Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-20 / 8. szám

66 V

ADASZ- ES V ERSEKY-LAP. FEBRUÁR 20. 187 9. több, saját nevelésű anvakanczájának is győztes fiai futnak már a gyepen. Prince Giles — melyet Kincsem elleni többszörös kísérletei Qtán jól ismerhetnek a pestiek is, egy gyönyörű alkatú nagy pej mén ; képességére nézve elég bizonyság lehet az, hogy Doberan gyepén — a németek legjobb lovát, Vitust, mely addig 7-szer győzött, legyűrte, mig Altona harmadik volt; Baden-Badenben pedig az egyedüli volt azon sok ló közül, mely Kimcsemre veszélyessé vált. — Oroszvár egy 16 markos, izmos csontos, sárga mén, igen rikító jegyekkel (három lábára félszárig kese, s homlokán egy hosszú hóka van) hozá meg az idén gr. Henckelnek a legnagyobb eredményt : a Norddeutsche berhyt, melyet először vivott ki ez istálló mióta e dij fennáll, daczára annak hogy egy évtized óta küzd érte. Oroszvár legszebb győzelme volt ezenkivül a hamburgi gyepen a Renardverseny, melyben Pfeil és Altona ellen tudott győzni. Mondják azonban, hogy itt egyik lábán valami megbomlott volna, — de valószínű, hogy az őszi és téli pihenés után ismét megfog jelenni a tavasszal. — Sabinus, egy remek alkatú, közép nagyságú aranysárga mén, egyike a fáradhatlanabb lovaknak 12-szer futott, s 6-szor lett első, 4-szer második. Mint a pesti Nemzeti-dij nyerője — olyan lovak ellen mint Altona, Wild Rower, — a legjobb versenylovak közé tartozott, s ezt Németországban is bebizonyitá, a jövő évre azonban aligha fogja birni a győzelmeiért reá rovandó terheket. — A tavali 2 évesek közt a legkiválóbbak egyike volt Picklock, Buccaneer fia a Sexagesima kanczától, mely ezelőlt egy deceniummal a legsebesb kanczák egyike volt ; fia öröklé tőle e sebességet, apjától pedig a kitartást; tavai 6-szor győzött; itthon a prágai két éves versenyben, Németországban pedig a badenbadeni Zukunftspreisben alapitván meg hirnevét, melynek folytán egyik főkedvencz az idei Derbyre, s bárba előlábára nem a legtartósabbnak látszik is — de bizni lehet idomálja ügyességében, ki minden erősb koczkáztatástól visszafogja őt tartani. Little Digby, kis csinos kancza, mely tavaly májusban itt a pesti gyepen futott először, és Amaranthus mellett 2-dik volt (utánua Purdé), később visszament formájában, s aligha lesz belőle valami; ellenben Tristan, melynek idehaza semmit sem sikerült kivivnia, Németországban egy futásban oly igen jó társaságot (Antonelli, Bismark) vert meg, hogy ha e csikók csak félig oly jó verseny? a @ d a a. Vad-élet a Rocky Mountains alján. (A »Chasse illustrée

« utáv.^ VI. Napkeltével Cézár már fölemelkedett fektéből. Egyet nyújtózkodott s mint jól nevelt állat, oda ment az öszvérhez, jó reggelt kívánni. A szegény Liese azonban az előbbi nap fáradalmaitól anynyira el volt lankadva, hogy nem is gondolt a fölkelésre. — Hé, bajtárs ! — kiálték Kriegerre, — keljen föl ! Hiszen csak nem fogjuk a nap legszebb részét alvással tölteni ! ? Krieger pedig azzal válaszolt, hogy a másik oldalára fordult s még dühösebben folytatá bortyogását a két rizma papir között, melyek őt, mint erődök, a megtámadtatás ellen védelmezők valának. Boszankodva kaptam föl egy égő hasábfát s oda tartottam azt az egyik rizmához, mely azonnal meggyuladt s lobbot vetett. Hirtelen lefeküdtem a földre s tettetém magamat, mintha aludnám. A másik pillanatban már Krieger is fölugrott, mintha kígyó csípte volna meg s köhécselve, kapkodva iparkodott drága kincsét megmenteni. Én is fölkeltem s csodálkozva bámultam feléje. zök miut diplomaták a nagy nevű államférfiak, kiknek nevére keresztelvék — ugy Tristantól a jövő évre itthon jobb szereplést várhatunk mint tavai, csak a különben jól alkotott mén kissé hosszabbra nőhetne. Ily eredmények mellett az istálló többi lovainak (Basswelt, Pharao, Old-England, Hungaria, Pboebe) szereplése elenyészik, és legfelebb még Achillest említhetjük fel, leginkább azért, mert ez már Buccaneer egy unokája, s azt bizonyltja, hogy a kisbéri öreg apaló fia Flibustier, odaát Németor szágban szintén jó sikerrel kezdi meg uj szerepét ; kár hogy gr. Henckel e lovat eladta külföldre. Egyébiránt ez volt az egyetlen ló, a tavaliak közt, mely gr. Henckelnek nem saját nevelése volt. Gróf Festetics Pál dégi istállójában 187 8 elején, Grimshaw idomár egy egész tuezat lovat készített a hadjáratra, melyek közt volt a két 4éves Ostreger kancza : Erzsi és Bimbó, kik 3éves korukban igen kitüntették magukat, s Tallér mint jó 2éves mutatkozott. Ez utóbbi Labancztól, gr. Festetics saját nevelésű ménjétől való ; volt ezenkivül 3—4 darab 2éves is, u. m. Chelsea, Clarisse, Carolina és Miss Rowel. —Az idősebbek közül Bimbó mindjárt a tavaszi gyakorlatok elején a ménesbe küldetett, mert egy gyakorlatnál a kancza — melyet mindig nehezen lehetett tartani, megszökött, s közel egy pósta-statiót vágtatott a kemény országúton, mire inai megdagadtak ; kiheverhette volna ugyan, de erős futás után bizonyára ismétlődött volna az, s igy tulajdonosa még azon a tavaszon felhágatván Buccaneerrel, egy évet nyer vele. Bimbó helyett az istállónak Wild Rover lett fökedvencze és nem is csalódott ; említettük már hogy tavai a bécsi áprilisi meetingen mily szép versenyt futott Kincsemmel ; ez idötöl az év végéig 14-szer futott s ötször lett első; legjelentékenyebb győzelme a prágai 1000 aranyban volt — Berlick, Outrigger és Sabinus ellen, mi őt az év legjobb lovai közé helyezé ; sajnos, hogy a mén szeszélyes, mi által több versenyt el is vesztett. Erzsi egyike volt az év legderekabb kanczáinak a versenytéren ; roppant terhet bírt vinni, s mindig készséggel ment. Igen szép győzelmet vivott ki a bécsi handicapben, hol l

x/

2 mfdön és 60 kilo alatt oly jó társaságot vert meg, mint Blankenese, Outrigger, Bibor, Basswelt és Critérium, később a pesti, utóbb a debreczeni gyepen vállizom-rándulást kapott, s e miatt ő is a ménesbe küldetett. Tallér egy csinos sárga kancza, a mult évben Mint valami szénégető, megperzselödve, kormosán hadarászott, kapkodott a szerencsétlen botanikus az ö hosszú kezeivel, keservesen nézve kincsének hamuvá vált maradványait. Sehogy sem tudta a Ezerenesétlenség okát kitalálni. De hát nem lehetett sokáig jajveszékelni, — tovább kellett mennünk. Az én eljárásom kissé durva volt, de megtette hatását ; később gyakran megbántam, hogy sűrűbben nem alkalmaztam azt, útitársam makacs megátalkodott természete ellen. A szegény Liese jókora terhétől szabadult meg ; de még mindig ott volt a másik rizma, melyet nagyobb részben megmentett a tüz pusztitásától. Miközben állatainkat itatni vezettem s a reggelit elkészitém, Krieger botanizálni ment, hogy az áldott, jóságos természettől tűzkára miatt kártérítést vehessen. Csakugyan nemsokára egész rakás kincscsel tért vissza, ugy hogy féltettem szegény Lieset, hogy újra nagyon meg lesz terhelve. Minthogy még jó darab földet kellett végig járnunk, mig a hálóhelyre érkezhetünk, élénken sürgettem az indulást. Miután Liese-re a tudós fölrakta málháit s én Cézárt fölnyergeltem, a bölénybört összegöngyölgetve fölakasztottuk egy fára, ama reményben, hogy majd visszatértünk alkalmával ráakadunk. Ismervén a vidéket, a melyen átvonulni szándékoztunk, — sokat kóborolván rajta vadászat közben, — gyorsan haladtunk a magas fü daczára is. Déltájban a Leoneuak egy ágához érve, pihenőt tartottunk. Krieger — kinek én a bölénybör helyett kárpótlásul szarvasbört Ígértem — egyre zaklatott érte ; persze én későbbre biztatgattam. 2-szer első, 6-szor második volt. Legszebb két futása volt a bécsi 400 aranyért és őszszel a Jockey-club-serlegért ; amabban a 2-dik helyért megverte Oroszvárt, Berücket, a Peon Grand Duchess kanczát s még más 3 lovat ; emebben kemény futást tett Altonával, mely csak az utolsó galop-ugrásokkal rázta le nyakáról, ellenben megverte Pfeilt. Nagyon valószínű hogy e versenyt inai megérezték, mert a pesti Inportdijban már bepólyázott lábszárakkal jelent meg ; mind emellett oly jó lónak tartották, hogy az indulás előtt csak kétszeres pénzért volt kapható. Gr. Festetics azonban tudta liogy baja van, s kinyilatkoztatá, miszerint Wild Roverrel akar nyerni — mi fényesen sikerült is Bolygó ellen. — Miután az idén ismét az idomitás alatti lovak közt látjuk, valószinü — hogy egy vezetö-ló szerepén kívül, még nyilvánosan is fog szerepelni. — Az istálló két évesei közül a mult évben különösen kitűnt Clarisse, az öreg Cotswold és a Corinne kancza egy leánya, mely ötszöri győzelemmel közel 7000 frtot nyert. A kancza tulajdonképpen pallini Inkey István ur tulajdona volt, s csak idomitását és versenyeken kipróbálását vezénylé gr. Festetics. — Kissé hirtelen növésű de nagy szabású versenyló Chelsea, ki szép 2-dik és 3-dik helyekre futott fel a legjobb 2évesek ellen ; s mint 3éves azt hisszük hogy még többet fog mutatni. Legtöbb reménnyel vannak azonban Déghen mint halljuk Carolina iránt, ezt a gróf a maga idején legderekabb kanczaja Andorka (a Nemzetidij nyerője 1871-ben) és Cambuscan után nevelte. Andorka a legerösb és sebesb Buccaneer-kanczák egyike volt, s a mult év elején — miután nagy árért (16000 frt) kérték, s a grófnak két csikója volt tőle — Poroszországba vitték ki. Kíváncsiak vagyunk hogy a Buccaneer és Cambuscan vérek elegyedése mily eredményt mutat Carolinában. (Folyt köv.) Gyep-érdeküek

t Megkaptuk a soprouyi versenyek programmját is, melyben az idén nagyszerű változtatás történt. A tavaszelői kis meeting ugyanis teljesen az ezen időszaknak megfelelő, és a verseny-népszerüsite'sére czélzó különféle trab-versenyekre, akadály- és A tudós a pihenési idő alatt is kézzel-lábbal el volt foglalva a gyűjtögetett növények sajtolása és száritgatásával, s ha ezzel kész lett, ujabb növény után nézett; azzal nem sokat törődve, vájjon elbirja-e Liese azt a sok nyers dudvát. Egyébiránt megboszulta magát az öszvér, mert mig ö otla kóborolt uj szállítmányért, addig a falánk állat, gazdájának növcnykincséböl jó rakást megcsemegészett. Mikor három óra tájban fölkerekedtünk, a nagy hőség már elmúlt. A táj kissé hullámzatosabb jelleget öltött ; a prairiék gyakrabban voltak erdőkkel megszakgatva, s az egyhangú sikon egyes halmok emelkedtek ki. A fü nem volt többé oly magas s az öszvér könnyebben lépdelhetett a Cézárom nyomába. Alkonyattájban elértük a »Turkey-ereck«-et (Pulyka-folyam,) mely nevét általam nyerte, onnan, mivel környékén tömérdek szárnyas vad szokott tanyázni. A vadpulyka, mely különös előszeretettel tartózkodik a Szent-Lörinez-, Missisipi- és Delavare folyók és mellékfolyóinak erdős partjainál, pompás pecsenyét nyújt. E madár uagysága és ereje felöl fogalmat szerezhetünk, ha tudjuk, hogy egy jól kifejlődött him 30 fontot nyom, mig baromfiudvarainkban a legnagyobb házi pulyka is alig nyom többet 15 — 16 fontnál. Még elég világos volt, liogy alkalmas megháló helyet kereshessünk a viz közelében. Itt tanácsosnak tartottam Cézárnak a lábára békót alkalmazni. Eképen kényelmesen legelészhetett, do csak lépésben járhatott. Biztosítani