Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881
1881-06-23 / 25. szám
VADASZ- ÉS V ERSESY-LAP. Junius 23. 1881. Spa. C'halon sur Saone, Havre, Vichy, C'aeu, Deauville, Feurs, Francziaorszagban : 2, 5, 7. Julius. 24. 25. 24. 25. 1, 2. Augusztus. 7. 8. 14, 16, 18 20, 21. „ 18. 19. Szeptember. ORSZÁGOS LÓTENYESZTES Hivatalos közlemény. Az álladalmi méutelepek anyagának osztályozása Knzran Fermez min. tanácsos vezetése mellett a következő napokon fog eszközöltetni u. m. a) Fehérvári méntelep : Bajnán f- é. Julius hó 14 én. Bábolnán „ „ „ „ 17-én. Fehérváron „ „ „ r 21-én. Ozorán „ „ „ „ 23-án. b) Nagykőrösi méntelep: Nagykőrösön f. é. julius hó 30-án. Brján f. é. augusztus hó 1-én. V.rseczen „ „ „ „ 4 én. Mezőhegyesen „ „ „ „ bán. C) S epri szt.-györgyi méntelep : Deésen „ „ „ „ 9-én. Homoródon „ „ „ „ 12-én. S. Szt.-Györgyön „ „ „ 13-án. d) Dehreczeni méntelep : Debreczenben „ „ „ „ 23 án. Túri a -Remetén „ „ „ „ 26-áu. Eperjesen „ „ „ „ 29 én. A földmivelés , ipar- és ktresked. m. k. min. lóteDyésztésügyi osztálya. Halászati sportok a Balatonon. „Ki a zöldbe, el viz mellé!" átalános jelszava mindazoknak, kik a városi forróság elől pár hétre meg akarnak szökni, s tartós munka vagv kötelezett mindennapi foglalkozás után pihenni kívánván, idejüket szép sporttal tölteni — vítgy ezt legalább látni óhajtanák. El viz mellé ! — ott fürdeni, vadászni, halászni lehet. — A népség megindul s min- : deufelé oszlik. Sokan a szép Balaton felé veszik utjokat, de Füreden. Keszthelyen, Siófokon stb. maradnak. Ezek nem akarják a csendet, a szép természetet élvezni, de sportot sem keresnek, hanem a társaság változtatásában, vagy a többé-kevésbbé poros, napsütötte sétatereken találják mulatságukat, s bőven megelégesznek azzal, ba valamely halászszal egyszer elmennek hálót ereszteni, s lia a bullám egyszer őket meghányta-vetette. — A sport embere a fürdő helyek zajos életét kerülve, oly vidéket keres, hol kedvencz mulatságának némi kényelemmel élhet. — Kinek a pisztráng-fogás nem kiváló sportja, halászati szenvedélyét sehol sem elégitheti ki oly változatossággal, mint a Balatonon, — de ráadásul, ezt még szép vizi-vadászattal is megtoldhatja. Halászati sport tekintetéből az európai tavak s folyók egyike sem nyújt annyi változatosságot, mint a Balaton ; kevés vizben van annyiféle hal; — s ritka tónak talaja, mélysége s parti viszonya oly különböző, mint i hazánk e mélabús szép tavának ; mig nádas partjait vadkacsák s libák, szárcsák, búvárok stb. lakják s a seregélyek milliói háló helyűi szállják, — a nyilt vagy kákás részeken számtalan gém és íehér kócsag, a gyorsan szaladgáló vizi szalonkák között sétálgatva, hosszú nyakát a rikácsoló sirály-csapatok telé forgatja, az elbagyatotabb részeken kanalas gémek is tartózkodnak. A szenvedélyes halásznak az év minden izaka más és más mulatságot nyújt; a halásznak se tele se nyara ; — szenvedélyét a keményen befagyott tavon szintúgy töltheti, mint ennek a tenger változatosságához hasonlóan, a szemnek folvtonos élvezetet nyújtó víztükrén, — s csak akkor kell szünetelnie, ha jege megporbanvúl s a hullámok által összetört jégtáblák, partra sodorva, torlaszokká emelkednek. Márcziusban, az első melegebb napok beálltával a halászat megélénkül. A viz szi nére emelkedett kisebb garda-csoportok ideoda úszkálnak. — Ez a jelszó, melyre minden magaslatot őrök, vagy inkább kémek foglalják el, hogy a tömegesen megjelenő garda-csoportok útját megfigyelve, egy másik jelt adjanak óz iránt, vájjon eme, nemcsak alakjára de szokásaira nézve is a héringhez hasonló halak ezreit bekeriteni hol lehetne ? Amint a gardák által okozott, a hajónyomhoz hasonló vízmozgás valahol megszűnik, a kémek által jelzett vizrész hálókkal azonnal körülvétetik, s a fogás huzó-háló módjára teljesíttetik. Az eredmény néha meglepő, s öreginek aprajának van dolga elég, hogy a fogott halat teltisztitsa s füstre akasztva, eladásra elkészítse. Mig a férfiak gardát fognak, az asszonyok s gyermekek rostával merik a kiszt. — Eme 3—4 hüvelyknyi hoszuságu fehér halacska, mely roppant mennyiségénél fogva arra látszik rendeltetve lenni, hogy a ragadozó halaknak eledelül szolgáljon, — iváskor parthoz siet s oly tömegesen úszkál, hogy liai halat ér. — A kimert halacskáknak csak pikkelyeit szedik le, melyek az úgynevezett „velenczei hamis gyöngy" készítéséhez használtatnak, a letisztitott halacskák feleslegével pedig sertéseket étetnek. * * * A sport emberének ideje april végével, a 'narcsa-szigonyozás beálltával nyilik meg. — Ennél izgatóbb édesvízi halászatot képzelni sem lehet, s a lazacz-szúrásnál is érdekesebb. A harcsa april végével és május elejéu ívik s ilyenkor a sekély vizet keresi, melyből a ritkább nád hajtása vagy egy arasznyira már kinőtt. Csendes meleg nap lévén, rég ismert két ügyes halászszal ültem csónakba ; a nád élénk zöld hajtásai mozdulatlanul álltak, a Balaton sima tükre pedig oly élénk ezüstszinben ragyogott, hogy a visszaverődött napsugaraktól káprázó szem с-ak a hegyek tükrözésében, s a távoli viz égszinében találhatott nyugpontot. Egy roppant tölgyből vésett ladiknak, mely 4—5 emberrel bármily viharban túlterhelve nem volt, — hosszú, fényes bajónyomot hagyva maga után, gyorsan csúszott a jó ívóhelynek ismert t. . . ,-i öböl felé. Nádhoz érve, a hajó orrán levő halász fölállt s 7—8 láb hosszú SZÍVÓS kőrösfa-nyélbe ütött 3ágú szigonyát jobbjába emelve, a 40—50 öles vékony kötelet, melynek egyik vége a szigony nyeléhez, másik vége pedig a hajó orrához van kötve, balkarjára veti; izmos alakját majdnem Neptunhoz hasonlíthatnám, ki szigonyával a vizeknek parancsol. Lassan s óvatosan a fiatal hajtások közé evezvén, mindenki azt nézi, hol s hogyan mozog a nád. Ily alkalommal beszélgetni bármily hangosan lehet, de ha az evező lapát a hajó oldalát megkoczczintja. a vizben terjedő szokatlan hang, a különben lomhán heverésző harcsát azonnal elriasztja. Alig haladtunk néhány száz lépésnyire, János egy pontra mutatva felszólal: „Ott a harcsa" ; — ülő helyünkből a nád mozgását azonnal észre nem vehettük, de a jelzett irányban haladváD, mi is csakhamar megláttuk, a mint eleinte csak egy két nádszál, de a fiatal zöldhajtás későbben mintegy 3 láb hosszúságban inog. „Nagy harcsa lehet", volt az egyedüli megjegyzés. Mig János a szigonyát emelve tartá, társa a ladikot párhuzamosan az ingó nád felé hajtja; közelebb érve a mozgás egyszerre megszűnt, s azt hittük, hogy harcsánk elillant; aggodalmuuk azonbzn csak pár perczig tartott, mert a veszélyt nem gyanító hal ép abban a pillauatban kezdé el ismét farkát csóválni, midőn ladikunk vele egész hosszában párhuzamosan állt. Egy gyors e-őieljes szúrást, János egész testén rázkódtatást, és azt látni amint a kötéltekercset balkariáról ledobja, pillanat műve volt Mire János a hajó orrához erősitett kötél végét megragadhatta, ladikunk már vilámsebességgel a sikviz felé haladott, jeléül annak, hogy a szúrás jó volt, és harcsánk szigonytól szabadulni nem bir. Sebzett halak a megejtett szúrás után egyenesen előre szökvén, azon veszélyen, hogy a ladikot hirtelen fordulással felborítja, szerencsésen tul estünk ; a kézben tartott kötélvég nyomása szerint a szökdelő sebzett hal mozdulatait s minduntalani irány változását tágabb körszelvényekben követni, most már könnyű volt. Messzire bevitt bennünket a nagy Balatonba; a hosszú, habos hajé nyomról Ítélve, mesés sebességgel haladtunk. — A kötél végre feszülni megszűnt s ladikuuk megállt, —kifáraadt harcsánk a viz fenekén pihenni látszott. — János most beszedi a kötelet, de amiut a szigony nyomása harcsánknak uj fájdalmat okozott, ez halálos küzdelmében ismét szökdelni kezd, de vergődése már csak rövid ideig tart, s a roppant hal hanyatt fekve a viz színére emelkedik. Azonnal a ladikhoz huztuk, hogy benne gyönyörködve, megnézzük, a szúrást hová kapta? A hármas szigony nyilalakú hegyei melluszonyai felett fúródtak bele, s vergődései között oly erősen megfogództak, hogy kihúzni nem birtuk, s a szigony nyelét kellett elvágnunk. A kötelet most kopótyuin keresztül húzva, nyakára hurkoltuk, s a ladikhoz kötve haza felé eveztünk. — A 9 lábnál valamivel hosszabb hal közel 2 mázsát nyomott. Egy-két szerencsés harcsa-szurás elég arra, hogy az illető halász-család félévi pénzszükséglete fedezve legyen, — nem csoda tehát, ha az ügyesebb s bátrabb halászok, a kellő idő beálltával csakis ezzel foglalkoznak, s a Balatonba ömlő folyókban való pontyszurást azoknak engedik át, kiknek jó s biztos hajójuk nincs, vagy elég ügyességgel s bátorsággal még nem birnak. A halászat nyáron át, s mindaddig mig a Balaton be nem fagy, a viz mélységéhez, s a fogni kivánt hal fajához képest, különféle szemű eresztő- és liuzó-hálóval folytattatik. — A halászat e neme már kettős sport, mert, kivált ősz fe'é, érdekes vizi-vadászatra is bő alkalmat nyújt. Az eresztő-háló dartbonkint 40—50 öl hosszú, s kifeszítve 8—9 láb szélee hálóvég, melynek felső s alsó szélébe kötél van fűzve ; a felsőre alkalmazott, egymáshoz közel álló gyékény csomók, (ugy nevezett póták) s az alsóra hurkolt kövek az eresztett hálót függélyes állásban kifeszítve tartván, a beléje úszott hal kopótyuival vagy uszonyaival anynyira belebonyolodik, hogy többé ki nem szabadulhat. Ugyanazon egy vonalba 3—4 vég háló rakatik le. — Süllő- és garda- fogásra, apró, nagyobb szemű hálót pedig mély vizben fogasra, s a nádasok szélén pontyra, keszegre s őo-re használnák. Hálót ereszteni este felé szoknak; a legjobb eredményre pedig akkor lehet számitani, ha „lóg a Balaton." — Szép tavunknak különös tulajdonsága, hogy rajta néha tökéletes szélcseodben is 1— 1»/ 2 lábnyi nehéz, minden haladási irányt nélkülöző hullámok emelkednek, melyeket a halászok, pár órával később bekövetkező szélroham előjeleinek tartanak. Eme tüneménynek, — melyet némelyek a lég villanyossága behatásának vélnek tulajdonithatni, — természetes oka, a tihanyi szorosban csendes idővel gy/.kran észlelhető ama vizáramlatban rejlik, — mely ezen át, időszakonkint a Balaton egyik és másik rsszébe ereszkedvén, a viznek szél és hullámcsapás által megzavart egyensúlyát kiegyenlíti. — Az erősitett hálókért korán reggel szoktunk kimenni, s ha a viz éjen át hullámzott, rendesen bő eredményre számit-