Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-09-23 / 39. szám

SZEPTEMBER 16. 1880. VADÁSZ- ÉS VF.RSENY-LAP. 363 kibéreltem a legnagyobb siófoki bárkát, oly nagy és biztos vizijármü az, hogy a római puni tengeri csaták idejében okvetetlenül hadihajónak használták volna azt. Hat edzett, gyakorlott, mai-kos halászból állott legénysége. Pázmándy Béla és Labrés Armand dragonyos főhadnagy mint „birák„ voltak abban helyet foglalandók, mig a harmadik biró, Biséll Gyula kis ladikomon volt, engem követendő. Elvégezvén a hosszú ut számára szükségelt frissítők bevásárlását, a háborgó tó felé indultunk. Elől lapátolt a „Kisfaludy," mely kiérkezvén a keskeny csatornából a széles tóba, keresztbefeküdt a torkolat előtt és labodázni kezdett; Keöd kapitány ekkép szerzé meg nagyszámú utasainak a mulatságot engem a vizbe mászni láthatni. A lassan haladó gőzöst a „hadihajóm" követte; utánna hét siófoki bárka és ladik evedzett, valami 80 hölgy és úr által elfoglalva ; majd egy igen csinos angol csónak is csatlakozott, telve szép nőkkel. Kis ladikommal zártam be az eleven képet nyújtó menetet. Bisell Gyula és matrózom szabályos, erős evedzése mellett gyorsan röpült az a csöndes, kékszínű csatornaviz tükrén; a somogyi móló vége felé kormányoztam. A keskeny csatorna partján százak és százak foglaltak helyet; a vállalkozó fiatalság még a fürdőházak tetőzetét is ellepte, csakhogy kényelmesebben láthasson bennünket; szivélyes éljenek hangzanak felénk; a nők kendőkkel integetnek. A moló végére érkezvén, gyorsan levetkőzöm és testemet némileg bedörzsölvén a velem hozott közönséges tábla-olaijal, kilépek a sikos kövekre s azokról vigyázva az erősen hullámzó tó vizébe másztam. Tizenegy óra hét perez; a távúszás megkezdődött. Alig teszek három tempót, máris oly rendkívül erős, fájdalmas oldalnyilalást érzek balról, hogy a kiszállásra kell gondolnom; remélvén azonban, hogy igen lassú úszás segítségével talán majd elmulaszthatom a fenyegető bajt: a füredi irány felé tartok. Reményem nem csalt meg, mivel valami félóra múlva, miután előbb a gerincz, azután padig a jobboldal felé vonult a csillapodó szúrás, — szerencsésen megszabadultam a kelletlen, és veszélyes vendégtől. Azonnal hanyatt is feküdtem s ugyancsak gyorsan kezdettem úszni. A „magyar tenger" igen háborgott, mintha bizony minden megakarta volna akadályozni, hogy eddigi szűzies hírnevétől — átusztliatlan — egy halandó megfossza őt. A kisérő ladikok mint apró dióhéjak himbálództak a fehér tajtékot vivő magas hullámokon; engem egyik hullám maga alá temetett hogy a következő meg habos taréjára lódit son. A délutáni órákban azonban elállott a szél s a még ellőbb vad moraj között háborgó hamvaszöld vízfelület óriási, kékesszinü tükörré simult. Viz 17-9—18-5 fok ; levegő 23—25 fok. Délután két órakor láttuk az első vitorlákat a füredi part felől felénk közeledni; a szélcsönd azonban sehogy sem kedvezett nekik haladásukban. Három órakor evedzett hozzánk az első füredi ladik, melyet csakhammar többen követtek. Ez időtáj t némi borzongást éreztem; néhány erősebb tempo azonban csakhamar megtette kötelességét: a kellemetlen vendég elűzetett. A gőzössel 3 óra 50 perczkor találkoztunk; a kisérő hajók, bárkák, csónakok és ladikok ekkor már egész hajórajt, képeztek; oly szép hajórajt, aminőt az öreg Balaton még sohasem látott hátán himbálódzni. Keöd kapitány festői körívet futott gőzösével körülöttünk és lobogójának felvonatása által tisztelegtetett; számos élénken lobogtatott kendő üdvözölt a hajóról. Időközben uj szél emelkedett, a mely perczről perezre gyorsan fokozódott. Három vitorlás röpült felénk, elől Nagy-Britania budapesti főkonzulának, Gpsling Andley urnák gyönyörű yachtja „Királyné." A kitűnő sportsmann-tulajdonos önszeinélyébon kormányzott; a yacht belsejében itten kiváló népszerűségnek örvendő családja foglalt helyet. Az erős keleti szél mindinkább növekszik; ugy hogy a kisebb ladikok kénytelenek a biztos kikötőben keresni menedéket; a nagyobbak és a vitorlások azonban, igen érthetőleg továbbra is körülöttem lapdáznak és kereszteznek. Fürednek összes erkélyei s a tóra néző ablakai telvék; távcsövek és látcsövek segélyével keresnek a fodros hullámok között egy picike kis fekete pontot — a fejemet. Végre hosszas kutatás után meglátja azt a legjobb távcsővel biró, mire azután mindenki siet le a tópartra. „A magyar tenger" bőszült haraggal küzd a vakmerő ellen, aki őt úszva kívánja keresztben áthaladni; a sárgásfehér tajtékot hordó öles hullámok egyike mélyen, mélyen maga alá temet, a következő pedig sodorva í'ánt föl a habzó vízfelületre, hogy folytatólag fodros taréjára vessen. Az engem követő ha jók valódi hullámkődbe vannak borítva; egyegy magasabb hullám, midőn a hajóon-on szé'törik, messzeszálló habesővel önti végig a bennülőket. A szép alsósétány fasoraiból örömet hirdető beszédmoraj hallatszik be hozzám, melyre az uszodát bőszült erővel csapkodó taréjos hullámok adnak zordouan zugó ellenséges választ. Azonban a „magyar tenger" minden kísérlete: ép engem tenni áldozatává, — dugába dől, mert már elértem az első „szálfa" magaslatát; tiz másodpercz, s a második „szálfa" mellett úszom el; ujabb tiz másodpercz, és megragadom a zsúfolt volta daczára is rengő uszoda lépcsőzetét. Öt óra ötvenkét perez; a „magyar tenger" keresztül vau úszva, az eddig győzhetetlen viztömeg le van győzve. Őszinte lelkesedésből származó viharos éljenek és dörgő mozsárlövések üdvözlik a szép győzelmet; kiszállván a vizből, a fürdő nagyérdemű főorvosa, Huray orvostudor fogad, megvizsgálandó testi-állapotomat; érverés rendes, 76, azonban gyönge ; a tüdők működése rendes; izommerevség nem észlelhető. Lepedőbe burkoltatván a „nemzet bárója" üdvözöl egyikével azon igen sikerült alkalmi beszédeknek, melyek készítésében s elmondásában ő oly páratlanul ügyes. Elvégezvén szónoklatát, egy diszes babérkoszorút s egy pompás virágcsokrot nyújt át; az elsőt a férfiak, a másikat a hölgyek nevében. Dörzsöltetés közben kevés kenyeret evén, gyorsan f löltözködöm és sietek ki a partra. Ott zene, az ezerekre menő falusiak dörgő éljenei,fzászlók csokrok, virágok, üdvözletek, szerencsekivánatok és kézszoritások fogadnak; mire azután ünnepélyes menetbe a kávéházba kisértetem. Ottan két findzsa theát iszom és darabka kalácsot eszem; időközben odafáradott Gosling Andley főkonzul is, hogy ő szintén személyesen kívánhasson nekem szerencsét. Rendkívül kitüntetve éreztem magamat a főkonzulnak, mint valóban kitűnő sportsmannek szives üdvözlete által; kiváltkép jól esett nekem, hogy megérkeztemkor az ezerszavu éljenek közöl világosan kihallottam az ő és kedves családjának a szép sport győzelmet üdvözlő élénk, háromszoros: „hip, hip, hip, hurráh"-ját. Később Huray orvostudor, fürdői főorvos és Engel Gyula orvostudor kíséretében szobámba távoztam, hogy testemet orvosi vizsgálatok megejtésére átengedjem; ennek végezte után pedig rohantam a távirdára félszáznál több sürgönyt megírni. Ez utóbbi lélekzsibbasztó munka bizony jobban kifárasztott mint a távúszás; elkészülvén, vele, ugyancsak siettem is a nagy ebédlőbe, hogy bizalmasabb körben legalább szellemi üdülést találjak, legalább azt, mert hiszen bármit is ennem megtiltották orvosaim. Igy végződött a „magyar tenger" átúszása, azon sport kísérlet, a melyre mióta szép hazánk áll, még soha senki sem vállalkozott. * * * Midőn tavaly Berlinben fogadásom létrejött, bizony teljesen és tökéletesen csupán tőlem függött, hogy a Balaton helyett p. a Bódentavát, vagy a gyönyörű felsőolaszországi vagy pedig svájci tavak valamelyikét határozzam meg a távúszás szinhelyéűl. Mindennemű mellék körülmény azt parancsolta ugyan nekem, hogy ez utóbbiak valamelyikét válasszam ; de hazafias kötelességemnek tartottam e távúszás által a Balatont ösmertebbé tenni a gazdag külföldi kéjutazók előtt, mint azt eddig bármily ösmertető munkának sikerült. Második ezélom volt: a még pólyájában szendergő magyar athletikát emelni e távuszásom által. Az összes külföldi sajtó nagy érdeklődése e távúszás iránt kellemes bizonyságul szolgál, hogy első czélomat szerencsésen elértem. A vizi — illetőleg uszó-sport terén hazánkban megindult örvendetes mozgalom pedig azt mutatja, hogy talán második czélomat is el fogom érni. Egy külföldi távúszás okvetlenül sokkal több babért termett volna nekem; — cn azonban örömmel beérem a Füreden aratottakkal mert hiszen czéltudatosan, mondottam le már előre is az elsőről. Szekrényessy Kálmán. Miss Beckwith, a hires angol uszó, kisaszszony a mult héten arra vállalkozott, hogy ő a londoni aquarium bálna-medenczéjében, mely 40 láb hosszú, 20 láb széles, 5 láb 10 hüvelyk mély, 100 órát fog úszni, oly föltétel mellett, hogy uszásközben 20 pereznyi időt vehessen magának naponkint, tetszés szerinti időben a pihenésre. 138 órát számítván egy hétre: a kisasszonynak 38 órája marad ét Kezesre és alvásra. Mult hétfőn már meg is kezdte Miss Beckwith munkáját, mely alkalommal jelen volt az uralkodó család több tagja, u. m. a walesi herezogné, Albert Victor és György herczegekkel; Battemberg hg és számos előkelő főúr is ott volt a kíséretben, mint Aylesford és Paget lordok, Lonsdal grófné sat. A kisasszony még fiatal hölgy s mint a „Bell's Life in London"-ban olvassuk : augusztus 21-én töltötte be tizenkilenczedik évét. Az első napon Miss Beckwith 11 óra 3 perczet töltött vizben. Az érdekes vállalkozás eredményéről lapunk közelebbi számában megemlékezünk. * * * Angliában egy idő óta a nevező clubbok roppantul alarmirozva vannak Mr. Hanlan, egy canadai champion-Sculler által, ki még eddig mindenkit megvert egyes evezésben. Most egy New-Yorki czég, mely mellesleg mondva keserű-vizzel kereskedik, s mely tavaly már 5000 dollárt adott egy regattára, s ily formán csinál magának reclamot, ujabban 1000 font sterlinget irt ki egy evező versenyre, mely Angliában a Themzén lesz megtartandó november 22-én, nyitva a világ minden evezőseinek. Mint a Sportman utolsó számából (szept. 18) látjuk, 13 concurrens jelentkezett a versenyre, köztök Hanlan is Torontóból; Ausztráliából is jön kettő. * * * A mult héten volt a nagy Cricket-Match is Anglia és Ausztralia közt, mely májjó idő óta a hires „tizenegyek" által, hol Anglia valamelyik Cricket-groundján, hol Ausz-