Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-12-18 / 51. szám
DECZEMBER 18. 1 8 7 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 444 Néhány ezó a vadászati és fegyveradó eltörlése kérdéséhez. Az alföldön lakván, a hol csakis apró vad tenyészik, kellemes szórakozást nyújtó, esélyekkel dus vadászati kalandok vagy érdekfeszítő jelenetekben gazdag vadászatokról írni nincs alkalmam, e ez okból nem szoktam e lapokban sem tudósításokat közzé tenni, mert sajnálnám a helyet, sokkal avatottabb tollú s több kellemes szórakozást nyújtó irók czikkei elől elfoglalni. Most azonban *) a valódi vadászok érdekeit egyedül védő eszköznek, a vadászati és fegyveradónak eltörlése, illetve megnyirbálásáról lévén szó, nem állhatom meg, hogy magam is neháDy szóval a tárgyhoz ne szóljak ; — s el ne mondjam, mit mutat fel az egyszerű tapasztalat e téren. Az 187 2. évi vadásztörvény, s a később 1875 évben hozott XXI t. cz., mely a vadászjegyekre és fegyveradóra is vonatkozik, már eddig is alig pár év alatt oly nagymérvű javulást idézett elő a vadtenyésztés és vadmegóvhatás terén, hogy minden igaz vadász csakis hálával gondol arra, a ki eme törvényeket meghozta ; hátha még ezek a törvények lelkiismeretesen volnának végrehajtva, oly értelemben, mint azt a törvényhozó értelmeztetni parancsolja ! De hiába, ez nálunk csak pium desiderium tárgyát képező oly dolog, a mely általánosságban teljesen elérhető sohasem lesz, s még igyis van eredmény. Nem lévén szándékom az általánosan ismert jeremiádokat ismételni, ez okból engedjék meg tisztelt vadásztársaim, hogy csak röviden kísérelhessem meg párhuzamot vonui, az azelőtti, s mostani vadászati viszonyokról nálunk Pestmegyében, e viszonyok változásáról a vadásztörvény, de különösen a vadászjegyek életbe léptetése idejétől mostanig. Vegyük bonczkés alá először is az azelőtti s mostani viszonyokat; s azt, hogy minő volt a vadászat 1872 előtt, és utána 1875-ig; s milyen lett ezután ; — én ki e tárgyban a lefolyt évvek alatt tökéletes jegyzeteket tettem, itt közlöm azokat. Az általános szabadvadászatot eltörlé az 1872. VI. tcz., de ennek, sajnos, foganatja nem igen volt; — mert a fegyverviselhetés határait nem korlátozta ; s igy nagyobb birtokok területén az ellenőrzést lehetlenné tette ; különösen megyénkben, a hol a kocsi- és szán-vadászat divik a parasztoknál ; lehetlenné tette pedig azért, mert csakis arra kellett üg) elnie, hogy a határvonalon kijuthasson, ott már lődözhetett kénye-kedve szerint s ha esetleg kocsiján a fegyvert meglátván, őt kérdőre vonni akarta valaki, egyszerűen azt válaszolta : utazunk a védszerül hoztuk magunkkal ; s alig ment ki a határon, már lehetett hallani lövéseit a szomszédnak szintén tilalmazott területén ; a nem volt mibe kapaszkodni, mert ha fel is adta az ember, az volt reá a válasz : ne törődjél vele ! ő jogosan vadász, lia a tulajdonos nem adja fel : te ne bántsd ! nem a tiéden vadászott ; **) s ugy elbocsáttatván, még vérszemet kapott s ismétlés esetében kinevette a vadászat tulajdonosát törvényével együtt ; s ennek az volt *) Az orsz. képviselőház decz. elején tartott ülésében a luxus-adókkal együtt Szalay Imre ur orsz. képviselő által ennek eltörlése is inditványoztatott, s kevés hiján majd elfogadtatott. — Csodálkoztunk, hogy épen Szalay ur tett ily indítványt, holott öt előbbi időkből, mint igen rationabilis vadászt volt szerencsénk ismerni. Szerk. **) A jogi fogalom iránti ily kevés érzék a legsajnosb jelenség s ennek megerősödésén talán leginkább a vadászali védegyletek segíthetnének, mint ilyenek külföldön mindenütt léteznek, s pár év óta Alsó-Ausztriában, Rudolf főhg védnöksége alatt is alakult egy, melynek szervezetét és működését majd legközelebb ismertetjük. Nálunk eddig, a mnenyire tudjuk, csak gr. Nádasdy Ferencz kísérlett meg ily egyletet szervezni, s az alapszabályok kidolgozásári az orsz. erdészeti egyletet kérte fel. Szerk. a következménye, hogy vadunk nem birt szaporodni, mert a határon átlépő váltó-vad minden időben ellövetett s a tilalmi időszak akkor következett csakis be, mikor már nem volt mit lőni ; igy te hát nem nyertünk egyebet, csakis, hogy épen a puszta kellő közepébe nem jöttek be hajtóvadászatokat tartani, mint azelőtt ; de a határok környékén híven lőttek mindent, még április sőt májusban is. Ezek valának az állapotok itt, midőn az 1875 évi XXI. t. cz. meghozta a vadászjegyekre és fegyveradóra vonatkozó törvényt, a melynek következménye az volt, hogy jelenleg nincsen egy tizedrész orvvadász, s ha van is, az nem mozdul ki tanyájáról, fegyverével, csakis otthon a kis kert körül űzi a nemes sportot lesen, attól félvéu, hogy valaki meglátja, s bajba keveredhetik mert jegye nincsen ezt pedig nem vesz, mert drága ! inkább megfogja a munka végét és dolgozni jár, s ez által kétféle hasznot hajt ; és pedig először : elszokván а naplopó csavargástól, komoly munkába törődik s folytonosan lévén biztos keresete, családja existeuciáját is biztosítja ; s a szomszéd birtokosnak is kétféle hasznot hajt, és pedig először oda lévén szokva, minden időben jó és ismert munkást kap ; másrészt nem pusztítja a vadját, s igy legalább a vad-megóvás és tenyésztésre tett kiadásait, megmenti, ha nem is egészben, de legalább azáltal, hogy vadja megszaporodván, passióját kielégítheti ; a mi, azt kiszem elég kárpótlás minden igaz vadászra. Igy változtak meg a viszonyok 1875 óta; s eme változásnak alapja csakis abban a körülményben rejlett, hogy vadászjegyeinknek nagy volt az ára, az orvvadászok zsebéhez ! s épen csak is ez a nagy ár okozta azt, hogy elszokott a nép az orvvadászattól ; de legyen csak egy pár forint a jegy, s lesz orvvadász épen annyi, mint 1872 előtt volt, sőt több lesz, mert a jegy kiváltása által mintegy védve érzi magát, a vadászattulajdonos ellenében ; egyáltalában nem vagyok képes felfedezni azt a nagy hasznot, a mely a jegyek árának leszállításából, s a fegyveradó eltörléséből az államra háramlanék s csakis kárt látok benne, mert a népet elvonná a munkától, s ez által szenvedne a földbirtokos osztály, mert napszámosokat, s szakmányosokat, különösen a vadászat idején, a mostanihoz képest csak két áron lehetne kapDi ; mint ezt tapasztalhatni volt szerencsénk 187 2 előtt, mikor már 10 —12 éves gyerekek folytonosan jártak vadászni, a helyett hogy elmentek volna az őszi szántáskor napszámba ; mert hiába, azt be kell ismernünk, hogy a népnek jól jövedelmez a vadászat; s a kinek egyszer-kétszer sikerül, nem igen lehet azt arról elszoktatni. Különben, hogy nincs is értelme az egésznek, kitűnik abból is, hogy ezáltal csakis tisztán az orvvadászokat szaporitanók ; mert hiszen a törvény értelmében csakis kétféle vadászteriilet van, u. m. : tulajdon és bérlett ; a kinek tulajdon területe van, annak nem sok a 12 forint, a kinek pedig bérlelt területe van, annak sem lehet sok ; mert ha fölösleges pénze nem volna, nem fektetné vadászati bérletbe ; igy tehát, ha ezt veszszük tekintetbe, átlátjuk, hogy a jegyek árának s a fegyveradónak leszállítása illetve eltörlése által semmire sem megyünk, mert az olcsóbb jegy sem fog használati jogot formálni más területén, s а szabad fegyverviselés pedig csakis orvvadászokat teremt, s ebből azt hiszem, nem háromolhat haszon sem egyesekre sem az államra; hogy még másrészt a fegyverviselhetésnek miféle következményei lehetnek, az beláthatlan. Amaz érvre nézve, hogy a ragadozó- és dúvad túlságosan elszaporodik, csakis annyit jegyzek meg, nem igen lesz az egészen olyan való, mint a mily nagy lármát csapnak a vadásztörvény és vadászjegyek ellenei, — s ha fegyvert viselhetnek, azt hiszem, sokkal inkább fognak törekedni a szomszéd tilosok őzeit, szarvasait elcsipkedni és piaezra juttatni, mintsem egy vagy két kóbor farkas után járkálni.*) *) Igen valószínű. — Kár volt a dúvadak bőréért az előtt szokásos tagliát eltörölni. Azelőtt Arra nézve pedig, hogy kevés jegy kel el, s kevés a bevétel, nem a jegy ára a tényező, hanem az, hogy igen sokan, a kik az első évben váltottak is jegyet, látván, hogy senki nem ellenőrzi, látván, hogy néha egy 20 — 30 tagból álló vadászkompániában alig van két-három jegy, s mégis ugyanazon jegy nélküli nienród urakkal a hajtóvadászatok ideje alatt mindenütt összejön; ö is belátta a jegy szükségtelen voltát, s a régi jegyét összehajtva mutogatja, s nem vált másikat, — mint ezt már több izben tapasztalhatni volt szerencsém ; s azt hiszem, hogy sokkal üdvösebb intézmény volna a közigazgatási és pénzügyi közegeket a legszigorúbb eljárásra utasítani, s kötelezni ; s a netalán felmerült eseteket, a hol az eljárás nem felel meg a törvény rendeletének hivatalból is szigorúan büntetni ; s oda hatni, hogy ne legyenek még most is rendezetlen területek, mint például Pesttől alig két órányira J . . . községe, a hol a vadászati jog még máig sincsen kiadva, s nem is volt 1872 óta sem, s a népség jegy nélkül vadász, sőt a birtokos osztály több tagja is, a kik közül csakis három vagy négynek van jegye, rendez haj tó vadászatokat. Az ilyen kihágásokat kellene szigorúan büntetni és bírságolni, s ekkor а mostani áron is elkelne sokkal több jegy, és a befolyó bírságokból is valószinüleg szép kerek összegecskét lehetne évenkint az állampénztárba juttatni ; s ebből több volna a haszon, mint a mennyit egy pár százzal szaporodó száma, az e'adott de leszállított áru vadászjegyeknek felmutatni képes volna. Volnának itt törvények, a melyek sokkal jobban nyomnak, pl. a szesz-adó stb. ; azonban azokat tárgyalni nem akarom, igy is sokáig tettem tisztelt vadásztársaim türelmét próbára, a miért is szives elnézésüket kérve, maradtam vadászüdvvel Mikebuda, 187 9. M. Gy. Orodlaltann. Magyar-német és német-magyar vadászműszótár és magyarázata.«: Irta egy öreg vadász. Budapesten az Eggenberger-féle könyvkereskedés kiadása. — Ajánljuk a nagy szakavatottsággal irt zsebkönyvecskét hazai vadászaink és erdészeink figyelmébe, mint ily szekembereknek nélkülözhetlen kézikönyvet. Ve-gyes© fc. Ujabb czél-gömbök. Közelébb Angliában ujabb czél-gömböt találtak föl, melyek az üveggömbök kiszorítására hivatvák. Ez uj gömb papirból készült két féltekéből áll, mely vegytani durranó anyaggal töltetik meg s könnyű falemezzel borittatik, ugy hogy az a papirboritékot teljesen elfödje. Ha a göbecs a lövéskor e gömböt érinti, ez nagy puffanással és füsttel durran el ! Előnye az üveggömb felett az, hogy az eredményben semmi kétely nem merülhet föl, mert nemtalálás esetében a gömb, lia leesik, nem durran el s ugyanezt a gömböt újra használni lehet. A »Field« egyik tudósítója irja, hogy ő e golyókkal kísérletet tévén, ugy tapasztalta, hogy 60 yarduyi távolról közönséges lövedék alkalmazása mellett, találás esetében, könynyen eldurrannak s mint czélszerü gömböt méltán ajánlja a közönségnek. * * * Távlovaglások. A »N. F. P.« e napokban csodálkozva emlékezett a hires angol hirlapi tudósitó Mr. Archibald Forbesnek ama távlovaglásáról, melyet ő Afrikában tett. Ugyanis Ulunditól Landsmansdriftig 110 angol mértföldet 94 óra alatt hagyott bátra, mialatt Erdélybeu és a kárpáti vidékeken, ha jól emlékszünk, egy medvéért 30 forintot, farkasért 18 frtot stb. fizetett a megye, s hozzá а vadállat bundája is a meglövőé volt. Ez az erdélyi oláhnak egész terno volt, melyért érdemes volt utána járni a dúvadaknak, mig elejthette. Egy pár ügyes csőszpuskás több dúvadat pusztított el lesen egyegy vidéken — mint akárhány hivatalos hajtóvadászat. Szerk.
