Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-15 / 3. szám

JANUÁR 15. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19 rint, nein a legjobb trakehniek voltak, de roppant erős állatok hírében álltak, s Schwichow szerint, a Gonorillától — ez egyetlen kanczától, melyet az öszvértenyésztő ménesből tovább-tenyésztésre alkalmaztak — származott ivadékok a trakehni tenyésztés legerősebb állatai. „Rutiliá," (előbb az öszvértenyésztő-ménesben,) még 1854-ben is mutat hatott föl a ménesben kanczaivadékot, most már azonban nem. „Gonorilla" világos pej bóka, négy lábára kesely, 1,64 meter magas volt s 1812-ben és 15-ben öszvércsikót ellett s nevelt föl, míg 1816-ban a „Fury" kanezát, melytől számos erős mén- és kanczaivadék származott s él mai napig. Mint kuriozu m megemlítendő, hogy az 1832—1848-ig használt tő fedező-inén Leporelló (ap. Tigrames, any. Cyane) oly csekélynek véleményeztetett fiatal csikó korában, hogy ménesi bélyeget sem kapott. Burgsdorf után Mühlhof lett a főménesmester, de rövid ideig; utána jön Max, nemsokára következett utóda Sc/ao/c/iote,kiuek ugyancsak nehéz dolgot adott a helytelenül vezetett registert helyre ütni. E férfiúról Frentzel ugy nyilatkozik, hogy „ismeri a lótenyésztés Scylláját és Charybdisét" s e kettő között szerencsésen átevez szakértelemmel in tézett párosításai folytán. Az utóbbi időkben a kanczák száma meglehetősen egyenlő marad, valamivel 300-on felül. Az angol telivér-kanczák száma 1830 óta lassankint szaporittatott s habár küztök nem igen találhatók olyanok, melyek mint versenylovak különös becsben állanának, de mint tenyészkanczák igen becsesek. A mi az 1800 óta használt kanczákat illeti, 1799-ben Turcmainetti első fia Meteor mint jeles ló tüntettetik föl Trakehnenben, jóllehet marja s ennélfogva első lábainak járása nem volt kifogástalan. Ezt követte Turcínainettiuek — e kétségbe vont telivér keleti lónak — még 17 ivadéka, melyek közül tizenegy mint fő fedező-mén nyert alkalmazást. E mének Trakehnennek roppant hasznára váltak, öt félvér angol, tizenegy angol zítve, hogy jó alakjukat legtovább megtarthatják, s átnedvcsűlve is mindig rovarhoz hasonlítunk, míg egy természetesnek megfelelő műlégy többnyire egy-két dobás után idomtalan kis tömeggé válik s csak a horog látható teljes valódiságában; egy Stevvart-féle pók (Spidder), egy Blackand red palmer jó kinézését mindig megtartja, s átázva is egy vízbe került rovar benyomását teszi. A Soldier után a Stevvart-féle sárga spidder, azután a szürke következett, — a fekete, melyet a németországi vizeken s Tirolban legsikeresebben használnak, nálunk initsem ér. Mint egyik legkedvesebb legyemet, a Kofflands faney-t kell említenem, középnagy alakban; hasonlóan jó volt a Red palmer is, nemkülönben a Francis kis alakban, — kár hogy ez utóbbit is gyakran kell változtatni. Szeptember hóban legtöbb halat Francis legyére fogtunk. E légy az, mely mindenütt legjobb hírnévre tett szert. A nem eszményi legyek közül a hirhedt May ßy vagy Green Drake-rt kell említenem, s az ebből alakuló Gray Dniite-yi. E két légy, mely minden oldalról leginkább magasztaltatik, s a Ily lmok-okban igen dúsan szokott képviselve lenni, felvidékünkön általán nem sokat ér, mult idény alatt pedig merőben haszontalan volt. E rovar — Ephemera vulgata — nálunk általában csekély számban szokott megjelenni Junius 2-ik felében, másutt óriási tömegekben rajzik a vizek felett, s midőn igen kecses lebegéssel olykor a viz tükrére lép, s petéit lerakja a habokba, — ilyenkor szokták elkapni a halak. E jelenséget én gondosan megfigyeltem, (le a mi pisztrángjaink semmikép sem látszottak ezen jó alkalmat felhasználni; a May Ily sehogy sem tetszik nekik, a felbontottak között is csak egynek gyomrában találtam e légyfajt. Sem a természetes, sem a művi Ephemerával nem boldogultam. - Junius hóban főleg a kisebb vizeken kitűnő volt a középnagy Water Cricket, azután a Coch-abonddu, mely azonban az egész idény alatt is bármikor sikeres, a Sand ßy és Blue Dun, valamint' a March telivér s egy nem angol kancza után 141 tenyészkanczát adván a ménesnek. Fentemlített mének közül 3, u. m. „Meteor," „Allalior" és „Corglas" magok 84 kanezát produkáltak. 1880-ban 4 keleti telivér mén volt Trakehnenben, Úgymint: Deine, Dsulfi, Benesaeher és Yemen, melyek 31 kanezát szolgáltattak. Ugyanez időben 4 angol télvér mén is működött Trakehnenben, melyektől 48 kancza eredt. Öt évvel később Oronocco félvér angol mén a ménesbe kerülvén, ez, 11 évi fedezés után egymaga 47 kanezát termelt. Angol telivér ez időben még nem alkalmaztatott Trakehnenben, noha 1806 tói 10 ig „

Saxony," a Frigyes Vilmos-ménesből odamenekült telivér, szintén fedezett trakelmieket, ez idő alatt 7 kanezát produkálván. Majd rosz napok következtek a trakehni ménesre. 1806-tól 1817-ig semmi ujabb beszerzés nem történt. Utóbb nevezett évben Ammon főállatorvost Törökországba s Burgsdorf országos ménesmestert Angliába küldték tenyészlovak vásárlására: 1826-ban újra tettek vásárlásokat Angliában s ettől kezdve időrőlidőre rendesen szerezgetnek be angol telivér méneket s néhány arab telivért s angol félvért. 1878-tól a következő telivér angol ménelc szereztettek be a trakehni ménes számára: 1818-ban: Amber, Mungo, Scrapall

; 1819-ben Blackmoor; 1822-ben Cryer; 1824ben Babieea; 1827-ben His Grace, Portland, Wasermau, J. Whalebone, 1834-beu Malek Adel, J. Whisker, Peter Pindar; 1836 ban J. Partisan; 1837-ben Big Ben, Gulliver; 1838-ban Black Jlambleton. New Light, Rioter; 1839-ben Mickle Fell, Sayders; 1841-ben Colonel Pell, Locomotive; 1844-ben J. Emilias, Mundig, Zanv; 1845-ben Great Mogul, The Corsaire; 1848-ban Bey rout; 1853-ban Sahamaj Stilton; 1861-ben Vindex. Keleti telivér ménekből pedig ezeket szerezték be : 1818 ban: Bagdadly, Delyasdehr, Eminlik, Kiurd-Arab, Oglan, Teheran; 1820-ban Altin, Kaseh; 1827-ben Nedjed; 1828-ban Borack. Brown voltak még e hóban legsikeresebbek ; ez utóbbi légy is olyan azonban, hogy az év bármely napján használható, különösen sikeres pedig szeptember elején, midőn a természetben másodízben jelenik meg nagyobb tömegekben. — Julius hóban főleg az említett eszményi legyekkel boldogultam legjobban, de a júniusban használtak sem hagytak ezúttal sem cserben. — Augusztusban kétségkívül legtöbbet ért a Cinnamon fly, kevesebbet az August dun, jó volt a House ßy is, szeptemberben sem használtam más legyeket ezeken kivül. Általában úgy találom, hogy saison elején, valamint nagy és nem egészen tiszta víznél, sebes folyó részletekben, borús és szeles napokon, éhes halak mellett sikeresebb nagyobb legyeket használni ; mennél melegebb az idő, mennél nagyobb szárazság van, mennél tisztább és alacsonyabb állású a víz, mennél restebbek a halak, annál kisebb alakú légyre van szükségünk. Lassú vízben, csendes zsombokban, tavakban, főleg tiszta víz és szélcsend mellett, a hal jól megkülönböztetheti a legyet, csakis a legfinomabb gútfonál és kitűnő alakú Igen kis legyekkel fogható sikerrel; innen van, hogy ily helyeken kevesen szoktak jó eredménynyel horgászni, a sebesben rendszerint könnyebben boldogulnak, ennek oka egyébiránt még ott is rgjük, hogy sebes vízben, hol minden táplálék csak rövid ideig vesztegel, a halak rendszerint éhesek lévén, nagyobb éhséggel mennek horogra, Borús sötét időben, élénk , feltűnőbb szinű, fényes derült napokon közömbös ebb színű legyek ajánlatosak. Ha a víz áradásban van, a légy majd mindig sikertelen. — Szellő, vagy mérsékelt szél majdnem feltétlenül szükséges a sikeres légyhorgászathoz; — én erős szélben, midőn ugyancsak feladat volt a legyet a vizén megtartani, rendszerint jobban boldogúltam, mint absolut szélcsend idején. (Folyt, küv.) Angol félvérekűl: 1818-ban Driver, Pretender, Trafalgar; 1827-ben Smolensko ; 1844-ben Reprobate. E fentebb leirt mének különböző száma azt bizonyítja, hogy több angol vér haszuáltatott fel arra, hogy a trakehni ménesből az utóbbi 40 év alatt az váljék, a mi jelenleg, itt megjegyzendő még, hogy a legtöbb ez idő alatt alkalmazott fő fedező-mének után a trakehni tenyésztésnél nagyobb részben angol vér nyert túlsúlyt, ugy hogy alakra és külsőre nézve is amaz osztályba sorolhatók, a melybe az erős angol félvérek. Általában 1800-tól 1860 ig bezárólag 378 mént használtak, melyek közül angol telivér 68, keleti telivér 27, vegyes telivér, (csaknem tiszta keleti 4, csaknem tiszta angol 3, jelentékenyebb mérvű angol vérrel) tenyész-kanczák többnyire angol telivérek 28, vegyes telivér túlnyomólag keleti vérrel 7, félvér angol telivér apától 41, félvér keleti telivér apától 27, erős félvér 1.65. m. magas, félvér kanczáktól s félvér vagy vegyes telivér apáktól 112, gyöngébb félvér 1.65 m. magasságon alól félvér kanczáktól s félvér vagy vegyes telivér apáktól 56, oroszok (melyekből egyetlenegy csepp vér sem maradt fenn a ménesben) 2, lengyel 1, spanyol 1, ismeretlen származású 1 volt. Annak igazolására padig, hogy noha 1818—20 és 1827—28 években keletiek vásároltattak és erősen használtattak, mindamellett a méDes nagyobb részben angol vérrel egészíttetett ki, szolgáljon itt átnézető! egy összeállított táblázat. 1818—20-tól vásároltatott: I. 3 angol félvér mén. Mének használati éve Neve a ménnek Ilány teny észkancát ' adott? 12 Driver 45 22 Pretender 32 8 Trafalgar 20 Ösz. 32 3 97 Oroszlánok szerelmi édelgése. Az amerikai „Weekly Times" m. évi számainak egyike igen érdekes ismertetést közöl az oroszlánok szerelmi viszonyáról. A him és nőstény oroszlánok párzása — úgymond — rendesen január hó végén történik. Miután a fogzásnál sok nőstény oroszlán vész el, természetesen egyharmaddal több az „urak," mint az „asszonyságok" száma, s igy utóbbiak nagyon keresettek. Nem ritka ság az édelgés időszakában, hogy egy-egy oroszlán-szépség körül .3—4 udvarló is tapodja a földet, mindenütt nyomában járva, egymással untalan marakodva, mig végre az „imádott"-nak ez imalmassá válván, s abbeli bosszúságában, hogy az udvarlók ő végette élethalál-párbajban egymást le nem teperik, Kapja magát, s egy nagy vén oroszlánt keres fül, melynek erejét ő már i merni tanulta, midőn rettenetes csengő hangját meghallotta. A szerelmes gavallérok merészen követik őt, az előnybe helyezett vetélytárshoz. Hosszas értekezésnek ilyenkor soha sincs helye, s az ily találkozások rendszerint végzetesekké válnak a jeunesse d'oree-rn nézve. A vén oroszlán, mely a három tapasztalatlan fiozkó által megtámadtatik, mozdulatlanul fogadja őket, s ha aztán valamelyikük foga-ügyébe esik, az első roppant harapással megfojtja azt, egy másik harapással a másiknak a cson ját roppantja össze s a harmadik örülhet, ha félszemmel megszabadulhat, másik szemét a győztes karma hegyén hagyva hátra. Ha a hareztér szabad lett, a nemes állat megrázza sörényét melynek egy-egy megtépett részét szállongva ragad ja tova a szellő, s ekkor hódolatának kifejezésével terpeszke-