Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-06-09 / 23. szám

Junius 9. 1881. 213 a fél distancziánál Kisbaba és Miss Pleydell I erős küzdést vivnak egymással, mi a czéipontnál utóbbi előnyére dől el egy orr-hoszszal, Repkény egy és fél hoszszal harmadik, fél hoszszal utána Dagmar és ugy Broad Arrow. Az e napi utolsó számú gátversenyben Homespun és Cobweb indultak csak, és Ho- mespun mint kedvencz elég könuyen is nyeré meg e versenyt. Cobweb nagyon szépen nézett ki, egészen megtélt, és hozzá még nagyon szép színben van, ugy hogy a legjobb benyomást teszi a nézőre. A vezetéssel Cobweb ugrott el, és minden sövényt szépen véve, két hoszszal ment Homespun előtt, mely szintén jól ugrott. Az utolsó sövény vétele után aztán Homespun feljött Cobwebhez és a fél distanczián el is hagyta őt és elég könnyen nyert egy fél hoszszal. A pünkösd-hétfői versenyek, nem csaltak ki nagyobb néző közönséget, mint az első napi ; ugy látszik, hogy Pesten még a versenyek iránti kedv nincs a közönségnél oly mérvben kifejlődve, mint azt Bécsbe szokva vagyunk látni, pedig az e napi versenyeknek is szép idő kedvezett. Az első számú gr. Károlyi díjért három ló ment az indulóponthoz, és közúlök Gamiani volt a kedvencz, ugy hogy a totalisateurön nem adtak reá semmi osztalékot sem; Pistának első napi rosz futása nem igen kelthetett bizalmat, és Ba-> yonneban sem igen mertek bizni. A verseny GamiaDÍ könnyű győzelmével végződött, bár az egyenes vonalon Bayonne mindent kiadott magából, hogy őt beérhesse, de az néki nem sikerült, és kénytelen volt a második helylyel megelégedni. Pista az utolsó fordulónál már meg volt verve, az egyenes vonalon aztán fel is tartatott Busby által. A vezetést Gamiani vette által, három hoszszal utána Pista és Bayonne egy hoszszal ettől hátul visszatartva; e sorrend megmaradt a tribünnel szemközti oldalig, hol Bayonne elment Pista mellett és két hossznyira jött fel a mindig vezető Gamianihoz; az egyenes vonalra befordulva az iram sokkal sebesebb lett és Bayonne kezdett közeledni Gamianihoz ; a távoszlopnál már j Bayonnet hajtani kellett, de ez minden erő- I ködés daczára sem birta Gamianit beérni, mely egy hoszszal előtte megy el mint első a nyerpont elő" A gr. Festetics-dijért csak Elemér és Dagmar lovasai mázsáitattak meg ; már reggel tudva volt, hogy gróf Henckel, ez értékes dijban minden lováért bánatot jelentett, az utolsó pillanatban meg a kint lé.vő Vederemo és Landlord is visszavonatott tulajdonosaik által; pedig nagy feszültséggel néztünk e verseny elébe, mert Elemér itt Landlordnak, az évet is bele számítva, 13

1 ;

s kilót adott volna, és nagyon örültünk volna e legjobb háromévesünket, habár nem egyenlő teher alatt is, az ez idő szerint legjobb négyévessel épen ezen Leger-távolságou együtt menni látni, mi mindenesetre némi világot vetett volna és combináczióknak engedett volna helyet. Hogy Dagmar oly érdekfeszítő végküzdelmet birt Elemér ellenében kifejteni, az az év és a 9

1/

2 kilo teherkiilönbségnek, mit Elemér adott néki, tulajdonitható leginkább; a pálya is Dagmarnak volt inyére s igy aztán megtörténhetett az, hogy "fej fej melletti versenyt mentek egymással, mit Elemér aztán a végsőkig hajtva csak is egy fej előnynyel birt a maga részére biztosítani. Dag- mar hűséges jó kancza, és ugy látszik eme távolság van épen inyére, és talán e versenyt meg is nyerte volna, ha az első napi handicapban nem megy s e versenyre frisen tartatik fel ; ő fokozatosan mindig jobban és jobban szalad ; bizonyára érdemes volna őt Németországba kivinni, hol több nagyobb versenyben kedvező körülmények között szaladhatna. Elemér talán kissé eleinte messzire hagyá elmenni maga előtt Daginart, aztán az egyenes vonalon többet kellett magából kiadnia, mint más körülmények közt ; de ez mind csak a feltevések sorába tartozik; Grimshawe, ki őt e versenyben lovagolta, már többször nagyon szép lovaglást tett véle. Sikerült indulás után Dagmar vezetett a tribünökig lassú paceben, onnantól azt fokozatosan gyorsítva, a szemközti oldalon már vagy tiz hoszszal vezetett, az utolsó előtti fordulónál Elemér kezdett lassan feljönni Dagmarhoz és az egyenes vonalra befordulva már csak egy ment, mindkét napi futamában a versenybe soha bele sem jött, s mind a ketszer mar a távoszlop körül fel lett tartva; lehet hogy valami baja van, de tavaly mutatott formáját egyáltalában nem igazolja. A vezetést az első negyed mértföldig Pista vette át, de a tribünök mellett elhaladása után Picklok ment a kis mezőny élére, és mindjárt oly sebes iramot diétáit, hogy legalább is tiz hoszszal vezetett Pista előtt; Elemér tizenöt hoszszal Picklocktól visszatartva hátul; ily sorrendben mentek körülbelül másfél mértföldet, a midőn Picklock még jobban gyorsitá az iramot, ekkor aztán Elemér is kezdett fokozatosan feljönni, csakhamar beérte Pistát, és azt elhagyva, az utolsó fordulónál már csak egy hosszDyira volt Picklocktól. Az egyenes vonalon aztán beérte őt, a távoszlop nál egészen könnyen elébe ment és közönséges canterben nyert három hoszszal az egészen kifáradt Picklock ellen, Pista a versenyből kiesve a távoszlop körül feltartatott. A Handieapért a tizennégy nevezett ló közül öten vállalkoztak a versenyre, és közülök Dagmar és Miss Pleydell egyenlően voltak kedvenczek. Dagmar a távoszlopon tul nem birta a sebes iramot tartani, úgyszintén Broad Arrow sem, s e kettő volt leghamarább megverve. Repkény harmadiknak futott be e versenyében ; ugy látszik, hogy a kancza kissé javult, legalább sokkal nyugodtabban viselte most magát, bár e versenyben harmadik helyet, tekintetbe véve könnyű terhét, nem szeretnénk részére mérvadónak tekinteni, és őt még versenyben jobb helyen is látni kivánnók. Miss Pleydell és Kisbaba szép versenyt futottak egymással. Csak a második indulás sikerült, és Miss Pleydell vezetett sebes iramban, egy negyed hossznyira követve Broad Arrow, Repkény, kissé hátrább Dag- mar által, Kisbaba hátul visszatartva; az utolsó fordulónál Kisbaba feljött a többihez, mig Broad Arrow az utolsó helyre esett viszsza, de még mindig együtt a többivel. Az egyenes vonalra befordulva, Miss Pleydell még mindig vezett, a távoszlopnál legelébb is Broad Arrowot, aztán Dagmart is hajtani kezdik, mig Repkény kissé javít helyzetén ; legalsója előtt deszkából ácsolt karfa vonult; aközben, eme karfára támaszkodva, tehát a delnők orra előtt, ácsorgoct 100—150 közlegény 6—8, teljes diszbe öltözött tisztjével egyetemben. Másutt e hely a legelőkelőbb, itt az utolsórendű volt. A fegyvereiket gúlákba állított katonák más része a belső körönd karfájára támaszkodva nézte a versenyeket. Miután páholyok nem voltak, tehát a legelőkelőbb delnők a belső köröndre hajtott kocsijokból nézték a versenyeket ; mikor azután eme világos, kényes szinű, selyemruhás, kivágott selyemezipős delnők egyikemásika leszállt kocsijáról, hálákat adhatott Teremtőnknek, lia a hozzá dörgölődött közlegények csak ruháját szenyezték be, de lábacskáiról a kivágott selyemezipőket nem tiporták. C'est une égalité, a melyből magunk részére bizony nem kérnénk ! Az istállóféle bódé mellett kisszámú katonai zenekar játszott nagy lustán; a belső köröndön a szebbnél szebb fogatokból valódi „szekér vár" képződött; lovas, köztök számos tiszt teljes diszben, igen sok vágtatott föl s alá e köröndön; a pályát egész körületekben elzáró kettős deszkakorlát külső oldalának minden pontján pedig nagyszámú „ingyen-közönség" nézte ama versenyeket, melyekhez bizony alig-alig értett. A bécsinek g a budapestinek szakavatottsága teljesen hiányzik a turininál. Kutya nem mutatkozott a pályán, de annál több fülsiketítő kiabálással kinálgatták áruikat a gyümölcskereskedők, italárusok és különféle házalók. A sörhordozó pinczérek nem valami magas fogalmat tápláltak az állványok öt-lirás nézői felől; mert teljes biztonsággal kinálgatták poharakba töltött, meleg, állott sörüket azoknak. Ez is jellemző. Igy kezdődtek a versenyek. Délelőtt végig galoppoltam két ismerős katonatiszt társaságában a versenypályát; a Dyert benyomás szerfölött kellemetlen volt, mert kőkeménységűnek — kivált a meztelen pontokon — találtam azt. A szép dijakért is csak oly futamokat láttam, hogy teljes biztossággal állithatom, miszerint a mi versenylovaink biztosra vették volna azokat ; ámde ily „kőpályára" ki bocsátaná lovait!? Az első futásban csak is egy tulaj de позпак három lova indult. Különös ! egy volt a tulajdonos, mégis háromféle szinű lovarokat küldött a pályára. A lovas csendőrség, persze hatalmát ekkép is kifejezendő, mindenütt kivont karddal tartotta fenn ama rendet, melyet senki sem zavart meg. Az ilyen „katonásdi-játék" mindig a legújabb duodéc államokra emlékeztet engem ; azok is minden képzelhető alkalmat megragadnak, hogy katonaságukkal fényeleghessenek. A versenylovak legtöbbje borzasztó állapotban került a pályára; talán bizony szakszerű „training" alatt itt azt értik, bogy a versenylóról nemcsak a zsirt és hájat kell ledolgozni, hanem az izmokat is összetöpöriteni. De hogy a pálya nemcsak kemény, hanem egyenetlen is volt, arról bizonyságot tett amaz eset is, hogy a második számra föllovagolt versenylovak egyike épen a birói emelvény előtt botlott meg egy roppant nagy — kőnek is beillő — kavicsban. Különös volt az is, hogy a negyedik futamra induló versenylovak közül kettő nem fölvágtatott, hanem folügetett; holott másutt bezzeg figyelnek arra, miszerint a versenyló csakis két járásnemet használjon: lépést és vágtatást. * * * Esti hét óra. A négy számból álló verseny véget ért. A búcsúzó nap vérvörös szegélyt hint a ,,Mont-Cenis" hóboritott csúcsára, de a sikságon már kiterjeszté sötét szárnyait az est; a „Piazza d'Armi" zöld pázsitján hullámzó embertömeg, a sorrendbe állított zászlóaljak, a kifejtett vonalban fölvonuló lovasság, a szekértáborbó) képződő hosszú, hosszú kocsisor ; mindez pompás képet tár elénk. A zenekar rázendité az olasz hymnust; az udvar — a génuai berezegné, Margit királyné anyja és az ex spanyol király, Amadeusz herczeg — fogatjai a corsóra hajtanak. Követi őket a többi kocsibirtokos; mig annak lombdús fákkal szegélyzett oldalain a nézők ezrei állonganak vagy pedig sétálnak. E pompás kép azután már teljesen illő volt a szép, gazdag Turinhoz. Nyolcz után — már sötét volt — hazahajtat az udvar, mire néhány perez alatt kiürül az előbb még oly népes fasor ; a holdnélküli éj leszáll ; minden elcsöndesedik ; a piczi szent jánosbogárkák ezer meg ezer bolygótűzként röpkednek ide-oda — „s átveszi a tücsök csendes birdalmát." * * * E lóversenyek sokban emlékeztettek engem a bukareszti futtatásokra: éénkrészvét, ámde kevés valódi szakértelem versenyzők, rendezők és közönségnél egyaránt. E téren is nagyon fölötte állunk az olaszoknak. m Szekrényessy Kálmán.