Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-12-18 / 51. szám

442 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. DECZEMBER 18. 1879. Még egy különös dürgési jelenetet cmlitek fel, milyent más vadászoktól semmikép sem hallottam említeni, s magam is ezen alkalommal tapasztaltam először. Ez idei eseménydús vadászatom egyik napján kimentem T. Gy. vadásztársammal a dürrgö hely korüli terep megvizsgálására. Azért tanácsos az ilyes körültekintés, mert elriasztás folytán, nagy erősebb kakasok zsarnokosságai miatt, némi meszszeségre távoznak el a gyengébbek. Igen szép, tiszta, csendes idö volt; a nap heve nagyon megnehezítette a járást; még kereplyéuel is minden lépés után besülyedtünk a hob». Bizony nagy tért még be sem jártunk, már is kifáradunk. Azonkívül még a déli idő, tehát az ebéd ideje közeledvén, lakhelyünk felé tartánk. Ritkán találhatunk oly szép napot a fajdvadászatra, mint az akkori volt. El is csábított minket. Egy tönkön helyet foglalva, elővettük kulacsainkat, s áldva a szép napot, kortyantgattuuk belőle ; azután természetesen dohányra is gyujtottunk ; beszélgettünk, pihentünk; mig a nagyszerű kilátás gondolatainkkal a messze távolba vezetett. De hogyne is, midőn oly ellentétet képez az előttünk fekvő láthatár. A távolban Erdély nagy része terül el számos hegylánczolataival, közelébb látható a Maros völgye; lábunk alatt a Sztrigy folyam, melynek partjain számos falvak, zöld vetések fekszenek. De lám amott azon sötét vonal s azon füst !. .. az egy vasúti vonat ; a civilisatio jellege. Véle haladnak gondolataink ; otthon véljük magunkat, abban a körben, melyet elbagyánk, hogy ezen vadregényes tájra, ezen őserdőkbe száműzzük magunkat. — Mily ellentét — egy robogó vonat dörg'se azon csendhez, mely ily ös erdőben uralg ; mily nyugtalanító amaz ezen természeti csendhez képest. Mindezen különböző gondolatok mellett, némi nesz üté meg hallásomat ; figyelek — de az bizony egy száraz fa ág, vagy egy messze éneklő madár csattogása. »Dél vau«, — szóllit meg pajtásom »várakozik az ebéd utánnunk.« Igaz bizony, mondám, várakozik, hogy megkészítsük ; s ha mi nem vagyunk otthon, szakács sincsen. Habár bajosan válunk meg a szép látványtól, de csak feleziheiődünk. Alig haladunk azonban pár lépést, megint megállok. »Ugyan mondja meg, nem hall-e valami különöst« — kérdém társamtól. »De igen; nagyon hasonlit a dürgéshez!« »Magam is azt tartom bogy hasonlit, de még is ily időben, délben csak nem lehet az ?« — »De mégis, most mintha keczegue, — most mintha köszörülne. — Ennek végire kell hogy járjak.« Ledobva magamról minden fölöslegest, csak fegyveremet s pár töltényt tartva magamnál, kértem társamat, maradjon ülve azon helyen; magam pedig a vélt hang felé indultam. Nemsokára észre veszem, hogy a rendes dürrgő hely felé közeledem, s mindinkább meggyőződöm, hogy egy kakas dürrög. Még nem tudva, váljon fán van-e vagy a havon, s nehogy észrevegyen, rendes be szökéssel haladok. — Nem soká meglátom a fajdokat. . . Egy kakas berzenkedik, mellette két tyúk. Egy kis bokros helyen voltak. A kakas egy magasabb helyen állva, forgott a körülette lévő két tyúk után, melyek egymásra féltékenyek voltak. Epp ugy keczegett, köszörült mint rendes idejében, hajnalban. Farktollai, szárnyai mind a kellő alakzatban, szóval a rendes dürrgést folytatta. A íendesen bekövetkező köszörülések alatt ugyan megközelitém lőtávolra, de lövésre alkalom nem volt, mert sok kis száraz ág környezte. Ez azonban nem igen bántott, mert inkább gyönyörködtem ezen különös eseten, mintsem a vad elejtésére törekedjek. Ki is gondolhatta volna, hogy tiszta napfényes napon lásson dürrgő kakast, melynek minden kis részletét figyelemmel kisérheti. Mily nevetségesen tűntek fel fából faragott mozdulatai. Nékem mindig ugy tetszik, mintha a nyak nem ahoz a testhez tartozna, legalább nem egy ösztön által mozgattatnék. A dürrgés cseudesebbedő folyama figyelmeztetett, hogy annak nem soká vége lesz. Csak egy megkerüléssel jöhetek biztos lövésre. Meg is kezdem tervem keresztülvitelét, de a tyúkok észre I vesznek, s egyelőre — ha kiváncsian is — de tekintenek felém, majd távoznak. A kakas azonban megmaradt helyén ; de látva, hogy nem veszik számba ezéptevését —• kissé megszégyenülve, végre ö is megindult a tyúkok után. Időközben keczegését beszüntette ; csak némelykor hallatott | egyet-egyet. Igy haladt méltóságteljes léptekkel, mig tollait egész rendbe hozta ; azutan a legelső I tyúkok példájára ö is csipegetett a közelében eső feuyöhajtásokon, végre egészen eltűnt szemeim elöl ; minden elcsendesült. — Mind a mellett, meghatva ezen jelenettől, legnagyobb csendben mentem vissza pajtásomhoz. Haza érve a tanyához, minden részleteit ezen különös dürrgésnek előadtam a örvendtem, hogy még volt egy fültanúui, kire hivatkozva, magam is eloszlathattam! kételyeimet, hogy a mit láttam, nem volt álom. * * * Az elsösoroltakban igyekeztem egy vázlatot I előállítani azon élvezetekből, melyek egy dürrgési idény alkalmával a szenvedélyes siketfajdvadászt Ilyen esetet még nem látott Tolna ; Ha szár nincs, még tán meg is fogták volna. Ki tudja ? ! De igy összekeveredve A szárba s fékbe, buknak hemperedve. De hajrá ! Nem tágit setter s Missi. A szárból tapsit a sikra viszi. Folyik a run. Most Missi jár előre — Mint gyorsabb, de a setter jobb — tüdőre. A mint épen egy dombnak kergeti, Missihez feljő s gabajt ad neki. Egy vágás, kettő, még egyszer kinyûl A tallón bár, aztán fogva a nyúl. Ráróban haj ! — bár rendesen kijára Széna s répája, szuszog már a pára, De ostor s sarkantyútól hajtva száll — A »kill«-hez ; ottan hirtelen megáil, S a báró, mert kissé előre dűlt — Fején át a kutyák közé repült. Ez eset a kutyákat — konfundálja, S gyorsan a nyúl — egórutját találja. — »Megvan ?« ... Kérdi most oda érve Jóska .... »Megvolt!« Mondja a báró, mint a sóska — Savanyú képpel nézvén, hol kalapja. Moral : Jól kapja, de roszul harapja. u. r. gr. Folyó vadászatok. Wenckheim Károly gerlai és pósteleki meglepik, gyönyörködtetik, s elfelejtetik mind vadászterületein folyó hó elején több napig azon fáradalmakat s nélkülözéseket, melyet az tartó vadászat volt, melyben részt vettek: gr. erdélyi siketfajd vadászatánál ki kell hogy áll- Bolza József, Inkey Zsigmond, gr. D'Orsay Emil, jon. Azon reménynyel végzem közleményemet, gr. Erdödy Rezső, Szegedi György, gr. Wenckheim hogy ha más helyen hasonló esetek fordultak Rezső, gr. Wenckheim Frigyes, Zaluski kapitány, elő, nem mulasztja el a szerencsés vadász azt I Ferenczy Alajos, Endi efi Károly, Zöldy János és köztudomásra hozni.*) B. B. T. | gr. Wenckheim Géza urak. Lövetett pedig tíerlán, decz. 6-án 1 özbak, 6 suta, 214 nyul, 7 5 fáTisztelt Szerkesztő ur ! I czánykakas, 2 fáezánytynk, összesen 298 drb. íme leirása, rosz poézissel, egy megtörtént huber- va

d i и8У

а

п°" e hó 10-én: 188 nyul, 99 fáezánytusnapi agarászatnak, mely egy telivér setter s kaka

s' 2 összesen 289 drb. vad. Miss nevü orosz pointernek állított vizsla kíséreté-\

PÓMek

e» P

ed

iS- 6-án 3 őz-suta, 233 nyul, ben eszközöltetett.**) —Megérdemli a megörökítést, j 2 8

u ™7

kaka

s',

1 «czáuytyuk, összesen 265 Motto : A setter jól kapja, De roszul harapja. Fel szállt a köd. Hidvég nemes bárója — Hogy adóját Hubertusnak lerójja, Nyergelteti jó Ráró harczi ménjét És sporting toilettben — szőlke énjét Lovász segélyével, ki emelinti Ott, hol suly pontja, nyeregbe legyinti. drb vad; decz. 9-én: 2 özbak, 4 suta, 206 nyul, 239 fáczánykakas, 4 fáezány tyúk, 2 róka, 1 vadkan, összesen 458 drb. vad. A két vadászterületen lövetett mindössze 1310 drb. vad. * .. * Gr. Wenckheim Frigyesnél a kigyósi uradalmi vadászterületen f. hó 11-én és 12-én tartott korvadászaton lövetett első nap 655 nyul, 1 fáezány, 1 fogoly, 1 karvaly összesen 658 db vad; a 2-dik Dap 5 97 nyul, 16 fáezány, 2 fogoly, 1 róka, 1 túzok, összesen 617 db vad. — A f. évben januártói deczember 12-éig lövetett az uradalomban összesen 1608 nyul, 60 fáezány, 20 fogoly, 44 fürj, 123 erdei szalonka, 39 nagy kacsa, 18 kis kacsa, 22 róka, 1 túzok, 13 menyét, 8 karvaly 38 héja, 1 vadliba, összesen 1995 drb. hasznos és kártékony vad. * Dobsináról irja egyik tisztelt levelezőnk : — »Vadászataink ez évben nagyon meddők s csakis ez az oka, hogy Szontagh ur elhallgatott; ki azonban az év végén, szokott évi észleleteit bizonyosan be fogja küldeni. Igazán alig van mostanában mit irni vidékünkről. A mult hóban Huf fin y Jenő barátom, (a jégbarlang fölfedezője, szenvedélyes vadász, ki arról is nevezetes, hogy vadászatokon a »vakszerencse« példányszerüleg üldözi s számtalan extravagáns stiklit produkál) 1 kétmázsás disznót lóit, midőn nyulakra vadászott ! Cora vizslám, — mely vele volt — s egy kis borzeb hajtotta rá. Disznó átalában mindenütt sok van most Gömörben, s leginkább erre esnek a a legsikeresebb vadászatok kutyákkal — és főleg: juhászkutyákkal. — Gömör minden részéből nagy a panasz, hogy apró vad nincs ! A megye alsó részén, hol más években egyegy vadász 100—130 nyulat fogatott agárral, most alig lát egyet-kettőt egy hét alatt. Fogoly alig van, helyeukint épenséggel nincs, ott, hol máskor eleget lehet találni. *) A »Vad. és Vers.-lap« 187 . évfolyamában |— Fürj azonban elegendő volt. Itt Dobsina köegy hasonlá eset volt elbeszélve (Bgy fényes nap- 1-i

il a haris nagy számban mutatkozott, pal dürgö siketfajdkakas) melyet gr. Károlyi NzaZonM» óMegtöbb helyről kedvező hireket halGyula és Viktor grófok észleltek a salánki erdő- lottam. Egy barátom lvuu-Tapolczáról (Cselnek jükben Bereghmegyében. Szerk. közelében) váltig hitt is, irván, hogy »minden **) Ily tartalmú és genre-ü leírásokat koronkint harmadik bokorból egy-egy hosszúcsörüt vertek szivesen fogadunk. Szerk. | ki, vizsla nélkül.« ***) Tudniillik : kukoricza-szárban. S mig lenge szélben játszik selymes fürtje, Megharsan a kanász uak hivő kürtje. Nyilik az ól, nyikogva ront elő Minden, mi a bárónál nyúl-'ólö ; A két sovány agár, egy Vollblut setter És Missi, a hires orosz pointer. Csaholva most, vígan előre törve Mennek oda, hol tengeri letörve, Ottan fekszik egy srétezett füles, Melyre a háró julius óta les — De nem jött puskavégre. Jaj szegénynek ! Hubertus napja, vége életének. Hogy semmikép ne légyen menekülés, A háró s lovászából álló gyűlés — Mert jó eredménynek jó terv alapja — Kimondja, hogy ha kell, oldalba kapja. Mig báró, setter s Missivel keres, Lovász, agár — túlnan előzve les ! Gesagt, gethan. Lovász előre mén, A szárban ***) prüszköl, tombol már a mén. Missi s setter, mint jó kutyához illik — Vonít, csahol, futkos, nagyokat ugrik .... Felkel a nyúl. . . Hajrá ! . . . kiált a báró, S száguld utána Missi, setter, Ráró. Hubertus fel ! A terv jól sikerűi, A nyul épen a lovásznak kerül, Ki czvorka hiányában kötőféken — A két agárt lóháton tartja készen, S hogy leereszsze, gyorsan bontja, bontja. De egy kis pech a szép tervet megrontja. Szorítva Missi és a setter által, Tapsi az agarakon ugrik átal. Ezek — sok tűzzel, kevés türelemmel Jóska iránt nincsenek figyelemmel . . . Tuff ! Földre rántják, s összekötve bár — Repül a nyul után a két agár.