Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-09-15 / 37. szám

.ellenben a silányak a legalacsonyabb ár mel­lett sem adattak el, kimutatják a társulat hiteles könyvei. — Szükséges, hogy minden kiállító tisztában legyen magával, lovainak valódi értéke felett, s bogy óvakodjék, elbi­zakodottságból vagy önhittségből, oly árakat követelni, melyeket senki meg nem adhat, mert pl. előnyére szolgál-e az illetőnek, ha először 1000 forintot kér egy lóért, és e lo­vat végtére 600 frtért sem veszi meg senki. Az 1880-iki tavaszi lókiállitásnál egy ur 7 lóval jelent meg, egyik négyes togatának két előlováért, közbenjárásom után, egy Pettau­ból érkezett vevő 1200 frtot ajánlott, a kiállító 1500 frtot kért, az alku tehát nem jött létre; bárom nap múlva az illető ur sok szaladgá­lás és mellékes kiadások mellett, az egész négyes fogatot nagynehezen adta el 1300 forintért kereskedőknek; bogy ily esetek a külföldi vevőkre nem nagy vonzerővel bír­hatnak, igen természetes; azok aztán inkább fordulnak a kereskedők, mint a tenyésztőkhöz vagy kiállítókhoz, Minden kiállításnál az idény (Saison) is tekintetbe veendő. Tavaszszal jeles Ugetők az úgynevezett juckerek, könnyű hátas lo­vak, — ponnyk — ugy mint egyátalában a falusi életre szükséges lófajok; őszszel ellen­ben hintólovak (Carossier) s vadászlovak a keresettebbek. A kiállítandó lovak kellő kép­zésére különös gond forditandó, mert ama vevők, kik a kiállításokon megjelennek, csak olyan anyagot szándékoznak vásárolni, mely­nek rögtön hasznát is vehetik, egy kiállítási vásárt egyátalán nem szabid egy osztályba sorozni közönséges lóvásárral, a kiállítónak folyton azt kell szem előtt tartania, hogy egy kiállitáson rendesen nagyobb számú szemlélő és bíráló szokott megjelenni, mint tulajdonké­peni vevő; lia pedig ezek valami hiányt észre vesznek, azt természetesen el nem hallgatják, s ily módon a tenyésztő hirneve könnyen szenved csorbát, miért is a fődolog mindig az marad, hogy csak jó anyagot állitsunk ki. A dijazást illetőleg czélszerűnek mutat­kozik a használati lovaknál (Gebrauchspferd) bizonyos megállapított kortól egészen eltekin­teni*), mert mindenesetre nagyobb érdem, | korosabb használati lovakat ép egésséges és kifogástalan állapotban bemutatni, mint 6—7 éveseket, melyek még alig tehettek nagyobb szolgálatokat, minthogy e fajta lovak 4—5 éves korukban jönnek csak tanitás alá, — a tavaszi kiállitás programmja szerint elég mél­tatlanul, csak 6—7éves lovak dijaztattak, — ezt már azért sem ajánljuk, mert nem sza­bad megengedni, hogy a közönségnél az a meggyőződés verjen gyökeret, hogy minden 7évet túl haladt ló ezentúl már rosz, hasz- . navehetetlen ós többé figyelembe nem veendő. Czélszerű lenne talán nemcsak a lova­kat, de buzgó tenyésztőket, szorgalmas ménes- és lovász­mestereket is ily alkalommal elismerő dicsérő okmányokkal kitüntetni, mint más országok­ban szokás, nemkülönben jó hatást gyakorolna és a lótenyésztés körüli személyzet kiképez­tetésére befolyással lenne, jobb lovászok, ko­csisok látható dijakkal, érmekkel való megjutal­mazása. Természetes, hogy ily kitüntetéseknek hosszabb egy helyen töltött időhez, becsüle­tes, feddbetlen életmódhoz kellene kötve lenni; erkölcstelen élet, iszákosság, rosz magaviselet, kizárná az illetőt ily kitüntetéstől; — ez in­tézkedés czélja lenne, az illetők becsületér­zetére hatni, őket versenyre, tevékenységre ébreszteni, és oda törekednünk, hogy istál­lóinkat valahára az oly kétséges külföldi egyé­nektől minél előbb megszabadítsuk. Czikkünket ama buzgó óhajjal fejezzük be, hogy a tervezett őszi lókiállitás méltó folytatását képezze a f. év tavaszán megtar­tott, annyira sikerült kiállításnak. Kelebia, 1881. aug. 14-én. Bányafy Frigyes, ménes-mester. *) Ez természetesen tenyészállatok kiállítására és díjazására nem vonatkozik. A muraközi lótenyésztés, ív. Az' állattenyésztés igen szűk körű a Muraköz területén, a mennyiben juh egyál­talában nem tartatik, sertés csupán magán- \ használatra kevés számban és rosz mennyi­ségben. — Szarvasmarha-tenyésztés csupán a lendvai járásban érdemel említést, a tulaj- i donképeni Muraközben nem is létezik, a meny­nyiben csupán tejelési használatra, még pedig csakis házi szükséglet mérvében tartanak mindenfelől összevásárolt vegyes fajtájú apró, csenevész teheneket, melyekkel a szegényebb nép, földjét is megmunkálja. Egyedüli arány­lag virágzó tenyésztési ág tohác a lótenyésztés. A lótenyésztést azonban nem mint egyes gazdasági ágat űzik, hanem ez tulaj donképeni alapja egész gazdasági rendszerüknek. Lóval művelik meg földjüket, s azzal végzik most már csekélyebb jelentőségű fuvarozást. Min­dez előadott viszonyoknál fogva jogosult a muraközi nép ragaszkodása a nori jellegű lóhoz. Ez a ló nem igényel zabot és jó szénát, megél sőt igen terjedelmesen gyara­pítja puha szervezetű testét, a békanyálas szé­nán, tengeri-száron, alja tengerin és tökön. A jobb tenyésztő, télen át anyakanczái­nak is ád egy kis herét, sőt naponta 1—2 iteze tengerit is. A csikó anyjával kijár az eke vagy sze­kér mellett, s ha el nem adatik, szopik no­vemberig. Azután első télen ő kapja a java takarmányt a herést, s hozzá szintén tenge­rit és tököt. Ily pulia tartás mellett, zab nél­kül más nemesebb származású ló elcsene­vészne; a nori származású muraközi csikó azon­ban még széna mellett is egyéves korában idétlen csúnya ugyan, de nagy és erősen ki­fejlődött. Ilyenkor a rosz gazda már befogja, de G/a—2 éves korában már a leggondosabb tenyésztő is befogja csikaját s kellő kimélet mellett — mi a muraközi gazdát jellemzi — eme korai befogásnak nem is vallja kárát. Más nemesebb vérű csikó ily korai befogás melletttoönkre menne! Hároméves korában igen gyakran, de negyedik évében általánosan már megellik a muraközi kancza, s jó csikót nevel már ily fiatal korában, midőn nemesebb vérű kancza csikajával együtt megsiuylenné az ily korai ellést. A választott és egyéves muraközi csi­kónak a nagy kereslet folytán nagyobb az ára mint más sokkal nemesebb és jobb csi­kóé. Pedig a muraközi ember csak igen cse­kély részét neveli fel csikainak, a többit éves koráig eladja, mert nincs legelője ; rétjeinek valamint heréseinek termésén pedig nem ne­velhetne fel eme vidék annyi csikót, a meny­nyit termel. Lovaitól csendes, biztos gazdasági mun­kát követői, s mindenütt köves jó utja van a muraközi embernek, s igy gyors hajtást nem követelvén, legjobban a nori jellegű ló­val boldogul. Megfejtette tehát előttünk a muraközi viszonyok mérlegelése ama kérdést: miért szükségjes oda a nori jellegű ló, és miért czél­szerű a nagyobb mérvű csikó-eladás ? Tekintsük már most meg kissé közelebb­ről a mai napság található muraközi lónak jellegét és minőségét. Átlagos magassága a Csáktornya és Rácz­Kauizsa vidékén 158—160 cmeter, Perlak és Muraszerdahely vidékén 160—162 ctm., No­vakovecz vidékén 164—165 ctm. Lendva vi­dékén 162—164 ctm. Belatincz vidékén 165 — 168 ctm. Legzömökebb és legszívósabb az auyag a perlaki járásnak, Szoboticza, Palovetz, Dekanovecz, Domasinecz nevű községeiben. Szine a lovaknak háromnegyed részben pej, a többi szürke, tarka és sárga. Feketét az egész vidéken nem találni, azt a szint a muraközi ember gyűlöli. Feje kisebb és nemesebb mint a stájer vagy sopronmegyei biencz lónál, gyakori az eb fej, szemei is nagyobbak, nyaka rendesen vastag és rövid, a szarvasnyak nem ritka. Szügye széles, marja többnyire lapos, dereka nem hosszú, sőt aránylag rövid, de puha és szintúgy kötése is. A bpoczka elég jó fekvésű, de nem elég hosszú. A far rendesen széles, izmos, de csapott és dupla. Hátulja, igen szé­les, izmos, jó nadrággal, elég széles csánkok­kal, de kardlábra, sőt tehénállásra is gyakori a hajlam. A test mélysége s a bordázat igen jó. A lábak a test súlyához aránylag nem erős csontúak, s némely vidéken már nem is elég rövidek. Itt van leginkább szükség a csontos, zömök nori mének javító hatására. A csülök és pata )obb mint a stájer vagy hi­encz lónál ; de mint minden nori szár­mazású lónál, ugy itt is ezek nem erős test­részek. Különben nagy részt a gyalázatos va­salás is okozza e hibákat. Képességei a muraközi lovat gazdasági, igás munkára teszik kiválóan alkalmassá, s eme tulajdonsága gyarapodik, minél több benne a nori vér. Két jó muraközi ló egész napon át két órai pihenéssel eldolgozik nyugodtan oly munkában, mely 30—40 mázsányi erőki­fejtést igényel. Egyes kiváló teherhuzási esetek némelykor mesések. Igy például szá­mos hiteles szemtanútól tudom, hogy egy domasiueczi lakos fogadásból, külön készitett kasban két lovával 2 hold tengeri-termését vagyis 150 mérő csöves tengerit a szántó­földről a faluba egyszerre bevitt. A testalkat zömökségét, mely ugyan nem általánosan található igy, legjobban jellemzi a következő : egy kraljeveczi lónál általam c.onstatált méretek: magasság 162 cm. hossz­méret: 198 cmeter, láb hoszsza 80 cmeter. Ellenben a perlaki járás alsó részében Kotori, Domború, és Légrád vidékén alig van tenyésztés, többnyire csak rosz, elcsigázott fu­varos gebék. A csáktornyai járás legjobb anyagja Csestyanecz, Jurovecz, Szivicza, Belicza, Kra lovecz, Peklenicza és Krizsovecz községeiben találhatók. A Lendva környékén fekvő magyar köz­ségekben még inkább találjuk a zömök, öblös és szilárdabb szervezetű jelleget, különösen Petesházán, Banotán, Bedeliázán, Radamoson, Kapczán és Lakodon. A mint azonban felfelé a Murán a stí­riai határt megközelítjük , termetesebb , méginkább hasított farú, jóval magasabb, de aránylag kevesebb mélységű lovakat találunk a vend lakosoknál. Legjobb lovak e vidéken Közép-Briszticzén, Bellatinczen, Adriánczon, Teklezsinen, Melinczen, Lipaho­ezon és Bratonczon találhatók. Általános és legnagyobb baj az egész vidéken a megfelelő apalovak hiánya ; miután a nagy kereslet folytán különösen a méncsi­kókat egyéves korukig többnyire eladják s a megmaradt silányabb minőségű méncsikókat már kétéves korukban használják fedezésre. Jellemző e ménhiányra nézve ama körül­mény, hogy a megyei bizottság eddig kény­telen volt kétéves méncsikókat is alkalma­tossági bizonylattal ellátni, mivel különben, apalovak hiányában, a kanczák nagy része fedezetlen maradt volna. Nagyon elterjedt balliiedelem a mura­közi népnél az : hogy a csikó minőségét túl­nyomóan az anya adja meg, s igy még az idétlen vagy hibás mén után is többnyire jó csikó esik, csak az anyakancza legyen jó. E felfogás amint egyrészt a jó apa­lovak hiányát okozza s igy a muraközi ló­tenyésztés legnagyobb bajátképezi: ugy más­részt legalább azt az előnyt eredményezte, mi­szerint a vagyouosabb földmives tenyésztők jó anyakanczák tartására törekednek s azok­tól csak igen nehezen válnak meg. — Bizo­nyltja e kedvező befolyáot ama körülmény, miszerint a mult évi kanczaösszeirás és osz­tályozás alkalmával a tenyésztésre használt

Next

/
Thumbnails
Contents