Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-11-25 / 48. szám

440 NOVEMBER 25. 1880. dászmódon ama reménynyel vigasztalta ma­gát, hogy a következő napok majdan több sikert fognak fölmutatni. Miután ő fenségének, a kocsihoz érkezé­sig, menetközben jelentéin a második nap rendezendő hajtást a nagy-kinováti erdőrész­ben fekvő hal völgylejtben, hol szintén 4 medvét nyomoztak ki; nem hallgattam el egyébiránt, hogy a kedvezőtlen helyi körül­mények miatt még precärebb, s kértem, hogy e területet Beek udvari vadászszal együtt bejárhassam; azonban ő fensége nem vélte azt tanácsosnak, mivelhogy ezáltal a medvék eizavartatliatnának s abban lőn a megállapo­dás, hogy bízzuk e másodnapi hajtást a jó szerencsére. Négy órakor volt az indulás kocsikon, s már sötét volt, mikor megérkeztünk Polyá­nára, hol minden ház ki volt világítva. Innen a negyedmértföldnyire fekvő fürdőhöz történt a kirándulás, hol a magas vendégek a foga­dóban ebédhez íiltek s késő estig időztek asztal mellett, miközben a trónörökös nagyon derült kedélyben volt, s aztán a kir. erdő­védnél számára berendezett éji szállásban hált meg. Ferdinand nagylierczeg s Lipót herczeg a szomszéd házban voltak elszállásolva; a többi vendég pedig a fogadóban helyezke­dett el. A trónörökös öltözéke e napon, mint szintén a következőkön ez volt: ernyő nél­küli barna posztó sapka, rövid világos szürke nadrág és gyapot harisnya közt a térd csu­paszon hagyva; végre erős hegyi bakkancs, a háton pedig meglehetősen tele vadásztáska, kezében könnyű puszpángfa-valaska, melynek faéle sárga rézzel volt borítva, nyele pedig sárga dróttal volt diszitve; az egycsövű ex­press-fegyver folyvást a vállon. Ferdinand nagylierczeg ép ugy volt öl­tözve s két tollal díszített, meghatározhatlan szinfí kalapkája valódi antiquar-darab. Gróf Wilczek szintén rövid, térdigérő nadrágot viselt. — Lipót herczeg, Bombelles és Iloyos grófék, Bakalovics, Esclienhacii és Victorin őrnagyok s a Pausinger testvérek szokott vadászöltönyt, harisnyát s hegymászó bakkancsot viseltek. (Vége köv.) Folyó vadászatok. Gömörből irják lapunknak: e hó Il­dikén Fáy főispánnál kezdődtek meg a rendszeres nagy vadászatok. Egy több napig tarló expeditióval kezdődött meg a valódi saison. Az emiitett héten Andrássy Manó gróf letléri és alsó-sajói revierjeibon volt vadászat. Andrássy Géza és Kaunitz grófok vadásztak, a felséges revierben 3 medve volt hajtásban, de a grófokat kikerülte, a személyzetnek pedig meg volt tiltva a lövés, igy mind a liárom maczkó elmenekült. Tömérdek őz és disznó volt a hajtásban, ez utóbbiak a sok makkon nagyon kiliiztak. — Ez alkalommal két disznó lövetett. Rozsnyón Schmidt János erdőmester lőtt egy szép medvét. Hivatalos dologban járt az erdőn, nem is vadászva; véletlen egy hatal­mas maczkó kerül elé, s mintegy 15 lépésre megáll. Schmidt futókkal töltött fegyveréből találja, a medve holtan esett össze. Egy futó agyába iiatolt. Szerencsés vadászati eredmény Ghymesen. Méltán czimezhetem ilyennek tudósítá­somat, mert e hó 15-én a ghymesi mouflon és dámvaddal népesített 1260 hold területet foglaló vadaskertben tartott hajlóvadászat al­kalmával, egy 40 kilogramm súlyú erős far­kas lövetett. Tájékozásul kitüntetem, hogy e század első felében vidékünkön a farkasok nagy számmal tartózkodtak; azonban részint a házi állatokban okozott károk, részint a mindinkább fejlődő vadászati szenvedély és ezzel kapcsolat­ban lévő vadápolás és szaporodás folytán kü­lönösen nagyobb erdőbirtokosaink oda töre­kedtek, hogy e minden tekintetben káros dúvadat kiirtsák-; — ez lőfegyver, de külö­nösen méreg által annyira sikerült, hogy 1865 évi télben már csak is kilencz farkast, mely rendszerint egy falkában barangolt, le­hetett csapázni; ez utolsó kilencz a követ­kező 1866 év tavaszán Ghymesen strycli nin-mérgezésnek esett áldozatul. —• Ezután több évig farkas nem mutatkozott, csakis 1875 évben gróf Keglevich István barsme­gyei kis tapolcsányi szomszéd uradalmában jelent egy meg, és időnként rabló kirándulásait Ghymesre ismételte, mig végre három év előtt, a kis-tapolc/ányi erdészeti személyzet által agyon lövetett. A közelmúlt október hó végén a ghy­mesi uradalomhoz tartozó Velcsiczi körer­dész jelenté, hogy a sertéseit őrző kauászgye­rek medvét kergetett el, midőn épen egy maiaczot akart rabolni, — az erdész azon­ban a helyszínén (mert gyepes talaj volt,) az állítólagos medve csapóját nem ismerhette fel; az elrémült kanász gyerek ieirásán eliga­zodni nem lehetett, a medve azonban vidé künkön még ritkább lévén a farkasnál, ez utóbbit gyanitottuk a rablóban, és ez néhány nap múlva sáros utakon talált farkas nyom által be is bizonyult, sőt a következő napok­ban a dámvad üzekedési ideje lévén, a vel­csiczi erdőkben dámvadakra cserkészve, ma­gam láttam kullogni a farkast egy réten keresz­tül; lőttéin is rá, de 414 lépés távolságra lévén, elhibáztam. A farkas megjelenése óta a vadászok gyakran leltek összetépett őz és dámvadat; a fő-vad, mely szép számmal tanyázott itt, va­lamint a sertevad is, nagy részben elköltö­zött; ez utóbbi vad képes ugyan nagyobb falkába csoportosulva magát a farkas ellen megvédeni, azonban ugy látszik, hogy társa­ságát mégis kerüli. Ily szomorú kilátások közt képzelhető, mily örömet okozott gróf Forgách Káioly, kedves háziurunknak eme farkas sajátságos körülmények közt történt meglepően váratlan elejtése. Ugyanis szives háziurunk e hó 15 én a dámvad létszámát kisehbiteni akarván, a fentebb jelzett vadaskertben liajtó-vadásza­tot rendezett, melyben a vadász személyzeten kivül a vaclószuigróf Apponyi Antal, Dr. Thuróczy Károly, és e czikk irója, vettek részt. — Az előrehaladott őszi idő folytán a fa levele nagy részben elhullott, az erdő e miatt sokkal rit­kábbnak tűnik fel, a vad távolabbra lát, és a földön heverő falevelekhon okozott zörej által figyelmessé téve jókor kerüli a közelgő veszélyt; ez okból nagyobb kiterjedésű hajtá­-sok vétele czélszrrűnek bizonyult. A lövészek egy hegy lejtőjén fél széllel lettek felállítva, és az első hajtás befejeztével a vadász ur helyes rendezése folytán, a második hajtás épen ellenkező irányban történvén: a lövé­szek állásaikon egyszerűen az uj hajtás felé fordulva, megmaradtak. Az első hajtás 10 órakor kezdődött; öt lövés esett; a másik hajtás négy lövéssel 12 órakor végződött. — A két hajtás eredménye : négy darab dámvad össze lett hordva, és egy harmadik hajtás megbeszélve, midőn egy hajtó, a második hajtásban lelt nőstény moufiont mutatott elő; ennek összes belei hibáztak, a czombok nagy része, és oldalhordáiról a hus le volt rágva, a fag-gyas maradványokon látni lehetett hogy vadban igen jó volt, tehát betegség folytán nem veszett el; lövés nyomát nem lehetett tapasztalni, husa pedig egészen fris lévén, ugyanazon éjen kellett elvesznie; megfoghat ­lan volt előttünk, mily módon veszhetett és milyen dúvad lehetett, mely képes volt ily adagot egyszerre fölemészteni? Eme rejtély megfejtését a következő hajtás nyujtá, — melyhez 15 percznyi menetután érkeztünk;haj­tás sokkal kisebb, mint az előbbiek, de eb­ből a vad, mert sűrűbb, szökni nem szokott, sőt alakjánál fogva nem is igen szökhetik, mert a vadaskert egyik csücskébe helyezve, háromszegletü lévén, két oldalán karó kerí­tés van, a harmadik nyilt oldalon a lö­vészek szoktak felállíttatni; — igy történt ez alkalommal is; a hajtók a lövészek mel­lett mentek el, azon czélból, hogy a kerítés egyik oldala mellett feállva, a lövészek mel­lett elhajtsanak. — A felállitás alig kezdő­dött, máris lövés és utána egy perez múlva a második lövés esett. — A hajtás be­végeztével — melyből 17 darab Mouf­lon két csapatban kitört — összejővén, gróf Apponyi állásán, nagy meglepetésünkre, az általa lőtt farkast találtuk; a nemes gróf üröm­sugárzó arczczal beszélé, hogy alig helyezte el magát állásán, egy idegenszerű állatot a sű­rűben látott maga felé közeledni, és ama pillanatban, midőn mintegy 40 lépésnyi távol­ságra reá ismert, és a farkas gyors ugrással megfordulva menekülni akart, utána lőtt a hajtásba, a mit a hajtás alakja folytán bátran tehetett, — a golyó a fark tövét érte, mire a farkas helyben maradt ugyan, de daczára a jó lövésnek, mely hátulját emelui nem en­gedé, ülve igyekezett tovább csúszni, mire a második, lapoczkái közé lőtt golyó, végleg leterité. Csakis vadász ember tudja képzelni azon örömet, mely valamennyiünket lelkesített, és habár mindenikünk irigyelte eme ritka szerencsét, azonban el kellett ismernünk, hogy azt gróf Apponyi kifogástalan vadász magavi­selete és mesteri lövése által méltán kiérde­melte ; — mert minden vadász ember tudja, hogy az embertől szökő vadra sikerrel lőni, roppant gyorsaság és ügyesség kívántatik. A két napi vadászat eredménye, a far­kason kivül, 13 darab dámvad volt; és miután eme két nap alatt az egész vadaskerti terü­let részben kétszer is meg lett hajtva, és az említett mouflonon kivül egyéb, a farkas által összetépett vad nem találtatott, világos, hogy csak azon éjjel jöhetett a farkas a ki­lencz láb magas, felül betont karó kerítésen keresztül a vadaskertbe; csodálatos azonban, hogy daczára a megelőző két hajtásban, több­nyire „Express Rifle" bői, tehát hangosabban durrogó kilencz lövésre nem menekült; való­színűleg a cőtelettes, gigot és Salmi de Mouf­lon reggeli után nem hizott magában, hogy teli gyomorral tornásszon, és a mint a hajtás­hoz érkeztünk, melyben lövetett, a mint a lövészsor fel volt állítva, fenn leirt alakjá­nál fogva már körül volt véve és lövés nél­kül nem menekülhetett. Mindemo körülmények igazolják igényte­len czikkem czimét „Szerencsés vadászati eredmény Ghymesen." November 18-án. Bacskády Károly. Pesti róka-falka vadászat. Nov. 17. Rókavadászat. A mai meet a palotai cowernél volt, honnan egy róka ki suhanván, a 8. sz- őrház felé, a palotai er­dőnek tartott s Káposztásmegyeren át ismét vissza, egészen az akáczerdő melletti ver senytérig, hol a vaspálya közelében lyukba menekült. Már lehetett d. u. 3 óra, midőn a vadászok közül néhányan bevágtattak ásó eszközök kiszállittatása végett, mi azonnal megtörtént. A kiérkezéskor a master, gr. Esterházy Miklós, ugy szintén ifj. gr. Kinsky Rudolf, br. Twickel és Polko kapitány ugyan­csak iparkodtak a rókát kiásni. A nap már lemenőben volt s a vadászok elszéledtek, mi­dőn végre Simonnak sikerült a rókát ver­méből kiemelni s egy zsákba hazavinni, hogy máskorra eltegyék. A róka az ebakolban ka­litba lett elhelyezve, hol azonban mint látszik kényelmetlenül érzi magát. Részt vettek o vadászatban : Király 11 felsége, Rudolf trónörökös ő fensége, kik a mogyeri vadász-istállótól

Next

/
Thumbnails
Contents