Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-02-12 / 7. szám

54 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LÁP FEBRUÁR 12. 1880. meg termeiket s társaságukat az úgynevezett felsőbb körök az ujabban megvagyoDOsodtak előtt, s ezek azután máshová is fogják amazokat követni; — bocsásson meg a tisztelt úr, de e nézetet nem fogadhatom el; — az egész világon minden ujabban érkező, bizonyos ellenszenvvel találkozik; — igy például még az állatok között is, ha egy régibb falkába egynehány uj darabot közzévetünk, csak alig tudnak a régiek közt megmaradni; — igy bármely országba az ujabban bevándorló, (még ha népesedés tekintetében az országnak szüksége is van bevándorlókra) az ott levő régibb lakosok által ellenszenvvel, sokszor mint ellenség fogadtatik, s mindkét esetben több idő szüle ségeltetik, mig a régi s uj elem összefér ; — ez a természetben rejlő dolog, s ezért nem csodálkozni való, ha egyes osztályok is az ujabban érkezők irányában tartózkodó állást foglalnak el; — nem lehet kivánni, hogy bizonyos társadalmi kör, vagy ha ugy akarjuk nevezni osztály, valakit rögtön tárt karok- ; kai fogadjon csak azért, mert annak vagyoni állása igen fényes, - főleg mikor ama kör jó követelményei bizonyos miveltség, lovagiasság és becsületesség; — szükséges is azt tartom, hogy egy társaság körülbelől egyenlő nézetek s szokásokkal birjon, hogy kellemetesen együtt lehessen. — Nem akarom az ujabban megvagyonosodtak és az izraelita vallás követőitől megvonni a miveltség, lovagiasság s becsületesség fogalmait, sőt meg vagyok győződve, hogy köztök sok becsülnivaló egyén van; de többnyire más nézetek s szokások közt nevekedvén fel, magok is mások irányában nagyon zárkózott s tartózkodó állást foglalnak el s nem adván vagy keresvén talán alkalmat a közelebbi ismerkedésre, mindkét részről bizonyos idegenkedés marad fel. Lépjenek ők is ki tartózkodó állásukból, résztvéve jobban a közügyekben, találván érintkezési pontokat, mentől többet más társadalmi osztályokkal, s meg vagyok győződve, hogy idővel a régi ellenszenv s idegenkedés nálunk is meg fog szűnni, mint megszűnt más országokban, mind az egyesek mind a közjó javára. — Kp ily alkalom az ismerkedés és érintkezésre a versenytér is. Karolják fel ők is ez ügyet, vegyenek tettleges részt a versenyeken, s ha nem máról holnapra is, (mindennek kell bizonyos idő) de ép a fiatalabb nemzedék ismeretsége és gyakori érintkezése következtében a mostani ellenszenves viszony is meg fog szűnni. * =k * A versenyek élénkítésére van még néhány szavam a versenyeyyletekhez is. — Habár sok tekintetben helyes elvek alapján működnek ís, mit tagadni nem lehet az elért eredmények után, de intézkedésükben mégis egy nagy hiányosságot látok; ez az, hogy ujabb időkben a versenyek sorozatából nagyon kihagyták az -«rfoi-ar-versenyeket. Tudom nagyon jól, hogy a versenyek főczélja a lovak tökéletes kipróbálása a tenyésztés érdekéhon, s tudom azt is ép oly jól, hogy az urlovar alatti verseny nem olv meghízható próba, mint az üzleti lovar alatti; — de főleg nálunk, azt tartom, nem egyedül csak a versenyek egészen megbízható eredményét kell szent előtt tartani, hanem azok megkedveltetését is, mert nálunk még nincsenek a versenyek eléggé meghonosodva, s igy azon is kell iparkodnunk, hogy mentől több erőt szerezzünk azoknak további támogatására; — már pedig e tekintetben azt tartom, nagy tényező az urlpvar- verseny, mert a fiatal emberek ezekben résztvev én, közölök egyik vagy másik, csak a lovaglás által kap kedvet a dologhoz, s később, ha helyzete megengedi, nagyobb mértékben is vesz tettleges részt; — másolt pedig alkalmat nyernek a dolgok gyakorlati részét megtanulni, — tapasztalataik következtében nincsenek annyira az idomár nézeteinek alávetve, s egyrészt saját, másrészt a versenyegyletek ügyeit czélszerűbben vezethetik. — Ismét másrészről tudjuk jól, hogy a nagy közönségre az akadály és urlovarok versenyei legtöbb vonzerővel bírnak, s azért ezek bizonyos tekintetben az állványok jövedelmére is hatással vannak, pedig erre nagy szükség van ; — állami pénzviszonyaink tájdalom, nem olyanok, hogy versenydijakra sokat adhasson az állam, igy e czélra nagyon reá szorulunk az állványok jövedelmére, s azokat szaporitani mindenkép kell iparkodnunk, s ezek emelésén, nézetem szerint, az urlovar- s akadály-versenyek nagy tényezők, azért ajánlanám is a verseny-egyleteknek, kivált a pestinek, ezeket nagyobb figyelemben részesíteni. * * * E viszonyokat megemlítve, legyen szabad még egy megjegyzést tennem ; tudóin ugyan, hogy nagy megtámadásoknak teszem ki magamat, de az ügy érdeke megkívánja nagyon, hogy ez szóba hozassék. Mint Angolországban talán túlságos nagy a rövidtávolságú versenyek száma, igy nálunk megforditva áll a dolog s majdnem azt lehetne mondani, hogy nincs is olyan. Tudom hogy a lótenyésztésre nézve ama rövidebb versenyek közvetlenül nincsenek oly hatással, mint a hosszabbak, de szükségeseknek tartom azokat a versenyistállók életképességére, s így közvetve a lótenyésztésre is — mert igy e versenyistállóknak több esélyök lesz kiadásaik fedezésére és bátrabban fektethetik a tulajdonosok pénzöket csikók vásárlásába; — e mellett meg a tapasztalás azt is mutatja, hogy jó vérből nevelt csikó, ha maga néha csak rövid távolságra volt használható, mégis sebessége mellett a szüleiben megvolt szívósságot is átörökíti ivadékaira. De nálunk a sebesség tekintetében nem is igen lehet lovat kipróbálni — a kétéves lovakat kivéve, mert csakis 1 —2 verseny van nyitva, míg 3 éveseknek 1600 meieren vagy ezen alúl, — 4 éveseknek alig jut ily verseny; — pedig hány ló van, melyet esélylyel lehet ezen távolságon felül indítani, s az erején túl levő megerőtetéssel hány ló megy tönkre. — Ugyan ez áll a handicapokra nézve is; ezeknek számát, ha nem is nagyon, do még egy kissé szaporítani kivánnám, hogy mentől több lónak nyújtassák esély. — A rövidebb távolságok s a handicapok mindig szép mezőnyt hoznának össze, mi által ismét a versenyek élénkülnének, mi ismét csak a néző közönségre s ezáltal az állványok jövedelmére volna jó hatással. Röviden összevonva kívánságaimat, hogy a versenyek ügye s ezáltal lótenyésztésünk jövője biztosítva lenne: a) hogy főuraink s eyyátalán nagyobb birtokosaink tettleges részt vegyenek a versenyekben s lótenyésztésben. b) hogy a fiatalság ismét nyeregbe üljön s személyesen is karolja fel az ügyet, c) hogy a versenyegylotek kissé jobban figyelembe vegyék az urlovar s akadályversenyek ügyét, úgyszintén a rövidebb távolságú, versenyeket .9 handicapolcat, hogy nagy mezőnyök s oly versenyek által, melyek a néző közönséget leginkább érdeklik, az állványokat jövedelmezőkké tegyék, ini újra a versenyügy javára szolgáland. Mindezek a dolgok összefüggnek, s egyik a másikkal összefűzve, az egész, végeredményében az országos lótenyésztés javára s közvetve az ország hasznára lesz. IIa főuraink s nagyobb birtokosaink a versenyeken tettleges részt vesznek, oz részben saját tcnyésztiiiényükkel történnék, részben azok, kik a tenyésztéssel nem akarnak bajlódni, vennének éves csikókat, s ha van vevő, akadna azután kisebb birtokú vagy vagyonú egyén is, ki lóueveléssel foglalkoznék, mert jó nevelt csikó birtokában levén, biztos vevőt talál; de most a kancza megszerzése s a jól nevelés költségeibe nem ereszkedhetik belé, mert nem tudja azt azután értékesíteni. Több ló lévén, több verseny is lenne, s a versenyek száma és értéke nagyobbodásával a versenyistállók is könnyebben fentartanák magukat, másrészt több csikó kellvén, a kihasznált versenyanyag is értékesebb lenne; mert ama ló, mely versenypályáját befejezte, tenyészállatként értékesebb lenne, mint a mostani viszonyok kö zött. — Nagy hatása volna annak, ha szélesebb körben elterjedne a versenyzés azáltal is, hogy több mént kellene igénybe venni, s a hazánkban nevelt mének is jobban használtatnának mint most, hol azok ivadékait és ezek által ménjeink használhatóságát csakis az próbálhatja meg, ki saját tenyésztésével versenyez; — mai körülmények között mást, mint Buccaneer vagy Cambuscan csikót jóformán nem lehet eladni, s igy mindenki, ki eladásra akar nevelni, kénytelen ezekhez küldeni kanczát s a drága hágatásí díjat megfizetni, ha meggyőződése az is volna: hogy ép oly jó ivadékot nyerne más méntől és kevesebb költséggel ; de most hiába, ha teszi, sehogy sem tudja csikóját értékesíteni; — máskép állana a dolog, ha nem 20—30, hanem 80—100 csikó volna az évi szükséglet; — alkalmasint az első eredmény volna a Buccaneer és Cambuscan csikók árának nagyban emelkekedése, de megvétethetnének, ha legalább olcsón is, eleinte más mének ivadékai is, s ha ezeknek egy némelyike eredményt érne el, mi valószínű, az árak is az elért eredményhez arányba jönnének. — Azután egy-egy ily eredményt elért apaló iránt a tulajdonos ismerősei s az egész vidék érdeklődnének ; szaporábban látogatnák a versenyeket, s ezek nem puszta mulatságul tekintetnének többé; — a meetingek jövedelmei szaporodnának, miáltal az egyletek is ama helyzetbe jönnének, hogy több s nagyobb díjakat adjanak, mi a versenyzőket ismét buzdítaná több s j obb lovakat szerezni; ezekből azután némelyik a telivértenyésztés fejlesztésére fordíttatnék, de nagyobb részben a félvértenyésztés javítására jutna, mi által, ós mert egyidejűleg a helyes lótenyésztés és nevelés is mindig nagyobb körben terjedne, az egész ország lótenyésztése s ezáltal némileg az egész ors/.ág jólléte is emelkednék. Szápáry Iván. (Folyt, köv.) Hazai ménesek. Néhány szó a biharmegyei ménesekről. Biharmegye területén a következő jelentékenyebb ménesek vannak u. m.: 1. Székelyhidon gr. Stubenberg József ménese, mely*áll: 2 mén és 20 kanezából, angol mén és kanczálcból alakítva; melyek háti és kocsilovukul használhatók, magasságuk 160—165 cmtr, évenkint eladásra kerül 10—12 db ; a legközelebbi vasúti állomás Érmihályfalva. 2. Szerepen gr. Kornis Károly ménese, mely 13—15 kanezából, magyar fajból, az utóbbi években állammének által nemesítve, melyek, kitűnő kocsilovakat adnak ; magasságuk 155—160 cmtr; évenkint eladásra jön 8—10 db, legközelebbi vasúti állomás P.-Ladány. 3. Geszten Tisza Kálmán ménese, mely áll 1 mén és 16 kanezából ; tenyésztetik: Hoven és Galopád apák ivadéka által; régi magyar faj, nagyobb testű kanczálcból, melyek háti és hámos lovaknak egyaránt alkalmasak ; kitűnő tehetségük mellett — igen kitartók — magasságuk 160—165 cmtr., — leginkább saját használatra tenyésztőinek, de kivételesen évenkint 4—6 db adatik ol ; legközelebbi vasúti állomás Cséffa (alföld, fiumei vonal.)