Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-09-01 / 35. szám
Szeptember 1. 1881. Oehlschläger О. ur id p h Cartel 80 kilo (bez. 5 kilo külön) Tepper-Lasky ur 2 Pitzschke hdn id sp m Flohtanz 71 >/, kilogramm Erdmannsdorf! ur О Kétszáz hoszszal könnyen nyerve. Érték 3000 márka a győztesnek, 1200 márka a másodiknak. ORSZÁGO S LOTENYESZTES Arvamegyében aug. hó 11 én tartatott a lótenyésztési jutalmak kiosztása Trsztenán Elővezettetett : anyakancza csikóval 36 db 3éves kancza 3 db kétéves kancza 11 db egyéves kancza 5 db Két és egyéves méncsikó 6 db Az anyakanczákat ide nem számítva és kivéve 2 db szopós csikót, a többi mind „Favory", „Oonversano", „Nonius", „Pluto", „Büszke" és „Marco Polo" állami mének ivadékai voltak. Hogy a lótenyésztés és a jutalomdij„sztás iránti kedv örvendetesen emel- | kedik e megyében, az világos, ha megemlítjük, hogy a mig a mult évben összesen 26 db ló jelent meg, az idén már 61 vezettetett elő. — A bemutatott anyag azonban még ugy az ápolás, mint a conditio tekintetében sok kívánnivalót hagyott fenn. * * * Hajdumegye és Debreczen sz. kir. város lótenyésztésének emelésére engedélyezett jutalomdijosztás az évenkint inegujúló ünnepélyességgel, s a közönség igen élénk résztvétele mellett aug. hó 14-én Debreezenben tartatott meg. — A bemutatott anyag, s jelesen a szopós csikóval biró anyakanczák szépek voltak, s gondos ápolás jeleit tüntették fel. A 3évesek az ottani viszonyokhoz mérten szintén jók valának. — Elővezettetett pedig: Anyakancza 41 db 3é kancza 14 db 2é kancza 9 db lé kancza 8 db 3é méncsikó 2 db 2é méncsikó 2 db lé méncsikó 3 db. A szopós csikókból 20 állami 21 magán m. ivad. a 3é kanozákból 5 „ 9 . „ „ a 2 6, ». 5 , 4 „ „ „ a többi majdnem mind kincstári csődörtől származott. A leginkább igénybe vett állami mének a következők : „Hvghtíy er", „Nonius"-, „Shagya", „Oakball", „Chiefüyn", „Polmoodie", „Exact", „Diophantus",* „Abugress", „Mackbeth", „Furioso", „Bolero" és „Jus- tice to Kisbér." Általában e dijosztás arról tanúskodik, hogy folyó évben apályázó lovak száma több és minősége sokkal jobb volt az előző évekéinél, különösen az állami mének ivadékai a tenyésztés fokozatos emelkedéseiről tesznek tanúságot. A behozott lovak legnagyobb részt a könnyű hátas és közép kocsi-faj hoz tartoztak. * * * Turóczmegyében Pribóczon aug. hó 21-én tartatott meg a lótenyésztési jutalmak kiosztása. Elővezettetett : 36 anyakancza szopós csikóval, melyek közül 45 állami méntől szár mázott; 6 egyéves kanczacsikó, 8 kétéves kancza, 8 hároméves kancza, 10 db egyéves és 1 db kétéves méncsikó, csekély kivétellel mind állami mének ivadékai. Ez állami mének: „Exact", „Favory", „Gidran", „Mehetned Ali", „Nonius", „Nordstern", „Oakball" és „Sutherland." A bemutatott anyag középszerűnek mondható. A paták ápolása hiányos. — E megyében a lótenyésztés különösen a középbirtokos osztálynál jelentékeny haladást mutat, de a földmives népnél még csak kezdetleges állapotban van. A nembeli arány megváltoztatásának kérdését újból szellőzteti e lapok legközelebbi számákban d r. Nagel Emil tanár és királyi tanácsos ur. „Anticritica Tamás urnák" czim alatt teszi ezt a nagy tudományú tanár ur, pedig „Sze gény Tamás" első felszólalása alkalmával határozottan kijelentette, hogy egyáltalán nem kritizálási vágy vezeti a tanár ur tervének megtámadására, hanem az a meggyőződés, miszerint a lótenyésztés nem alkalmas tér ily „nembeli" kísérletekre, az állami ménesek nagybecsű tenyészanyagja pedig legkevésbbé lehet arra hivatva, hogy abstrakt tudományos experimentálás kanonen-futter-jekéut használtassák fel. Ezt most „antikritiká"-jában elösmeri maga a tanár ur is, de azt javasolja, hogy legalább az állami ülésekben levő igáslovak: kai tétessék meg a kísérlet. Hát kérem alássan, ennek et y nagy akadálya van, még pedig a professor ur szakmájába vágó „nembeli" akadálv: amennyiben ez igás lovak legnagyobb 'része heréli, s igy még a legtudományosabb kísérletek folytán sem fog csikót hozni ! De bocsánat ! most veszem észre, ho^y ismét a professor ur áital, mult felszólalásomnál, megrótt ,,élczes"(?) modorba esem ; pedig, isten látja lelkemet: engem semmiféle élczelési hajlam nem vezet, csakhogy a felhozott tenyésztési elvekről — őszintén megvallva — nem tudok nevető izmaimnak önkéntelen megrándulása nélkül szólni. Még a professor ur által idézett nagy tudósok u. m. B. St. Hilaire, Morel de Viade, Thury, Saddler stb. tiszteletet parancsoló szemüvegeinek árnyéka alatt is mosolyognom kell, lia egymással szembe állítom a professor ur antikriticájának egyes tételeit. Például: lia a fedezést következetesen egynehány generation át a kancza érettebb életkoráig elhalasztanák, „a szaporulat is fokozatosan emelkednék." No már ezt én sehogy sem értem, hogyan gyarapodjék a csikó-produktió az által, ha fiatal korukban meddőn hagyjuk a kanczákat? ! Vagy pedig: „mentül tisztább a válfaj, annál számosabbak a nőnemű utódok", ezt idézi a tanár ur, ki pedig első közleményében állitá, hogy „a nőnemű sarjadékra a keresztezés kedvező." „Erkläret mir Graf Oriudur diesen Zwiespalt der Natur! De nem folytatom a tanár ur ellentétes állításainak anthologiáját, hanem egyszerűen s hoz, találkoztam egy p,agy nylgaival, szokás szeriüt leugrom v. d. ponnymról, őt szabadra hagyám, cserkelni kezdem vadamat, s már lőni készülök, midőn egyszerre, közvetlen mögöttem, ponnym nagyot ugrik s kirúgva ..yeritve, futásra veszi a dolgot, elzavarja vadamat, engem pedig a bámészkodót, ugy ott hagyott, mintSzt. Pál az oláhokat ; gyalog kellett haza baktatnom. Május 5. A várt kill megvolt; az első és második hajtásban semmi, a harmadikban nekem jön egy szép chital-szarvas, passirozom; már desperálunk, midőn én véletlenül egy gyalog uton megpillantok egy fris tigris-nyomot, mely tervezett irányunktól eltérő vonalban, balra látszott tartani. Rögtön durbart (gyűlést) tartunk és elhatározzuk, bogy a balra fekvő völgyet, bárha igen igénytelennek látszó kis cover is, meghajtjuk. — Alig hogy elálltunk s a hajtás megkezdődött, máris hallatszott shurata, shurata (itt a tigris); de sehogy sem tudták kihajtani, azaz nem merték; egy hosszú pauza után Gerard három elefánton, melyek velünk voltak, vezényelte a hajtást ; egyik közülök gyáván, ordítva kereket oldott; a másik kettő azonban nyugodtan s határozottan kutatva, csőröm pölve bement a sűrűkbe; alig hogy beleértek, már is bujt elő keresett antagonistánk ; én mindjárt megláttam, s figyelmesen observálva, gyönyörű volt látnom a mint jobban kúszva mint menve, egyenesen szomszédomnak Greeuwoodnak tartott, ki első lövésre elhibázta, de a másodikra annál szebben roulirozta, s igy finita la comedia. Május 6. és 7. Garete. Semmi eredmény ; a hőség majdnem tűrhetetlen, árnyékban 36 f. Máj us 8. dtto, az utolsó hajtásban egy igen öreg párduez sétált végig a puskások vonalán, lőtávolon kivül ; én lévén a Nr. 4, igy szélső, már-már czélozni készülők, midőn legfeljebb 3 ölre a párducztól, kibukkan egy hajtó, elordítja magát, a párduez szintén s visszatör a hajtók között, örökre búcsút véve tőlünk. Gerard lőtt egy sámhar-tehenet. Május 9. Végre megint egy érdemes napra viradtunk; — bizton és jó liirrel fogadtak bennünket embereink ; — Gerard első elmegy az állások kispekulálása végett; 11 órakor összejövünk, igen óvatosan elállunk ; — ez egész hajtás nem tartott 25 perczig ; volt benne 200 pávakakas, mely mind han got adva, egyenkint repült fel s húzott el fejünk felett, biztos jelként, hogy tigris mozog a hajtásban ; utánok 16 db chitl-szarvastehén s borjú huz át a lővonalon; végre Greenwood előtt megpillantok valamit a sűrűben, még egy bokor gátolja csak szemeimet, — biz isten 2 teljesen kinőtt tigris az, a mi a szemközti oldalból felém tart ; de mielőtt hozzám érhetnek, okvetlen a Greeiiwood puskája fog velük szóba állani ; roppant druck, jut e nekem is belőlük ? — talán ; — első lövés, megugranak, második, no ez nem vétett nekik, mert a sziklafalban láttam szétrobbanni a lövetet; — de most én jövök; — zsinór-egyenességű irányban vágtatva „stichbe" rohan állásomnak mind a kettő, plane völgynek ; no gondolám magamban, ez nehéz lesz, — fene neki, ... no most „dur" a hátulsóra, nyakszirton találva rouliroz; — — „dur" az elsőre, ez is rouliroz; de állásom alatt, 2 ölre lábaimtól, ordítva hömpölyög, golyóm kissé kurtán homlokon találván, csakhamar lábra kap s tántorogva akar menekülni. — Gyorsan puskát kell cserélni, — kedves 12 öblű ágyúmat, vigyázatlanúl. túlságos sietségemben, az első közeli ágra dobva, a tartalékpuskát elkapni, pillanat műve volt; — fordulni akarok, nem lehet, 3 ág közé beékelt helyzetem nem engedi; — ezalatt a tigris hátam mögött lassan tántorogva halad a szik Iák között fölfelé"! Hej azt a fenn-lógóját ! lőttem én már félkézzel, repülő szalonkát is, miért ne találnék el egy tigrist ily módon ? „Gedacht getban", jobtira áthajolva, félkézzel, oly szerencsésen vállapra lőttem, hogy rögtön hátulsó lábaira ágaskodva, hanyatt homlok, holtan gurult lábaimhoz. — De nincs öröm, üröm nélkül; ez evolutio alatt a túlságos sietség tolytán szeretett és venerált nagy duplám súlya alatt leszakadt az ág melyre vetém, és „buinsz" hegyibe esett a kimúló tigrisnek, orrom pedig jól megzúzva öklöm által, melyet tartalék-fegyverem arezomba visszarúgott, vérrel boritá el egész czifferblattomat. No de se baj, hisz ebcsont összeforr; csak puskámról is ezt mondhatuám. — Lesietve kakasülőmről, első dolgom, igaz barátomat felölelni; bála isten Hubertnek ! csak agya repedt meg; no ezt megpáutolja pár nap alatt a gavnai ötvös. — Gerard, ki a többivel hozzám sietve, sikerült szép lövéseimért ragyogó arczczal meggratulál, szemtanúja lévén viselt dolgaimnak, rögtön a mint táborunkba visszaértünk, futár-tevén expediálta kedves betegemet s biztosított, hogy 4 nap alatt kifoltozva, használható állapotban ismét kézhez kapandom duplámat ; — vederemo. — Táborunkbau a tigriseket megvizsgálva, mindkettő nekem lett Ítélve, mert Greenwood 1-ső golyója csak is az egyiknek bőrét lyukasztá át, anélkül hogy a beleket megsértette volna. — Köszönöm, Hubertus, — kegyelmedet irántam ; valóban ritka kivételu. _