Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-08-25 / 34. szám

v ADASZ- Í.S \ EESENY-T.AP. Augusztus 25. 1881. tott a baden-badeni nagydíjban, se versenyben való futási képességük határozott aztán felettök : elküldetnek-e vagy nem. ? Szent Márton nem jónak bizonyult, s tulajdonosa aztán másnap az eladó versenyben értékesité őt, Apajune, mely tavaszszal Pozsonyban Dombrowát meg tudta verni, habár Dagmar utáu jó negyediknek érkezett is be, még sem bizonyult annak a lónak, minek istállójában tartották, s igy távollevő tulajdonosa, Benson ielentésére, táviratilag le is rendelé a Iffezheimba küldésről. Landlord azonban, ugyanannak a nagy lónak futott, a minőnek őt tartottuk, s ha még itt-ott voltak is kétségeke most mutatott classisa felől, azokat e versenyben egészeu el kellett oszlatnia. Ő Elemért, mely talán sohasem volt jobb, mint most, határozottan és könnyen verte meg; az ütközet köztök már a távoszlopnál eldőlt, s még hozzá versenyét elejétől végig magamagának kellett csinálnia, s azt oly paceben tette, mit csak egy nagyclassisù lótól vagyunk szokva látni. Elemér szépen és hűségesen ment, de a 64 kilo még is nyomta kissé a hátát ; mi őt láttuk egy reggeli galop alkalmával Miss Pleydellel, valószínűleg azonban kis teherkülönbséggel ugyané távolságon menni, hol Miss Pleydell nem birta vele soha a pacet tartani, és a másnapi versenyen e kancza aztán másfél mértföldön elég könnyen elbánt Vederemo, Bayonne és Apajune-nal. A hatévesDagmar várakozásunkon felül jól szaladt, 7*/

2 kilo teherkülönbséggel Elemér és közte, csak egy nyakkal megveretni általa, bizonyára nagy eredmény. A kancza talán soha nem volt oly jó mint most, s ebben is öröklé apja tulajdonságát, mely 5éves korában volt a legjobb. Nézetünk szerint e kancza meg is verhette volna Elemért, ba Peasnall vele kissé hamarább jön ; igy azonban már nem birta egészen beérni őt, habár az utolsó galop-ugrásokban szemlátomást mindig közelebb is jött hozzá. Sikerült indulás után a vezetést erős iramban Landlord vette által, egy hossznyira követve Elemértől ; ettől két hossznyira ment Apajune, tőle egy hoszszal hátrább Wallen- rod és Szent Márton s ugyanily távolságra Dagmar visszatartva. E sorrend megmaradt egészen az utolsóelőtti fordulóig, hol az iram még sebesebb lett, s itt azt Szent Márton tovább tartani nembirván, visszaesett az ötödik helyre. Az utolsó fordulónál a mezőny kezdett összecsomósodni s Dagmar clhagyá Wallenrodot s teljött Apajuneboz, majdnem egy hoszsznvira. Az egyenes vonalra betordúlva, Elemér iparkodott Land lordot beérni, s még összébb jött a mezőny ; a távoszlop előtt Dagmar elhagyta Apajunet. Ugyanitt Elemér feljött Landlordhoz, és egy pillanatra heves küzdés fejlődött ki közöttük, de Land- lord csskhamar újra előre jött, s többé soha be nem érve, elég könnyen nyert egy hoszszal ; az utolsó 50 meieren Dagmar kezdett szintén feljönni Elemérhez s vele erős küzdés között egy nyakkülönbséggel ment el a nyerpont előtt. Apajune jó harmadik. Az ezerforintos bandicapra a nyolez uevezett ló közül öten fogadták el a terhet s vállalkoztak a küzdelemre. Főkedvencz reá Toni von Gomba volt, jó emlékezetben lévén még nyári két szép futása. E mén nagyon jól is nézett ki, szőre ragyogott, mint a bársony s mégis a versenyben várakozáson felől roszúl szaladt. Ugy látszik, hogy ő csak egy mértfôldig tud menni, pedig külső alakjára nézve az ember egy steadert képzelne benne, különben meg nem magyarázható, e versenyben való rosz futása. Soha lovon ily kurta idő alatt oly nagy változást nem észleltünk, mint az Bayonnenal történt; mig tavaszszal és nyáron egészen felhúzva, fáradtan és soványan nézett ki, most fris és gömbölyű volt. E kancza egyike a legtetszősebbeknek, és csak gratulálhatunk grófi tulajdonosának az ily tenyésztményhez; a versenyben nagyon szépen is ment s ha Chapman ki nem jelenti, hogy vele akarja megnyerni a versenyt, bizonyára szép küzdelem lett volna közte és Theorist között. Theorist kiheverte hamburgi nagy útját, s midőn e sorok napvilágot látnak, e gyönyörű aczélos kis mén már Baden-Badenben lesz, hogy az ottani első napi baden-badeni dijban induljon. Praetiosa a verseny előtt két nappal egy reggeli galop alkalmával az állványok 314 mely nagyon megnyerően nézett ki, de mint hallottuk, verseny előtt pár nappal köhögni kezdett, g bizonyára a versenyben való rosz futására e körülmény nagy behatással lehetett. — Don Quixotte szintén egy racinglike mén, mely még erős fejlődésnek van kitéve, s ha rosz temperamentumát elveszíti, mint háromévest bizonyosan jobban fogjuk őt látni szaladni, mint azt e versenyében tevé. Vale Royal pesti juniusi futása óta azonban nagyon sokat javult, a versenyt majdnem eleitől végig vezette, s már a távoszlopnál megverte a többi társát. — „Hamar" egy 16 markos nagy pej mén, mely mint kétéves alig fog valamit csinálni. Az ily kétévesek nagyon nehezen készíthetők el, kivált már augusztusra. Tittle Tattle szépen felszaladt Vale Royalhoz ; ez egy nagyon tetszős Buceaneerkancza, mely még sokat fog javulni, ugy szintén a Cambuscan Mr. Day mén is. Don Quixotte szeszélyeskedése miatt az inditás többször meghiusuit, mig végtére a negyedik a Cambuscan-Mrs. Day-mén vezetése alatt sikerült, (s csak is Don Quixotte késett meg kevéssé) s e mén vagy kétszáz me- ter távolságon vezetett egy fél hoszszal az utána csomóban jövő többi kétéves előtt ; itt azonban Vale Royal feljött hozzá s a távoszlop előtt már elvette tőle a vezetést; a távoszlopnál, őt kivéve, már a többit mind hajtották; a czélpont előtt vagy 50 meternyire Tittle-Tattle kivált a többi közül s erősen hajtva, feljött Vale-Royalhoz, de ezt egészen nem birta soha beérni, s a kancza másfél hoszszal verte meg őt könnyen, a Cambuscan-Mrs-Day-mén másfél hoszszal utánok harmadik, Venus negyedik, de már nem kilovagolva, ugy a többi kisebb közökkel egymás után. Az e versenyre következő Budapesti-dij körűi összpontosúlt természetesen minden sports- man figyelme a legjobban, mert e távolságra tartott legjobb bároméveseink eliteje itt volt hivatva megmérkőzni a reájok nézve minden esetre elŐDyös teherkülönbözet mellett. Elemérre], Francziaországot kivéve a continens legjobb idősb lovával, Landlord, Apajune, Szent-Márton, mindhárom állva h gyaTÁ R С Z A. Indiai vadász-naplóm. Évek óta dédelgetett tervem végre valósult. Gerard alezredes*) Angliából érkezett meghívását elfogadva, elhatározám Kelet Indiába egy vadászati kirándulást tenni. — Beszerezve a legszükségesebb felszerelést, Gerarddal 1881. január 18-án Bécsben találkoztam, s vele 20-án megindulván, per Velencze, az angol postagőzössel, Alexandria, Suez és Adenen át február 8-ikán Bombayba értem. — Itt tőle 3 hétre elválva, márczius első napjáig időmet Inbulpure, A lab a bor, Madras, Be- nares, Co ív при re, Lucknow, Agra s Delhi városok megtekintésével töltém. — Nagyszerű emlékeit láttam az ó- és közép-kornak, melyek főképen az építészet nagyszerű emlékei és maradványaival bámulatra gerjesztik az európai szemlélőt ; ily mérvű műépitméuyekre a jelen kor sem anyagilag, sem alakilag nem képes. — E csudaszerű műépitmények leírásával nem czélom foglalkozni, hisz ezeket már az enyimnél sokkal avatottabb tollak kimerítően leírták. Február utolsó napjaiban Dhulepurba érkeztem, hol Gerard ajánló levele folytán az öreg Denehey ezredes, India egyik legismertebb Nimródja s ennek családjában nevelődött Néhai, — Singh Oholepuri Mahara- jah házában egy igen kedélyes hetet töltöttem. *) Ez ugyanaz a Gerard alezredes, kivc-l 1875 és 76 ban, akkor még mint kapitánynyal, gr. Batthyány Elemér, br. Orczy és hg. Czetwertynszki Indiában szintoly eredményes vadászatokat tartottak tigrisre, mi a „Vad. és Vers. lapok" 1876-ki folyamában közöltetett. Szerk. — E benszülött főúr igen müveit s kedves ember, —-jó czimbora, kitűnő lovas és szenvedélyes vadász ; birtokain s társaságában párszor antilopok s blak-backokra sikeresen cserkésztem. Kedves vendégszerető körükből nagy nehezen megválva, per Gvvalior, Teve-szekéren 3 nap alatt, óránkiDt 4 angol mértlüldet haladva, Goonába döczögtem ; mondhatom keserves lokomotiv, mely az ember minden) csontját, izületét és legfőképen türelmét, kemény próbára teszi. — Itt Gerarddal hosszú vadászkirándulásunk irányát s módjait a hátralevő rövid 2 hét alatt kidolgoztuk s rendbe hoztuk, az előmunkálatokkal ápril elsejére el is készültünk; — időközben egyes hajtásokatés cserkészeteket is téve, melyek pár medvét, egynehány szarvast és chincara antilopot szerzettek lőjegyzékeink rovatába. Fegyverzetem : egy Henry dupla expresse, két 12-es öbű golyós- és egy sörétes duplából állott; — Adams s Dongall nagy öbű golyós fegyvereim, robbanó lövegre (Shell) volk tabe-lőve, 6 drachma lőpor töltéssel. Összes karavánunk állott 12 benszülött sikh lovas katonából (Gerard ezeredéből), 27 tevéből, 7 elefántból s 15 lóból ; ezenkívül cselédség, szakács kuktáival, inasok, fegyverhordók, lovászok, teve- és elefánt-vezetők; összesen 72 személy. April 2. Összeszedve sátorfánkat s Goonából délután megindulva, első táborunkba este 6 órakor érkeztünk; — begyes vízmosásos vidék, a közeli falu neve Phateger. Összesen négyen vagyunk ; Lord Compton és Greenwood huszárkapitányok, Gerard szik alezredes és ód. — Tigrisekről semmi bir. Medvék és egy párduez vannak kilátásban. April 4. Első vadászatuuk. Öt hajtásban semmi nagy vad, igen sok páva és majom; hazamenet Gerard egy nylgai bikát lőtt. April 5. Az első hajtásban egy párduezot sejtve, mely kevéssel érkezésünk előtt ölt meg egy borjut egész közel a faluhoz, — tiltva van egyébre lőni mint tigrisre és párduezra, pedig állásom elfoglalása alatt két medvét járok fel, mindkettő egy fügefa alatt lakomározott; a távolság 12 lépés; szomorú constellatió, mikor nem lehet lőni ; morogva s többször visszatekintve reám, a hajtásba vissza ballagnak. — A párduez Green- wood kapitánynak megy, ki oldalba lövi ; de csak egy lövést tehetvén, a párduez betegen visszamegy a hajtásba; erre Compton egy kapás-lövést próbál, de hibáz. Hajtás után a vérnyomon óvatosan közeledünk egy nagy bokorhoz, melyben a hajtók állítása szerint fenevadunk visszahúzódott. Veszélyes foglalkozás ily sűrű djungleban ; a három angol jobbra, én puskatartómmal (Mote Singh, bátor, barna ficzkó) balra kerülöm és fundálom a sűrűséget, egyszerre emberem ügyetlen csörtetésére boszusan hátratekintek s ez incidens jóformán emberéletet mentett meg ; —ugyanis tőle alig 4 ölre, épen ugrásra készülő ellenségünket látom meg . . . Gyönyörű tarka csuhájának minden szőrszála égnek áll, szemei égnek, és farka begye kigyószerüleg hajlong; biztos jele a rögtöni támadásnak. — Körülfordulni s nagyöblü fegyveremet arezomhoz kapva, egy úgynevezett „Sehnepfenschuss"-al üdvözölni ellenfelünket — pillanat müve volt. Szerencsémre e gyorsaság nem gátolta a kivitelt; párduezunk tört derékkal pár pillanatnyi hentergés, hörgés után kiadá páráját; ugyanaz volt, mely-