Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-03-25 / 13. szám
120 VADÁSZ- ÉS VERSENY-I-AP. MÁRCZIUS 18. 1880. ezentúl sem fog vadászjegyet váltani, vagy legalább addig, mig az eddigi controlleria marad, azaz, mig az illető közegek a törvény végrehajtását tényleg nem eszközlik. Nem hogy hasznára leszen a leszállítás, de egyenesen kárára a községeknek is, mert az kétségtelen, hogy több lesz a puskás, s több vadat pusztít el évenként, s kevesebb lesz a vad, s a vadászterület sem kell senkinek. Eddig mégis csak nagyrészt a községek bérbe adták a vadászatot, mert tagjaik közt nem igen akadtak, kik 12 frtos vadászjegy mellett, még ezért is külön fizetni tudtak volna; és ezért ha nem is sok, de mégis csak valami folyt be a község pénztárába, ezentúl ha majd néhány primipilus nagyszájú ember a községben a bérbeadás ellen agitál : a vadászatot ki nem adják s 1—2 frt fizetés mellett maguk tartják meg, ugy miként eddig is több helyütt. E néhány primipilus vadászott, de nem fizetett, a a község elesett a bérbeli összegtől. Továbbá, a mely községekben a fólduiivelő nép vadászik, ott a mezei gazdaság elhanyagoltatik, igy nemzetgazdászatilag kárára van ez ugy az egyes családnak, valamint az államnak is. Földmivelő ember maradjon az eke és kapa mellett, a vadászati élvezetek rá nézve csakis káros hatással vannak, mert az élet eddig is azt tanusitja, a mely paraszt ember vadászattal tölti idejét, annál a gazdálkodás csakis roszul megy. Kevésbbé levén productiv állapotban az ilyennek birtoka, az állam bizonyára e miatt is kárt vall. Ezúttal amaz üdvös inditványnyal lépek elő, s vajha ama képviselő urak is magokévá tennék, „hogy minden község tartozzék szolgabiró közbejöttével a vadászati jogot haszonbérbe adni, az Akkép befolyó jövedelem pedig a község iskoláinak gyámolitására fordíttassák."'*) Egy hétköznapi puskás. Az erdei szalonkák ez idén valószinüleg elkerülik országunkat; minden jel arra mutat, hogy a tavaszi idény jobbra fordultát már hiába várjuk. A mily gazdag idényeink voltak az utóbbi időkben, oly szegény s eredménytelen ez a mostani. — A legjobb helyeken is csak szórványosan látnak egy-kettőt s az eredmény: az nagyon silány. A gácsi levelek t. írója e hó 10-kén még semmi hirét sem tudta a szalonkák megérkeztének, valamint a Szilágyságból is csak ilyen hir jött hozzánk. A lengyeltóti-i gr. Zichy urad. pagonyokban e hó 14-kén látták az első hosszúcsőrűt, s azóta itt ott egy-kettőt, azonban e hó 17-ikéig még egyet sem lőttek. Bánok-Szt.-György (Zala-megye) vidékéről azonban egy barátunk azt irja, hogy ott egy-két drb már aggatékra került, bárha a húzás fölötte gyér. Hasonló gyér húzásról és silány eredményről panaszkodnak a budai hegyekben megfordult vadászok is. E tudósításokkal szemben egész eseményt képez az alábbi közlemény, melynek adatai eme kedvezőtlen állapotok közepette szinte irigylésre méltók. *) Szívesen közöljük a fentebbi érveléseket, csak annyit jegyzünk meg, hogy miután a törvény holtbetü, a közigazgatási orgánumok pedig eddig roppant közönyösséget tanúsítottak annak ellenőrzésében, s igy a vad tonyészetének javulhatására vajmi keveset tettek — hajlandók lettünk volna a vadászati jegyek árának leszállítására — ama reményben, hogy igy egy pár ezer, eddig a vad destruktióját közönyösen néző — vadászembert nyerhettünk volna meg talán erélyesebb ellenőrzőül. Szóljanak hozzá mások is. A Vadász Újságnak a fentebbi kérdésben lapunk ellen indított polémiájára jövő számukban fogunk válaszolni. Szerk. Tisztelt Szerkesztő Ur ! Becses lapjának legközelebbi számában megjelent tudósításom óta mai napig ismét 34 darab hosszúcsőrűt, s igy eddigelé összesen 52-őt fűztünk aggatékra. Már 12 év óta ismerem a tarnóczai uradalmat, hanem ily rosz idényre, mint a jelenlegi, nem emlékszem. Mult évben naponta 30—34 darabot lőttünk s az idén — örülhetünk, ha 10 darabot fűzhetünk aggatékra egy nap. Az időjárás nagyon kedvezőtlen; mindennap erős szél dühöng s a hideg 8—10 foknyi. — A vadászatokon naponkint részt vesz a háziúr: gr. Szécheny Ferencz, továbbá ipja gr. Erdődy István ő nagyméltósága Vörösvárról és a háziúr öcscse gr. Szécheny Jenő. Ma érkezett meg sógora is gr. Erdődy Gyula a vadászatokon részt veendő. A vadászatok befejeztével közölni fogom t. Szerkesztő Úrral a végeredményt. Tarnóczán, 1880. márczius 18. H. B., erdész. Tisztelt Szerkesztő Ur! Arra az örörahirre, hogy a nemes tavaszi vendégek megérkeztek: öt vig tagból álló társaság, — u. m. Rohonczy Gida, Keczer Miklós, Ivánka Oszkár, b. Jeszenszky István és Kégl István urak — úgyszólván rögtön útnak indult, sietve az elsők közé tartozni, kik a szalonkázás élvezetét s az uj idényt megnyitó sportját vadászüdvvel köszöntik. Lerándultak Slavonia nedves erdei közé, Telrezovácz vendégszerető urához. Az eredmény a f. hó 10 és 11-én tartott hajtásokban 21 darab hosszucsői ű volt, esteli húzás alkalmával pedig 1, mely azonban vizsla hiányában oda veszett. A legelsőt a kedves házi ur, Jankovich Elemérnek fivére Gyula, volt szerencsés ei te n i. Waidmannsheil! ! I Késmárk, márczius 15-ik 1880. Tisztelt Szerkesztő Ur! — A késmárki vadásztársaság a mult vadászidény alatt lőtt 18 db. őzet, 24 rókát, 111 nyulat, 120 foglyot, 2 siketfajdkakast és 2 nyirfajd, kakast. Méreggel elpusztíttatott 1 medve és 5 róka. Megjegyezzük, hogy mi a vadászatot csak is vizslával és kópékkal űzzük. — A rendkivüli kemény tél mily kártékonyán hatott a vadállományokra, azt csak később fogjuk megtudni, ba a Kárpátokban a hó elmegy. A vadászati jegyek és a fegyveradó leszállitásanak eszméjét részemről csak helyeselni tudom. — Mert az eddigi magas adó a mellett, hogy nem szabadelvű, sem nem igazságos, sem nem méltányos — sem fiskálisi szempontból nem igazolt, mert annyi bizonyos, hogy minél csekélyebb valamely taksa, annál nagyobb az abbéli származó jövedelem a mint ezt a posta — távírda, — s más hasonló intézmények igazolják; — az sem áll, hogy a magas adó által a vadállomány szaporodik, mert ez a magas adó csak is az orvvadászat nagyobb mérvben üzésére és a törvény meg nem tartásából eredő corruptióra ad alkalmat. Ugyanis mig mi felvidékiek a törvény rendelkezését oly szigorú lelkiismeretességgel megtartjuk - akkor más, különösen az alvidékeken, alig vált valaki vadászjegyet — s ha egy felvidéki vadász oda lemegy és vadászati jegyét előmutatja — tehát kinevetik; holott ba a vadászati jegy adója 5 frtra leszállittatnék — sokkal többen váltanának jegyet. — Egyébaránt az eszme, hogy inkább a puskapor ára emeltessék fel, nem rossz — mert az csak méltányos és igazságos — hogy a ki többet lő, több adót is fizessen — a mi igy közvetett módon legjobban elérhető. A vadászati törvény revíziójára vonatkozó észrevételeimet később fogom közölni becses lapjában. Kiváló tiszteletem nyilvánításával vagyok — Cs. N. Tekintetes Szerkesztő Ur! — F. évi február 12-én és márczius 1 én abocskói tölgyes erdőben duvadra tartott vadászatok alkalmával három darab vaddisznó ejtetett el. Az egyik egy idevaló erdőkerülő által elejtett vadkan, rendkivüli nagysága után Ítélve, 8—10 éves lehetett. — Volt a hajtásban még azokon kivül 7 db. vaddisznó, azok azonban a hajtókon keresztültörtek és menekültek. Már a medvék is elhagyták barlangjaikat, mert már sok helyen nyomozhatni őket. Lesz megint mulatság a jövő őszszel. Bocskón 1880. már. 4-én. Mély tisztelettel K. L. Kőszeg, 1880. jan. 18. Tisztelt Szerkesztő Ur! Kissé elkésve bár, tudósítom két vadászatról, melyen a mult év vége felé részt vettem. Decz. 19-én őzvadászatra hivott meg Rohonczra Szajbély Gyula orsz. képviselő úr. Igen szép társaság gyűlt össze Kőszegről, Szombathelyről, s a vadászatot megelőző estét, sok reménynyel kecsegtetve, vidáman töltöttük el. Magam is kíváncsi valék a vadászatra, mert Szajbély úr igen erős tilalom alatt tartja erdejét, s abban egész év alatt egy őzet seni lehet lőni. Már korán reggel kürtszó hangozott a terjedelmes kastély folyosóin, jóizű álomból ébresztve föl a különféle Nimródokat. A regg kedvező volt. Hideg, de csöndes és derűit. A Rohoncz és Szombathely közti sikon köd hömpölygött, de a hegyek s az erdők völgyei tisztán állottak előttünk. Keresztülhatolva a község erdején, a mely more patrio a devasztáczió minden nyomát tárja a szemlélő elé, s mintegy sóvárogva vár az erdőtörvény életbe léptetésére, végre az urasági erdőhöz értünk. Itt mindjárt föl is állítottak, s megkezdődött a hajtás. A hajtók között nem sokára lövések dördültek el, figyelmeztetvén, hogy van vad. S csakugyan volt. Nem sokára durrogott a tegyver a puskás vonalon is. Mindössze 17 lövést számláltam meg ; mihez képest az eredmény : 2 őz és 2 nyúl valóban silánynak ne vezhető, annál inkább, mert az egyik őz suta volt. Hja, megtörténik. Egy vadászra 3 őz jött, 2 bak s egy suta; ki tehet róla, hogy a sutát vagy mint a dunántuli vadász urak jobban szeretik nevezni : kecskét (a német Gaisz szórói-szóra való fordítása) puft'antá agyon. De volt is mit hallgatnia. A találó lövések rosz eredményének oka pedig az volt, mert a hajtók nagy zajjal, lármával hajtván, az őzek mind visszafelé törtek, s a közöttök járó kerülők sokat hibáztak. A többi hajtás már jobban sikerült, s esett összesen 8 őz, 2 róka, 10 nyúl, s a lövések és találások közti viszony 45°/o volt. Nem tudom észlelték-e tisztelt vadásztársaim eme viszonyt, de én azt találtam, hogy átalában ez arány a 30—50°/o között ingadoznék, s tehát a lövések '/a— 2/ 3-da abba a nagy térbe talál, a mely, köztudomás szerint, a vad köriil elterül. A vadászat eredményével magam is meg valék elégedve, mert egy álláson egy őzbakot és egy rókát lőttem, s csak azt sajnálom, hogy a nyulat, melyre puskáztam, föl nem számíthatom, de a nagy hóban nem birtani már utána járni, mert a két előbbi összeszedése igen kifárasztott. Ez magyarázatot igényel. Csak azért mondom el, mert tanulságos. Az volt mondva: maradjunk állásainkon, ha a hajtás tul is ment rajtunk, mert az őzek visszatérnek. S csakugyan ugy is volt. A hajtás alatt még nyúl jött át lővonalamon. Rá lőttem. Kétszer elment. Mikor a hajtók elvonultak mellettem, sok ideig hiába vártam ; végre hátam mögött
