Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-08-12 / 33. szám

310 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. AUGUSZTUS 12. 1880. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A lótenyésztés előnyei. (GazdÁszati tanulmány.) Közli: Foglár Lajos, a barsmegyei lót. biz. elnöke. (Vége.) Az 1-ső számú kisérlet összetett takarmánynyal történt, mig a 2—6 szám alatt a legfontosabb takarmány-anyagokkal egyenként tétettek a kiséri etek, melyekből kitűnik, hogy a ló a nyújtott takarmányt magas százalékban hasznosítja, de miután a kérődzők közül a juh emésztési képessége a legnagyobbnak tartatik, és épen ezzel hasonlittatott össze a ló emésztési képessége, ebben pedig feltűnő egyenlőség mutatkozott, biztosan állitható, bogy a ló emésztési képessége a kérődzőkével egyenlő, csakis a zsirrészeknek kisebb, a növényrostnak nagyobb mérvben való emészthetlensége észleltetett a lónál, mint a birkánál a szálas takarmányra nézve. Miután tehát be lett bizonyítva, hogy a ló előállítási és tartási költsége, egyenlő emésztési képességénél fogva más hasznos háziálla tainkéval körülbelől hasonló, piaczi ára pedig még egyszer oly magas, a lótenyésztés minden állattenyésztési ág között a legjövedelmezőbb; vannak ugyan bizonyos különleges viszonyok között kivételek, melyeknél nagyobb legelőterületek vagy mezőgazdasági iparágak gyári hulladékai csakis bizonyos állat-nem által levén értékesíthetők, ennek tartását teszik szükségessé« Az ily kivételes eseteknél azonban az állattartás és gabnatermelés, a takarmánynemüek és kalászosak, az állati és egyéb piaczi termények közötti helyes arány és egyensúly és a nagyobb mennyiségű istálló-trágya által a növényi tápanyagok tekintetében való kellő viszszapótlás ugy is fenDáll; de épen ott, hol ennek elérhetése végett nagyobb mérvű mesterséges takarmányt) rmesztés kívánatos, és a hol e mesterséges takarmány lehető magas értékesítése képezi az állattartás és tenyész tés főezélját, a legelső helyet a lótenyésztés foglalja el. Állításaimat igazolja ama kedvező lendület, melyet lótenyésztésünk az utolsó évtizedben nyert; lókivitelünk folyton nagyobbodik, s a minőség fokozatosan javul. Lehet ugyan mesterséges támogatás által valamely üzletágat emelni, a helyes és természetes út azonban mindig az, melyet a forgalmi viszonyok szülte jövedelmezőség előir; örömmel kell tehát üdvözölnünk az állam ama támogatását, melyben az országos lótenyésztést kezdettől fogva részesítette. Az irányadó tényezők tapintatosságáról tanúskodik, hogy az államköltségvetésben a lótenyésztés emelésére szánt összeg szomorú pénzügyeink daczára, nem igen csorbíttatott meg; ez összeget nemcsak fentartani, de még nevezetesen emelni kell; mert vannak a magyarországi lótenyésztésnek oly hiányai, melyek, ha a világpiaczon versenyképességünket elveszteni nem akarjuk, rögtöni orvoslást, sok tekintetben hathatós államsegélyt igényelnek. Az 1879-ik lóosztályozás alkalmával kitűnt, hogy daczára magas lólétszámunkuak a mozgósítás esetében hadi czélokra szükséges hámos lovaknak a magyar államfélre eső jutalékát kiállítani képesok nem vagyunk; ez mutatja, hogy a gazdasági fejlődéshez szükséges nehezebb igásló állománynyal nem birunk. A lótenyésztés ily irányú fejlesztésére utal az 1878-ik évi párisi világkiállításon tett tapasztalatai nyomán Tanti Gusztáv úr e kiállításról kitűnő szakértelemmel irt hivatalos jelentésében, s rámutat egyszersmind amaz anyagra, t. i. a muraközire és a hozzá hasonló nálunk még csak szórványosan előforduló nyugati lóra, melynek segélyével e czél elérhető. Hogy a mind magán, mind nemzetgazdasági tekintetben főfontosságú, mezőgazdasági üzletágat képező lótenyésztés a támoga tást megérdemli, és a reá fordított befektetések gyümölcsözők, bizonyítja ama körülmény, mely máig eléretett; e szép eredmény és kedvező lendület, a mennyiben a követett rendszer mellett, melynek tárgyalásába ez alkalommal bocsátkozni nem akarok, elérhető volt, eme közgazdasági ág állami veze'őjének bölcs belátása kitűnő szakismerete fáradhatlan és önzetlen ügybuzgalmának köszönhető. Az ügető ló idomítása és behajtása. (Folytatás.) XII. A hajtásról. — Az érzékeny száj. — A zabiákról. — A zabiák melegítéséről. — A gyeplő kemény tartása. — A szerszámozásról. — Hogyan tartsuk a gyeplőt. — Még egyszer a zablálcról. Áttérve ama kérdésre, hogy mikép hajtsuk az ügetőlovakat, erre nézve nagyon nehéz szabályokat felállítani, mert igen sok függ a kezünk alatt levő állat természetétől és hajlamától, nemkülönben pedig attól is, hogy idomitásánál minő rendszer követtetett. Nem egyszer áll be az az eset, hogy buzamosb időt azzal kell eltöltenünk, hogy a rosz hajtás következményeit eltávolítsuk. A lónak akép kell zabolázva és idomítva lennie, hogy könnyű és érzékeny szájú legyen; ekkor a gyeplő leggyöngédebb érintését is .megérzi. En a középnagyságú inkább vékony mint vastag zablát szeretem. Az ilyennel hamarább megérzi kívánságunkat s fejét is fenn hordja s nem szegi azt meg. Ha nagy a zablába nagyon bele fekszik a ló, ez által szája kemény és érzéketlen lesz, — s ettől mindenesetre óvakodni kell. Nézetem szerint a csikóknál a zabolázással óvatosnak kell lenni; egy huzamban ne legyenek hosszú ideig felkantározva, mert nemcsak hogy kemény és érzéketlen szájúakká' vállhatnak ez által, hanem szájuk gyakran ki is sebesedik. Ha nagy a zabla és azt még hosszú ideig rajta hagyjuk, a csikó ugy hozzászokik, hogy biztos hajtásra kevés a kilátás. Szája elkeményedik s a csikó rászokik, hogy feje súlya a zabián feküdjék. E tárgyban egy körülményt tartok szükségesnek felemlíteni, melyre szintén nagyon kell ügyelnünk. Gyakran oly helyeken tartjuk a zabiákat, amely Dagyon ki van téve a fagynak. Ily helyeken a zabiák jéghidegekké válnak; aki erre nem ügyel, neki megy s a fagyos vasat csak beledugja lovának szájába. Ennek kifolyása: a a száj kisebesedése, mert a jéghideg väs ép oly hatást gyakorol, mintha forró lenne. Á ki ezt nem tudja, hiába töri az eszét azon, mi okozta a bajt. Csak tegyen valaki ily jéghideg vasat a maga szájába, majd meglátja minő ártalmas az, úgy hogy mikor kiveszi az ajkak belső bőre is rátapadva a vasra, kiszakíttatik. Ha tehát ily kemény hideg idő jár, felkantározás előtt a zabiákat tűz mellett meg kell kissé melegíteni s ugy a lószájába tenni. De térjünk vissza csikónkhoz. Könnyű, de biztos kézzel hajtsunk. A gyeplőt is gyengéden és helyesen kezeljük. A jó kocsis minden rángatás nélkül hajthatja csikaját, csak tartsa meg hidegvérét, legyen türelmes s fontolja meg mindig jól, mit cselekszik. Ha a csikó finom és érzékeny szájú, iparkodjunk, hogy mindig olyan maradjon, mert a száj az a szerv, melynek segélyével a kocsis az ügetőlovával érintkezik akkor amikor az már derék sebes állattá nőtte ki magát. Szóval, sőt kritikusabb esetekben ostorral is biztathatjuk és kormányozhatjuk lovunkat; de a fő és legjobb érintkezési pont azért mégis mindig a száj marad, különösen ha az könnyű és érzékeny. Tartsuk mindig eszünkbon, hogy csikónk száját a gyeplő durva kezelése által el ne rontsuk. Ha húzogatjuk és rángatjuk a zablát, a csikó ellentáll annak, a mi fáj neki s a maga részéről is rángatni kezd, mert rájön hogy ez által szája elfásul s a fájdalom elnémul; ennek azonban a száj végleges elromlása a következménye. A száj keménynyé és érzéktelenné válik, s az első döntő lépés megtétetett, hogy csikónkból idővel egy „putter" válik. Amikor elkezdjük csikónkat hajtani, akkor fogjuk csak megtudni, miféle zablát használjunk. Ezt csak a gyakorlat mondja meg. Próbát kell teuni zablával és trénzlivel, — mindkettőt könnyen alkalmazva; a gyeplő tartása és a csikó fe j hordozásának megfigyelése által csakhamar rájövünk, melyik fajtát alkalmazzuk. kocsis kezének gyöngédsége egyezzen meg a csikó szájának könnyed érzékenységével. A hirtelen természetű és roszkedvü kocsis nagyon hamar elrontja a legjobb hajlamú csikót is. Az ostorhoz, általában véve, ritkán folyamodjunk. Vannak esetek, ahol azt okvetlen elő kell venni; olyankor azonban, amikor a ló az okát nem tudja, semmi szin alatt sem szabad ostort használni. Az ostorcsapásra a esikó többnyire akkorát ugrik, mintha a hámból akarna kibújni, s ezt természetesen egy erős gyeplőrántás követi a kocsis részéről. Mindkét dolog a legroszabbak közé tartozik. Sebzett száj, gonosz természet és egyenetlen jármód: ezek a következményei az ily bánásmódnak. A jól idomított s jó, szájú csikó, a gyeplőt ügyesen és óvatosan kezelő kocsisnak minden kézmozdulatát megérti s engedelmeskedni fog. Ezért is, ok nélkül ne mozgassuk a zablát. Ha érezzük is, hogy kellene valamit tenni a gyeplővel, de azt nem tudjuk, hogy mi végből: inkább ne tegyünk semmit. Az oknélküli mozgatással csak zavarba hozzuk lovunkat. Azt mindenki tudja hogy a gyeplőt keményen huzó ló (hardpuller) hátrányos; s azt is tudja mindenki, hogy vannak oly lovak, melyek csakis a szoros gyeplőtartás mellett ügetnek becsületesen : de még az ilyeknél is kerüljük amennyire csak lehet a hoszszas merev gyeplőtartást. Én azt mondom, hogy jobb egy darabig nagyon keményen tartani a gyeplőt, s aztán fokozatosan engedni, — ekép nagyon sokat enyhitiink a bajon s az ügetés is megjavulhat. A gyeplő kemény tartása ellenkezik a ló természetével. Vannak ugyan oly rendkivüli tüzességü 03 elhatározottságu lovak, melyek természetüknél fogva szeretik a „pulit", hanem a „puller" ek nagyobb része csakis a fiatal korukban való hibás kezelés folyláu — szájuk elfásulván — lettek olyanokká. Ha azt akarjuk, hogy sebes járása lovunk, képességét minden irányban kimutassa, az is szükséges, hogy kényelmesen érezze ma gát hámjában. Ha ezt nem adjuk meg neki, lovunk olyan állapotban lesz, mintha bateg volna. Látni lehat oly lovakat, melyeknél a kantár úgy van alkalmazva, hogy fenn hordja fejét, de viszont egy „martingoll" meg leszorítja azt, — s hozzá adva ehhez a szoros gyeplőtartást: szeretném tudni, mikép fejtheti ki az ily ló képességét. Nagyon sokan szeretik a kemény tartást — én nem. Nem lehet hasonlítani azt, ha a ló fejének szabad mozgást engedünk, azzal, ha folyvást keményen tartjuk a gyeplőt. A vágtató versenylovaknál szeretik alkalmazni az úgynevezett „bracing pul!"-t; s nagyon gyakran láttam, hogy a ló e mellett kifáradt, mielőtt még megmutathatta volna, hogy mit tud. A gyeplőt csakis annyira kell tartam, hogy az a lónak segítség és támaszpont gyanánt szolgáljon. Ennél több kárt okozhat.