * * Végül igen sokan kívánják, úgymond, llOgy a fedező mének használhatása törvény által szabályoztassék. A mily czélszerü volna ez ideális szempontból, ép oly kivihetetlen gyakorlati szempontból, mert a törvény általi szabályzásnak az volna az első következménye, hogy csakis minden tekintetben kifogástalan méneket volna szabad használni. Miután pedig elegendő számú ménnel épen nem rendelkezünk, a mennyiség tekintetében oly mérvű hiányok állanának be, a milyeneket a jobb minőség semmi esetben sem pótolhatna, és ezt első sorban a kisbirtokos érezné meg. Mindezek után végül áttér az értékesítési viszonyokra. Igen érdekes adatokkal kimutatja azt. hogy lovaink közül évenkint mi megy a külföldre és mi a belszükségletre. Bőven megvilágítja különösen a mi hadseregünk lószükségleti viszonyait és kimutatja, hogy az évenkint ide szükségelt 5000 drb lónak 8/ I 0-ed részét magyar lovak képezik. Az ide vásárolt lovaknál 250 frt átlag-ár éretik el, a mi igen csekély ár a jelenlegi viszonyok között, midőn a külföld 400 forintért vesz nálunk lovakat hadseregei részére. De még igy is csak meg volna valahogy a tenyésztő, ha az egész ár neki jutna, azonban a mai viszonyok között, midőn kereskedők szállítják a lovakat, igen meg van elégedve az árakkal a vásárló bizottság, meg van igen elégedve a kereskedő, legkevésbbé azonban a gazda, a ki az e téren levő hiányok miatt jóval kevesebbet kap a fentebbi árnál. Előadó azzal végzi igen érdekes előadását, hogy a „Gazdakör" hivatása volna a jelzett hiányokon segíteni. * * A mindvégig a legnagyobb érdekkel hallgatott és végül zajosan megéljenzett értekezés után hozzá szóltak gr. Zichy Jenő és Tarnóczy Gusztáv, ez utóbbi a következő indítványt adta be : Határozza el a Gazdakör, hogy felterjesztést intéz a kormányhoz az iránt: 1. miszerint a hadsereg lószükségletének beszerzése béke idejében oly rendszerre fektettessék, melynek alapján minden tenyésztőnek alkalma nyilik lovait a hadsereg részére küzvetitő kereskedés nélkül is felajánlhatni ; 2. miszerint a remonde ár 250 frtról 350 frtra, a charge ló ára pedig 350 frtól 400 frtra emeltessék. — A Gazdakör ama tagjai, kik az országgyűlésben vagy delegatioban részt vetsznek, hassanak szintén ez irányban. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatván, Somssich Pál elnök kijelenti, hogy az érdemleges tárgyalásul a legközelebbi igazgatósági ülés napirendjére fog kitüzetni ; ezután köszönetet mond értekezőnek a valóban érdekes és tanulságos előadásért, úgyszintén a szép számmal megjelent hallgatóságnak is, ós szzel az értekezést befejezettnek nyilvánítja. Az állami lótenyésztés érdekéhen a képviselőház okt. 20. ülésében Szily László szólalt fel. Interpellácziójában konstatálva a iótenyésztés terén felmutatható nagymérvű haladást, kiemeli, hogy a haladásban a kiváló érdem az államméneseket illeti, a melyek páratlan szakértelmű kezelése által tenyésztett mének a nagy közönség rendelkezésére állván, a jó táj tenyésztése főleg ezáltal nyerte el nagy kiterjedettségét. Az interpelláczió ezután felemlíti, hogy utóbb ama rendszer bonosult meg bogy az e ménesekben nevelt nemcsak telivér, do a félvér mének is a nagv közönségtől nagy részben elvonattak és igen jutányos árakéit nagyobb birtokosoknak adattak ki. Nehogy tehát a szép eredmény a lótenyésztés terén visszaesés által veszélyeztessék, figyelembe véve, hogy a nagybirtokos úgyis könnyebben szerezhet magának kellő mént, továbbá, mert az állam áldozatokat, mit az állauimécesek is igényelnek, főleg a nagy közönség részére hoz, de mert a mozgósítás esetén főleg a kisebb birtokosok jó, de olcsóbb lovai avattatnak fel a hadsereg részére, arra kéri a földmivelési minisztert, intézkednék az iránt, hogy az államménesekben nevelt félvér mének kizárólag a nagy közönség rendelkezésére álló megyei méuállomásokon helyeztessenek el. VADÁSZAT és LÖVÉSZET. A munkácsi uradalomhoz tartozó és bérbe adott vadászterületeken lövetett 1 «8 l-ben. Gyilen gr. Pálffy által: szept. 13-án egy 10-ágas agancsár, 185 kilo. Gr. Esterházy Mihály által : szept. 14-én egy 8-ágas agancsár, 140 kilo. Gr. Pálffy által: szept. 20-án egy 10 ágas agancsár, 190 kilo. * * Zsdenyován gr. Nádasdy Ferencz által : szept. 24 én egy 12-ágas agancsár, 175 kilo. szept. 28-án egy 14-ágas agancsár, 208 kilo. októb. 8-án egy 14-ágas agancsár, 171 kilo. októb. 9 én egy 18-ágas agancsár, 176 kilo. Polifka. Cseklyészről irják október 25-ről, hogy ott a rendes fogoly-vadászat bevégeztetett. Két cyclusban lőttek. Az első csak izelitő volt aug. közepén, midőn Esterházy Misi és Béla grófok — hogy megismerkedjenek a felnövéssel — 3 órán át vadásztak és 72 darabot lőttek. Azután szept. közepéig nem vadásztak a foglyokra, mert a vadász ur (gróf Ester, házy Antal) csak ilyenkor kezdi a rendes vadászatot, hajtókkal ; passiója csak akkor levén reájok lőni, mikor már anyányiak, és jól magasan húznak, és csak kapásban lehet egyet-egyet elejteni, és ritkán duplét csinálni, megtörtént mégis, hogy a vadászur egy lövésre négyet ejtett le. — Szeptember közepétől október 10-ig a vadászur és vendegei gr. Esterházy Ferencz és Mr. Smart — lőttek 892 foglyot és 85 fürjet ; de csakis az alsó határ vadásztatott, mert a felső határ mindig a szaporításra marad. Az első költés rosszul sikerült, ezekből alig lehetett két csapatot látni; nagyobb részt csak a második költésű 8 —10 csapat volt észlelhető, és igen sok meddő-pár volt látható. — Nemes szarvas, dámvad és őz szaporulata kedvezőtlen ; uyul és fáczány vadászat szép reményekre jogosit ; noha — figyelembe véve, bogy a mult évben nyulakra nem tartatott vadászat : ezeknek nagyobb mennyiségben kellene mutatkozniok, és e hiánynak alkalmasint az az oka, hogy az egész nyáron át döglött vén nyulakat lehetett találni. Mi okozta e dögvészt a lehotőleg kedvező nyárban — s volt-e ez más vidéken is — erre tiszt, tudósítónk s a vadász közönség méltán kíváncsi. Hol a szalonka f — Az erdei szalonkák idei húzása hazánkon keresztül már szept. 25-ke körül megkezdődött ; az előőrsök már átjöttek a Kárpátokon, és Boreg, Marmaros hegyei közt és Erdélyben ez időtájon mutatkoztak és lövettek is, midőn október első botében a Kárpátokat a hó fehér lepellel takará be, s a szalonkák észak-kelet felől érkező derék hada ettől megijedve, a Pruth és Dnjeper mentén a Fekete-tenger felé húzódott le. Azóta igen kevés jött át a Kárpátokon, és ez az idei szalonka-hiánynak az oka. Tény az, hogy legújabb tudósításainkig (Kolozsvár környékéről okt. 24, Pest és vidékéről okt. 25-ig, ugy szintén Vrászlóról és Csáktornyáról ez ideig) szalonkák megérkezéséről nein tudtak. Németországból csak igen gyér liirek vaunak a hosszucsőrűekről ; úgyszintén Angliából is. Innen Suffolkból irják a Fieldnek, hogy okb 7-ke, 8-ka körül jelentkeztek az elsők ; egyúttal azt mondja levelező, hogy ezek korán jöttek az idén, mert a norvégiai partokról különben csak október vége felé szoktak érkezni. Minden jel szerint az idén északon korán nagy hidegek álltak lie, s a szalonkák ily helyekről korábban is indultak meg dél felé.
