Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-03 / 23. szám

Ápr

I

li

S 15. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 215 és a lótenyésztésnek a legnagyobb megrontója a tenyész bénaság nem ezen időből származik-e?! Határozottan lehet állítani, hogy ez idő korig a Székelyföldön, de különösön Csik és Udvarhely megyékben a pók, kapta, tetem stb. ösmeretlen volt; ugy még ma is több havasi községben ösmeretlen. Ezen elv és észnélküli experimentátiók 1848 után tovább folytattattak és csak kevés lótenyésztő tudta magát megóvni és ménesét tisztán tartani. Ilyenek voltak, csak néhányat említve, Udvarhely megyében az Ugronok, Csik megyében a Mikók és Balásiak, a kiknek a lovaik azután mind a beihasználatra, mind pedig a kivitelre keresettek ettek. Igaz, hogy ezen szomorú korszakot egy jobb váltotta fél a 60-as évek végén, mikor az állami lótenyészdéket a magyar kormány átvette, mert olyan embereket állított ezen vitális érdekeinket érintő ügy élére mint Kozma Ferencz ministeri tanácsos ur, ki elv-czél- és észszerűen fogta fel a dolgot; ám mind a mellett, hogy minden vidék sajátságainak megfelelőt igyekezett adni, mégis kikerülte figyelmét azon egyes jónak bizonyult törzsök mint Gidrán, Emir, Számhán stb.: Csik és Udvarhely megyék részére való fenntartása, a mi reánk csíkiakra nagy hátrány. Mert ismerek az imént emiitettem törzsekből még más meglevő 15— 20 éves egyedeket melyek akár mint hámas akár mint hátas lovak, előre haladott koruk daczára is még tul tesznek a Scipiók és hozzá hasonló mének ivadékain. Különben az elől mondottakkal nem akarom azt állítani, hogy az angolvér behozatala általában rosz, hanem csak azt, hogy nem a Székelyföldre való, mint ezt Háromszék elég sajnosan tapasztalta, és évtizedek kellenek ahhoz, hogy a csont-hibákkal telitett tenyész-anyagból kitisztulhasson. Továbbá baj az, hogy nem minden a méntelepnél felállított apaló a ezélnak megfelelő, és ha a lótenyész-bizottságok néha uéha a ló-elosztáshoz mégis hivatnak, egynémely lóról tett tapasztalatai nyilvánítását — figyelembe se veszik. Mert jól lehet, hogy az apán alig észrevehető a hiba, de az ivadékban, melyet a tenyésztő folytonosan figyelemmel kisér — a baj már fokozott állapotban áll elő; mint ezt a Csik-Szt.-Mártoni fedező állomáson volt sárga Mamuth és Bajnok ivadékai eklatánsan bizonyítják. Ezek mind oly okok, melyek közvetlen a lótenyésztő hátrányára vannak; de még léteznek oly czélszerütlen intézkedések és eljárások, melyeken, ha a magas kormány rajtunk vidékieken segíteni akar — mit kétségbe vonni nem akarok — meg kell, hogy változtassa, m: p: a) a legénység 3 évi szolgálat ideje; b) azon körülmény, hogy gyakran oly ujjonczok osztatnak be egyes mén-telepekhez, kiknek nyelvét még maga a 7—8 nyelvet beszélő oktatótiszt sem érti, kikkel a beszéd — mint némákkal jelek által történik; c) rendesen a beosztott legénység olyanokból áll, kik besoroztatásuk előtt csak napszámosok voltak, és a szolgálati idő leteltével ismét csak napszámosok lesznek; kik az általuk alakítandó tűzhelynél nem hasznosíthatják a méntelepeknél észlelteket; d) hogy a legénység semmi felelősséggel sincs; e) hogy a m. kir. méntelepeknél a szolgálat cs. kir; f) hogy a lovak munkára nem szoktattatnak, s igy nem lehet tudni, hogy ez vagy ama mén mily munka képes ? mit és menyit bir meg? s váljon a szép test és forma mellett nem éppen teljesen használhatatlan-e? Az elősoroltak után nekem mint laikus embernek szabadjon szerény nézetemet elmondani ; meg vagyok győződve, miszerint ministeri tanácsos Kozma Ferencz ur, ki annyi buzgalom, fáradság, kitartás és páratlan szakértelemmel vezette idáig a lótenyésztés ügyét, nem veendi rosz néven, ha vidéki egyén is nézetét koczkáztatja; — nézetem tehát következő : 1. Mielőtt egyik vagy másik mén az állami ménesekből fedezésre felállíttatnék, annak apja és anyja lenne ki próbálva munka és takarmányozás tekintetéből; a felállított mén a méntelepeken naponkint tekintet nélkül az idő viszontagságára használtassák fajához mért munkára. 2. A mének a telepekből sem egyeseknek sem községeknek, vagy állomásokra addig ne adassanak vagy küldessenek ki, mig azokat egy vegyes bizottság meg nem vizsgálta. Oly mén „apaló" mely ellen bármi tekintetből kifogás tétetik nem kiadható; az felügyelet alá helyeztetvén egy év múlva utószemlére állítandó, s ha a kifogásolt hibák ekkor is állanának, teljesen kiküszöbölendő. 3. Minden méntelephez az illető méntelep rajonjából osztassák a legénység, még pedig 6 évi szolgálati időre. 4. A beosztott legénység — lenne a legjobb paraszt-gazdák, lótartó egyének fiaiból véve. 5. A legénység lenne felelősséggel minden gondatlanságából származó kárért. 6. Az altisztek oly mérvben látandók el szolgálati pótlékokkal, hogy bennök az által a méntelepeknéli maradásra a kedv fokoztatnék. 7. A cs. kir. szolgálat szüntettessék meg. 8. Minden év márczius havában, midőn a megyei lóvizsgálatok tartatnak, a megyei állatorvosok az 1—3 éves csikókat a fedezési jegyek bekérése mellett vegyék számba és azokról a megyei lótenyészbizottságot a kimutatás beküldése mellett véleményök kíséretében értesítsék; a lótenyészbizottság teendője maradván, ez alapon a tapasztaltakról az illető méntelep parancsnokokat értesiteni. 9. A községekben vagy magántulajdonosoknál találtató mén vagy méncsikó, mely a tenyésztésre alkalmasnak nem találtatik, a fedezéstől pénzbírság terhe alatt szigorúan eltiltandó. 10. Minden oly kancza. mely öröklő hibában szenved, a tenyésztéstől eltiltandó. Indokok : 1. Azért kívánom, hogy mielőtt egyik vagy másik mén a fedezésre felállíttatik, annak apja, anyja ki legyen próbálva mind munka, mind takarmányozás tekintetéből: mivel gyakori eset az, bogy a szemnek szép méntől oly csikók származtak, melyek tökéletes fejlettségűk után is, alig számba vehető munka alatt, jó takarmányozás és gondozás mellett is 1—2 év alatt összeestek, mint a Seipio és Rusztán csikói, — ellenben a Számhán, Emir és Gidrán ivadékai még gyenge takarmányozás és nem teljes gondozás mellett is kitartók és munkaképesek maradtak 15—20 év után is. Az oly méntől, melynek apja és anyja nem bir munkát végezni s a mellett tultakarmányozást követel, s magánmunkát nem végez s arra nem alkalmazható, — nem származhatik jó csikó. A méntelepeknél azért látom szükségesnek a méneket munkára alkalmazni, hogy a munka által azok mintegy edződvén, a haszontalanok nem birván el a munkát, maguktól fognak kihullani s igy a jobb anyag kivállanék. 2. A bizottság, hogy minden mént, mielőtt az fedezésre felállíttatnék, megvizsgáljon, azért látom szükségesnek, mivel több szem többet látván, az, ki a lovat először látja a hibát hamarább felfedezi, mint az, a ki a lovat mindennap szemléli. 3. Minden méntelephez az illető méntelephez tartozó községekből kívánom a legénység beosztását és ezt azért, hogy a nyelvet illetőleg a tenyésztők nyelvét értvén, a tenyésztőkkel tudjanak értekezni és szükség esetén azoknak utasitást adni. A 6 évi időtartamos szolgálat, eléggé van azáltal indokolva, hogy egy jó kocsist sem lehet 3 év alatt tanítani; különben is a lótenyésztés által közvetve a haszon az államé, s igy ha a szolgálati idő 3 évvel meghosszabbittatik, az az állam — és Dem a tenyésztők érdekében lesz. 4. Hogy a beosztandó legénység ne a napszámos osztályból vétessék, azért látom czélszerünek, mivel a legénység szakszerüleg tanittatván be a méntelepeknél, ha szolgálati ideje kiteltével az haza megy, mint tenyésztő tudhassa szaporítani azt, a mit tanult; már pedig a napszámos, ki tűzhelyénél lótenyésztéssel nem foglalkozik, a méntelepeknél szerzett tapasztalatát nehezen tudja értékesiteni. 5. A legénység felelőssége önmagától következik ; ha valaki keze alá adott tárgyról nem felelős, a gond és felügyeletet minden becsületessége mellett is felületesebben teljesiti és gyakorolja. 6. Az altiszteket, sőt még a legénységet is, szolgálati pótlékkai kell a továbbmaradásra kecsegtetni; minden oly altiszt s legény, ki a 3 év eltelte után a telepeknél bennmarad, megbecsülhetetlen haszon, ezt lótenyésztő előtt tovább indokolni fölösleges. 7. Hogy a m. kir. méntelepeknél sőt az állami méneseknél is miért a szolgálat cs. k. azt föl nem foghatom; hisz ha az a legénység és parancsnokoló tisztség a magy. kir. bonvédelmi minister alá helyeztetnék, talán jobban rtudna a magyar érdekeknek szolgálni, mint most, midőn a közös hadügyministertől várja előléptetését. 8. Minden év márczius havában a csikóknak a megyei állatorvosok általi megvizsgálását, számba vételét és azok minőségének följegyzését s a méntelep parancsnokkali közlését mellőzhetetlennek tekintem; mivel ez alkalommal tűnik ki leginkább az, hogy az apamének mily nemzedéket produkáltak? azok épek, egészségesek-e és hogy az apamén váljon minden szemle és gond mellett nem épen hibás ivadékot hagy-e hátra ? 9. Minden mént és méncsikót, a mely a lótenyésztésre nem alkalmas, szükségesnek látom a fedeztetéstől eltiltani, még pedig szigorú pénzbírság terhe alatt; mert tapasztalat szerint még nem öröklött hiba is néha-néha át örökittetik; már pedig ha hibával telitett mén fedez, annak jó csikója nem lehet. 10. Az öröklő hibában szenvedő kanczák nak a tenyésztéstőli eltiltására azt hiszem, ez in dok fölösleges; mert az ily kanczáknak fedeztetése nemcsak a lótenyésztés elvével ellenkezik, hanem az, ki oly kanczát fedeztet, melyben öröklő hiba van, az még saját fele barátja ellen is csalást követ el, mert eladván felebarátjának az 1—2 éves még hibátlannak látszó csikót, mi 3—4 éves korában az öröklött hiba miatt használhatatlan lesz, felebarátját csalta meg Meg vagyok győződve, hogy e felszóllalásom sokaknál ellenvéleményre talál; de miután nézeteimet adatok alapján mondtam el, nyitva az ut véleménycserére s ha ez megtörténik, hiszem, hogy erdélyi, de különösen a székelyföldi lótenyésztésnek mégis némi szolgálatot tettem. Csik-Szt.-Márton, 1880. ápril hava 30-án. Becze József. Nyilt levél az „Országos lótenyésztés emelésére alakult társaság" igazgatóságához. Tisztelt Igazgatóság! — Engedje meg a tisztelt Igazgatóság — melynek nem eléggé méltányolható kezdeményezésére — már második évben rendeztetnek Pesten trabb-versenyek, hogy egy kéréssel járulhassak. — Nem lehettem jelen az idei májusi ügető-ver-