Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-08 / 2. szám

14 VADÁSZ- ÉS VKKSENY-LAP. den, hogy a fáról leeső tűk hullását is meg lehetett hallani. A gyanú mégis alapos lehetett, mert egyszerre félreszökött, és a lejtőn lefelé futni kezdett. Hiába 1 Egy pillanat alatt arczomnál volt a fegyver, a lövés eldördült, s a szép állat a földön fetrengett vérében. Darlyn tüstént mellette termett, s nyakszirten ragadva igyekezett a földre szorítani. .Mi is oda siettünk, de már akkor utolsó rángásait szemlélhettük csak. „Már most mit jcsinálunk vele; hogy szállítjuk tovább?" „Az a legkisebb baj; felfüggesztjük a fára, mely alatt állottál, s onnét szállásunkra vitetem. Az agancsok igen szépek, erőteljesek és nagy gyöngyözetűek. Szabályos és szép. Különben is, részemről csak akkor szeretem az abnormitást, ha eredeti és egészséges. Holmi beteges el ferdüléseken semmi szépséget soha sem találtam. Ezt bátran fölveheted gyűjteményedbe s a medvebőrrel együtt kellemesen fog emlékeztetni az itt eltöltött napokra." „A medve bőrt in spe szívesen veszem, de ne beszélj oly biztossággal róla, mert majd mást gondol a maczkó." „Csak bizd rám, tudok én a nyelvén beszélni." „Hát te az állatokkal is tudsz beszélni ?" „liogyiie. Várj! majd megmutatom ma." Es nem sokáig kellett várnom. Amint u. i. fölfelé haladnánk, úgynevezett vető vágásba érkezénk. Egyenkint állottak bükkfák a téren, de még is oly sűrűn, hogy koronáik befödték az alattok álló bíikk-csemetéket. Idős, vastag, roppant fák voltak; mint Boruth állitá, 150 évesek. A távolból vadgalamb-bugás hallatszott. „A balcső egyenes huzagu, liuzd ki belőle a golyót és eressz helyébe göbecset. Im itt van, és légy lövésre készen, majd ide hivők pár szóra egy örvös galambot." En az utasítás szerint cselekedvén, eg)' bükk törzse mögé bújtam; Boruth leült a földre és magához húzta Darlynt, s elkezdett búgni oly hűn, hogy önkénytelenül körültekintők, vájjon nem ül-e közelemben valamely ágon örvös. A hivás nem maradt viszonzatlanúl, s miután az én galambom nem szállt amoda, eljött amaz. De bizony vesztére tette. Miután Darlyn az örvöst előhozta a sűrű csemeték közül, folytattuk utunkat. Egyszerre az erdő sűrűjéből terjedelmes tisztásra lyukadtunk ki. „Már 8 óra felé jár az idő; itt kissé megpihenünk és reggelizünk; tiszta theából meg nem él az ember délig. Azután a kerülőt is elő kellene hivni. Hátha itt kuncsorog valahol." Erre patront vett elő, s elkezdett azon fütyölni. Kevés vártatva válasz érkezett rá a távolból. Erre még ütenyszerűleg adott viszonválasz, s mi a tisztás közepén álló fenyőcsoport felé vettük utunkat. A fenyő-csoport bcsarkalásában kristály tiszta viz csergedezett ki egy sziklából, előbb kis tócsát képezvén annak lábainál, s azután zöld, a rét többi füveitől elütő növények között tűnve el. „Itt a jó viz, ennél jobbat Tátrafüredén sem kapsz; igyál belőle. Mondhatom jóságra nézve vetekszik a borral, s nem is veri meg az embert. Kosz álmok bántottak az éjjel? ott a zsázsa a forrás szélén, egyél hejőle, ha ugy elrontottad is gyomrodat, mint Sue kanonokja, dr. Gasterini nélkül is meggyógyulsz ! A viz csakugyan jó, valóban absolute színtelen, üde ital volt. Ilyet nem iszik az alföldi ember. Ily vízzel élni élvezet, egészség. Megkóstoltam a zsázsát. Levelei torrnaszerü esipős izüek, nem minden finyás szájú volna képes megenni. Boruth csak ugy gyűrte magába. „Lásd ezt a medve is szereti, mindjárt könnyebben megbarátkoztok, ha egy tálból ettetek már." Szeretni való ugyan nem volt e csipős izii növényen, hanem annyi áll, gyomromra jó hatása volt, mert délig annyira megéheztem, hogy dörinögók is ínég az ebéd elkészült. Mig én a vizzel és zsázsával delectáltam magamat, Boruth kipakolt a tarisznyából: kenyér, paprikás szalonna, őzezomb kerültek napfényre. Bizony jól esett. Javában lalatozánk, midőn csak előttünk áll a kerülő. „Jó napot adjon az Isten." „Jó napot Miska. Keríts embert, küld Ica Börvónyes gerinezre, az irott biikkhöz, arra akasztottunk egy bakot, vigye a tanyára. De siettesd, mert ebédre őzmájat akarunk enni. Mit csinál a maczkó? „Tartja a járását." „Jól van, holnap reggel meglövetjük ez úrral. Mi még benézünk a vágásba, nem találnánk-e fajdokat. Ott van még a csapat ?" „Ott. Már anyányiak. Érdemes lesz rá lőni." Evvel a kerülő elment, s mi is bevégezvén reggelinket, miután még egy szivart kiszítunk, s tehát kellőleg kipihentük magunkat, újra felkerekedtünk. Nemsokára nagy terjedelmű letarolt térre értünk. „Itt tartózkodik egy csapat nyirfajd, majd meglátod mit tud a Darlyn." „Hát kezdjük meg a keresést." „Ej, ej, igy blamálni magát! Béla, Béla; Tegnap bizonygattad, hogy nemcsak agarász, de vizslás/, is vagy, és inic már ma szélmentében akarod kezdeni a keresést. Ha igy dolgoztok a sikon, sok nyúl kél fel a hátatok megett." Egészen zavarba jöttem; elpudeáltam magamat. Biz én a szélre eddig nem nagyon vigyáztam. Be is vallottam bűnömet őszintén. „11a az ember vadász" mondá Boruth oktató hangon, „akkor legyen vadász aszó teljes értelmében. Nem szeretem a kontárokat sem a művészetben, sem a tudományban, sem a mesterségekben. Köztünk a vadászok között igen sok a kontár, fájdalom, de nagyon is sok. Kár volt a mesterré való avatást kiengedni menni a divatból. Ma a pelyhes szájú tacskó még legjobban hetvenkedik a vadászaton, pedig hallgatnia kellene. Persze a hetvenkedés már maga jellemzi; meglehet ismerni róla." „Bokán azt gondolják, hogy ha lőni, a puskával némileg bánni megtanultak, már kész vadászok. Ez" hiti tévedés." „A vadászat komoly tanulmányt igényel." Ismerni kell a fegyvert minden részeiben. A lőport. Annak hutását a lövegre. A löveg pályafutásának törvényeit. „Ismerni kell, még pedig alaposan a vadak természetrajzát, s azt nemcsak könyvekből tanulni uieg, de tanulmányozni a természetben, az életben. A közvetlen szemlélet képezi csak a mestert." Lőni, sok vadat elejteni, az nem teszi ti vadászt. Ahhoz juttathat a szerencse, a vagyon, a szorgalom, jó vadásztisztek vagy cselédek kiaknázása." „Nem az elejtett vad mennyisége lltáu Ítélem meg a vadász rangját; a vadászás módja emeli őt köztünk magas polezra. Ismerek nagy urakat, kikkel vadászhatni nem tartanám szerencsémnek. Mészárosok inkább, mint vadászok. Nagy halmazt lőni egyedüli élvezetük. Nem irigylem őket. Vagyoni állásuk megengedi nekik ezt a passiót. Csak lőjjeuek ezer számra, nem fogom őket a telivér, a jeles vadászok sorába iktatni." „Ismerek sikföldünkün egy derék magyar grófot; nem nevezem meg előtted; sokkal több embernek tartom, minthogy rosz néven nem venné, ha hirbe hoznám. Az a vadász 1 Golyóval lő ugy, hogy gyönyörűség látni! Két napi vadászaton láttam öt 11 rókát és 1 nyúlut lőni golyóval. Egyet sem hibázott el. Ismeri a vadat, szereti ápolja, dédeli. Csak kiválót lő. Akárhányszor megtörténik, hogy vadászának engedi át a lövést; mert az a vad neki csekély. Delia keúvére valót bir kinyomozni, napokig elképes jarui utálnia. Ekkor nem ismer fáradságot, nehézséget, akadályt. Ismervén tökéletesen a vad természetét, sajátságait, megtalál ja nyomát, rejtekét, mégnem fegyvere elé kerül. B ekkora találkozás biztos veszte az üldözött vadnak. Imádni tudnám. Akik ismerik, tisztelik. Vadászaink legkiválóbbja. Szeretnék életirója lenni, vadász-kalandjairól könyv,>t Írhatnék, ha nem volna olyan szűk szavú. Nem dicsekszik soha, 0 a mesterek közül egyik." Áhítattal hallgattam barátomat, ki egészen belemelegedett a beszédbe, a dicséretbe. Bár mint faggattam, nem akarta a grófot megnevezni. Végre szél alá kerültünk. „Darlyn előre. Fegyverre magyar!" Darlynnak nem kellett ismételni a szót, a szó teljes értelmében repült előre. Soha sem láttam vizslát ugy dolgozni. Fejét magasan tartva ügetett előttünk jobbra balra. Még mi egyenes vonalban haladánk előre mintegy hatvan lépésnyire egymástól, addig ő a két pont között futott keresztben, túljárva azt mindkét oldalt mintegy 40—50 lépésnyire. IIa a kellő távolt túllépte, vékony füttyentés Boruthól elegendő volt a visszatérítésre, Igy haladtunk jó darabon, midőn Darlyn egyszerre megállott. Megállott? Nem jól fejeztem ki magamat, a villáin dermesztette meg. . A legsebesebb futásban, futás irányától balfelé fordítva fejét, első lábát előre szegezve, farkát feszesen kimeresztve, mintha kővé vált volna, ugy állott meg a nemes állat. Méltó lett volna a szobrász vésőjére. Lassan közeiedénk hozzá. „No Darlyn; Előre, messze lesznek még azok. Jó szeled van, fogadnék 100 lépésre." Darlyn csak farka legvégső hegyét mozgatta meg ; különben pedig egész teste idegesen remegett. „Előre ficzkó ! előre ! Látod Itt vagyunk !" Darlyn lassan húzódott előre; mcg-megállt. majd ismét pár lépést csúszott előre. Lépésnek nem nevezhetem ezen a legnagyobb óvatossággal tett előhaladást. E közben a nemes állaton az izgatottság és figyelem legmagasabb foka volt észlelhető. Vagy húsz lépést haladtunk igy, de nmst Darlynt többé semmi unszolással sem lehetett továbbhaladásra bírni. „Előttünk vannak a fajdok, de a nagy fű miatt nem lehet látni őket. Ezeket mondván, lehajlott, egy darab száraz ágat vett föl és előttünk a fűbe dobá. Brrr . . . Brrr . . . Brrr . . . Zajosan röbbent fel egyik fajd a másik után. Két lövés dördült és pár perez alatt Darlyn szép 2 fiatal fajdott hozott elő, szemei csak ugy ragyogtak az örömtől, „Akarsz-e még többet is lőni." Köszönöm, elég volt. Oly szépen ment végbe e kettő elejtése, hogy kívánságom egészen ki van elégítve." Igazad van, több nap mint kolbász. Különben a szép madár megérdemli a kíméletet, s ugy sem tudnánk ebben a hőségben mit csinálni vele. (Vége köv.) A hevesi síkságról. Heves, decz. 23. 1870. IIa a Mátra hegységet hátrahagyjuk, Hevestő kezdve az alföldi rónán vagyunk. E vidék már néhány éve és az idén belvizektől el volt árasztva. A földön szaporító vad e szerint igen megfogyott. Fogoly eddig sem sok volt, most alig látni a kertek s tanyák körül egy-két foltot magnak, ezt is a nagy hó, hideek, orvinadarak, s mi ezeknél sokkal veszélyesb, mert biztosabb, a tanyások tőrök és kelepczével pusztítják. Legalább mult télen árulták a hetivásárokon páronként, mint a csirkét, sőt hallomásom szerint a Mózes vallásnak örömmel vették és küldték vágatóra. Nyulakat látni. A vadászidény óta 4—5 vadásztársammal hetenként egy napot szánva reájuk, 15—20 darabot lőttünk. De mióta a hó leesett, a fagyos havon nem képesek menni; elóhezettek ós elgémberedettek. A mult télen a tavak nádasai és a tiszai füzesek róka komára veszélyt hoztak, — feljegyzésem szerint 12—15 számolt be bőrével. A túzok, e szemes és szép állat vidékünk egyedüli állandó nagy szárnyasa. Vadászata .többféle — az idény és terephez képest, de constatálni lehet, hogy tiz vadászaton is alig esik egy darab; csakis a véletlen hoz rajok veszélyt. Nyáron a a késői zab és köles táblákban elnyújtózva hevernek, liirjezéskor a vadász lábától reppennek fel: ekkor lehet lőni legkönnyebben, de csakis az öregeket, mert a fiókok még nem repülnek. Fa nélküli vidékünkön hajtókkal körbe alig keríthető, s ha igen,ugy mihamarább tova száll. Késő ősz vagy télen terhes szekér vagy szánkával menve legjobban bevárja a vadászt, ki ilyenkor szép lövéseket tehet rcájok. Különben csapatokban tanyáz, minden határban van 30—50 darab. Ugtudom, hogy a legközelebbi ónos esőzésnél egyetlen darabot sem fogtak. Kitűnő vadászatot adott az őszön az erdei szalonka, mely vidékünk 300—400 holdat tevő akáczosaiban csak őszszel szokott megjelenni, — de annyira, mint az őszön, még nem emlékeznek; — alig volt vadász, ki ö—8 darabot nem lőtt; lőttük kutya de leginkább hajtók előtt. Vizivadunk igen sok volt, de vadászni rájok a fiatalok elszállása utón ugy augusztus végén kezdtünk. Lőttünk kacsákat hajtókkal, de leginkább esteli húzáson, midőn a nagy terjedelmű járhatatlan mocsárokról a kis vizekhez kihúztak; és jókor reggel, midőn a nagyvizekre visszahúztak. Midőn a mesz-