Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-07-15 / 29. szám

278 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JULIUS 15. 1880. emiitett tél szigora s a gyakori nagy vizáradások folytán kétségtelenül sokat szenvedett. Nem vonható le azonban e kedvező következtetés az elejtett foglyok kimutatásainál, csekély eltéréssel mindhárom kimutatás adatai megegyeznek s e körülmény igazolni látszik a fogoly - madár kevesbűléséről lapunkban több izben elmondott híreket; kivánatos volna, hogy vadászaink ezen szép és sok élvezetet nyújtó állatok tenyésztésére irányítanák figyelmüket. És ezzel befejezzük az országos lőjegyzék ismertetésére vonatkozó közleményünket, azon reményben, hogy jövőre hasonló törekvésünk a t. olvasó közönség teljes támogatásával találkozand, s igy az ezen évről készítendő kimutatásunk még inkább meg fogja közelíteni a valót. Az ügeti ló iiomitasa és Lehajtása. (Folytatás.) IX. Etetés a lassú ügetés tartama alatt. — Munkaközben való rohamok. — A conditio megfigyelése. — Az etetés. — Az első próbaverseny. — Az izzasztóéról. — Etetés és takargatós az izzadás után. — A lábak bepólyázásáról. Már a lassu-ügetés (pogging) — az ügetés első stádiuma — folyama alatt is javíthatunk lovunk eleségén, ámbár nem oly mérvben, a minőt később a munka szaporodása és erősbitése megkíván. Az előkészítés ez első stádiumában adhatunk lo vunknak 8—10 quartnyi zabot, a szerint, vájjon jóétű-e vagy sem, és a fokozott munka mennyire fokozza a természet követelését. Ha szaporítjuk a zabadagokat, kisebbekre kell szorítani a szénaadagokat; annyit azonban mindig adjunk, a mennyit lovunk tisztára megeszik. Átalában véve feltehető, hogy zab után a ló kevesebb szénával megelégszik. Vannak azonban oly torkos állatok is, melyeknek szénaadagjait már kezdetben is szűkebbekre kell szabnunk, sőt még oly falánkok is találhatók, melyek miután már megkapták zab- és szénaadagjukat, még az alomszalmának is nekiesnek; ezeknél tanácsos a szájkosarat már jóval a próbaverseny (trial) vagy verseny előtt alkalmazni. Sárgarépát sem kell most már adnunk, s a rozsot is nemcsalt hogy fölöslegesnek, de kártékonynak tartom. A rozs izzaszt s nem tartalmaz annyi hústadó és izom-ruganyositó anyagot, mint a zab. Vannak azonban esetek, a midőn a roszétű lóval altép tudjuk megetetni zabját, ha abba kevés rozsot keverünk. Ily esetekben adhatunk rozsot, de mindig csak vegyítve zabba! és soha önállóan; a rozsot ne tekintsük soha olyannak, mely képes lenne a training alatt álló ló zabadagiát pótolni. A lassu-ügetés folyama alatt néha-néha korpakását is adhatunk s legfeljebb egyszer hetenkint, hanem ezt is csak akkor, ha a belek conditiója és a ló hajlama kívánják. Ha a belek meglazulnak, a kása mellőzendő. Ha lovunk könnyű természetű, rosz hústartó s az idomitási fáradalmakat nehezebben tartja ki, kását ritkábban adjunk neki, mint az ellentétes természetű lónak. Az idomitónak folyvást éber figyelemmel kell kisérni a külön'éle momentumokat, bízzék többet saját józan eszében, mint az általánosságban felállított szabályokban. Nyolcz—tiznapi lassú ügetés után, mert okvetlen ezzel kell az idomitást megkezdeni, az ínak, izmok és csuklyók oly állapotba jutnak, s a szusz is annyira kifejlődik, hogy megkísérelhetjük a lélsebességet,' s néha-néha egy-egy félmértföldnyire a háromnegyed sebesség is megkisérelhető. Ez utóbbi iram gyakrabban ismételhető, ha lovunk jól érzi magát, ha jó kedvvel teszi meg mindazt, a mire már képes és ha a munka daczára gyarapszik. Ha e symptomák megmaradnak, megkísérelhetjük a teljes sebességet egy negyed, sőt a ló individualitásához képest egy félmértföldnyi távolságra is. Ez által fejlődik a szusz, s rendbe jön ama belső gépezet, melynek működnie kell a verseny által előidézett rendkívüli erőfeszítés alkalmával. Azonban nem okvetlen szükséges, bogy már most is rákényszeritsük a sebesség legnagyobb tokára, melyet a verseny döntő pillanatában amúgy is ki kell fejtenie. Arra is kell ügyelni, hogy lovuuk tüzessége és buzgalma ne ok/zzon kárt. A nemes állatok nagyon hajlandók arra, hogy többet tegyenek, s ezt is gyorsabban, mintsem magunk jónak tartjuk. Ez gyakran csábitólag hat, kivált a tapasztalatlanokra, kik látván azt, hogy minő kedvvrl s tűzzel dolgozik lovuk, sajnálják kedvét rontani. Az ily lovakra kell leginkább ügyelni s náluk tartsuk erősen a gyeplőt; mert tüzük és jókedvük nem áll mindig a helyes arányban kitartás! képességükkel. Másrészt vaunak oly lusta állatok, melyekre tömérdek fáradságot kell pazarolni, hogy betaníthassuk őket. Ezek többnyire könnyen bírják ki a reájuk rótt munkát, csak időről-időre ugyszólva ébreszgetui kell őket, hogy kivetkőzve lassúságukból, nekiiramodjanak, annak rendje, módja szerint. Az idomitás előrehaladtával mindegyik lónak conditiója gondosan megfigyelendő és feljegyzendő, ugy, hogy meghatározhassuk, mikor tanácsos és szükséges az első próbaverseny megtartása. A télen át istállóban tartottak hamarább képesek erre, mint a szabadra kiverettek; arra nézve azonban, hogy mennyi mnnkát végezett légyen egy ló, mielőtt a próba megtartatnék, szabályt bajos felállítani. A munkaközbeni, a gyors rohamok alatti és utáni conditió mérvadó az ido már Ítéletére, a melynek végérvényesen határozni kell. A jóétű ló megeszi a maga 12— 13 quartját. Vannak oly lovak, melyek 16 quartot is megesznek, hanem az én nézetem szerint 13 legyen a maximum. Az ily erős etetéssel szemben az egyensúlyt a kemény munka által kell helyreállítani, mert csak ekkép szabadul meg a ló a sok hústól s más egyéb külső és belső fölösleges dolgoktól, melyek okvetlen eltávolitandók, ha azt akarjuk, hogy lovunk meg is tegye azt, a mire valóban képes. Mert ha csak a ló épségéről volna szó, akkor elmondhatnók, hogy mentül több zabot eszik a ló, annál nagyobb munkát képes minden baj nélkül végezni, s annál jobb conditióban lesz a verseny napján. De ino-t nem az épség és egészség áll a napirenden; mert azáltal, hogy a lónak rendkívül kemény munkát kell végezni, hogy a pazar étkezés következményeitől megszabaduljon, s hogy egyidejűleg azért mégis jó húsban maradjon: nagy feladatot ró a ló lábaira, melyek a gépezetnek ama része, mely leghamarább mondja fel a szolgálatot a gyors és kemény munkához fogott lovaknál. E tekintetből kiindulva, ellenzem én azt, hogy a lónak 13 quartnál is adj unk többet — kivéve a különleges és számba nem vehető eseteket. Az első próba-versenyt megelőzőleg, egyszer-kétszer lovunkat meg kell izzasztanunk. Hogy egyszer avagy kétszer törtéojék-e ez, az a ló conditiójától és természetétől és attól függ minő versenyekre van engagirozva — s végre az idomár bölcs belátásától. Ugyanez -setek mérvadók arra nézve is, minő fokú legyen az izzasztás. Némely ló csak akkor kezd izzadni, ha takarót teszünk rá, fejére csuklyát és ha nyakát is bekötjük; mig ellenben vannak olyanok, melyek egyszerű könnyű takaró alatt is könnyen izzadnak. Annyi bizonyos, hogy a könnyebb taka- | rók által előidézett izzadás hasznosabb, mint a nehezebbek által előidézett, feltéve, hogy az utóbbi esetben nem kellett nagy munka a megizzadáshoz. Mérsékelt mennyiségű takarók és kevés munka legiobb az izzasztáshoz. Ha a ló megjön a hajtásból s kifogják meg kell vakarni. Ennek megtörténtével ismét be kell takarni s légmentes helyen megsétáltatni. Az izzasztáshoz kedvező napokat, nagyon természetesen, igénybe kell venni. A takarókban való m'egséiáltatás valószínűleg ismét csekély izzadást idézend elő ; de ha ez nem állana be, nem szabad azt erőltetett munka által előidézni. Hogy használjon s hogy abból a ló jó conditiójára helyes következtetést lehessen vonni, magától kell annak jönnie. Az izzadási proeesszus alatt az azzal megbízott idomárnak a hirtelenkedéstől óvakodni kell. Általában véve könnyebb az izzadást előidézni, mint a lovat jól lehűteni. E végből ismét be kell takarni, s jó sokáig, szép csendesen megsétáltatni a lovat, hogy fokozatosan megszáradjon. A léghuzamos helyek a menynyire csak lehet, kerülendők s óvakodni kell a sietéstől s addig a lovat be ne vezessük az istállóba, mig az tökéletesen s fokozato san ki nem htilt. Ha ez beállott, a ló bevezetendő s megtiirlendő. Ez után a takaró ismét ráteendő s ismét megjártatandó. Kukoricza-lisztből készült kását is kaphat ilyenkor a ló; egy fél—1 pintet egy itató vödörre számítva. A midőn az utolsó séta után visszajön a ló az istállóba, a takarót rajta hagyjuk s lábait melegvizes kádakba teszszük, .szappannal és vizzel jól megmossuk, s ha megszáradtak, bepólyázzuk könnyű flanellbe. A flanell lehet vörös vagy fehér; fődolog, hogy ne legyen szorosan felkötve. A szoros kötés akadályozza a vérkeringést a lábakban, ép ott, a hol arra leginkább vau szükség. Miután ezt mind elvégeztünk s lovunk szépen kihűlt, adjunk neki meleg kását, s kevesebb szénát, mint a mennyit kapni szokott éjszakára. Az izzasztást követő napon lovunk hajlékony, rugékony és pajzán kedvű lesz. A két -három mértfoldig terjedő ügetés közben két, egynegyed mértföldes s teljes se bességű rohamot nyerhetünk meg, hogy jól kifújhassa s kinyújthassa magát. A jó izzadás és tökéletes kihűlés után a ló tele van tűzzel és jó kedvvel s a sebes járás szinte örömet és könnyebbűlést okoz neki. Ez a kellő időpont arra, hogy hagyhatjuk lovunkat — rövid ideig tartó rohamokban — menni kénye kedve szerint, biztatás nélkül, ha e rohamokban kifejtett sebesség túl is menn

e a különben megengedhető határon. (Folyt, kov.) ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Figyelmeztetjük amaz évnegyedes és féléves tiszt, előfizetőinket, kiknek előfizetése junius végével lejárt, hogy azt minélelébb megújítani szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben késedelem álljon be. Hogy pedig a pénz beküldése kényelmesebben történhessék, e lap 26-ik számához postai utalványt mellékeltünk. Helybeli t. előfizetőinket ezennel értesitjük, hogy lapunkat ezután szintén a posta utján fogják megkapni, miért is szíveskedjenek az előfizetési pénzeket ezután szintén a szerk. irodába (Hatvani utcza, Nemzeti Casino) czimezve küldeni. Budapest, 1880. junius 30. Tisztelettel A „Vad.- és Vers.-lap" kiadó-hivatala.