Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-20 / 8. szám

68 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 27. 1879. kii. kevesebb. Tét 80 frt, fele bánat. A második ló a tételek és bánatok felét nyeri. Államdij 350 db 10 frankos arany. Futhat mmden belföldi és német mén és kaneza. Táv. 3200 m. Teher : 3é 55'/., 4 é- 6 5> 5 é- és i d' 6 8' /г ki l-' kanczara kii. kevesebb. Egy 2000 frtos verseny nyerőjére 2'/« kii., két 2000 frtos, vagy egy 5000 frtos verseny nye­rőjére 4 kil., két 5000 "frtos, vagy egy nagyobb ver­seny nyerőjére 5 kil. több. Tét 150 frt, fele bánat. A második ló a tételek és 1 ánatok felét nyeri. IV. Debreczeni lóversenyekre. Kétévesek versenye 200 db 10 frankos ar. államdij. Minden belföldi 2éves, a kassai versenyekig nyeretlen ló számára. Táv. 800 m. Teher 55 kil., kanczára l'/s kil. kevesebb ; a kassai 2é. verseny nyerője futhat s ez esetben 2 kil. többet visz. Tét 100 fit, fele bánat. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. 200 db ar. államdij. Minden belföldi mén és kaneza számára. Táv. 2400 m. Teher : 3é 56, 4é. 65, 5é. és id. 68 kil., kanczára 1 '/a kil. kevesebb. Egy 2000 frtos verseny nyerőjére 2"/ 2 kil., két vagy több 2000 frtos, vagy egy' 5000 frtoséra 4 kil., két 5000 frtos vagy egy nagyobb dij nyerőjére 5 kil. több. Belföldi mén vagy kaneza ivadéka 2>/a kil., mindkettő ivadéka 4 kil. kevesebbet visz. Tét 100 frt, fele bánat. Artnáso­dik ló a tét és bánatok felét nyeri. Welter Stakes 150 db ÍO frkos arany államdij. Fut­hat minden ló. Táv. 2800 m. Teher : 3é. 62. kil. 4é. 70 kil., 5é. és idősb 72Va kil., ménre 1 kil. több. Egy 1000 frt értékű dij nyerőjére 1% kil. két vagy több ily, vagy egy 2000 frt értékű dij nyerőjére 3 kil. többet. Urlovarok 2'/ 2 kil. teher leengedésben része­sülnek ! Tét 100 frt, fele bánat. A második ló a tét és bánatok felét nyeri. 350 db 10 frankos ar. államdij. Minden belföldi és német mén és kaneza számára. Táv. 3200 m. Teher : 3é. 55Vs, éé. 65, 5é. és id. 68Vs kil., kanczára 1»/« kil. kevesebb. Egy 2000 frt értékű verseny nyerőjére 2 J/a kil., két vagy több 2000, vagy egy 5000 frt ér­tékű verseny nyerőjére 4 kil., két 5000 frt, vagy egy nagyobb verseny nyerőjére 5 kil. több. Tét 150 frt, fele bánat. A második ló a tételek és bánatok felét nyeri. V. Kolozsvári lóversenyekre. Államdij 300 db ÍO frankos arany. Futhat minden Erdélyben ellett és felnevelt kaneza és mén. Táv. 3216 m. Teher • 3é. 55 Va, 4é. 65, 5é. és id. 68 Va kil., kanczára l'/a kil. kevesebb. Egy 1200 frt értékű ver­seny nyertesére 3 kil., két ilyen, vagy egy 2500 frt értékű dij nyertesére 5 kil. több, de nem halmozva. Nem Erdélyben fogantatott, de anyjukkal behozott csikókra l'/i kil. több. Belföldi mén vagy kaneza ivadékára 2 J/ 2 kil., mindkettőjére 4 kil. kevesebb. Tét 100 frt, fele bánat, egy hóval a verseny előtt beje­lentve 25 frt. A tét és bánatösszeg fele a második lóé. a lassó-t, oda vezettem öt a meglehetős meredek parthoz. Az okos állat óvatosan iparkodott lemászni ; de mivel ez nagyon meredek volt, biztatásomra egyenesen beugrott a vizbe, átúszta a folyót s a legjobb állapotban mászott föl a túlsó partnak kevésbbé meredek oldalán, hol a buja fü legott kellemes étkezésül szolgált. Krieger utánozta példámat, mi azonban neki igen sok idejébe került, mert a Liese sehogy sem akart a vizbe lelépni. — No hiszen az öszvér nem termett halnak ! — vigasztalta magát Krieger. En az öszvér mögé lópózkodva, a makacs ál­latot egész erővel meglökvén, ez elveszité az egyensúlyt s fejjel zuhant a folyóba. Mit volt mit tennie, elkezdett Liese úszni s szerencsésen átvergődött a túlpartra. Miután innen kezdve a vidék tökéletesen isme­retlen volt előttem, az iránytűt vettem tájékoz­tatóul s ennek segélyével választám az irányt. Egy óra múlva a forrón alátüző nap a szörnyű eső minden nyomát eltünteté. A talaj lapálylyá simulván, minden jelentékenyebb akadály nélkül meglehetős gyorsan haladtunk odább. Órák hosz­8zán csak cserjék szakították meg a prairiet ; de ezek oly sürüek voltak, hogy a nap sugárai nem törhettek át azokon. Felséges idő volt. Balzsamos szellő fuvalt át a prairie tarka virágszőnyegén s mi elhatároztuk, hogy addig utazunk tovább, mig csak be nem sötétedik. Államdij 200 db 10 frankos arany. Futhat minden belföldi 3éves mén és kaneza. Táv. 3216 m. Teher 55 kil., kanczára 1 '/a kil. kevesebb. Erdélyben nevelt lovakra 2'/a kil. kevesebb. Egy 2000 frt értékű verseny nyerőjére 2>/з kil., két 2000, vagy egy 5000 frt értékű verseny nyerőjére 4 kil., két vagy több ilyen nyerőjére 6 kil. több. Tét 100 frt, fele bánat. Tét és bánatösszeg fele a második lóé. Államdij 400 db 10 frankos arany. Futhat minden belföldi és német mén és kaneza. Táv. 4824 meter. Teher 3é. 53»/«, 4é. бЗ' /s, 5é. és id. 67 kil., ménre l'/a kil. több. Egy 3000 frt értékű dij nyertesére 3 kil., két vagy több ilyen, vagy egy 5000 frtoséra 5 kil. több. Tét 200 frt, fele bánat, egy hóval a verseny előtt bejelentve csak 40 frt. Tét és bánatösszeg fele a második lóé. VI. Sopronyi lóversenyekre. Államdij 350 db 10 frankos arany. Futhat minden belföldi mén és kaneza. Táv. 3200 m. Teher : 3é. 56, 4é. 65, 5é. és id. 68 kil., kanczára l'/a kil. kevesebb. Egy 2000 frtos dij nyerőjére 2Va kil., két ilyen, vagy egy 5000 frtos dij nyerőjére 4'/s kil., s két ilyen, vagy egy nagyobb dij nyerőjére 5 "/a kil. több. Tét 150 frt, fele bánat. Á második ló a tétösszeg felét nyeri. Államdij 200 db 10 frankos arany. Futhat minden belföldi 3éves mén és kaneza. Táv. 2000 m. Teher 58 kil., kanczára l'/t kil. kevesebb. Belföldi mén vagy kaneza ivadéka 2'/a kil., mindkettő ivadéka 4 kil. kevesebbet visz. Tét 100 frt, fele bánat. A má­sodik ló a tét és bánatok felét nyeri. Ertékesithetjük-e lovainkat ? Rég olvastam nagyobb e'rdekkel valamit, mint e lapok 4-ik számában Brezovay Sándor urnák a »Lótenyésztés emeléséhez« czimü czikkét ; nem­csak azért, mert nézetét teljesen osztom, de azért is, mert ez eszme már megyénkben nemcsak megpendittetett, de annak kivihetősége meg is pró­báltatott. Pár év előtt Gömörmegye lótenyész-bi­zottságának buzgó elnöke : Farkas Ábrahám t. ba­rátom fáradozásainak sikerült az irányadó körök­nél kieszközölni, hogy a hadsereg részére bevásór­landó lovak megtekintése s beszerzése végett egy ka­tonai bizottság küldessék ki, oly meghagyással, hogy támogatva a megyei lótenyész-bizottság által, a bevásárlásokat egyenesen magoktól a tulaj­donosoktól eszközölje. Hat óra tájban újra egy kis folyamhoz értünk, mely minden valószínűség szerint szintén a Rio Grande felé folyt. Miután itt az állatokat meg itattuk, folytatók utunkat, bizonyosak levén a felől, liogy mindenütt találunk vizet. Csevegés közt gyorsan mult az idő; 8—9 óra tájban egy ezüsttiszta patak által keresztül metszett cserjéshez értünk, melyet hálóhelyül jelöltünk ki. Vacsoránkat végezve kinyújtózkodtunk a szép kövér füvön s jóizüen aludtunk egészen nap­keltéig. Egy órával később már nyeregben ültünk. Iránytűnk terjedelmes zöld síkságra vezetett min­ket, melynek mintegy két órányi távolságban ős­erdő látszott batárt szabni. Miután azonban tőlünk balfelől egy tölgyerdő­ség meglehetős messzeségben tova nyúlt, úgyhogy minket valamely rejtekből könnyen figyelemmel lehetett kisérni, jónak véltem menetünket meg­gyorsítani, nehogy kikémlelhessenek vagy megtá­madhassanak. — Megtámadhassanak ? — kérdé csodálkozva a botanikus. — Vájjon kik ? — Nos, hát a vyeicók vagy a comanchok ! — Gondolja ön ezt ? — Meghiszem azt ! Alig mondtam ki с szavakat, midőn Cézár egyszerre megriadt, úgyhogy alig tudtam őt ma­radásra birni. Széttckiutve'n, legott észrevettem egy nagy porfelleget s egy csapat indiánt, mely minket vágtatva követett. Az erdőből törtek ki, hol lesben állhattak. Belátva ez intézkedés hasznos voltát ugy az állam, mint a tenyésztőkre nézve, a legnagyobb örömmel vettem t. elnökünk azon felhívását, hogy csatlakozva hozzá, s magunkhoz véve a megyei állat-orvost, tegyük meg a szükséges elöintézke­déseket. Hogy a katonai küldöttség eljárását meg­könnyítsük, elnökünk a megyének néhány pontján a lovak csoportosítását rendelte el; ezek általunk megtekintetvén s állatorvosunktól megvizsgáltat­ván, azon részök, mely majd kiválasztás végett a katonai bizottságnak be fog mutattatni, általunk ki­jelöltetett. Nem tudom elnökünk fáradhatatlan buzgalma, vagy tán az újdonság vonzereje költé fel tenyésztőink érdekeltségét ? hanem annyi bi­zonyos, hogy néhány tenyésztő még oly lovát is elővezeté, mely tán más körülmények között eladó sem lett volna. Nem tartom magam valami nagy ló ismerőnek — bár mily kedvencz állatom legyen is az, sem megyebeli ló állományunk iránt elfogult nem va­gyok ; de a megyénk három pontján u. m. Rima­Szombat, Rima-Szécs s Tornaiján elővezetett lo­vaknak nemcsak száma, de minősége is teljesen kielégített s azon reményre jogosított mindhár­munkat, hogy fáradozásunk, — tekintve bár a kezdet nehézségeit — nem lesz sikertelen. Fáj­dalom azonban e szép föltevésünk nem valósult ! A katonai bizottság (br. Grävenitz ezredes elnök­lete alatt) megérkezvén, működését Rimaszécsen kezdte meg. E vidék lovai már régibb időben is, mikor még az állammének vidékünkön nem fedez­tek : jó liirben álltak ; azóta a legtöbb hely szép előhaladást tett s igy jó sikerre bizton számol­hattunk. Volt is jó s fiatal ló elég ; mégis nem kis megütődéssel vettük észre, hogy a katonai állat-orvos egyiket a másik után használhatatlan­nak nyilvánítja, oly hibákat hozva fel, melyeket a mi gyarló polgári szemeink (ideértve akkori való­ban kitűnő értelmes állat-orvosunkat is), sehogy sem birtak felfedezni. Az eredmény az lön, hogy e szakaszban két, mond : két lovat vettek meg. Igy folyt ez aztán Tornaiján s Rima-Szombaton is ; összesen — ha jól emlékezem — hét lovat vettek meg megyénkből ; pedig a mi véleményünk az volt, hogy a legszigorúbb birálat mellett is leg­alább 40—50 darab ló biztosan beválik. E nézetemnek a bizottság s főleg az ezredes ur előtt kifejezést is adtam, s tőle szórói-szóra ezen választ nyertem : »Ha én a lovakat magam Első pillantásom az előttünk levő erdőre esett, mely még nagyon távol volt ; második pillantá­son Liesere vetődött — s ebben rejlett a nagy veszély. Oh, bogy is hajoltam én meg e tudós férfiú makacssága előtt. Az ellenséges csapat mintegy száz főből állha­tott. Jól fegyverkezett, hatalmas, erős törzs volt az, mely minket üldözőbe vett. Krieger mitsem sejtett még s egy dalt dúdolva haladt mellettem. Nagyon kezdtem sajnálni a bol­dogtalant. De most nem volt idő az érzelgésre. — Előre ! —kiáltám s megeresztém a kan­társzárat. Krieger körültekintett s észrevette a közelgő csapatot. — Nagy isten, az indiánok ! — kiáltott föl elszörnyedve. Aztán a Liese véknyába meritve sarkantyúját, olyat rántott a szegény állat szá­ján az éles zabiával, hogy kiserkedt a vér. A helyett azonban, hogy a kantárt megeresztette volna, görcsösen meghúzta azt s ugyancsak verni kezdte az öszvért. — Bocsássa lazán a kantárszárát, — rival­tam rá. De emberem sem nem hallott sem nem látott többé ; tökéletesen elveszté lélekjelenlétét. A dolog természetes következése az lett, hogy Liese elkezdett makranezoskodni, s a helyett hogy előre haladt volna, csak toporzékolt. Már hallható volt a vad ellenség liarczi lármája. — Ereszszo meg a kantárszárat, szerencsétlen, hisz élete forog kérdésben, — kiáltók rá újra s megfogtam az öszvér kantárját.

Next

/
Thumbnails
Contents