Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-13 / 7. szám

62 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. FEBRUÁR 13. 1879. stud-bookját is, anélkül bogy ez uj teher által tartalma érdekességben veszítene. Sőt inkább. Tér tekintetében tehát a V. és V. lap határozott előnyben van, még ha azt vetnék is ellen, hogy ez nem ebtenyésztési szaklap, mint amaz. Ez igaz, és elismerem, hogy hasábjait számos még fontosabb érdek is veszi igénybe. De azt, иду hiszem, nem tagadhatja senki, mert igazolja a lap czime is, hogy a vadászat a sport integráns része, és hogy az egy hajtóvadászatot kivéve, ez ebek nélkül nonsens — valamint hogy egyesegyedül attól függ, milyenek eme segédeink, hogy a vadászat élvezetes legyen avagy kínlódás. Igen, de mily uton juthat a szegény magyar ember tiszta, hamisítatlan anyaghoz, s ama veszély kikerüléséhez, hogy alakilag csinos és tűrhető, — de csak azért olyan, mivel a kedvező sors szeszélye ugy hozta magával, hogy sokféle ősei közül ép egy derék individuumra üssön vissza — ebe egy szép napon mopszli vagy tudj' isten micsoda kölyökkel ajándékozza meg, ha a forrást előtte meg nem nyitjuk, ha nincs közeg, melyben erre nézve útbaigazítást és biztosítékot nyerjen ? Ily közegnek kell okvetlen lennie a V. és V. lapnak, és ha hasábjait e rovatnak megnyitja, habár olykor kisebb napibecsü közlemények megnyirbálása vagy épen elhagyása árán is, csak érezhető ürt pótol, és a t. Szerkesztő ur máris bokros érdemeit szaporítja. Értsük meg egymást. Habár én csakis olyan a milyen vislavadász vagyok és a többihez mit sem értek — nem akarnék egyoldalúnak látszani. Fel kell a vadászeb-törzskönyvnek a vadászebek valamennyi faját (race) ölelni, tehát a vizslát, agarat, kopót, borzebet, rókászebet, hariiért, ép иду mint a naponta tért fogó vaddisznóvadászatnál és általában a fővadnál nélkülözhetlen vérebet. (Schweiszhund, bloodhund.) Hogy tehát egy határozott lépést tegyünk előre és hogy ha majdan a Magyar Kenel-Club (mely számára Méltóságod gyenge egyéniségemnél sokkal hathatósabb propagandát csinálhatna, ha főuraink valamelyikét ama széperedményü törekvésre buzdítaná, milyen a hg. Solms Alberté Németországban) létre jön, eleje vétessék a sok idő- és lélekölő keresgélésnek, és a studbook számára máikész anyag álljon rendelkezésre, múltkori propositions helyett következő indokolt inditványnyal lépek a t. vadászközönség s a V. és V. lap nemes olvasói s t. Szerkesztője elé: Indítvány : 1. A »Vadász és Versenylep,« mint a magyarboni sport közlönye, hasábjaiban a magyar KenDel-Club létrejöveteléig is zNemes vadászeb-tenyésztési rovat«-ot nyit és vezet, mely rovatba minden akár bel-, akár külföldön született tiszta fajú (race) eb, tartozzék az a vadászebek bármely fajtához, alábbirt kívánalmak igazolása után bejegyeztetik. 2. A bejegyzés csupán bona fide nem történhetik, de kell, hogy igazoltassék, miszerint: a) a bejegyzést igénylő vadászeb akár belföldi akár külföldi legalább négy generáczió általi tiszta tenyésztést igazoló pedigréevel birjon. b) vagy, hogy az illető akár bel-, akár külföldi mezőversenyen (field-triáls) nemes származású ebek között, vagy cbkiállitáson dijat vagy elismerést nyert a kiállítási vagy versenycomitée által ; c) mindezek hiányában kitűnő képességeinek igazolása két elismert hitelű vadászur által, kiknek nevei ez esetben a jegyzett rovatban kiirandók. 3. Fentebbi feltételek alatt vadászebe bejegyzését minden hazai vadász kívánhatja, akár előfizetője a lapnak akár nem ; de viszont a beigazolás kötelezettsége alól senki fel nem oldozható. 4. A bejegyzésért semmi dij sem jár. 5. Ha azonban a bejegyzett eb tulajdonosa a bejegyzés igazolását kívánja, a posta, leiratási és egyéb költségek fedezésére mindenkor 50 kr jár. 6. A bejegyzés feltételének elbírálását, annak eszközlését, a kivánt igazolványok kiállítását a V. és V. lap Szerkesztősége vállalja magára, ki a becsatolt bizonyítványok értékét megmérlegelve, a bejegyzést eszközli vagy esetleg elutasitja. 7. A bejegyzendő ebek a beérkezés sorrendje szerint tekintet nélkül fajaikra sorszámot kapnak, ez képezvén az illetők számát az ideiglenes vadászeb-törzskönyvben, mely számot vadászebe neve mellett minden tulajdonos hirdetményeinél használni jogosítva van. 8. A törzskönyvön kívül rövid jegyzetekben a birtokváltozás és a törzskönyvbe bevezetett vadászebek szaporodásai, a controlleria s nyilvántartás és beszerzés szempontjából a lap hasábjain közzététetnek. 9. A törzskönyv rovat-mintája mellékletben csatolva van. ^JZ ideiglenes т-а^згал: vadászeb-törzskönyv min/tája. Sorszám Név neme faja (race) szine tulajdonosa tenyésztője kora apja anyja bejegyeztetett Jegyzet. 1 Lady nőstény telivér angol pointer fehér, sárga foltokkal Hanvay Zoltán Hanván I hg Solms AIbert.1878. Braunfelsben. apr. 4. Bray Mr.Whitehousetól Ipsly Conrtban Sidney II. Mr.Macdonától 1879. jan. Pedigréeje a V. és. V.-lap 1878. 45. számában. 2 X. kan angol rókász-eb Angliából importáltatott X. által 3 Y. kan kopó X és Y urak bizonyítványa alapján jegyeztetett be. 4 Z. kan agár I. dijat nyert a galgavölgyi a garász-társulat versenyein, 1878-ban Indokolás. Valójában elszomorító a magyar sportkedvelőre, ha hazánkban — némely főúr vadászebeit kivéve — majdnem valamennyi vadászur faj-elegnélküli, kipuhatolhatlan származásra mutató keverék vadászebeit látja, ha ama szomorú tapasztalást teszi, hogy a látszólag jó külsővel biró vadászeb után is a természet visszaöröklési törvénye szerint az utódok legnagyobb része, isten tudja miféle elődre üt vissza, s azt tapasztalja, bogy a tanításnál minden vesződség kárba veszett, mert a tanoncz jövő hivatásának ugy szólván semmi rudimentamaival sem bir. Egyedüli biztosíték arra, hogy a czél, melyre az ebet használni akarjuk, minden valószínűség szerint el is éretik : a hamisítatlan leszármazás, a generatiókon általi tiszta tenyésztés, mert 90^00 a valószínűség, hogy constans fajú eb hivatásának is m

e9 f°9 felelni, és hogy az ivadék is az lesz, mik voltak ősei. Mig ellenben egy tévlépés a tenyésztésnél nyolez generáczión által alig kiküszöbölhető. Téves az a felfogás, hogy a törzskönyv csak arra való, hogy X. vagy Y. hiúságának hízelegjenek vele. Igaz ugyan hogy a törzskönyv ép oly kevéssé, mint bármely más emberi intézmény nyújt absolut biztosítékot arra, hogy ebünk okvetlen Champion lesz ; de feltétlenül relativ biztosíték arra, ha t. i. szigorúan vezettetik, hogy 90/100 az esély ] arra nézve, hogy ha a betegségek légiója a szervi ép fejlődést meg nem gátolja, vagy az orr szagló takhártyáit érzékenyen meg nem rontja, vagy végre, ha az illető ügyetlen tanitómester által el nem rontatik : belőle minden bizonynyal használható eb válik, mely ura fáradságát és költségét jó szolgálat és vadászélvvel viszonozza; mig a minálunk szerteszét futkározó ebek nagy része mindennapi értelmetlenségével alig érdemes a golyóra való megkegyelmezésre. Megengedem, hogy »a lajstromba vezetés«, »a czifra nevek« »a számozás,« legyen az még annyira hiteles, nem teljes biztosíték, hogy a fennebbi lehetőségek és % szerint is a beszerzett eb kifogástalan lesz ; de igenis az első az arra, hogy kedvező egészségi feltételek és fejlődés, — oly okszerű vezetés, mely a kitűzött czél és az eb vérmérsékének megfelel, — által fajának méltó képviselője és tovább szaporitója lesz ; о második egészen közömbös, legfeljebb annyiban bir becscsel, hogy jeles ősökre emlékeztet ; a harmadik pedig nem egyébre való, mint kimutatni és ellenőrizni azt, mily szám alatt van az illető a törzskönyvbe bejegyezve. Legfőbb biztosíték mindenesetre az, hogy csak oly ebek vezettessenek be, melyek akár magok, akár őseikben, akár bel. akár külföldön jeles tulajdonságukat beigazolták. (Chief performances.) A csalás lehetősége ugyan a törzskönyvek által sincs kizárva, legfeljebb megueliezitve ; vagy legroszabb esetben, ha van törzskönyv és a roszliiszemü eladó, jóhiszemű vevőnek a törzskönyvbe állítólag bejegyzett ebet, vagy utódját adja el kötvényszerüleg, és kiderül, hogy az, vagy szülei, a törzskönyvbe bejegyezve nem voltak, a vételi szerződés alapfeltételeinek hamissága könnyű szerrel bebizonyítható, és о megcsalt jóhiszemű vevő oly alapot nyer kárpótlási igényének, melyet habár a perrendtartás nem is említ meg, minden biró respectálni fog. Mig törzskönyv hiányában a mala fides bajosan igazolható be s a káros nézhet pénze után. Megengedjük még azt is, hogy a vadászra nézve még talán valamivel csekélyebb fontosságú a törzskönyv, de határozottan állítjuk, hogy elkerülhetlen a tenyésztőre, ki tenye'szanyagot óhajt beszerezni. De a vadászra uézve sem közömbös annyiban, mert tapasztalati tény az, bogy a vadászeb annál jobban és könnyebben felel meg eredeti czéljának, minél constansabb fajból származik, és minél — habár ez már nem életkérdés — jobban dressirozvák elődjei. A tenyésztő ellenben csaknem absolut biztosítékkal bírhat arra, hogy a tenyésztéssel, ilyenek után, sem anyagilag sem erkölcsileg nem vall kudarezot. Mindenekfelett azonban kétségbevonhatlanul igazolja a törzskönyv czélszerüségét Anglia példája, mely egyedül ezen bizonyitéki rendszernek köszönheti vadászebei renomméeját és az ebből önként folyó magas jövedelmeket, s ujabban Németországé, mely mórit