Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-08-04 / 31. szám

292 VADASZ- ES VERSENY-LAP. Augusztus 4. 1381. mékenységgel találkozunk, a himnemü iva­dékok a túlnyomók, amennyiben az én hy­pothezisem szerint, a bár termékenység és csiraképes, de még örökitési érettséggel nem biró ovula a fiatalabb nőstény állatok mag­tartójában, a madarak első költésénél, a nyu­lak, tengeri nyulak első külykezésénél nagyobb számban mutatkoznak, mig az örökítésre érett ovula az anya érettebb korában gyako­ribb. Ennyit a statisztikáról. A második út, mely a nemi viszonyok megváltoztatásához vezető obajtatott czélhoz biztosabban juttatna a bimcemű állatokat il­letőleg: a kísérlet volna. A régi német pél­dabeszéd Szerint: „ Probiren ist mehr werth, als Studiren. u Ertem ugyanis a kísérleti állomáso­kat, s a legkisebb körülményekre figyelem­mel levő névlajstrom vezetését, a melyben a szülők származása, egyenes és oldalrokonsága mellett még ? tedezés évszaka, a meteorolo giai viszonyok, kiváltképen pedig a közép véralkat, a szülők és csikók nagysága és testsúlya, a szopás tartama, az ellésig lefolyt napok száma, (tudomás szerint, a kanczák és tehenek a himnemű ivadékokat huzamo­sabban hordják vemhökben), különösen pedig az, hogy a testvérei közt hányadik a fede­zésre bocsátott mén vagy a fedezett kancza ?, beigtatandó lenne ; továbbá, hogy vájjon a párzásra bocsátott individuum fiatalabb vagy idősebb anyától származik e? — mert egyik vagy másik nemnek az ivadékra való átörö­kítése sok előzetes s igy eddig mindig figyel­men kivül maradt tényeztőktől tügg, a mint mi e lassankinti változást a boszniai lovak­nál tapasztaljuk, jóllehet ezeknek ősei,ateget­laii és torpáni polygam vad sivataglovak, vér­ségileg nem különböztek egymástól. Hiszen már a hasonlatból is következtethetni, hogy a tyúknak forró nyár tartamában kikötött csibéi többnyire hímneműek, mig a télen költöt­tek nagyrészt nőneműek. Ugyanezt a különb­séget észlelhetjük az évelő növényeknél, pl. a cueurbitaceáknál. A lovaknál az évszaknak szintén befolyása lenne a származandó csikó nemére nézve — s nem valószinű-e, bogy a boszniai lovaknak dologra alkalmaztatása a liim ivadékra kedvező ? Láthatjuk e szerint, hogy a Demi minőség létrehozásához bizonyos hajlékonyság járul, mit a tenyésztésnél mind- j két irányban ki lehetne használni. Ez a szarvas­marháknál már minden szándékos közrehatás nélkül létrejött, a mennyibnn a fejős tehenek után sokkal több üszőt nyerhetni, mint a borjuter­melésre irányult gazdaságnál.*) A kisérleti állomásokon alkalom nyiluék arra is, bogy Tliurynak a marbatenyésztés- j nél gondosan jóuak bizonyult módszere a folyatást illetőleg, megkisértetvék a kanczák- j nál is, s végzetre ismét csak statisztikai adatok által derülne ki, mily tényezőknél kellene összetalálkozniok, hogy az ivadékok nemi vi szonyait megváltoztatni lehessen. Természe­tesen, ez nem egy év munkájának eredménye lesz; de évek multán mégis csak elérnők az óhajtott czélt. mely nem abban áll, hogy minden egyes esetben a nemet előre meg lehessen határozni, vagy azt létre hozni, hanem hogy egy kedvezőbb átlagot érhessünk el. Hiszen a gazdászat külön oöző ágaiban, pl. a szől­lészetnél, haltenyésztésnél stb., szintén siker­rel rendeztek be kisérleti állomásokat ! S a költség nem rugua többre, mint minden tuás államménesben s az ivadékok jósága és vérnemessége e miatt legkevésbbé sem lenne veszélyeztetve. Elméleti szempontból s a nemek általam elfogadott antiologiája értelmében, a követ­kező momentumok nagy mértékben képesek lennének a himnemű ivadékot létre hozni: 1, a szülök fiatal kora: — e tényező befolyása ugy az embereknél, mint az álla­toknál mi den kétségen kivüli ; azonban for­cirozás és korai fedezés által a faj silányu­lásától, csenevészésétől lehet tartani. 2. Egy bizonyos rokonsági fokot át nem lépő családba-tenyésztés (Inzucht,) mert ez himnemü ivadékok tenyésztésére kedvezőleg hat; mig a keresztezés és nemesbítés, — mint ezek épen a ménesekben mutatkoznak,— a nőnemű sarjakra kedvezőbb. A túlzásig vitt családba-tenyésztés azon­ban utoljára is a fa; elsilányulására vezetne, mintszintén másfelől a kizárólagos kereszte­zés meddőséget idéz elő. Medium tenuere beati. 3. Miután a kancza a tenvésztészképes­ség közép periódusában, körülbelől 4—5 el­lés után leginkább alkalmas nőnemű ivadék létrehozására (mi az embereknél is tény,) vagy más szavakkal, miután az anyakancza eme korában a megtermékenyítésre szolgáló ovula leginkább az anya nemét örökölé, én azt hi­szem, hogy ez anyai stadiumnak ritkábban előforduló himnemű tagjai kitÜDŐ hajlammal birnak, a visszaütés egy neme által himnemű jelleggé fejlődni ki, tekintettel arra, hogy teljes öröködési érettségük által termé­keDyülnek ; és miután az anya stadiumának eme tagjai különben is jó individuális fejlő­déssel kecsegtetnek: ily méncsikóknak fiata­labb kanczákkal való folytonos párosítása több nemzedéken át, végre is ohaitott nemességű fajhoz és a himnemű állatnak tulnyomóságára vezet. E dióhéjba szorított eszmék azonban csu­pán elfogulatlan discussio tárgyai lehetnének az okszerű előhaladásnak hódoló gyakorlati lótenyésztők és állat-phisiológok közt és kü­lönösen ezeknek szószólása a foldmivelési mi­nisztérium által fölhitt mérvadó capacitások­nál, gyakorlati jövőt teremthet meg. Dr. Nagel Emil tanár, kir. tanácsos. *) Az én statisztikai következtetésem szerint a gazdaságokban 100 üszőborjúra 125 bikaborjú esik, a tejgazdaságokban pedig 100bikaborjúral02 üszőborjú. Az orosz birodalom. lótör-zsei és tenyész-vidékei. (A legújabb hivatalos adatok szerint.) (Folytatás.) И. Cb*-* 'ACXjOWc A fekete föld vidékén. A Dél Oroszországban és Közép-Orosz­ország nagy részében előforduló fekete főid (Tsch erno S äm), mely a legrégibb idők óta, jel­lemző fekete vagy sötétbarna szine és nagy termékenysége altal ismeretes, Wilson J. ada­tai szerint, európai Oroszországban nem ke­vesebb mint kb. 20,000 • mértföldnyi terü­letet foglal el. A birodalom egész népességé­nek majdnem fele — a finneket és lengye­leket kivéve — a fekete-föld területén lakik, hol minden évben gazdag aratásnak örvend­hetni s bol a talaj csaknem minden trágya nélkül használható és nemcsak Oroszország legnagyobb részét, hanem Európa több más országát is ellátja gabonával. Dr. Orth berlini tanárnak — ki 1871­ben tanulmányutazást tett déli Oroszországon keresztül, — köszönhetjük a következő raj­zot, mely az Oroszországra nézve oly fontos feketeföld-terület talajviszonyait tárgyalja :*) „Közép- és Dél-Oroszországot és igy a feketefüld területét is sokan ugy képzelik, mint csaknem fekirányos területet. Pedig ez nem ugy van. Sokkal inkább huilámzatos, me- denczeszerű terep ez, mely a közlekedést te­temesen akadályozza, és a mellett a postako­csin utazónak, ki a három ló által vont s kozák által hajtott parasztkoesin a meredek­ről gyorsan alárobog, az ut itt-ott ugyancsak veszélyesnek tűnhetik föl. Különösen a me­redeken bevágott völgyi folyampartok szélén, mint a Don és Volga mentén, mutatkozik na­gyon a változás a terepemelkedésben, kivált a meredeken lecsapódó jobb parton, melynek meredeksége a sik bal-rétparttal szemben, az 1867-ban Dorpatban elhalt Baer Ernő nagy *) Die Natur, Neue Folge III. Band, Jahrgang 1877. Die Schwarzerde und ihre Bedeutung für die Kultur. Von Prof. Dr. Orth in Berlin. természettudós által, az ő róla elnevezett tör­vény megállapitásáh iz értékesíttetett. E huilámzatos, medenczeszerű feketeföld­teriilet talaja többnyire özöovizi képzőuvény, nevezetesen özönvizi márga, mely nagy terü­leteken képezi a felső földréteg alapzatát. A Volgától a doni sivatagon át Taganrogig, úgy­szintén Odesszánál, mindenütt észleltem ezt. Itt is ugy jelenkezik az özönvizi márga, mint a kulturára nézve a földnek egyik legfonto­sabb képződménye. Egyes helyeken, kétség­kívül, szilárd kőzet is jelenkezik, közel a föld­szinhez, mint azt kiválóan észlelhetjük a Vol­gának jobboldali völgypartján Saratow és Ka­myschin közt. A ki valamelyik nagy volgai gőzösön Niscbnij-Nowgorodtól Astrachanba uta­zik, az északi területet elhagyva, délre Sa marától, számos profilban megfigyelheti ezt, különösen a nevezett helyen, a hol az alól található krétamész, a folyótól szemlélve, fe­lül egy fekete vonallal (feke'eföld) van sze­gélyezve. Ez által magyarázható meg, hogy a sötét talaj ily helyeken miért tartalmaz oly jelentékeny mennyiségű szénsavas meszet (30 száztóliig) s e jelenség, melyre Göbel, az ő is­mert müvében*) már fölhívta a figyelmet, az átalában „mészszegény " feketetöld basonne­miiségefölötti nézletekkel szemben. Az özönvizi márga vastagsága többnyire jelentékeny. Függélyes falban csak kivétel­kép merül föl Taganrognál a magas fekvésű város alatt és Odessza magaslatán. Tulajdon­ságára nézve sárgásbarna, kőmentes agyag­márka ez. Az a fölött fekvő fekete föld nyir­kos szivajk- és agyagtalajnak mondható s vastagsága, a hol én észlelhettem, mindenütt csupán 0,5 és egy meter közt váltakozik szervi vegyülékébeti (humus) többnyire 10 száztólin alul. A szervi vegyülékek eredetileg az özön­vizi korszakról a jelenkorra való átmeneti időre vihetők vissza, melyben egyéb nedves­ségi viszonyok mellett a tenyészethez megkí­vántató föltételek kedvezőbbek voltak, mint jelenleg. Eme fejlődési processzus azonban lényegileg be végzettnek tekinthető. Az orosz feketeföld nagyobbára még ke­véssé van müveive ; nyugaton mindenesetre jobban, mint a keleti részen. Itt is jeleutékeny répaczukor-ipart hozott létre a feketeföld s kedvező években nagy­mennyiségű búza- és rozskivitelt enged. Szá­mos vasúti összeköttetés jelenleg az európai piaczokra való kivitelt szerfölött megkönynyíti s e körülmény mindinkább javul évenkint az ujabban megnyíló vaspályák által, hatható­san előmozdítva ugy a kivitelt, mint a ver­senyt." A legdőviszonyok a feketefüld vidékén nagyobb részt a legkitűnőbbek; a marbalege­lők itt sok helyen semmivel sem állnak hát­rább, mint Nyugot-Európa legjobb legelőrétei. Oroszország fővárosai tetemesen nagy bus­szükségleteiket főleg ama szarvasmarhák, ju­hokkal és sertésekkel pótolják, melyeket szá mokra a feketeföldről szállítanak s itt na­gyobbára a legelőkön táplálnak és hizlal nak. A roppant juhnyájak e regióban szintén évről-évre nagymennyiségű gyapjút és bőrt szolgáltatnak, melyek a népek ruhá­zataiul szükségesek. Joggal el lehet mondani, hogy Oroszország gazdagságát nagyobbára a feketeföld adja, s még okszerűbb mivelése a gabnatenyésztés eme kincsesbányájának, azt még inkább növelni fogja. A földmivelést még most, ugy Dél mint Közép Oroszország legnagyobb részében, na­gyon egyszerű módon Űzik. Rendszeres föld­mivelésről alig lehet itt szó. A talaj termé­kenysége szerint ez, négy-öt évig egymás után gabnával, kölessel, kukoriczával, bab­bal, repczével, lennel s több efélével vette­tik be, ho y aztán ismét rövidebb vagy hosz­*) Fr, Göbel. Reise in die Steppen des siidü chen Ruseland. Dorpat 1838.

Next

/
Thumbnails
Contents