Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-07-22 / 30. szám
286 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JUL IUS 15. 1880. Cseklyész, julius 16-án. Apró vaduuk a tenyészetben igen roszul áll. Az erős tél és a kétszer árviz (januáriusban és márczius kezdetén) nagy kárt tett ama pagonyainkban, melyek közel fekszenek a Dunához, ugy liogy a befogott fáczány okon kivül maj mind elpusztúlt ott. A vad fáczányosbani költés az idén igen rosz volt, a májusi nagy jégeső sok fészket rontott el; azonkívül a folytonos esőzés miatt az aljasokban rakott fészkek is vizbe jutottak, s ily helyeken 8—10 tojásból legfeljebb 2—3 kelt ki, a többi elzápult. Egy szóval: nincs kilátás, hogy félannyi vadat lőhessünk, mint tavai. — Fogoly is sokkal kevesebb van, mint tavaly; sok tojó még fészkén ül; én magam is találtara julius 15-én egy elhagyott fészket 15 fogoly tojással, melyekre házi tyúkot ültettom; az én nézetem szerint az idén még októberben is lesz elég fiatal fogoly. — Ellenben fürj több van, mint tavai, de nyúl sokkal kevesebb. Dámvadunk az idén a vadas-kertben igen jól szaporodott, „de a nemes szarvas tetemesbben kevesebb. Ozvad a szabadban igen jól szaporodott. L. A. * * * Ugyancsak Pozsouymegyéből írják lapunknak: „Szomszédunk báró Hirsch morva szent-jánosi uradalom birtokosa, (azelőtt gr. Zichy József tulajdona) a vadászatot, mint mutatkozik, nagyban akarja művelni. Mult télen Párizsból, hol többnyire időz, 200 darab fáczánytojót importált, azokat tavaszig bekamarázva tartatta, s a közeledő fészkelési időben Cziglád pagonyában szabadon bocsátotta. Saj nos, hogy már előhaladott kotlási időben a Morva folyó, ágyát túláradván, a réteket, hol a fáczányok már tojásokat raktak, vizzel elöntötte, igy nemcsak a költés, hanem a tojók nagy része elpusztúlt; azonban van remény, hogy a még megmaradt ivadék szép vadászati eredményt nyujtand. Nem különben nagy fáradsággal a báró úr kívánatára, néhány száz (400—5Ö0) eleven foglyot szereztek a szent-jánosi uradalom számára, s azokat szintén kamarákban átteleltetvén, tavaszszal a fenti határban kieresztették; mint szomszéd collegáin mondja, kissé széthúzódtak ugyan a foglyok, hanem van remény, hogy nagy része a környékben megmarad. (Szomszédokra nézve ily tenyésztő kellemes.) * * A nagy-lévárdi uradalomban (gr. Kollonitz birtok) a foglyok költése rosz időjárás miatt csekély sikert igér; sok meddőpárokat leltem, valamint csak öt—hat számból álló idei seregeket; a fáczány költése itt Lévárdon, hol azok most csak vadon tenyésznek, kielégitő. A zordon s kénytélem daczára, nyulak, őzek, minden várakozás ellen szaporodnak. * * * Másik szomszédunk, megbold. hg Pálffy Antal birtokán Malaczkán, annak bekövetkezett elhunyta által, vadászati tekintetben nagy változások történtek, vagyis történetidnek. Az ottani körülbelül 58,000 • hold nagyságú fenyves erdőkben, (bele nem számitva a Kárpát hegyeken levő közel 30,000 hold erdőrészt) közel 4000 darab szarvas vad tanyáz, de miután őszintén mondva —- a faállományban nagy kárt okoz, a kiskorú Pálffy Miklós herczeg gyámsága ezen vadálladékot jelentékenyen leszállítani szándékszik, a mit gazdászati szempontból csak helyeselni kell. Mint értesültem, a kis vadászatot gr. Károlyi P. vette bérbe. Ismeretes tény, hogy a megboldogult berezeg Pálffy vadászatai minden tekintetben nagyszerűek voltak, s hogy a vadtenyésztés terén tán túlságosan is sokat tett, persze nagy pénzsummák áldozatával; minők illustrálására szabad legyen megemlítenem, hogy a vadaskerités — pedig kissé czélszerüetlen felszerelése, bele került 80,000 frtba, s évenkint mégis ezereket kellett vadkárok térítésére áldozni. * s A „Székesfehérvár" czimii lap irja : „A városi sóstói vadászat ez évben a szokottnál élénkebbnek Ígérkezik, miután szárcsa, búvár sok költött a tóban! a vadkacsák pedig ezri vei tanyáznak a tisztásokon. * * * Az utóbbi időbeu Somogy és Zala-megy ékben jártunkban igen kedvező híreket hallottunk a kisvad ez évi tenyészetéről; fogoly ugyao aránylag kevés van, de annál több nyúl s különösen a süldő ez idén ; — fürj ez évben nincs annyi, mint más években, de jól költöttek s ez pótolni fogja a hiányt; a vizivadakra kedvezőtlen idő járván, ezek vadászatáról most nem sokat tudhatni, az azonban tény, hogy a száraz időjárás folytán teljesen kiszáradt réteken és berkekbeu sok elpusztíttatotta pásztor-fiúk, ezek ebei és más kártékony vadak által, mint arról a tökéleteseo kiszáradt gelsei (Zala m.) berekben magunk is meggyőződtünk, hol egyik vizsla csakhamar két fia-kacsát apportirozva tért meg. * * * A zalavári apátság vizi-területén (Balaton rész) azonban sok és változatos vad van ; e hóban már tartottak ott egy vadászatot s ez alkalommal feltűnt a vadásztársaságnak egy szép fekete madár, alias fekete szalonka, melyből vagy harminczat ejtettek. E madár teljesen hasonlit a goiser-\\Qz, csakhogy fekete, s csapatban és háromszög-alakban repül, igen óvatos állat, húsa kitűnő; az Ibis-fajhoz sorozzák a természettudósok, mely utóbbi időben hazánkat kiválóan szereti felkeresni ; mi az apaji vizekről ismerjük e potnpás madarat, hol több alkalommal ejthettük zsákmányul. * * * Láttuk a velenczei tavat is Fehérmegyében s ugy tetszett nekünk, hogy az a sok milliónyi feketeség a viz sima tükörén, ezúttal részben hiányzott; bár e fogyatkozás — okait hamarjában nem láthatjuk indokoltnak, mégis gondolkozóba esünk azon másik hir hallatára, melyet K. G. barátunk a vizivadászat eldorádójából, az apaji vizekről hoz: hogy ott ez idén szintén igen kevés a vad, s hogy ott már két vadászati kísérlete lett teljesen sikertelen ez idén. * * . * E hó 14 és 15-dikén őzbak-vadászat volt a bunyai, kürtösi (Zala m.) erdőkben; amott Bezerédy Elek, itt Pálffy Elek földbirtokosok szives magyar vendégszeretete fogadta a mintegy 20 -25 tagból álló társaságot; mindkét napon csak néhány órát vadászott a társaság, a nap többi részében Bacchusé volt a diadal. Négy őzbak és 1 róka lelövésével végződött a vadászat, de forceirozva három ennyi is eshetett volna. Különösen Kürtösön igen szép őzállomány van, s bár a derék házi ur teljesen kezében tartja vadjait, mert egész biztonsággal megmondja a .'ad forgását, az állomány éppen az ő gondozása és kimélése mellett évről évre szépen szaporodik s a gondos tenyésztés hatása ma már . az egész vidéken meglátszik. * . * * Festetics György csáktornyai uradalmában — a szarvas vad kezd meghonosulni; eddig csak váltó vadként jelentkezett ott, de most már ugy látszik állandóan megmaradt, mert az idén borjakban szaporulatot észlelnek, — ahonosult szarvasok számát 15-re beesülik, s köztük egy igen erős 16-os van. Két érdekes vadász-kaland oroszlánokká!,*) Peat Jakobs, — beszéli reporterünk, — a leghiresebb délafrikai vadászok egyike, Mashonában a legveszedelmesebb vadászkalandok egyikén ment keresztül. Nejével, két vadásztársával, ezek nejeivel és két szolgával vadászott egy izben a *)• Közép Afrikából Dr. Hulub-tól ezen érdekes vadasz kalandok leirását olvassuk a „Field" egyik idei számában. Tabaemzimti hegyekben, négy mértföldnyire az Umguessa folyótól. Két társa egy vadászkiránduláson volt oda s ő az asszonyokkal s a szolgákkal egyedül maradt a tanyán. Éppeu szekere alatt szundikált az öreg, midőn az egyik szolga észrevette, hogy a 200 yardnyi távolságban levő, s bokrokkal övedzett tócska körül legelésző lovak felé egy vörnyeges állat közeledik. A bokrok miatt nem vehette ki tisztán, miféle állat legyen az, — vlaak-farknak (egy vaddisznó faj) tartotta. Felköltötte gazdáját ki csakhamar felismerte az oroszlánt. Fegyvert ragadott s csakhamar elejbe került az oroszlánnak, s minden tétovázás nélkül rálőtt; hanem szerencsétlenségére elhibázta. A vadállat azonban azonnal visszavonult a hegyek felé. Jakobs kutyái felriadván a lövésre, azonnal üldözőbe vették az oroszlánt. Az öreg vadász nem akarta folytatni a vadászatot, hanem eszébe jutott, hátha a ravasz állat csak azért vonult vissza, hogy éjjel nagyobb biztossággal ujitsa meg a kisérletet. Rászánta magát tehát, liogy folytatni fogja a vadásza 4 tot, s előszólitváu a másik ' szolgát, kinek éleslátásában jobban bizott, neki indult másodmagával. A kutyák csaholása után indulva, Jakobs csakhamar ráakadt az oroszlánra, s előbb látta meg azt, mint éleslátású szolgája, ki amint megpillantotta a „vadállatok királyát" minden teketória nélkül a legközelebbi fára felmászott. Az oroszlánvadászatnál nagy előny, ha a vadász előbb látja meg a vadállatot, mintsem ez őt észrevenné, — a jelen alkalommal azonban egyszerre látták meg egymást. Az oroszlán ott feküdt egy sziklatisztáson, s jobbra-balra egy-egy kutya ugatta. Jakobs 20 yardnyi távolságról akart lőni, — hanem még midőn csak harmincz yardnyira volt tőle, az oroszlán felállt s első lábaival elkergetvén magától a két kutyát, egyenest neki tartott a vadásznak, ki biztatni kezdte ebeit s ép azon pillanatban lőtt, midőn az oroszlán ismét négylábú üldözői ellen fordult. Az oroszlán kemény sebet kaphatott, mert nem szökve, hanem sebes ügetéssel rohant ellenfelére. Ez az idd rövidsége miatt nem lévén képes elöltöltő fegyverét megtölteni — ugy a hogy védelmi állásba helyezkedett. Az oroszlán, a mint odaért, Jakobs jobb kezéhez kapott s tenyerét összehasitotta, a másik pillanatban pedig már balkarjába harapott s körmeit a halvái Iba vágván, földreteperte az öreg vadászt. Vadul morogva, áldozata jobb csípőjének esett s vagy ötször beleharapott. Ezután közel két perczig szünetelt s fogvicsoritva farkasszemet nézett Jakobssal. Lehet, hogy a szemek járása, vagy Jakobs hangja, amint kutyáit biztatni kezdte, a fejre vonták az oroszlán figyelmét. .Takobs jobb karjával fedezte arczát. Ha az oroszlán nem lett volna megsebesítve, — Jakobsnak végső órája ütött volna. Amig a vadállat a jobb kart kezdte marczangolni, a két kutya megkezdte a támadást, s az oroszlán nyakasörényébe kapaszkodtak, honnét azonban az oroszlán felszökésénél lerázta őket. Mindazonáltal ez mentette meg gazdájuk életét. Az oroszlán iszonyú orditás közben védní kezdte magát a kutyák folyton megujuló támadásai ellen, miglen egyszerre csak hátrálni kezdett s csakhamar e'itiint á bokrok között. Az éleslátású szolga csak ekkor mert lemászni a fáról s odasietvén gazdájához, a tanyára kisérte őt vissza. Peat Jakobs iszonyúan össze volt tépve, — kabátja ujjain s nadrágjából csak ugy ömlött a vér s nyomát vértócsák jelezték, karjairól és csípőjéről foszlányokban lógott a hus. A tanyához érve azonban csak annyit mondott áz elképedő asszonyoknak „Se haj — megharapott a» oroszlán, adjatok ollót, hadd vágom le ezeket a foszlányokat."
