Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-24 / 26. szám

250 JUNIUS 24. 1880. Ha mi meg nem értjük a csikót, az bizonyára még kevésbé fog minket megérteni. Látiain sok nagyot-igérő háromévest, melyeknek jármódja tönkre volt téve, s mi által? — ' csakis az idomár makacssága által, a ki azért is ügetőlovat akart teremteni belőle. Epen ezen ostoba eljárás szülte azt, hogy nem lettek annak idején ügetőlovakká. A háromévessel való bánásmód nehezebb, mint a kétévessel való. Amaz veti csikófogait, a szája is érzékenyebb, foghúsa fáj s az egész szervezet többé-kevésbé lázas állapotban van. Tápláléka gyakran emésztetlen marad, s néha meg sem eszi adagját. A különbség közte s a vén ló között nagyobb, mint a közte és a kétéves közötti, különösen a mi a csontok keménységét, az idegek tartósságát és az izmok fejlődöttségét illeti. A hároméves a kétéves között — a munkakibirás tekintetében — csak annak fokára nézve vau némi különbség. A jól megtermett egészséges kétéves több munkát bir ki, mint a fájós szájú s lázas állapotban levő hároméves. Ha azonban tapasztaljuk, hogy csikónk az idomitás daczára, jól érzi magát, akkor folytathatjuk azt azon mód szerint, melyet leirtam, s oly mérvben, a mint azt alkata és hajlamai megen gedik. Az etetés a csikó nagyságától, étvágyától függ. Nyolcz, kilencz, tiz sőt rendkivüli esetekben tizenkét quart zabot is lehet adni naponként. Néha-néha kaphat egy kis rozst is; hanem ezt is legfeljebb akkor ha csikónk rosz evő. Kétséget nem szenved, bogy a zab a lónak legjobb tápszere. A zab az izomgyengülést pótolja, mig a rozs csak zsirt ad. Hagyjuk a rozsot a barmoknak, s adjunk a lovaknak zabot. Némelyek azt állítják, hogy arozsszem egyes részei (silitium) a csontba mennek át; de ily részek találhatók a szénában, a zab hüvelyében s a vizben. Az idomitás ezen szakában csikónk anynyi szénát kaphat, a mennyit tisztára elfogyaszt. Egészségi állapotára általában s beleire különösen kell ügyelni, s ha hiszszük, hogy nem árt meg, korpadarát is adhatunk legalább egyszer hetenként, kivéve ha a lónak hajlandósága van hasmenésre; ekkor adhatjuk gyakrabban is. Hatása enyhítő és kellemes s elősegiti a belek rendes működését. A munkát megelőzőleg az etetés ugy kezelendő, mint a hogy megírtam a kétévesnél. Idomitás közben a csikó lábait valamelyest lehet kézzel dörzsölni, de ez nem anynyira szükséges, mint a már használt vén lónál ; s az én jelszavam az, hogy a mire nincs okvetlen szükség, azt ne tegyük meg. A csikó lábait ne mossuk vizzel; csak kefével és törölközővel tartsuk azokat tisztán. Ha a munka már egy darab ideig tart, a rohamok lehetnek negyedmértföldnyiek. Mindig az lebegjen szemünk előtt, hogy ezen korban valami nagy dolgokat ne miveljünk, s csak arra iparkodjunk, bogy a sebességet fejleszszük, s a ló egészségét ápoljuk. Később egy, két vagy talán 3 év is eltelik, mielőtt olyanná válik, hogy kibirhassa a nagyobb mérvű idomitást. Azon gondolatra is fogunk jutni, hogy jó ogészsegben lévén lovunk, jól kiállván a munkát, es sebessége is szaporodván, lássuk képes volna-e már versenymódra szaladni? Ezen kisértésnek, liogy t. i. azt tehessük meg most már a lóval, a mit a verseny alkalmával kell majd megtennie — ellent kell állapunk; mert ha meg is teszi ez esetben, valószínű, hogy majd akkor, amikor igazán kellene, nem fogja megtenni. Nyolcz-tiz nappal a verseny előtt — ha jó karban van lovunk — kiterjedhet a roham félmértíöldre is. Abból, liogy mikép állja ki ezt s hogy érzi magát utána, következtetni lehet kiállhatja s ismételheti e a mértföldes futamot. Ha az idomár ezt nem képes megítélni, ak kor nein igen fog győzni, hacsak az ellenfele is nem szenved ugyanazon hihábau. A munka egész folyama alatt, a csikó kapjon elég vizet; hanem egyszerre ne nagyon sokat, inkább gyakrabban itassuk napjában. Ha csikónk nagyétű, a verseny megelőző éjszakát felkantározva töltse, nehogy jól lakjon az alomszalmával. Megelőzőleg a szokott zabadagot és körölbelül mástél font szénát adjunk neki. Ha a csikó hozzá van szokva, hogy este nagyot igyék, ugy az éjszakai felkantározás előtt, a szokott vizadagnak kétharmadát adjuk neki; s ha keveset szokott inni, akkor is kevesebbet a szokottnál. Az ily mennyiségű viz már fel lesz emésztve és eltávolítva, mielőtt kiáll a versenyre. Másnap reggel korán, a jártatás előtt, kapjon két quart zabot s körülbelül ugyanennyi vizet. Rendesen ezen jártatás csak lépésben történjen, ha azonban lovunk derék és merész állat, s talán kissé heves is, egy 4—5 mértföldnyi döczügés nagyon hasznára válik. Ugy tizenegy óra felé kaphat ismét egy quart vagy három „pint" zabot és fél — 1 és fél font szénát. Fél fontnál kisebb adag nem ad elég foglalkozást a gyomornak másfél fontnál nagyobb adag pedig szélbántalmat idézhet elő. Hogy ezen határok között mekkora legyen az adag, azt az időmárnak kell tudni, minthogy az a csikó alkatától és hajlamaitól függ. A csikótól nem lehet ugyanazt kivánni, mint amit a vén lótól kívánunk; ezt ilyenkor meg is koplaltathatjuk, de viszont a csikótól se követeljük, hogy túlterhelt gyomorral „bravour"-okat vigyen végbe. Ha a futam után levertnek s elgyengiiltnek látszik, adjunk neki egy kis darakását vagy vizes bort; sőt adhatunk neki jóféle pálinkát (brandy) is. Bámulatos, minő nagyszerű hatása van néha a pálinkának a szenvedő állatra, kiről már azt hisszük, liogy nem fog győzni. Pálinkát azonban, ennek daczára csak akkor adjunk, ha arra okvetlen szükségünk van, s ez esetben az idomár ismét csak saját belátása szerint járhat el. A versenyéknél mindig ott vannak az „outsider"-ek; s ezek nem érdeklett felek és felelősség sem terheli őket — hanem azért szívesen szolgálnak tanácscsal „ingyen" ; ezekre azonban rendesen ne hallgassunk. Annak meghatározásában, hogy — min den veszély nélkül — mit teljesíthet a csikó, tekintetbe kell venni alakját, hajlamait, constitutióját és faját. Azon fajok, melyek távolabb vagy közelebb rokonai a telivérnek, fiatal korukban többet birnak hi, mint a közönségesebb vérück. Ezt nagyon jól tudják az angol és canadai steeplechaserek idomárjai. Az ily lovak vagy telivérek, vagy majd-telivérek, vagy fél vérek. A tapasztalás azt tanitja, hogy a min den tekintetben egyforma majd-telivérnél és félvérnél alkalmazott ugyanazon mérvű mun ka eredménye különböző; mig amannál a szusz, a sebesség és a szivósság gyarapodui fog, emez tönkre megy. Figyelembe veendő ennélfogva a faj is. Abdallahnak utódai (Abdallah fia volt Mambrinonak, ez pedig telivér fia volt Messengernek) a kora idomitást gyönyörűen kibírták, s a mi a fődolog nem hatott károsan későbbi kifejlődésükre. (Folyt, küv.) Néhány szó a tenyésztésről. (Folytatás.) II. A családi tenyésztésre főokul annak egyoldalú pártolói által a vadan élő állatok példája hozatik fel, melyeknél a rokonsági foko zatra való tekintet nélküli elpárzás elkerülhetlen, — ugyanezért ez szerintük természete, és ha nem is előnyös, de semmi esetre sem káros. Ez feltételezés ugyan, de nem megfigyelés. Nincs annak lehetősége kizárva, liogy egy általunk értbetlen ösztön az állatokat, a közel rokonsági párosodástól megóvja. Van néhány — ha nem számos is — eset a házi állatoknál, még pedig ugyan pontosan megfigyelve, hol kétségtelenül megvan az ellenszenv a legközelebbi rokonsággal való elpárzásra. (Közlő mondhat erre egy határozott példát. Hg Coburg csobánkai tisztje: Josz urnák volt egy fekete angol szuka vizslája — ez tőle származott kant temérdek próba mellett sem bocsátott magára, mig ugyanakkor idegen ebeket szívesen felvett. — Közlő.) Kísérleteket vadállatokon tenni nem lehet, a nélkül, liogy a természeti állapot feltételei ne változnának. Továbbá ki bizonyítja be, hogy a gyenge vadivadék nem ily rokonsági párzás eredménye, valamint bajos határozottan állítani, hogy az erős példányok a közel rokonsági elpárzás elkerülése által jöttek létre. Általában vadállatokra nézve hiányzik a pontos megfigyelés, e téren minden csak felte vés. Magában nem helyes a vadállatokramint normativumra hivatkozni; a házi állatok tenyésztésénél más czél és más eszközökről van szó. Midőn a ma kulturfajoknak nevezett fajokat kezdték tenyészteni, kitűnt, hogy egymással közel rokonfajok párosítása által eddig még nem tapasztalt eredmény éretett el. Ez azon nyilván téves feltevésre vezetett, hogy ez kizárólag a rokonsági tenyésztés által feltételeztetik, mert Bakewell és Colling tenyésztésük némely ágaiban nemcsak gondosan kerülték ezt, de más fajokkal is kereszteztek. Más tenyésztők, kik nagy eredményt mutattak fel, soha sem alkalmaztak rokonsági tenyésztést, p. o. Ellmann, ki ezt ép veszélyesnek tartja. Hivatok nemes tenyésztések példája igazolja azt, hogy az incest-tenyésztés hathatós eszköz oly tulajdonoknak átörökítéséhez, melyek a tenyészállatban kiválóan megvannak. Ha a tenyésztő kiválóan határozott tulajdonságokat tart szem előtt, ha ezeket közel rokon állatokban találja fel, akkor megesett, hogy ezeket a rokonsági fokra való tekintet nélkül felhasználta, de nem azért, mivel vérrokonok voltak, de azért, mivel bizonyos czélra a legalkalmasabb példányoknak tűntek fel. Be van továbbá bizonyitva, hogy a rokonsági tenyésztésben két nagy veszély rejlik. Először, mivel ép ugy, mint a jó — a rosz tulajdonok is épen oly bizonyosan átörököltetnek. Feltétlenül tökéletes állat nincs, és igy egyenlő biztossággal várható a jó és rosz tulajdonok továbbfejlődése. Továbbá rokonállatok ismételt számítása folytán gyengeség és az utódok szervi bajai, névleg magtalanság lépnek fel, vagy legalább csekélyebb szaporaság, mint ez a rosz incesttenyésztésből származottaknál látszik. Fokozatos rokonság, nevezetesen ismételt incesttenyésztés rendesen, ha nem is mindig, egy sajátságos eredményre vezet, t. i. az utódok elfinomodnak, vagy túlképződnek. A csontok elvéknyulnak, a bőr gyengébb lesz, az egész állat gyöngébb, s bizonyos értelemben koraérett. A mennyiben ezen czél tűzetik ki, jogosult a közeli vérben való tenyésztés mint segédeszköz. Ha azok a tenyészállatok választatnak ki, melyek bizonyos czélra kiváló tulajdonokkal birnak, természetesen kitűnő egészségi állapot mellett, az esetben közömbös a rokonsági fokozat. Külső befolyások megfigyelése, az állatok tartása főfontosságú. Minden körülmény között lényeges,hogy a családban való és incesttenyésztés csak odáig terjedjen, hogy általa az élettevékenység feltételei, főkép pedig a termékenység ne rövidíttessék meg, — azaz, constitutióban maradjanak az illető állatok. A mi már most a fajokat illeti, ez alatt oly állatok összeségét értjük, melyek bizonyos tekintetben oly egyenlő tulajdonságokkal birnak, melyek nem esetleg álltak elő, hanem, melyek apáról fiúra átörököltetnek. A nem. (Art) fogalmát oly módon állapítják meg, hogy oly állatok, melyek egymással