Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-07-08 / 28. szám
JULIUS 8. 1880. 267 k Ildik Gretchen, második. — 7. Állvány-dij, 2000 márk államdij. Gr. Bernstorff Gyldensteen 3é p m Thermometer (első Dap is nyert) első; br. Oppenheim sg k Edeldame 2-dik; hg Hohenlohe sg k Dryade 3-dík. HARMADIK NAP. Kedd, jnlius 6-k á n. 1. Hannoveri nagy dij, 9000 márk államdij, 3é és id. beif. és magyar-német lovaknak. 3000 meter. Korteher, nyertesekre külön stb. — Gr. Plessen 3é Kaleb sg m (ap Compromise, a Lea) első; gr. Henckel 4é Aaron 2-dik, bg Hohenlohe Oehringen 4é p m Blue-Rock 3-dik; Ugyannak 4é Donnerkeilja 4-dik, Smith G. F. J. 4é Szivárványa ötödik. — 2. Tiszti sikverseny. Armgard 1, Ninette 2. — 3. Eilenriede államdij. Hg HohenloheOehringen 3é Andante p m (ap Savernake, a Cantata) első, gr. Plessen 3é. p m Katarakt. — 4. Vadászverseny. Familienrath 77 és fél kg, Crévcoeur 74 kg. — 5. Eladó akad.-verseny: Furley első, Alice 2-dik. — 6. Vigaszverseny. 4é Slogan első, 3é Dryade 2-dik. — 7. Zárverseny : Wittenburg ur 4é p m Diemen első, Queen Gladys 2-dik. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Az állami ménesek osztályozása legközelébb végeztetett be Kozma ministeri tanácsos által a helyszínen. Jelen voltak a hivatalosan működő tiszteken és tisztviselőkön kivül több lótenyészbizottmány kebeléből meghivott tenyésztő és országgyűlési képviselő, U. m. Kiss Lajos, Blaskovics Móricz, gr. Festetics Victor, Benitzky József.\ gr. Széchenyi Pál, Ralcovszky Géza, Farkas Simon, stb. mások. A ménesek osztályozása képezi amaz alkalmat, hol az ügy iránt érdeklődő tenyésztők és képviselők legalaposabban megismerhetik állami méneseink anyagál és kezelését, mert ez alkalommal minden egyes ló elővezettetik, s az évi rendeltetése fölött határoz az orsz. lóteny. osztály vezetője. Ekkor állapittatik meg, mely fiatal kanczák tartatnalcr meg a ménesben, melyek kerülnek az őszi árverésre, mely anyakanczák soroltatnak ki, mely 3 ]/ 2 éves mének kerülnek be a telepekbe, s melyek heréltetnelc lei stb. stb. kirohanva egyenest nekünk tartott. A tigris látván azonban, hogy mi mozdulatlanok maradunk — odafordult a holttesthez, s ugy tett, mintha tel akarná azt kapni. Czélozni nem értem rá — hanem csak ugy kapva lőttem — s a junglek királya egyet ordítva felhempelvgett, hanem ama pillanatban ismét talpra ugorván, folytonos orditás közben a magas fü között eltűnt. Ugy gondolom-formán még egyszer utána lőttem. Körülbelül egy negyed óra múlva megérkeztek a várvavárt emberek, természetesen Amboo bácsival együtt. Megmutattam nekik a helyet, a hol a tigris eltűnt, s kiválasztván a három legügyesebb nyomozót, útnak inditám őket, s valóban bámulatot gerjesztő módon jártak el megbízásukban. Eleinte csak csekély vérnyomokat leltünk, s már-már hinni kezdtem, hogy kannibál-természetű tigris barátomat nem látom többé. Száz yardnyi út után azonban egy sűrű árnyékos helyen több egymáshoz közellevő vértócsára akadtunk. A vértócsákból következtetni lehetett, hogy golyóm keresztülhatolt a tigris testén. Ezt látván Amboo bácsi, egész határozottsággal állította, hogy most már a tigris csakugyan nem látogat vissza öcscse testéhez s ennélfogva engedelmet kért a holttest elvihetésére. Ezúttal teljesitém kérését. A véruyomok most gyakoriabbak kezdtek lenni, s nagyon óvatosan s mindenfelé fürkészve halafftunk előre, nehogy vártalanul bukkanjunk ellenségünkre. Ötven yardnyi út után, az egyik nyomozó hirtelen megállt s oda mutatott egy fára. Ott ült annak tövében a tigris. A fa 80—100 yardnyira lehetett tőlünk. A mint meglátott minket, egyet morgott s felkelt. Lőttem hanem hibáztam, s a tigris ismét eltűnt. Meggyőződvén arról, Felette érdekes tehát e müvelet, s a lóteny. osztály főnöke által ez alkalommal minden évben felváltva meghitt különböző vidéki lót. bizottmányok kebeléből, valamint a törvényhozás tagjai közül is mindig szép számmal szoktak megjelenni a vendégek; miután évKözben mindig szívesen fogadja, a meghívásra való előjegyzést lót. intézeteink közkedveltségű vezetője. Ez évben következő számszerinti eredménynyel végződött az osztályozás. Bábolnán 31 három és fél éves mén osztályoztatott apalóvá, 9 fiatal kancza besoroztatott a ménesbe, 24 fiatal számfeletti kancza és 10 kisorolt anyakancza pedig árverésre kerül. Kisbéren 19 fiatal csődör nyerte rendeltetését mint állami mén, 7 fiatal kancza besoroltatott a ménesbe, 13 számfeletti kancza és 9 kisorolt anyakaueza pedig az őszi árverésen eladatik; s ezek között vannak Silkstone, New-Victoria, és Lancelin angol telivér kanczák is. Mezőhegyesen az idei negyedfű kancza évjáratból csak 23 soroltatott be a ménesbe anyakanczának, mig 52 drb mint számfeletti, őszszel árverésre fog kerülni; s miután ezek közt túlnyomók a nehéz, nagy hintós és vadászlovak, ez évben nagyszámú anyagot fognak a vevők Mezőhegyesen találni. — Azonkívül 13 kisorolt anyakancza is eladásra fog kerülni. A 3éves mének évjáratában a 115 drb között 35 olyan volt, mely nem Mezőhegyesen neveltetett, hanem, mint egy éves méncsikó, az ország különböző vidékein összevásároltatott. Érdekes volt ama körülmény, hogy addig, mig a Mezőhegyesen született 80 drb 3éves mén közül csak 4 Ítéltetett herélésre, addig a csikó korában összevásárolt s Mezőhegyesen felnevelt 35 mén közül 6 kerül e szomorú sorsra. — Megjegyzendő pedig, hogy a méntelepekbe szánt mezőhegyesi méneknél igen szigorú volt a mustra, mig ellenben a többnyire falusi méneknek eladásra szánt vásárolt méncsikóknál nem volt hogy sikert csakis a legnagyobb csend betartása mellett arathatunk, vadászcsizmámat felcseréltem egy pár papucscsal s most egész nesztelenül üldözhettük a junglek rémét. A vérnyomok ismét ritkulni kezdtek. Igy haladva, a kiszáradt pataknak egy valamivel mélyebben fekvő helyére bukkantunk, mely egy kis vizet tartalmazott. A nyomozók állitása szerint a sebzett vadnak itt mindenesetre meg kell fordulnia, mert innia kell. A mint azonban odaértünk, kísérőim egyike meglátta a tigrist tova iramodni. Ez hátráltatta a siker kivivását, vigasztalt azonban ama tudat, hogy a tigris — emiitett kísérőm állítása szerint — nagyon kifáradtnak látszott, s nyelve kicsüngött, a mint tovább haladt. Arról is megbizonyosodtam, liogy nem ért rá a vizből inni. A nyomozás most már nagyon nehéz feladat volt s úgyszólván csak egyes, egymástól 20—30 yardnyi távolban mutatkozó vércseppek vezették kiváló ügyességű nyomozóimat. Csakhamar azonban sűrűbben mutatkoztak oly helyek, a hol a kifáradt állat le-lefeküdt pihenőre. A midőn egy oly helyhez értünk, ahol 100 yardnyi távolságban a tigris már háromszor volt kénytelen ily pihenőt tartani — egy hosszas mély morgás ütötte meg fülünket. A morgást csakhamar rémitő orditás követte, s a magas fü mozgása elárulta a tigris fekhelyét. Háromszor akart ránk rohanni, hanem sohasem vált ki annyira a magas fűből, hogy czélba vehettem volna. Körülnéztem s hova lett vitéz csapatom? Ott guggoltak a fák tetején tartalék puskámmal egyetemben. Daczára ennek előre léptem s megkerülve egy-két bokrot, melyek a láthatást elzárták, megpillantottam a tigris fejét. Nem vártam be, hogy ő támadjon, hanem oly szigorú az itélet, ha csak öröklő hibákkal nem birtak. Mindezek figyelembe vételével azonban mégis igen kedvező az első izben 2 év előtt összevásárolt eme méncsikóknál az osztályozási eredmény, mert a mezőhegyesi kitűnő tápdus legelőn és takarmányon előnyösebben fejlődtek mintsem várni lehetett. — Mert, hogy az összevásárolt csikókból majdnem 80 százalék alkalmas apalóvá fejlődik, 30 százalék pedig oly jónak találtatott most, hogy a méntelepekbe osztatott, azt csakugyan nem vártuk volna. Mindenesetre jó biztatás az egyéves méncsikók vásárlásának czélszerüségére nézve, ugy hogy ez intézmény fej lesztése e siker által ujabban is indokoltnak látszik. Ez évben tehát a méntelepekbe sorolt 10 ily apalovon kivül csak 23 mén fog a községek részére igen olcsó áron, részletfizetés mellett átengedtetni, jövő évben azonban már mintegy 35—40 ily mén fog rendelkezésre állni, s ha az idei folyamatban levő egyéves raéncsikó-vásárlások őszig továbbra is az eddigi sikerrel végződnek, remélhető, hogy 1882-ben már talán 80 vagy 100 mén lesz a községeknek eladható. Ha a községek évről évre fokozatosan reá birhatók lesznek, hogy rosz apalovaik helyett ily megfelelő községi méneket talán drbkint 400 írtért részletfizetés mellett Mezőhegyesről vásároljanak, akkor - már talán egy két év múlva meg lesz hozható a lótenyésztési törvény, mely a hibás apalovak herélését elrendeli; mert akkor már nem élhetnek a rosz apalovakat tartó községek és magánosok ama kifogással, miszerint nines hely, honnan jobb apalovakat elegendő számmal szerezhessenek. Felette fontosnak tartjuk tehát e kérdést, s főleg ama részletét, mint volnának legczélszerűbben ez apalovak a községek tulajdonába átbocsáthatók. Miután e kérdés a jelen leg meglevő 23 csődörre nézve már a jövő év kezdetén aktualissá válik, alkalmilag viszsza fogunk reá térni. lőttem. Lövésem talált, mert a tigris egy rémitőt ordítva odább állt. Vitéz hadam előkerülvén, néhányan, a beálló est homályára hivatkozva, a hazatérést inditváuyozták. Én azonban nem engedtem, és folytattuk hadjáratunkat. Kitartásom fényesen lett jutalmazva, mert alig haladtunk vagy 100 yardnyira, az egyik nyomozó egy 20—25 yardnyira levő bokorra mutatott, s megláttam az állat farát. Ott húzta meg magát, gondolván, hogy nem veszszük észre s elhaladunk mellette. Lőttem — s a füst eloszolván, ott vergődött a hátán, karmaival az égbe hadonászván a kannibal-hajlamú vadállat. Még egy golyót bocsátottam nyakába s kiinult az emberevő szörnyeteg. Kiváló finom testalkatú nőstény tigris volt, példányképe a fürgeségnek. Hossza : 8 láb 3 hüvelyk. Jól kihizott állapotban volt; bőre vékony, szőre mint a selyem, s kifogástalan fogai után Ítélve, nem lehetett idősb hat évesnél. Ez által megezáfolva láttam a benszülöttek ama nézetét, hogy csak öreg és him tigrisek támadják meg az embereket. Póznákra rakva zsákmányunkat, hazafelé indultunk s ép akkor értünk a helységbe, midőn szegény Bhikya temetéséről, illetőleg elégettetéséről tértek vissza a falubeliek. Oda rohantak hozzánk, s kiesve bánatos szerepükből, hangos örömrivalgások közt gyönyörködtek a gyilkos holttestének bámulásában. Tanyámhoz érve, felvágattam a tigris gyomrát s ott megleltük szegény Bhikya zárt lábszárát, ikráját és ujjait — egyebet semmit. Ugy látszik, hogy a kannibált az éhség unszolta volt az emberhús élvezetére. *
