Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-05-27 / 22. szám
MÁJUS 27. 1880. VADÁSZ- ÉS VÉKSENY-LAP. 207 jelen viszonyok közt nincs azon helyzetben s képtelen ezen szükségletet s igényeket kielégitni. Noha a magas kormány egy igen örvendetes irányban indult el, midőn a magán tenyésztők részbeni közreműködését kezdte igénybe venni, s bizonyos számú apalovat már tőlük megvett, melyek állami tenyészczélokra részben eddig alkalmaztattak, részben meg jövő évben fognak fölhasználtatni, s bármennyire is becsülendő a magas kormány így kifejezett jóakarata, talán még sem tünend a következő kérdés felvetése jogosulatlannak: vájjon az eddig megkezdett ut nagy reményekre jogosithat-e vagy sem? E kérdés indokoltabbnak látszik azáltal, hogy az apalovaknak magántenyésztőktőli megvételénél, csak lehető tökéletes külsőre, nem pedig a származásra fordittatik a figyelem. Ezen vett csődörök egy része hihetőleg néhány igen használható termékeket hozand létre, de egyenlő lófaj elterjesztésére semmiképen nem alkalmasak, pedig mégis ez volna az első sorban elérendő czél. Kétségkívüli tény, hogy az állami ménesekben birunk oly fajokat, melyek a kéznél levő állami anyag keresztezésére igen alkalmasak. Főczél lenne tehát, mindenekelőtt oda hatni, hogy ezen családokból nagyobb számú apalovak hozassanak az állami lótenyésztés rendelkezése alá. Minthogy jelen körülmények közt az állami ménesek nagyobbitásáról szó sem lehet, nem marad más ut hátra, mint a magántenyésztőkhöz fordulni s közülök sokat oda vinni, hogy azon családokból csődöröket neveljenek. Világos, hogy ennek eszközölhetésére szükséges a magántenyésztőnek, ki arra rááll, bizonyos előnyöket nyújtani, melyek neki hasznot szerezzenek s egyszersmind a lótenyésztésre is kedvező kihatással legyenek. Ennek elérhetésére alkalmas mód a következő : Minden lótenyésztési bizottmány elnöke által, aki mellé még a magas kormány részéről is adatnék valaki, eszközöltessék a saját kerületében levő összes kanczák fölvétele. E fölvételnél a kancza származása tartandó szem előtt, névszeritit pedig azok lennének különös figyelembe veendők, melyek állami csődöröktől származnak. Ezek közül már most azok volnának kiválasztandók, melyek a tenyésztésre legalkalmasabbak. A tulajdonosnak pedig mindezek után a következő ajánlat tétetnék: Az illető tulajdonos kanczája, a lótenyésztési-bizottm. elnökének választása s határozata szerint, ingyen fedeztetnék egy állami csődör ált d. Ha erre az eredmény kanczacsikó, felette a tulajdonos szabad rendelkezési jogot nyert, s haszna az ingyen fedezésben állott. A csikónak csődör volta esetére kötelezi magát annak tulajdonosa, azt bárom éves korában egy vizsgáló bizottmány elé állitui, mire ha fedezésre alkalmasnak találtatott, vagy megvétetik az aerarium részéről 700 frtért, vagy pedig megvételre rögtön a kincstár gon dozása alá kerül. Utóbbi esetben a tulajdonosnak öt éven át, évenkint 200 frt jövedelem biztosíttatik, mely összeg, az évenkint befolyó fedező-pénzekből szolgáltatnék ki. Az öt év letelte után, jogában áll a magas kormánynak a birtokossali szerződést tetszés szerinti időre meghosszabbítani, avagy a csődör visszaadatik a birtokosnak, ki azután felette saját belátása szerint rendelkezhetik. Csak ha a csődör az öt év eltelte előtt veszne el, vagy lenne teljesen hasznavehetlenné, volna a kincstár, minden további kötelezettség alól feloldva. Majdnem teljes bizonyossággal látható előre, hogy e fellételek mellett igen sok tenyésztő nyilatkozand késznek, csőd örök fölnevelésére, miáltal néhány év alatt az állami tenyésztéshez szükséges csődöranyag olyannyira szaporittatnék, hogy minden veszély nélkül hozathatik egy keresztezési törvény, mely nélkül egyenlő lófajoknak elérése az államban lehetetlen. Az államnak ebből támadt költségei azon körülménynél fogva lennének jelentéktelenek, mert a keresztezési törvény behozatala által, a kis tenyésztők majdnem kizárólag mind az állami, s állami felügyelet alatt létező fedezőcsődörökre lennének utalva, miáltal a fedezési dijakból befolyó összegek az előbbihez képest tetemes emelkedést mutatnának, mi a nagyobb számú esődörtartásból eredt költségeket gazdagon fedezné. Ha ez irány követtetnék, magától értetődik, bog}' azért más csődöröknek a magántenyésztőktőli megvétele tovább is eszközöltethetnék. ami nemesebb anyag megszerzésére mindig szükséges leend. Ez alkalommal helyszerünek látszik egy eljárásról megemlékezni, a mely csődörök vételénél előfordulni szokott. Ez az alkudozás a kormány által a vétellel megbizott közegek részéről, a csődörök lehető olcsó árakon megszerezlietése czéljából. Ily eljárás, tévesen felfogott gazdálkodás, ha szorosan követtetik az irányeszme, hogy csak valóban használható anyag vétessék meg, mely alapelvtől azonban semmi szin alatt sem szabad eltérni. A jó csődör mindig kifizeti magát, habár talán közönséges nézet szerint, néhány 100 frttal túlfizetett volna is, mig ellenben egy rosz csődör még akkor is drága, ha netán ingyen adatnék is. Igen tanácsos volna tehát egy legalacsonyabb dijuak megállapítása, melyen alul átalában egy csődörnek sem kellene megvétetni, mert a magán-tenyésztők részéről csak ugy várhatni nagyobb versenyt, s csak akkor jelentkeznek majd ők nagyobb számban, hogy főgondjukat a csődörök fölnevelésére fordítsák. Tekintettel a fennálló gabona-árakra, a földértékre, azon lovak számára, melyek fölneveleudők, mig csak egyetlen alkalmas csődör nyeretik, nem tüuend 1500 frt igen magasnak legalacsonyabb árul. Ha a tenyésztő magát a fáradságnak s költségeknek kiteszi, melyek nélkül okszerű csődörnevelésre gondolni sem lehet, kell a tenyésztőnek hasznot nyújtani. Ámbár igen méltánylandó, hogy a magán lótenyésztés a kormány által támogattatik, noha az ügy érdekében igen előnyös, ha a magántenyésztésuek egy sikerült terméke jól, sőt valódi értékén túl is fizettetik, mégis feddendőnek látszik a rosz s haszontaland anyagnak megvétele, még ha azért történnék is, hogy egy a lótenyésztés körül érdemeket szerzett egyénnek kedvezzenek. A legjobb s legokszerübb tenyésztővel is megeshetik, hogy neki, szakértelme s szorgalma daczára, éveken át nem sikerül egy használható csődör fölnevelése. Ezért azonban még sem igényelheti az államtól, miszerint tőle, csak hogy kárt ne szenvedjen, hasznavehetlen anyagot is vegyen. — A rosz faj is átültettetik, s az állami lótenyésztésnek alig jóváhozható kárt okozhat. Ámbátor panaszkodjanak ilyen tenyésztők balsors felett, az államnak azért, mert tőlük a rosz auyagot átvenni nem akarja, semmi indokolt szemrehányást nem tehetnek, annyival kevésbé akkor, ha az állam teljes értékében fizeti meg a sikerült terményt, ami folytatott, szakszerű szorgalom mellett előbbutóbb el kell, hogy éressék. * * * Az utolsó lcét évben egy éves méncsikókat szerettek vásárolni; ha a kormány tarthat is számot elismerésre, hogy ez intézkedéssel a magán-tenyésztést pártolni akarta, mégis bevárandó, mi lesz ez utóbbi tett eredménye. Hasonlóan bevárandó, vájjon e vételek olcsóbban eszközölhetők e, mint a kész csődöröké, ha fölszámittatik a ménesekbeni fölnevclési költség, s részint az elveszés, részint a szükséges minősitvény el nem érése miatt belépett fogyatkozás. Bár ez uj intézmény helytelen volta nem állíttatik, mégis szerfölött tanácsos, a dologhoz nagy elővigyázattal fogni, és főfigyelmet az állami csődöröktől eredetiekre forditani. Ez volna a mondott vásárlásoknál az egyedüli alapeszme, mely az egész intézménybe illik. — Minden egyéb, a földmivesek által nevelt bármily szép, s ha még oly alkalmasnak kínálkozó ló, nem más mint „esetlegesló" s e szabály-elvtőli eltérés, igen szomorú következményekkel járna. Fokozott gonddali kisérése a csikó-nevelésnek. A csikónevelés, erős s szabályos lovak elérésére, csaknem oly fontos, mint a tenyészanyag megválasztása. A csikó, bármily kitűnő származású is, sohasem válik jó lóvá, ha fejlődési időszakában a testi kiképződéshez való mozgásban nem részesül a szabad levegőn és az igényelt mennyiségű abrakban. — A tenyésztők pedig ép ebben vétenek legtöbbször, részint tudatlanság miatt, részint alkalom hiányában. A tenyésztő földmivesek legnagyo bb része nincs rendes háztartáshoz szokva, túlabrakoltat, mig készlete tart, mig csikói az éhségnek s nélkülözéseknek vannak készleteinek kimeritése után prédául dobva: e mellett az időjárás s talajminőségrei tekintet nélkül, kisérni kénytelenek e fiatal állatok anyáikat munkáiknál. A kisbirtokosok meg fiatal állataikat az istállóba zárják, vagy legfeljebb egy parányi tért jelölnek ki számukra ideiglenes futkosó helyül, hol semmi szaladgálásra nincs tágas helyük. Főleg e körülmény tart némelyeket vissza a lótenyésztéstől, kiknek pedig talán kedvük s értelmük is lenne ahhoz. E két baj orvoslására először is szükséges volna a földmivesekre tanítás által hatni hogy igy figyelmeztetve legyenek az okszerűtlen s rájuk nézve is káros eljárásra. Alkalmul pedig nekik az útmutatás megadá sára, csakis az igen gyakori lókiállitások szolgálhatnának összekötve dijjazással, mert igy a becsvágy bennük fölébresztetnék, s az önnézet lenne majdan a legjobb tanácsadó, útbaigazító. Azután minden erővel kellene csikó-kertek berendezésére törekedni, ami már csak azért is megmérhetlen haszonnal járna, mert ekképen nagyszámú tenyésztő támadna, kik eddig csak alkalom s tér hiányában tartózkodtak talán a tenyésztéstől vissza. Nagy akadályokba, ily csikó-kertek alakítása, a legtöbb népesebb községben, nem* ütköznék. Ilyenek alapítása a földmivesre nem volná oly fontos és szükséges, mint inkább a kisbirtokosokra s városi lakosokra, kik közt nem kevesen találkoznának alkalom nyerése esetében a lótenyésztést kedvvel űzők. Ezeknek azonban e csikó-kertek alapítását lehetővé tenui, szükséges volna az ahhoz igénylett földeket bérlés utján szerezni meg, csak a kamarai uradalom engedje ezt meg, mely részről már csak azon okból sem tétetnék kifogás, mert a kamarai összes jószágok kezelése a bérlés-rendszeren nyugszik. A lótenyésztés érdekében tevékeny közegek dolga tehát csak arra szorítkoznék, hogy bizonyos számú oly tenyésztőket egyesítsenek, akik közösen eszközöljenek ily kibérlést. Az egyesekre eső költségrész elenyészőleg csekély volta, eredményezné ez intézkedés jövedelmezőségét az egyes részesekre. Lóvásárok. Miután a lótenyésztés okszerű s szorgalmas üzésénél a tenyésztőnek alkalommal kell birnia, hogy a felesleges állományon túladjon, múlhatlanul szükséges a lóvásárok tartása. A saját nevelmény általa nem használható részének jó árakon való eladliatási alkalma nélkül, sohasem lehet a lótenyésztés jövedelmező. Jó árak azonban csak akkor érhetők el, ha a vevők lehető nagy számmal vannak, mert igy verseny keltetik.