Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-08-19 / 34. szám

318 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGÜSZTUS 19. 1880. ben a paraszt tenyésztők is már jobb tartásban részesítik lovaikat, de mindez még mindig feltünőleg csekély szám ama tenyésztődéhez képest, kik csak akkor gondolnak lovaikra, ha ezeknek munkájára szükségük van, a midőn is, a nyomorúságos szalma táplálék mellett a legnagyobb képességet, erőkifejtést igénylik azoktól. Még több ezer holddal biró földbirtokosok is vannak, kik lovaikat ma.'g is teljesen vad állapotban tenyésztik, kiknél az anyakanczák sem télen sein nyáron, a csikók azonban csak 3 vagy 4 éves korukban — ha már hámba betanittattak — kapnak kötőféket s állíttatnak be az istállóba. Sehol sem találtam paraszt lovaknál oly szembeszökő mérvben a spanyol jelleget, mint itt, mely sajátság elterjedésére mindenesetre kétségkívül legtöbb befolyással volt Debreczen város ménese, hol sok évvel ezelőt kizárólag spanyol faj mének alkalmaztattak s több izben adtak el belőlök vidékre is. Hogy a silánytenyésztés mellet is a lóállomány némely helységekben még tűrhető állapotban van, valódi csoda. A kanezáknak kissé jobban megválasztása, helyesebb párositás és a csikóknak helyesebb nevelése által, a lótenyésztés e vidéken, amaz óriási legelőterületek mellett, minőkhez hasonlók Magyarországnak egy vidékéu sem találhatók föl, — a gazdáknak igen jó jövedelemforrást ngujthatna, miután ez különben is — a szük aratás és gyakori vizáradások miatt, melyek néhány év óta azon a vidéken uralkodnak, nagyon megapadt. E jövedelmi forrás megapadtának okai egyébiránt sok részben magok a gazdászok, kik a mezei munkát még mai napság is ugy végzik mint Árpád korában, s a helyett hogy a trágyát a szántóföldre hordanák, inkább elégetik, vagy tőzeget csinálnak belőle*) s négy vagy hat kiéhezett lóval végzik a szántási munkát; szegény állatoknak egyikére, — hogy gyalog ne keljen mennie — az illető legény is fölkapaszkodik, sarkantyú csizmájával. Nem hiszen, hogy legyen még oly megye, hol a gazdászolcnál a nyereg és sarkantyút oly erősen legyen képviselve, mint itt, hol a talajt az ekével körülbelől két hüvelyknyire karczolják föl s a többit a jó ur istenre bizzák. A mi a kanczák fedezését illeti, — ez év kivételével, a midőn a fedezés meglehetősen jól ment — itt egyenesen az ellenkezőjét követik annak, a mit más tájakon; mig Pest, Pilis, Jász, Bács-Bodrog, Temes, Torontál, Krassó, Szörény, Csongrád, Békés és Aradmegyékben minden tenyésztő arra törekszik, hogy kanczája csakis nagyon korán azaz február, márczius és április hónapokban legkésőbb május hó közepéig fedeztessék, itt rendszerint májusban kezdődik a tulajdonképeni hágatás, miután ez időtájban kezdődik a legelőzés, és miután — ámbár állami mének csaknem minden községben vannak, ezek azonban, daczára annak hogy jutányos árért fedeznek, a nép indolentiája miatt, Magyarországnak egyetlenegy megyéjében sem vétetnek oly kis mértékben igénybe mint itt. Igy aztán a legtöbb kancza, a ménesben található kevés, elvétve jó, többnyire azonban rosz községi ménre, vagy fiatal csupán 1%, 2 és három éves rosz paraszt ménre van utalva, (miután egy gazdász sem veszti el az eszét annyira, hogy egy jó mént legelőre bocsásson,) mely mellett a kanczák kétharmada mindig meddő marad s miután a fedezés rendszerint október végéig vagy addig, mig az időjárás a legelőztetést engedi, folyvást tart: a kanczák ellése is mindig a forró nyári hónapokban történik, a mikor a gazdálkodó el van foglalva munkával, vagy mikor a kancza a legelőn van, s igy a szegény fiatal esikó a kiaszott lapályon éhen-szomjan járva, s a ziva*) Mert nincs tüzelő fájok, minthogy nem ültetnek erdőt, bár csekély fáradsággal valóságos oázokat teremthetnének e pusztaságokon. Reméljük azonban, hogy az ujon szervezett erdő-felügyelő közegek egyik főteendőjüknek fogják tartani, a faültetés terjesztésére hatni. Szerk. tarok ellen sem nyerhetve menedéket, csak elcsene vészedik. Azonkívül gyakran előfordul az is, hogy csiklandós kanczák a csikóikat nagyon nehezen vagy épen nem engedik szopni, s az ilyenek aztán leghamarább elvesznek, mint hogy a csikós, kinek 500—600 ló s gyakran még több is van felügyelete alatt, szántszándékkal vagy esetleg keresztül pillant rajta s nem látja meg. Eme megyében tett utazásaim közben az állat-állomány megszemlélésekor gyakran láttam a legelőkön ily kanczákat „pipa" segélyével megfejni s az anyát ekkép csikójához szoktatni. Hogy a kései fedezés a tenyésztésre, különösen azon a vidéken nagyon hátrányos befolyással von, már a csikóknak rosz felnevelésé bői is észlelhető. Ha a csikó február, márczius vagy április hóban jönne világra, akkor az a legelőro bocsátásig már megerősödhetnék, s mivel hogy tavaszszal a fű mindig bujább és erősebb, mint őszszel — a csikó is sokkal jobban fejlődhetnék — miután köztudomás szerint — a csikóknak első évben való jó tápláltatására különösebb suly fektetendő; ez életkorban levén a testfejlődés viszonylag a legerősebb, melynél az összfejlődésnél már magasságára 60 száztóli esik. Ép oly káros hatású, ha a csikók (mint ezt én egy ménesnél észleltem) november hóban látnak világot, minthogy 3—4 hónapon át az istállóban állnak s ez nagyon veszedelmes, mert a legcsekélyebb léghuzam után könnyen meghűlnek, nyakmirigyet kapnak, mely nem könnyen múlik el ismét. Ez is aztán az ok, hogy az utóbbi időkben a „roarer"-ek száma annyira megszaporodott. Én ugyan azt a megfigyelést tettem, hogy néhány helységben a kanczáknál a sárlás kissé később mutatkozik; de ha a kanczák csak februártól kezdve kissé jobb táplálékban részesülnének, akkor ezeknél is hamarább bekövetkeznék a sárlás. Settegást azt mondja a táplálálásra nézve: „A csikónak az első évben egyátalában nem szabad hiányt szenvednie;" minden úgynevezett takarékosság később keserűen megbünteti magát, a menyiben az, a mi az állat táplálásánál életének első időszakában elhanyagoltatik, később soha többé ki nem pótolható." Azonkivül is a ló növéséhez s testének tökéletes kiképződéséhez bizonyos ideig megkívánja a kímélést s annak lefolyta előtt nem szabad munkára fognunk nehogy további fejlődését meggátoljuk; erre azonban az itteni tenyésztő — ha megérti is az intést — nem sokat hederít. A mily hátramaradt itt a lónevelés, ép oly kevéssé tudja a gazdász azt, mennyit ér (ha jó) a lova s ez gyakran a kerek edö által tulbecsültetik. A debreczeni Szent-György-vásárt megelőzőleg több gazdász kérdezte tőlem, vájjon megadnak-a lovaikért darabonkint mintegy 150—160 frtot Debreczenben, s e lovak közül hármat nem 160 forinton, hanem 250— 260 frton adtak el. Valóban sajátságos az itteni lótenyésztés Magyarország többi megyéivel szemben azóta nevezetesen, mióta a magyar kir. földmivelésügyi minisztérium a tenyésztés ügyét a katonai badparancsnokságtól átvette, ugyanakkor oly talajt teremtve, melyből, a lótenyésztés terén az egyletiség is kifejlődhetett, mely az által, hogy a lótenyéstés fölött önmaga vont Ítéletet, lótenyésztési kérdéseket vitatott meg körében, azokat előmozdítva, s a földmivelésügyi minisztériummal egyetértőleg működött közre, — a lótenyésztés a legtöbb vividéken lendületet vett; itt azonban egész ellenkezőleg áll a dolog, a menyiben a tenyésztőknek minden lehető támogatása daczára, hanyatlás észlelhető. Csak egy példát emlitek föl, miképen tenyésztettek körülbelől 30 évvel ezelőtt Kába, Újváros és Szovdrt községekben. Azok a gazdák, kik most 6 lovat tartanak, akkor 20— 25 lóval birtak és soha egy"

egy ló 4 éves kora betöltése előtt, sőt némelyiknél 5 éves kora előtt, be nem fogatott s nem volt oly esztendő, melyben a gazda 2—3 lovat a debreczeni vásáron el ne adott volna. Mai napság a tenyésztő parasztgazda alig várja el a 3-dik évet s a hajdani hajduvárosokban, hol a lovakat ép legkevésbbé gondozzák, sokan már két éves korukban erős munkára fogják a lovat a szalmatápszer daczára is. Átalában az itteni tenyésztőknek saját nézeteik vannak, ők mindent a méntől várnak, különösen az állami méntől; magam is láttam oly földbirtokost, leinél a csikók, mielőtt eladásra istállóba állitotattak volna, soha magtáplálékot nem kaptak, daczára annak, telivérméneket kivánt mint szintén több más közönség is. Az ily tenyésztők az hiszik, ha kanczájuk jó mén által fedeztetett, már mindennek eleget tettek nem gondolva meg, mily nagy befolyása van a csikó nevelésének a lóra. Ismerek Ausztriában egy urat, ki midőn telivérről beszélnek, a következően hangzó drasztikus kifejezést használja: „Én a telivérménnel nem a kanczát, ha nem a tenyésztőt szeretném meghágatni. És őt e miatt nem lehet kárhoztatni, mert az első sorban látni kell, vájjon a tenyésztő hivatva van-e egy telivér mén termékét fölnevelni, s csak akkor, ha ugy tapasztaljuk, hogy ő erre képes, vonjuk itélet alá a lovat; azonban csupán oly kanczát kell telivérménnel fedeztetni, mely elegendő maszszát mutathat föl arra nézve, hogy a telivér finomításra alkalmas lehessen. Most pedig tekintsük meg, hogy neveltetnek a Rectortól származó nádudvari termékek. Képzeljünk egy telivér méntől való ivadékot, a mint ez, a roszul fölnevelés mellett elcsenevészedik, ha már a községi mének párosításából eredtekből is,— melyek pedig az idő viszontégságai iránt, nem oly érzékenyek nem sok sikert mutatnak fel Egyes lovak alkata után — melyeket itt láttam, — azt következtettem, hogy a lótenyésztés itt, vagy ötven év előtt kiváló lehetett, miután elvétve, egyes községekben oly kitűnő és szabályos alkatú kanczákat találtam, melyeket bármelyik államménesben föl lehetne á litani. A legjobb anyag található még H.-Nánás, B.-Ujváros, Szovát, Kaba és Egyeken. Itt még találhatók tenyésztők, kik a csikónevelésnél okszerűen járnak el. E községek, mint általában a megye tenyésztői azonban nem értik azt, hogy kell a lovat eladásra előkészíteni, és a kereskedők által többnyire tulbecsültetik. A mezei gazdák és a ; rendes lótulajdonosnak gyakran alkalma nyilik előnyös eladásra az által, hogy lovait, melyeket tőle megvételre kértek, vagy a melyeket ő eladni szándékozik,közvetlenül a munkától clvcnia vezeti elő. Azonban kifáradt vagy épen huzamos ideig tartó erős munka után, elcsigázott ló rosz benyomást tesz és csak a valódi lóismerő, — a minek pedig kevesen vannak — az azzal egybekötött jelenségekkel, például a csüdök merevségével, a szerszám által eldisztelenitett sörénynyel, rosz patkoltatással elidomtalanitott patákkal, mint ideiglenes állapotokkal nem sokat törődik. Mindenesetre az ily ló, összehasonlítva olyanokkal melyek istálóból vezetve ki élénkek s erejükkel, vidámságukkal szinte kaczér kodnak, a nagy többség Ítéletét nagyobb részben megvesztegeti. Annálfogva oly lovakat, melyeket vásárra akarunk vinni, néhány nappal elébb vonjuk el a munkától s ha lehetséges, pár nappal a vásár előtt ha a vásártér több órányi távolra esik, szállítsuk az eladási állomásra. Dworsak, áll. állatorvos. (Vége köv.)