Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-10-21 / 43. szám

SZEPTEMBER 30. 1880. VADÁSZ- ÉS VEKSENY-LAP. 399 az országos lótenyésztés eddigi gyámolitásá­nak szükségét s a jövőre kért javadalmazás megadásának melőzhetlenségét bővebben hang­súlyozzam. Szorítkozom tehát tisztán tájékozás végett a következő néhány adat közlésére, melyek nagyban és egészen mutatják az eddigi be­fektetések gyümölcsöző voltát. Mig ugyanis az átvétel alkalmával 12 év előtt a méntelepekben hasonlithatlanul si­lányabb minőségben létezett 1200 mén alig 36 ezer kanczát fedezett, addig az 1880, évi idény alatt felállított 1680 többnyire kitűnő minőségű mén által fedezett kanczák száma, a 60000-et jóval meghaladta. A mi pedig az országban termelt anyag minőségét és értékesítését illeti, arra nézve csak azt jegyzem meg, miszerint az ország­ban ma már alig van vidék, melyben a most létező anyag minősége hasonlithatlanul felül ne múlná a hajdanit, s ugy a középbirtoku gazdák, mint a földmives tenyésztők iparko­dóbb része az ország nagyobb részében lo­vainak jó és könnyű értékesítése folytán ta­karékpénztárnak tekinti a lótenyésztést, mely­ből kedvezőtlen termések esetén ugy családja fentartását, mirit adója megfizetését biztosítja. A belforgalomban előállt, de számszerint meg nem határozható jelentékeny bevételi többlettől eltekintve, még csak azon adatot vagyok bátor előhozni, miszerint 12 év előtt alig egy millió frtra rúgott az ország hatá­rain egy éven át kivitt lovak értéke, mig az évről-évre fokozatosan emelkedett ló export folytán ma már 7—8 millió között változik a külföld részére nálunk egy éven át vásá­rolt mintegy 25—28 ezer számú lovak értéke. (Folyt, köv.) VADÁSZAT és LÖVÉSZET. SzaraMgés a doMi uradalomban. Marmarosmegye ; uradalom Dolha ; Róka­mezei erdőség. Tulajdonos gr. Teleki Géza ő méltósága Gernyeszegről. Vendégei: ifj. gr. Te­leki Sámuel, br. Vay Dénes, br. Bánffy Ernő és br. Jósika Andor ő méltóságaikkal szep­tember 19-ikén kezdették meg a szarvas cser­készetet. 1. Nap, szept. 29. Br. Józsika Andor ur ejtett el egy 12-es agancsárt az általa felta­lált illetőleg magyarázata folytán Kirnerrel készíttetett Büffinger-féle fegyverből — expan­siv golyóval — 120 lépésről, csauttki revi­erben. A többi urak első két napon siker­telenül vadásztak a kedvezőtlen idő miatt. Láttak hallottak ugyan nagyobb mennyiségű szarvast, de ezek a kavargó szél által szimatot vetlek, s nem voltak megközelithetők. Október 2. A házi ur gr. Teleki Géza ej tett el egy 10 es agancsárt lomovati revierben ugyancsak Büffinger-féle fegyverrel. Hatal­mas erős állat volt, mely. kizsigerelve 225 kgr. közelitett meg. Ugyan ez nap ejtett el báró Vay Dé­nes egy kisebbszerü 8-ast s rákövetkező nap, egy erős 8-ast, mindkettőt Express Rifle féle fegyverrel. Br. Vay Dénes ur volt e szerint a legszerencsésebb, ki a két gyönyörű állatot, két nap alatt ugyan — de mindkettőt a TerelucsánszkirevierbeD, egymás­tól alig 30 lépésnyi távolban ejtette el. Bi­zonyosan két duelláló fél volt, kiknek ver­sengésein a vadász ur húzott nyereséget. Emlékezetes lett a br. urnák a terelu­csanszki revier, mert első szarvas cserké­szetén valóságos mester lövéseket tett. A má­sodik szarvast ugrásban lőtte golyóval 120 lépésről. Ifj. gr. Teleki Sámuel ur ez idén nálunk a tavali évhez képest (a mikor 3 agan­csárt ejtett két nap alatt) nem vadászott sze­rencsével; egy őzbakot ejtett el csupán. Ő megelőzőleg br. Schönberg ur csolnaki erde­jében cserkészett — hol mint mondja, ismét ejthetett volna el három darabot, de a házi ur azon kérésének engedve, hogy csak erős agancsárokat ejtsenek el, kénytelen volt a a gyengébbeknek megkegyelmezni. Valóban megkegyelmezni, mert mint általánosan ismer­jük, a hova fegyverét emeli, az az övének mondható. Br. Bánffy Ernő ur, sürgős teendői miatt kénytelen volt a szép vadászatot elhagyni, hol mint távozásakor mondta kellemes napo­kat töltött. Szarvas állományunk 5 év alatt nagy­szerűen emelkedett. Néhány év múlva a gr. Teleki család szarvas-revierjei, mind területre, állományra valamint jó fekvésére, egyike lesz hazánk szebb cserkésző helyeinek. Bár csak hazánk nagyjai minél többen Ízlelnék meg a szarvas-óserkészet kellemeit szükséges lenne az, ugy a nemzet vad ápolása s fentartására, mint nemzetgazdászatilag is. Sokat lehetne erről irni, de hagyom azt más­korra. Most csak még annyit mondhatok, hogy akj egyszer megízlelte a vadászatok eme leg­szebbikét, s hallotta őserdők rengeteg bérezé­séin viszhangozni a szarvasok szerelemtől ittasodott hangját, az bizonyosan önként érezni fogja a vágyat oda újra s újra vissza­térni. Felvidul, felüdül ott a lélek, s ruga­nyosságot érez és lel a test. Tanuul hivom fent elősorolt jó urainkat, kiknek, ha bár betűvel jelzem, a még most is fülökben csengő Böő—ő—öööö.—ő —ö 0 —ő—ö. ceeO hangokat, bizonyosan szivesen emlékeznek vissza Peredyl regényes helyeire. Dolha 1880 október 14. X. Y. Szarvas idény. Az udvar vadászatain a gödöllői pago­nyokban mult hó 28-dika óta, összesen 28 drb agancsárt, 2 sertevadat és 2 őzbakot ej­tettek el. Az agancsárokból Lajos bajor ber­ezeg lőtt legtöbbet 11 drbot, Wiederhofer udvari orvos 9 drbot. Lord Langenfort 5 drbot, br. Nopcsa főudvarmester 3 drbot. A sertevadak közül az egyiket, mintegy másfél éves kant, id. gr. Larisch a haraszti a másikat 3é 123 k. súlyú kant dr. Wiederhofer lőtte a mácsai pagonyban; e két sertevad sokkal örvendetesebb vadászati eredménynek tekin­tetik az udvarnál, mint az összes lelőtt agan­csárok. A két őzbak közül az egyiket Lajos ba­jor herczeg, a másikat pedig neje Wal­lersee bárónő lőtte, a ki férjét gyakran szokta vadásztaiban kisérni, Királyné ő felsége ugyan a cserkészete­ken tényleg résztvenni nem szokott, azonban minden évben meglátogatja a szarvasokat s a helyet, hol felséges féije oly nagy vadá­szati élvezettel szokott szemébe nézni az er­dők királyának. Mult hó 30 dikán tett ő fel­sége a királyné kirándulást Valeria főher­czegnővel, az igen csinos és czélszerü kiállí­tású és Kölber-testvérek budapesti kocsi-gyá­ros czég által készitett cserkésző kocsikon, Bernát József erdész vezetése alatt a szt. ki­rályi pagonyba, hol késő estig bolvongtak az erdőségben s volt alkalmuk gyönyörködni a több falkában talált a 100 drbnál több szarvasban. * y * , * Azon szarvas cserkészetekről, melyek a mult hó elejétől e hó végéig a gr. Schön­born-féle Beregh-megyei uradalomban lefoly­tak, jövő számunk fog hozni részletes ki­mutatásokat. Egyelőre azonban megemlitjük, liogy a fenti és az ezzel határos és gr. Ná­dasdy Ferencz és Dőry Lajos ur által vadá­szatra bérben birt területeken összesen 47 aganesár ejtetett el, melyből a gr. Nádasdy­Dőry-féle bérelt területre 9 drb esik. A leg­szebb ezek között egy 18-as, melyet gr. Ná­dasdy Ferencz lőtt, — s egy 12-es melyet Dőry Lajos ur ejtett el. Ez utóbbinak agan­csát láttuk a nemzeti Casinóban mi is; ez egy colossalis példány, melyhez hasonlót 12-esben még soha se láttunk. Belső világos­sága (belső szélesség) 88 cm., a két ág külső átmérete (külső szélesség) 114 cm., — magassága 101 cm. —- szélessége az agancs­nak a rózsatőn 17 és fél, a rózsának 21 cm, — az agancs vastagsága közepén 18 cm, leg­hosszabb mellékága 32 cm. Kár, liogy a kü­lönben teljesen szabályos agancs egy ága le van törve, — s igy az csorba. — A vadá­szatokon még egy medve is ejtetett el, gr. Scliönborn Ervin által, továbbá Dőry Lajos ur egy rendkívül erős farkast sebzett meg, mely máig se került elő. A Brzenitz erdőségeiben is volt szarvas­vadászat, melyen egy kis szeren csétlenség is történt — mint bennünket tudósítanak ; ugyanis egy szarvas gróf Pálffy és br. Walterskir­chen között váltván át mindkét vadász egy­szerre tüzelt rá s mig gr. Pálffy golyója le­terité a nemes vadat, ugyancsak a gróf ke­zén br. Walterskirchen golyója némi sebet ejtett. Folyó vadászatok. A mily reményekkel nézhettünk az őszi szalonkázás elé, ép akkora a csalódás is, — mert nem jöttek meg. Therezia napja is elmúlt, sőt ma-holnap e hó vége felé járunk, ezután alig lehet már egyebet várni egy megké­sett hírnél, hogy „itt voltak" „egy-két nap jócskán lehetett látni, de azóta semmi nyo­muk." Egy rosz szalonka-idény után már szinte megszoktuk e phrásist s a vadász-xi­lág is csakhamar beleunva a meddő várako­zásba, napirendre tér a kérdés felett. A legutóbbi hét hűvös éjszakái, egy két drbot azonban meghoztak; igy Vas megyéből értesítenek bennünket, hogy a perenyei vadász­területen (Gyöngyös mellék) f. hó 13-kán Gotthard Sándor ur ejtette el az első hosszú­csőrüt ez őszön. Kunhegyes vidékéről értesítenek ben­nünket, miszerint ott, daczára azon kedvező körülménynek, hogy a határt 8—10 szőllő­lcert és tömérdek tengeri föld övedzi, a szü­ret után is csak kevés nyulat látni, — fog­lyot pedig épen semmit. A vadászat csakis vizivadakra szorítkozik ott, melyből ez idén igen sok van. * * " A pesti társaság több tagja által Üllőn e hó 17-kén megtartott vadászaton résztvet­tek: báró Stein, belga consul, Zarin orosz al consul, Keleti Károly min. tanácsos, Tö­möry György, Keleti Gusztáv, Fakh az al­földi vaspálya igazgatója, Párnitzky E. —ösz­szesen 14 darab nyul, 10 drb fáczán, 4 drb fogoly, és 2 drb fürj lövetett. Tisztelt szerkesztő ur ! Éz évi. vadtenyész­tésünk, — mint általában majd mindenütt — jóval szegényebb a megelőző közelebbi évekéi­nél ; — mindazáltal kivált foglyokból, da­czára a tenyészetre nézve nem legkedvezőbb időjárásnak, meglehetősen van nálunk. — A rendes viszonyok között lenni szokott államány­nak mintegyöO—60°/ 0-ja. Nyul kevesebb. Fürj, aratás előtt több mutatkozott, hogy azonban később hova lett, oly kérdés, melyre nehéz határozott feleletet adni. Hihető, hogy miután első fészkeiket, az ép akkori esős idő­járás elpusztitá, —- több pár meddőn is ma­radt, a mely pedig azután még másodszor is fészkelt volna, az meg a mezők mindinkább való letárolásával pusztult el. Erdei szalonka, mult tavaszi húzáskor kevés volt, jelenleg pedig még nincsenek. Hogy ezek után valami örvendetest, is

Next

/
Thumbnails
Contents