Vadász- és Versenylap 25. évfolyam, 1881

1881-05-05 / 18. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 161 nem kedvelt, de nem tudjuk, hogy e csikó nem lesz-e hivatva apja renomméját nagyon is vissza állítani. Szép csikó, igen mély és zömök ; kitűnő iram ! Bécsi tavaszi versenyek. IV. nap, áprü 28. Az idő halad — de a tavasz késik. Ugy látszik ez évben április a milyen hide­gen és zordonul köszöntött be, meg akarja azt mindvégig tartani is ; ma is erős esős hideg és szeles idő volt. Nem lehetett csodálni hogy a tribünök majdnem üresen maradtak a totalisateur is kénytelen volt nélkülözni az n élénkséget, miben más körülmények kö­zött részesülni szokott. Itt időző sportsman­jeink azonban nem engedték magokat a kelle­metlen idő által sem vissza riasztatni, s teljes számmal jelentek meg. Magyarországi főura­ink közül ott láttuk hg Esterházy Pált, gr. Hunyady Imrét, Esterházy Miklós, Móricz és Andor grófokot, gr. Festetics Pál, gr. Sztá­ray János, gr. ifj. Almásy Kálmán, br. Majthényi Izidor urakat. Az itt levő lovak, habár már az első három napi versenyek alatt többször találkoztak is egymással, de többnyire, részint a teherkülömbségek behatása, részint mçg némelyikének conditiója hiányossága miatt, kivált a háromévesek oly össze-vissza futot­tak mostanáig egymásközött, hogy egész kí­váncsisággal s várakozással néztünk az ez napi versenyek elébe, a mi az egyes futa­moknak annál nagyobb érdekeltséget keltett, mentől nagyobb homály fedte azok való szinü kimenetelét; fog-e tudni Donna Chri­stine Miss Albroocknak 5 kilót adni ? . . hogy áll Nil Desperandum Aaronnal szemben egyenlő teher alatt ! Mi fogja No Surpriset megverhetni ? ezek mind a versenyek előtti talányok sorába tartoztak, melyek azoknak lefolyásával nyertek megoldást. A Rondeau dijért indult öt ló közű', már az első napi Dunadijbani futását is te­kintetbe véve, határozottan főkedvencz Miss Albroock volt, élénk emlékezetben lévén Csapodár és Kisbaba melletti szép bejövetele ama dijban ; igaz ugyan hogy mindkettőtől 4 kilo teherkönnyebbséget kapott, de Csapo­dár után egy hoszszal jő másodiknak is jött be, egy fél hoszszal vervén meg Kisbabát ; e versenyben Donna Christinától 5 kilót kellett kapnia, s méltán lehetett hinni, hogy előtte fogja a nyerpontot elhaladni; azonban e ver­senyében nem igazolta a benne vetett bizal­mat, mert a második helyért Orient által is megveretett; ugy látszik hogy e mén még nagy javulási perioduson mehet át ; minden futásával jobo és jobb formát mutat, való­színű hogy későbben, ha egészen készen lesz, igazolni is fogja ama várakozásokat és bizal­mat a miben istállója részéről részesül. A Dangu-Clematis mén e versenyben ez évben először mutatta be magát, ő tavaly mint két­éves is csak egyszer jelent meg a pályán a pesti májusi versenyek alkalmával, hol Csa­podár által egy nyakkal veretett meg a har­madik helyért ; ezen futásával még semmi formát nem mutathatott, s az idén is még hosz­szab munkát igényel, a mi az ily nagyobb termű lovaknál (már most körülbelől 16 mar­kos) csak lassan és fokozatosan mehet előre. Donna Christine (e dij nyerője) e versenyével megmutatta azt, hogy ezen a distantián ne­hezen verhető meg, alig hiszszük hogy kor­teher alatt nálunk vagy Németországban lenne ló, ki vélee távolságon mérkőzhetnék; e győ­zelmével az egy hét előtt ejtett csorbát egé s/.en helyre pótolta verseny carrierjében. A Kisbéri dij 2000 írtjáért a hét neve­zett ló közül csak a két matador Aaron és Nil Desperandum mérkőzött egymással ; előb­beni könnyen nyervén e versenyt. Az ez idén verhetetlen Aaron ugy látszik termé­szetét is változtatta ez évvel, mert mig eddig csak nagy időközökkel volt kihozható egyes versenyekre, ugy látszik most mentől többet szalad annál frisebb s jobban néz ki, kíván­csian nézünk a pesti első osztályú államdij elébe, hol majd Elemér, Berzencze és Me­rénnyel fog valószinűleg találkozhatni. A Handicapben No-Surprise volt a fő­kedvencz ; ő a mult vasárnap Dombrowa és Csapodár után az Államdijban jó harmadik­nak érkezett be ; e versenyben pedig Kis­babától 3 x/ 2 kilót, Vezértől pedig egy kilót kapott, de ő is ugy mint Miss Albrook nem felelt meg a benne vetett bizalomnak, s e versenyében egészen megbízhatatlanul szaladt. Kisbaba és Vezér szép versenyt futottak együtt e dijért, mi végtére is Vezér győzel­mével végződött; nagy előnyére szolgált a ménnek az is, hogy e versenyében sokkal nyugodtabban viselte magát mint az előbbe­niekben. A hároméves Apajuue most először je­lent meg a pályán ez évben, de Grocolloval együtt nem szólhattak bele a versenybe. Lord Chudleigh pedig esak a negyedik he­lyen érkezhetett be. Áz Akadályversenyben Szélvész debüttirozott Hanreicb alatt, mint kitűnő ugró; e derék, erős, jól megtermett sárga mén oly szívósan, s a pálya utólsó harmadrészén oly sebességgel is ment, mi a többi vele futott lovakat mind kifárasztotta mellette, kíváncsiak volnánk őt Niniche. Le­ander és Crève Coeur társaságában egyszer látni menni. Az öreg Telephon az utolsó mértföldön nem birta az iramot tartani, és a második helyet is Patiencenek volt kénytelen átadni ; különben mind a négy ló szépen és tisztán ugrott minden akadályt. Áz intézőnek nyergelésre csengetése után a Rondeau dij­ért indult öt ló csakhamar elcanterozott a biró előtt az induló ponthoz, hol a kis me­zőny egy kis tétovázás után, mit leginkább Donna Christine nyughatatlansága idézett elő, az inditó által csomóban eresztetett el, sebes iramban. Körülbelől 200 meter megfutása után Orient és Miss Albrook voltak kissé elől láthatók, Donna Christine tartva közvetlenül mellettök, majdnem egy vonalban véle Lehet és a Clematis-mén; igy értek a távoszlophoz, hol Donna Christine kivételével már mind­egyikét erősen hajtották ; azt elhaladva Donna Christine határozottan előre jött és könnyen nyert másfél hoszszal, a czélpont előtt pár öllel Orient és Miss Albrook erős küzdelmet vivtak a második helyért, mig előbbeni egy hoszszal birta megverni a kanczá:. Lehet és a Dangu-Clematis-mén három hoszszal titá­nok mentek el a czélpont előtt. A kisbéri dijért indult Aaron és Nil Desperandum közül előbbeni volt a főked­vencz, habár Nil Desperandumuak is meg­voltak barátjai, kik biztak nyerbetésében. Szép volt a két hatalmas mént együtt menni látni; akaratlanul is eszünkbe jutott, bogy a mostanáig kihozott háromévesek közül ugyan melyik birna velők e távolságon korteher alatt (kivált azelőbbenivel) menni— s kényte­lenek vagyunk mindinkább ama feltevéshez lehetne tenni ama drágakövek és szövetek értékét, melyek ez este a caroussel szerep­lőin csillogtak. A lovagok a keresztes vitézek öltözékét viselték, köztük a főherczegek pá­vatoil-sisakdiszitméDy által tűntek ki ; a sara­czénok a pompás keleti öltönyök felett a fehér, bő beduin-köpenyt viselték. Annyi nemesvérű lovat, mint amennyi ecarousselben szerepelt, egyszerre nem könnyen láthatni ismét. Különös súlyt fektettek a szakemberek arra, bogy e carousselnél bebizonyíttatott, mily magas fokán áll az osztrák birodalomban a lovaglási művészet, s hogy a régi spanyol iskola, mely néhány év óta csenevészedés­n ûk indulással fenyegetett, ez ünnepély al­kalmával hagyományos jogaiba újra vissza­helyeztetett. Tény az is, Hogy bármily nagy­szerűek voltak is a mult idők carousselei, fényben, pompában ezzel egyik sem verse­nyezhetett. Szóljunk még a bécsi vaddsz-carrousselről, mely az 1880 április 16, 17 és 18-diki esté ken a bécsi udvari lovaglóiskolában oly tündériesen fényes nagyszerű képet tárt föl, mint a minőt az izgatott képzelet teremthet csak az „Ezeregy éjszaka" varázslátományai­ról, vagy a minőt egy bűvös álom rajzolhat szemünk elé! Csakhogy az izgatott képzelet és álom szüleményei csupán gyorsan tovaszálló ködfátyolképek, mig az udvari lovagló isko­lóiskola porondján a tiszta valóság éles kör­vonalai jelenkeztek, a gyönyörtől ittas szem előtt, nagyszerű, elragadó képekben, melyek fényben, pompában, elegancziában fölülmúl­ták mindazt, a mit ily hippikus ünnepélyen valaha fölmutatni lehetett. A bécsi carrous­selre nagyitás nélkül elmondható a bécsi népe stereotyp kifejezése: „Noch nie da ge- wesen." E fényes ünnepély megteremtésének esz­méje gróf Wilczek Jánosé volt, mig a nagy­sikerű terv érdeme a gr. Török vezérőrnagyé, s hogy az egész nagystílű carroussel oly sza­batos üszhangban folyt le, az ama fényes tár­saság odaadó buzgalmának is tulajdonítható, mely az ausztriai ínségesek ezreinek könyeit törülte le jótékonyczélu működése által. Ez em­berbaráti üdvös czél ily kiváló fény nyel léte­sitése szempontjából királyunk ő felsége kész­séggel engedte megnyitni az udvari lovagló iskola pompás helyiségét, melyben a székvá­rosban időző legfőbb arisztokraczia, a birodalom előségei tárták, már hetek óta, nagy gyakor­lataikat gr. Török geniális rendezése mellett, kinek segélyére voltak még Homolacz és Klasterski századosok, kikről szintén méltó el­ismeréssel kell emlékeznünk. E bevezetés után lássuk a carrousselt rész­leteiben. A roppant termet köröskörül tölgy­falomb- koszorúk disziték. A galleriákat tartó mindkét oszlopsor vadászati jelvényekkel, szarvasfejekkel és agancsokkal volt ékitve. A lovagló iskola felső részén nagyszerű est- rade volt emelve. A fejedelmi páholy fölött egy elrejtett galérián a zenekar foglalt he­lyet. Az egész termet 26 villamfényű lámpa nappali világossággal árasztá el, úgyhogy a leg­finomabb szinek nuanceaitis ki lehetett venni. Az első előadáson az uralkodó pár is je­len volt, s őfelsége a király még egyszer; az udvari páholyban voltak a hannoverai trónörö­kös, nejével, Frigyes főhg nejével, Erzsébet és Alice főherczegnők, Albrecht főherczeg, s Miksa Emánuel bajor herczeg, Coburg Fü­löp hg nejével stb. Az estrádeokon a biro­dalmi főnemesség. Az előadás 7 óra után Doppler karmes­ter — a budapestiek előtt a nemzeti szinház­Mól folyvást kedves emlékezetben álló mű­vész — sajátszerzeményű s e czélra készült indulójának hangjai mellett kezdődött. Lassú léptekben haladt a bevonuló oszlop az ud­vari páholyig s aztán jobbra kanyarodva, föl­tejlődött a lovagló-iskolában, háromszor lova­golta ezt körül, hogy aztán középen, szemben az udvari páholylyal, állást foglaljon. Ekkor a néphymnusz zendült föl, melyet a bevonu­lási oszlop valamennyi lovagja szalutálva, a főherczegek és az egész közöuség pedig elra­gadatva s állva hallgattak. De nézzük az egyes csapatokat ; elöljáróban megkell jegyeznünk, hogy az úrhölgyek costu­me-jei közül különösen feltűntek : az Andrássy Irma és Etelka öltözékei (zöld, arany brokáttal,)a Pálffy Gizela grófnőé (chamois, aranynyal,) a Bourgoing-Kinsky bárónéé és Pallavicini­Széchenyi grófnéé (vörös, aranynyal.) A fér­fiak közül érdekeltséget keltettek főleg: a *

Next

/
Thumbnails
Contents