Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-02-06 / 6. szám

50 VADÁSZ- ÉS VERSEXY-LAP. FEBRUÁR 13. 187 9. I náltatott 25°/

0 leengedéssel készpénz, de sőt a teljes vételi ár ; azonban uj gazdája a csikót vitte el. Gróf Hédervárytól hallottam, hogy egy 100 frtért 25°/o veszteség visszavételi kötelezettséggel vásárolt éves csikó nyerőjének : egy nem vagyonos izraelitának, választási jogot adott a készpénz és a csikó között ; a zsidó néhány óra gondolkozási időt kért, melynek eltelte után a pénzt otthagyta és elvitte természetben a nyereménytárgyat. Ennél illetékesebb criteriumot alig lehetett volna arra nézve találni, bogy a nyereménytárgy jól volt-e véve? A legelső sorsjáték nyeremény-tárgyairól s a történtekről, mint első kísérletről nem akarok szóbni ; de már Debreczenben lehetett volna a magunk kárán okulni, hol két sárga visszavételére, nézve a hatóság segélye volt szükséges, hol a társaság maga vétetett Páris számára fiakkerlovakat és e két sárgát még 25°/

0 ár leengedéssel sem használhatta maga a társaság. Hol egy 2éves pejméncsikó visszavásárlás nélkül vétetvén meg, bárom hónapig eladható nem volt, s ez alatt egész árát föl-ctte, а nyerőnek nem maradt semmi. Most a lapokból tudomásomra jött, hogy májusban egy ujabb sorsjáték terveztetik. Az egész intézmény nagyon helyes, lótenyésztésünknek szolgálatot tehet ; de az apró részleteket kell helyesen keresztülvezetni. Napoleon azt mondta : a jó bakancsok nyerik meg a csatát. Az igazgatóságban társadalmunk felsőbb rétegéből nagy készültséggel bíró urak foglalnak helyet, de ugylátszik apróbb dolgokkal nem törődnek ; pedig ezek tapintatos elintézésében fekszik a siker, hogy ha akarjuk, hogy e — külföldön kedvelt intézmény nálunk is itthon érezze magát. Kell okvetlen módokat találni arra, bogy a nyereménytárgy készpénzzel kicseréltessék, mert különben a főváros közönsége alig fogja a sorsjegyeket venni. Kell okvetlen, hogy szép, értékes nyereménytárgyak legyenek, melyek hogy valóban értékesek, biztos critérium már ama körülmény, liogy van valaki, ki a vételi ár 25°/

0-át készpénzben kifizeti. Hogy a sorsjáték sikerüljön s а nyerőnek örömöt és előnyt nyújtson : kell, hogy а pénz és nyereménytárgy között választhasson. Egy részvényes és sorsjegyvevö. Igazítás és pótlás ! A pesti lóversenyeknek lapunk 5-dik számában közölt feltételei közt a Nemzeti dij téves leirás folytán 618 aranyra van téve, holott az csak 560 arany, mint az ki is volt irva 1877-ben; — az őszi versenyeknél pedig a Kladrubi dij feltételeiben kimaradt: »tét 200 frt, bánat 100 frt« — mi ezennel utánpótoltatik. A pesti Lovaregylet titka rsága. Verseny-feltételek Programm. Bécs 1879. ELSŐ NAP. Húsvéthétfő, a p r i 1 14. d. u. 2 órakor. I. Megnyitó-verseny. 800 frt dij; 3é. és id. belföldi és német lovak számára. 1600 meter. Tét 80 frt, bánat 50 frt. Teher: 3é. 53

г/

2 kii., 4é. 63 kii., 5é. és id. бб

1^ kii. Kanczára és heréltre 1 x/

2 ki), kevesebb. Négy éves és id. lóra, mely az 187 8-dik évben nem nyert, 5 kii. leengedés. 1000 frtos verseny nyerőjére 2

1j

2 kii., 2000 frtos nyertesére 4 kii., több ily dijak, vagy 3000 frtos verseny nyerőjére 6 kii. több. Ötezer frtos dij nyerője kizáratik. A második ló kettős tételt nyer. Nevezni kell mart. 31-ig. II. Dunai verseny. ÍOOO frt. 3é. belföldi és német mének és kar.czák számára. Távolság 986 meter. Egyenes pálya. Teher: ménre 53 kii., kanczára 52 kii. Ezer forintos verseny nyerőjére 2^2 kii., több ily dijak vagy egy 2000 frtos verseny nyerőjére 4 kii. több. Tét 100 frt, fele bánat. A második ló a tételek felét nyeri. Nevezni kell mart. 31-ig. III. Eladóverseny. Nyeremény 800 frt. 3, 4 és öéves belföldi és német lovak számára. Táv. 1600 meter. Teher: 3é. 55 kii., 4é. 65 kii., 5é. 68 kii. Mének 1 ]/

2 kii. többet visznek. A győztes 1500 frton elárvereztetik; minden 100 frt kevesbletnél 1 kii. engedtetik. Tét 50 frt, bánat 20 forint. Az árverezési többlet felét a második ló kapja, fele pedig az üzleti lovarok alapjának jut. Nevezni kell april 12-éig. IV. Gátverseny. Handicap. Dij 500 frt, belSport-sorsjáték. A Magyarországban megtartott sport-sorsjáték ce a Németországban megtartottak között, az első tekintetre is egy nagy lényeges különbség létezik ; odakint keresettek ezen sorsjegyek, mindenki veszi, idebent egy bizonyos hazafias áldozatot látszik hozDi az, a ki sorsjegyet vesz : odakint pénzügyi alapra van ez fektetve, idebent hazafiságra; egyik alapja emelkedett nemes, a másiké biztos. A sorsjáték-tervezetben az a különbség, hogy Németországban a Dyeremény-lárgy értékét а társaság egy bizonyos °/

0-val a bevásárlási áron alól kész pénzzel kifizeti; igy a nyerőnek választása van elvinni a lovakat vagy pénzt ; ennek az az eredménye, hogy mindenki a ki a lovat e'peu nem használhatja, a sorsjegyet még is veszi. A mint tudom, a lótenyésztés emelésére alakult társaságnál is felmerült cz a kérdés. E sorok irója nézője volt a lótenyésztési társaság három sport-sorsjáték nyereménytárgyai összeállításának, s látta Németországban is, mit csinálnak a gyakorlati németek. A mult évi győri sorsjáték nyereménytárgyait gr. Iléderváry Khuen Károly, Jankovits Aladár és Balogh Kálmán állították össze; ez hasonlított legjobban a német sorsjátékhoz ; a lovak kivétel Délkül vsak ugy lettek megvéve, hogy gazdájok 48 óráig 25°/

0-val olcsóbban visszavegye; a régi tulajdonoson felül többen már előre praenumeráltak a nyereménytárgyakra, ha nyerő uj gazdájok el akarja őket adni. Átalában e nyereménytárgyak nagyon szépek, jók és értékesek voltak. A többi sorsjátéknál részemről hibának tartom, bogy a nyereménytárgyat vevő bizottság, kinek az igazgatóság 300 frtot adott egy ponny vételre, dicsekedve jelentette, hogy 20 frtot megtakarított, mert egy kis ponnyt 280 frtért vett. Nem abban áll e sorsjáték jövendőjének megállapítása, hogy néhány forintot a bevásárlásnál megtakarítunk, hanem a kiutalványozott összegen oly nyereménytárgyat kell venni, mely a kiadott árnál többet érjen. Mint gr. Héderváry Khuen tette. — Sz. B. ur ajánlotta lovát 400 frtért; a gróf megnézte a lovat és jónak találta, de nem volt rendelkezésére több, csak 300 frt. Megmutatta Sz. B. urnák a játéktervet, hogy többet nem adhat érte, s e szép sötétpej csikó meg lett véve 300 frtért. — A nyerőnek, egy somogymegyei közjegyzőnek kitf á ta ® 2 а, Vad-élet a Rocky Mountains alján. (A »Chasse illustrée

« utànj) II. (Folytatás.) Nesztelen megnyittatván a kapukat, én nagykétcsövü karabélyomat vettem magamhoz, melynek mindenik csövében tizenhat ficzkó volt, s nagy óvatossággal csúsztam hason egészen a folyó partjáig, hol fedve, mozdulatlanul vártam mi fog történni. Alig mult el néhány perez, midőn a part mellett ugatott kutyák egyike panaszos hangot hallatott, s ugyanakkor ijvessző sivitását hallám, melyet legfölebb 20 lépésnyire a túlsó parttól, lőttek el. Miután a száraz kórok zörgése az irányt meglehetősen jelezte, csak ugy találomra átlőttem. Egy fölorditás és a rendkívüli zavar mely a túlsó oldalon erre keletkezett, arról győzött meg, hogy czélomat nem tévesztettem. Egy második lövés uj fölorditást okozott s őrült futást az erdő felé. Mindamellett is ott maradtam folyvást előbbi helyemen, a fűben heverve, mert a túlsó part fölött uralkodó, legalább tizenkét méter magas álláspontomnál fogva, körrajzom alkalmas ezélpontul szolgálhatott volna valamely — a kukoriczásban netalán visszamaradt indiánnak, a szép csillagos ég világánál. Különben a menekülők léptei hovatovább kevésbbé voltak hallhatók, mig végre teljesen elhangzottak. Majd nemsokára a távolból irtóztató harczi kiáltozás volt hallható, melyre távolabbról vagy egy tuczat farkas vonitása hangzott föl viszhang gyanánt. Ez volt a dühöngő indiánok utolsó bucsukiáltása, s többé semmi életjelt nem vettem észre felölök. A véres nyomok, melyeket szántóföldemen visszahagytak s a parton fönakadt nyílvessző alakja, arról tettek előttem bizonyságot, liogy Cato-indiánokkal volt ügyem. Éji látogatásuk kevés kárt okozott nekem. Az eltaposott kukoricza és sebzett kutyám volt minden károm. Másnap reggel egész az erdőn tul terülő prairie-ig követtem az indiánok nyomait, hol is a legázolt és lelegelt fü arra mutatott, hogy itt nagy számmal legelészett paripák vártak gazdáikra. Délután, embereimmel ama helyre mentünk, ahol az előtt való este a másik meglőtt weikót eltűnni láttam. Az erdöszélén s egyes cserfák gyökerén vérnyomok voltak láthatók. Tom mindenütt a vérnyomok után haladt előre, egészen a folyó partjáig, hol a weiko, utolsó álmát aludta. Golyóm az oldalát fúrta keresztül. Sebei mind a két felől füvei voltak betömve s töltött fegyvere kar hossznyira hevert tőle. Husz-harinincz év közti szép fiatal ember volt cz, kinek még alig volt alkalma az életet megismerni. Mint valamely ravatalon terült el a vérrel festett puha mohou ; kis lábát, mely szobrásznak is mintául szolgálhatott volna, a gyorsan tova siető folyó mosta, mig hulló fekete fürtökkel boritott fejének egy csomó páfrány szolgált vánkosul. Sokáig meghatva áltunk e szomoritó kép előtt. Maga Tom is, ki megérteni látszott hogy itt nem szükséges vad szenvedélyét lehütenie, nyugodtan heveredett le a füre. A halál kiengesztelt minket. Ha a szerencse nekem kevésbbé kedvezett volna, én bizonynyal nem keresek magamnak ily költői végnyughelyet. Az én megcsonkított, a nap aszályának kitett hullám, bizonynyal örömriadást keltett volna az átvonuló indiánokbau. Nem tudom mily különös érzés szállott egyszerre meg, de nem tudtam ez áldozatot farkasok és keselyük prédájának átengedni. Kezére és lábára két követ kötve, lebocsátók a holttestet a víz mélyébe. A mi kevés holmi nála volt, magunkhoz vettük, nem annyira zsákmány gyanánt, mint emlékül. Kevéssel később egy bölénycsorda üldözéséhez fogtunk, mely halmokon, völgyeken, vízmosásokon s ledőlt óriási fatörzseken robogott keresztül, földrengetö dübörgéssel. Több vadat elejtve, zsákmánynyal terhelve visszatértünk. * * * Aig lehet valakinek fogalma ama tömérdek vad felöl, mely lakásunk közelében hemzsegett. Ama tiszteletteljes távolság, a melyben az indiánok tőlünk hovatovább tartózkodtak, volt egyik oka, hogy a különböző vadak annyira elszaporodtak vidékünkön ; a másik ok pedig, hogy én a vad-