Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-12-04 / 49. szám

DECZEMBER 4. 1879. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 421 a körülményekhez képest, illetve a duplázásnál használtatik. Az én choke-boreom is ilyen, s minthogy egyenlő töltényeket használok, a két cső lövése egymással kedvező arányban áll, de azért fürjre, sár- és erdei szalonkára, galambra nem viszem, oda a rövidebb s könnyebb fegyver előnyösebb, különösen a magamfajta vézna embernek, a ki épen nem vagyok athleta.*) A fegyvernek alkotásában egypár év óta, mióta tudniillik az express-riffle és a choke-bore fölmerült, megállapodás uralkodik, s a két év előtt Neumann által oly nagy hűhóval emiitett Pieper-ié\e találmányok sem találtak oly fogadtatásra, minőt a feltaláló anticipált. Természetes, mert a göbecses fegyverekhez alkalmazott aczélcsövecskék rutitják a fegyvert, azokat lesrófolni s ugy használni a puskát nem tanácsos ; a fegyver épen nem hord jobban mint a choke-bore, — az egy darab aczélból faragott csővel, különösen a 16-ostól lefelé, nemcsak drágák de nehezek is, — s végre az egymással független golyós csövekkel csak elvétve lehet praecise lövéseket elérni. Általában mondhatni, miszerint a legújabb hátultölthető vadászfegyvereknél absolut előnyöket nem nyertünk, még az express-riffle-lel sem. Mert kétségtelen ugyan, hogy a régi golyós fegyverrel el nem érhető távolságra, sőt az első kétszáz lépésen belül csaknem vízszintes vonalban hajtja vékony hengerded golyóját, de a hozzá való teljes golyó, hacsak agyba nem találjuk a nagyobb vadat, keresztülröpül rajta, s mert csekély lyukat üt, ez könnyen becsukódik s e miatt nagyobb mérvű vérzést elő nem idézvén, a vad messzire viszi sebét, annyira, hogy olykor meg sem található. Viszont az ugyané fegyvernél használható expansiv golyó oly lyukat üt a vadon, vagy annyira szétmarczaugolja, hogy a vad helyben marad ugyan, de eléktelenítve, s bőre vagy épen husa használhatóságának rovására. Biztosan és szépen tehát csak a gömbölyű vagy félgömbölyü golyóval lehet a nagyobb, illetve zsírosabb vadat elejteni, mig ellenben az express-riffle expansiv golyójának csak az ártalmas vadak destructiójánál van teljes jogosultsága. A mi különben az ekkoráig felmerült zár-, helyesebben lekötési-rendszereket (Verschluss-Systeme) illeti, itt már nagy változatosság uralkodik. Van hármas és négyes kötés is, persze csak amateurök számára, mert az angol kettős kulcs-rendszert akár szilárd lekötésre, akár tartósságra nézve egy sem múlja felül. Bizonyltja ezt ama tény, miszerint a legerősebb lőportöltést kivánó express-rifllekhez kizárólag a kettős kulcs (double grip) használtatik. Mindez ujjitásoknál az angolok járnak elől. Utánuk indulnak a belgák, amerikaiak s mi. Legkevésbbé pedig a németek, kik még mindig ingadoznak a Lefaucheux és a gyutüs rendszerű fegyverek közt. A német nagy közönséget értem itt, —

s adandó alkalommal ennek hátramaradottságát illustrálni fogom, mihelyt végig olvastam Zimmer Adolfnak 1877-ben Berlinben megjelent ily ezimü munkáját »Die Jagd-Feuergewehre« mely rettentő alapos sőt száraz tudományossággal van irva, de egyúttal eclatans bizonyítéka a uémet egyoldalúságnak és tájékozatlanságnak. És most még néhány szót vidékünk vadászati phisiognomiájáról. Közvetlen közelünkben még sok a viz, s ezért a vizi vadászat, leider! kielégitő. Milliónyi a kacsa, szárcsa, sárszalonka, különösen a most apadó kiöntéseken s a ki nem restell sárban járni, vagy plane vizben lest állani, az fényes eredményre és mulatságra tehet szert. Fürjünk több volt, mint a mult években. A homokokon a nyul és fogolyállomány kielégitő, de a foglyok többnyire késeiek, s még a mult héten akadtunk hasas nyulakra is ; pedig midőn e sorokat irom, (szept. 30-án) már néhány erdei szalonkát is lőttek Makó vidékén ; a mit én azonban még nem tartok a rendes húzás kezdetének. *) Nehogy valaki azt higyje, mintha igen tiszt, barátunkat a szél is elvihetné, jól megtermett férfi biz ő, — de a kommoditás! . . . Szerk. A galambhuzás vidékünkön ez idén silány volt. Okát abban keressük, hogy a búzakalász nem hullajtotta a magot, de kevés is volt, s hogy vidékünket a galambhuzás idejében még igen sok viz borította, s ennélfogva a galamb nálunk elegendő útravalót nem találhatván, valószinüleg más tájakon át vándorolt téli hónába. Semper Idem. Szilágyságból. November végéről. Rég hallgattam ide való vadászállapotainkról, de miért, mivel a vadásztörvények keletkezése óta vadállományunk annyira megapadott és oly rosszá vált, hogy annál még csak közlekedési utaink és hidaink rosszabbak ; mindnyájan ama reménységgel voltunk, t. i. azok, a kik illúzióban éltek, hogy a törvényhozási gyárban azért csinálják a törvényeket, hogy azok megtartassanak, és nálunk is a vadállomány meg fog szaporodni ; én ugyan ezt soha sem hittem, látván a tapasztalai mit mutat ; 62 esztendei szenvedélyes vadászgyakorlat sok tapasztalásra tanitott, a mi a theoriákban és főképen a nyomtatott betűkben egyébként van szerkesztetve ; jól van a vadásztörvénynek minden czikkje, de nem ugy áll nálunk annak végrehajtása. Ugyan is senki sem gondol arra, hogy a községek kibéreljék, vagy tilalmazzák határaikat; mi, néhányan, kik fizetjük a fegyveradót és felügyeleti személyzetet, martalékja vagyunk a rendetlenségeknek. Ugyauis számtalan egyén vált magának 1 ftos puskajegyet, és az által ők jogosítva érzik magokat mindent összelőni, idejében, idején kivül; senki sem kérdi, hogy a boltok előtt kiakasztott vagy házaló zsidó hóna alatt lévő vadböröket honnan szerezték ; ellenben jaj annak, kinek drága vadászjegye van, ha hirtelen kiszalad egy veszett kutyát meglőni — és nincs zsebében a jegy. Nem akarok szólani a területek kibérletéröl, hogy ama bérleteket ki akadályoztatja, és hogy ha valamely községnek kedve is lenne, ki csigázza fel annak árát annyira, hogy lehetetlen mostan elszegényedett állapotunkban azt kibérelni. De a jelen állapotról szólok : régi szép vadállományunk annyira megapadott egy évtized óta, hogy ha ez még egyideig igy lesz, muzeumba kell mennünk, hogy nyulat láthassunk. S mi ennek az oka ? A rendetlen kezelés ; tele van a határ mindig kóborgó kutyákkal, melyeknek gazdájuk nem adnak enni, maguknak sem lévén mit egyenek ; az ily ebek természetesen minden kis nyulat, fogoly-és fürj-tojásokat elpusztítanak, sőt még a házi majorságot is megtizedelik ; igy történt a tavaszszal is, hogy kertemben kotló pávámnak tojásait megették, s még a jérczét is megmarczangolták. Midőn egy községet felszólítottam, adja bérbe birtokomba beékelt határát, azt a választ kaptam, hogy nem teszik, mert a mezőn agyon lövik a kutyáikat. Ez épen akkor történt, midőn e községnek bikáját a zsidó végrehajtó elárverezte községi erdeje adóhátralékában. Hogy milyenek lesznek téli vadászataink, — falusi magányban élő egyénnek egyetlenegy szórakozása, — előre látható. A szalonkák ez évben, a szeptemberi nagy szárazság daczára, már ama hónap végével mutatkoztak ; de oly kedvezőtlen időjárás volt, hogy lehetetlen vala rendes vadászatokat reájok tartani ; igy majdnem semmi eredmény sem volt ez őszön, ámbár ezelőtt pár nappal is még gyéren mutatkoztak. Fogoly semmi ; az egész nyáron egy pár öreget találtam ; fészkét bizonyosan valami kutya pusztította el. Fürj épen nem volt, tehát minden szenvedélyes vadász képzelheti, minő állapotunk. Tegnap nálunk nagy havazás állott be, mely egy kis reményt nyújt, megösmerhetni a vadállományt. Hová lettek azok az idők, midőn pagonyaimban néhány jó barát társaságában egy nap több vadat ejtettünk, mint a mult egész évben mostanig. A reménység — a jelen állapotokat ösmerve — sem nyújthat jobb kilátást, azért is üdvözlettel végzem soraimat. Boldogok, kik szerencsésebb helyzetben élvezhetik vadász-szenvedélyüket ; nékem vizsláim tétlenül hevernek, s puskáimban csak az almáriomban gyönyörködöm. W. Tekintetes szerkesztő ur ; Ezennel van szerencsém ide csatolva megküldeni — О Mlga. gróf Esterházy Antal uram cseklészi majorátusi uradalmában, az őszi vadászatok alkalmával elejtett vadak mennyiségét : uasazssQ •Besäum рвд 0Ч9Н BqUO[BZg 1 SDB5[ рвд ÁjoSoj; 4M иэЗаэ} s t-, it W Ю > :o dcnojj аэ о -н аэ чч о Об 00 СО Об СО I— н я Я Н'И И со о со Mill I im - II II I I GO or О Ol or со M с t- о ^ tса о t— oo о со со о о со -ч Ol Ol Я (О H Ol со — СО Ol 00 I— СО I— СО Ol X H H Ю а а л об о I а , -<й О ;3 О J3 Я се ю 3 с © о г :о JJ t tó со о а N J3 Я О о S 'Л =0 СО :о — то 13 < « Si t? Й а, а а. в Об о о (M (N со <м (М о я <М (N <м <м JO © •о > J2 > -M О О ^ О » -j» ja О о я A mult évinél jóval kevesebb a vadak inenynyisége, különösen nyul oly kevés, hogy több kerületben vadászat sem fog tartatni rájuk, a szt.mártoni erdőben fáczányokra, még két nap kellett volna vadászni, azonban a kellemetlen időket О Mlga gróf uram megunva, keletre utazott, és igy remélhetőleg ott még 500 db. fáczány kifogatik. A szent-mártoni első napi vadászat alkalmával, a vadak lerakása után, jól vette ki magát, a dominus róka és vad macska füleik közé helyezett tengeri nyul, jelezve a halálban való békességet és egyenlőséget. Cseklész, 1879. nov. 30-kán. Csergeő Iván. A bács-bodrogh-megyei agarász-egylet ez évi november hó 10—15-ig tartotta egyfolytában kölyök- és elegy-agárversenyét B.-Almáson. November hó 9-én verőfényes vasárnapon, a versenyző és néző vendég közönség legnagyobb része, a házi gazdák teljes örömére megérkezvén, egy rövid ebéd elköltése után, csakhamar siettünk a találkozásra kitűzött »Korona « vendéglő helyiségeibe, hol igyekezvén egymást felkeresni, üdvözölni, s az elmaradottak után kérdezősködés, agarak, lovak s egyéb állapotok iránt bevégeztetvén, a minden versenyt megelőzni szokott rövid rendkívüli közgyűlést elnök Vojnits Jakab ur harsány éljenek között megnyitotta ; mely egy-két tárgy kivételével csak is a versenyeket illető tárgyakkal foglalkozván a legszebb rend és csendben csak hamar véget ért, a mi után az alábbi nevezések történtek. 1879. évi b.-b.-megyeri kölyök-agárversenyre neveztek 1. Kuluntsits Tamás . hladár ham. kan. 2. Pankovits Ottó . . Gidrán őzszin kan. 3. Vojnits Simon . . Csárdás fekete kan. 4. Ugyanaz .... Deák czirmos kan.