Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-30 / 5. szám

40 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. JANUÁR 30. 187 9. Már elébb is, de még inkább az ntóbb emli tettek befolyása alatt állván, néhány jó hirnevü szakember, mint Lafosse, Vitel, Signol, utóbb Roloff is foglalkoztak eme kérdéssel, de mindent inkább tettek, csak nem tisztázták az ügyet, és az öreg Strauss nézetei, hogy »nagyon is gondos elkényeztető ápolása az állatoknak, az úgynevezett üvegházi fölnevelés, mely által külbehatások iránt a túlságos érzékenysége a fajtáknak elöidéztetik,« volna e haj okozója, az elsoroltakéi közül a szak­ember előtt, ki észlelhette a bajt, és elfogulatlanul itélt, bizonyos irányban legalább elfogadhatóknak tűntek ki. Strauss nézeteit ujabban egyesek ismét fölkap­ták, toldották-foldották azt, és például a mének örifertózését is bele akarván szűrni az amúgy is zavaros lébe, a miáltal az ügy kibontása, tisztázása, még inkább meg lett nehezítve. Mintegy hat-hét évvel ezelőtt nálunk már mégis megkezdettek a behatóbb tanulmányok, ezek azonban csak egyrészt a kórkép kiderítését czélozták, másrészt meghatároztatni ohajtatott, az ország mely részeiben mutatkozik a baj leginkább. Ez irányban Dr. Zlamál tanár és Matinszoka főállatorvos urak működtek, de a baj lényege, a betegség fészke, s az itt beálló kórboneztani vál­tozások kiderítése érintetlenül hagyatott. Alólirt akkor kértem meg derék szaktudósunkat : dr. Thanhofifer Lajos tanár urat, hogy tanulmá­nyozná a tenyészbénaság mikro pathologiáját, ösz­szohasonlitva más gerincz-bántalmakkal, és hogy ezt tehesse, szereztem számára tenyészbéna lova­kat, svrló nyavalyában sinlő juhokat. О még ge­rinczagy-bántalom folytán elhunyt férfi gerincz­agyával is kiegészítette a vizsgálat tárgyát képe­zendő gyűjteményét és hozzáfogott fáradságos mun­kájához. Buvárlatainak első terméke egy (előleges) köz­lemény volt Macbeth nevü angol mén gerincz­agyáról, mely 1876. év végén jelent meg, és mely különösen a külföldi szakemberek — mint Frank, Bollinger, Peroncito, Wehenkel stb. tanár urak figyelmét fölébresztette, és tekintélyes szaklapok is mult évben Dr ThanhofFer tanár dolgozataival élén­ken foglalkoztak. Semmi esetre sem a fent emiitett búvár alapos dolgozatára támaszkodva, hanem előfordult te­nyészbénasági (?) esetek által erre indíttatva,Lyonban Saint-Cyr tanár ujabban több előadást tartott, melyben különösen a kór okokkal foglalkozott és ama következtetésre jutott, hogy a tenyész-béua­sáy virulens és ragályos betegség / mely csakis befer­tözés állal terjed. Ha Laforre, Vitai stb. nem tisztázták a tenyész­bénaság kérdését, azt Saint-Cyr tanár ur még kevésbbé tette, és e legújabb enuntiatió bizonyltja, hogy a külföldön is létezik a kór, de e bajt, okait, lefolyását stb. még sokkal kevésbbé ismerik mint nálunk ; eme körülmény is, de különösen azért, mert a tenyészbénaság hazai lótenyészté­sünknek károkat okoz, kötelességünkké teszi, hogy eme kár okát illetőleg magunkat a lehető legjobban tájékoztassuk. Ilyeu buvárlatoknál a munkások együttes mű­ködése könnyíti a dolgozást, a lehetséges ered­mény gyorsabb elérését pedig biztositja. De az együttes működését a szakférfiaknak létesíteni, az meglehetős nehéz föladat, és íme az a jelenben sikerült, azt létesítette az ujabban Debreczenben mutatkozott tenyészbénaság, és ép ezt tartották — mint a hozzánk intézett kérdésekből is meg­győződtünk — uj bajnak, mások pedig újnak tar­tották Debreczen vidékén. Azt, hogy a tenyészbénaság nem uj betegség, azt hiszem, kellően beigazoltam ; hogy Debre­ezen vidékén sem uj, arról sajnosán tanúskodnak ama veszteségek, melyek a Hajdu-megyében el­helyezve volt mén-létszámot érték ; tanúskodnak Semsey ur veszteségei Balmazújvároson, néhai br. Baldácsi Antal ur veszteségei a Sulymoson Nádudvar mellett, és azt hiszem ama »szél érte« baj, melyről egyik-másik debreczeni gazda tett annak idején előttem említést, szintén nem volt mas, mint a föl nem ismert tenyészbénaság. Nem uj tehát, hanem igen is régi eme kór Hajdnmegyében ; nem beszéltek róla, mert csak szórványosabban mutatkozott, és most azért kel­tett a baj nagyobb zajt, mert egy rendszeresebben kezelt ménesben, melyre sok szem néz, nyert na­gyobb arányokat. A kormány ez incidensből elhatározta, hogy nemcsak a baj dimensióinak kiderítése és azonnal foganatosítandó rendőri intézkedések életbeléptése által akár momentán segíteni, hanem ismertté a szakembernél, ismeretessé a közönségnél akarja a kórt tenni, hogy annak kiirtása, ha uralkodik, de megelőzése is lehetővé tétessék. Az elsőnek, — a dimensiók megismerése, rendőri intézkedés életbeléptetése elérésére Hor­váth János es. к. tábornok ur — am. к. állami lótenyészintézetek katoni felügyelője, mint minis­teri biztos elnöklete alatt a helyszínére egy bi­zottság küldetett, melyben a város és megye ré­széről kiküldötteken kivül dr. Varga Ferencz, dr. Czakó Kálmán és dr. ThanhofFer Lajos urak a m. k. állatorvosi tanintézet tanárai, Matinszoka József és Ments ik Károly cs. k. főállatorvos urak működtek. A vizsgálat mu't deczember 14-én Debreczenben kezdetett meg, és megvizsgáltatott minden mén és kancza, mely a kétéves kort már betöltötte. A város ménesében a már régebben kiselejtelt Bolerón kivül, mely kiheréltetett és a m. k. ál­latorvosi tanintézetnek tanulmányok télelére át­adatott, még tenyészbénának találtatott és leszu­ratott két mén, kizáratott a tenyésztésből öt mén, és ideiglenesen felügyelet alatt maradt egy mén. A kanczák közül átalános bénaság miatt le­szuratott egy darab ; felügyelet alá helyeztetett tizennégy darab. A debreczeni m. k. méntelepben két mén ta­láltatott tenyészbénának, s ezek kísérletek tételére a m. k. állatorvosi tanintézetnek fognak átadatni. Deczember 18-ától 23-áig a városi közönség összes tenyészlovainak megvizsgálásával foglalkozott a bizottság ; elővezettetett 53 mén és 1559 kan­cza ; ezek közül: háiom mén bénának, tizetmégy kancza gyanúsnak, egy erömüvi sértés következ­tében betegnek találtatott. A három mén kiheréltetett, a sértés következté­ben beteg kancza gyógyittatik, a tizennégy gyanús kancza a tenyésztésből kizáratott, és hogy fölis­merhetök legyenek, a sörény alatt megbélyegez­tettek. Folyó évi januáriusban folytattatott a vizsgálat HajdumegyébeD, és ennek egész alsó részében ösz­szesen csak néhány mén találtatott gyanúsnak, melyek szintúgy, mint a debreczeni gyanús lovak, a tenyésztésből kizárattak és a sörény alatt meg­bélyegeztettek. Megjegyzendő, hogy a megbélyegzett kanczák eladásánál az eladó tartozik a vevőt a bé­lyegre figyelmeztetni. Az első vizsgálások befejezése után a bizottság, továbbá a m. k. állatorvosi tanintézet tanárai, Budapesten Horváth tábornok ur elnöklete alatt értekezleteket tartottak, melyben a földmivelés ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministeriumnak egyelőre javaslatba hozandó intézkedések beszél­tettek meg. Eme tanácskozás alkalmával még egy szak­bizottság alakíttatott, melynek elnökévé alólirt neveztetett ki, és e bizottság föladata lesz, a tenyészbénaság beható tanulmányozása, helyeseb­ben a már jelzett »teljes teendők« második részé­nek kivitele. A szakbizottság áll, az elnökön kivül, az állat­orvosi tanintézet tanáraiból és Neumann főállat­orvos úrból, az elnök pedig fölbatalmaztatott, hogy a szükséghez képest más szakembereket a bizottság tárgyalásaira meghívhat, esetleg ilyenek véleményét kikérje. A szakbizottság első föladatának tekintette, hogy munkatervet készítsen és ez a következőkben lett megállapítva : Az első teendők : a) klinikai kórkép elkészítése. b) a tenyészbénaság által okozott körbenézi és szöveti változások leírása ; c) a betegség okainak kiderítése. Második teendők a kísérleti helyen : a) kísérletek a baj mesterséges létesítését ille­tőleg, melyek ez okok igazolására szolgálnának. b) kisérletek a tenyészbénaságnak átörökítés vagy más uton való terjedésére nézve. Harmadik teendők : a) fentebbiekre alapított rendőri intézkedések javaslása. b) tanácsok a tenyésztőknek amaz eljárásokat illetőleg, melyek a kór megelőzését eredményeznék. Jelenleg a bizottsági tagok az első teendőkkel vaunak elfoglalva, és nem fogjuk elmulasztani az elért eredmények közzétételét. — En is annak idején összeállítok egy közleményt, melyben a teljesített munkálatok alapján készült kórképét a tenyészbénaságnak ismertetem meg az ez iránt érdeklődő tisztelt olvasókkal. Befejezésül egy kérést vagyok bátor a t. te­nyésztő közönséghez intézni és pedig, hogy men­től több anyag álljon annak idején rendelkezé­sünkre, szíveskedjenek azok, kiknek módjukban van, tenyészbénasági eseteket tisztelettel alólirttal kö­zölni (országút 8 dik szám Budapestre czimezvén nagyrabecsült soraikat). Különösen érdekes volna reám nézve, esetleg tenyészbéna csikókról, szárma­zásuk megjelölése mellett, adatokat nyerhetni, hogy az átörökités kérdésében hamarább czélhoz juthassunk. Vizsgálódásaink és kísérleteink ered­ményéről idöszakonkint értesíteni fogjuk a te­nyésztő közönséget. Tormay. Budapesti lóvásár. (januárhavi tudósítás.) A közelebb lefolyt évi zártudósitásomban a legszebb reményekre helyeztem kilátást az újévet illetőleg, mert a lókereskedés oly lendületet muta­tott, a minőt csak kívánnunk lehetett. A kivitel folyvást jelentékenyebbé vált, a sokáig nélkülö­zött behozatalt szakértő kezek mozditák elé s az árak, a melyeket tenyésztőink kaptak, a nyo­masztó idöviszonyokhoz képest kielégítők voltak ; a magyar luxus ló hovatovább keresetté kezdett válni »a külföldön«, minélfogva a vevővel szem­ben a legjobb árakat lehetett érvényesítenie az eladónak. Derült napon kinek is juthat eszébe, hogy utána komor idő következik ? ! Pedig hát verőfényes ég után közvetlen is beborulhat a lát­határ s jöhet villámos zivatar, mely legszebb reményeinket megsemmisítheti. Utóbbi tudósításomban emlitém, bogy körülbe­lől január derekán, a katonai kincstár, a deino­bilizálás folytán lovakat bocsát árverés alá. E lovak f. bó 9-én szerencsésen meg is érkeztek s én legott megtekintettem az árverésre kiszemelt lóállományt. Ezeknek a száma 196 dbra rúgott s a VII. és VIII dik kerületben lettek elszállá­solva. E lovak azonban oly elcsigázott állapotban látszanak lenni, hogy én, az árverés silány ered­ményére már előre is bátran következtethettem. A 196 db ló közül 31-et találtak szolgálatké­pesnek s ezeket le is küldték Gyulafehérvárra (Erdélybe), mig a fenmaradt 165 db a vásárolni hajlandó t. cz. közönség számára tartatott fönn. Vasárnap (jan. 12-én) a 13-ára kitűzött árve­rést megelőzőleg, az erre szánt 165 db ló is­mételt vizsgálat alá vétetett, mely alkalommal ama meggyőződésre jutottak, hogy 49 darabot takonykór-jelenség miatt, le kell bunkóznt. A vizsgáló bizottság öszhangzó véleménye abban pontosult, hogy lia a takonykór-jelenség 49 ló­nál meg lett állapitva, akkor e baj a többinél is jelentkezhetik. Hogy nem valami kellemes látványul szolgál­hat 49 lónak a lebunkóztatása, alig kell említe­nünk ; azonban hogy tudósítói kötelességemnek annál inkább megfelelhessek, rászántam magamat e mészárlási műtétnek szemtanuja lenni. A 49 db lebunkózott lónál a fej tiszta volt a takonykórtól, ellenben 13-nál a tüdőben takony­hólyagok mutatkoztak. Miután a küldöttség 13 lónál e gyógyithatlan 'kórt konstatálta, a többi lónak a megsemmisitését

Next

/
Thumbnails
Contents