Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-11-27 / 48. szám

NOVEMBER 27. 187 9 ért, a tömérdek nép dörgő éljenzéssel üdvözölte s á

taliban, a hol csak megjelent, a nép bensősé 'teljes ragaszkodásának és szeretetének félreismerhet len jeleivel találkozott. Az utczák fényesen ki voltak világítva. Az ő fensége által lőtt vén medve 123 kilót, a fnlal bocs 36 kilogrammot nyomott, mig az, melyet gr. Schönborn elejtett 35 kilo sulj u volt. Gróf Wilczek, ki ö fenségének kiséretét képezte, a trónörökös által lőtt medvét másnap lefényképezte. Másnap (nov. 21-én) kilencz óra tájban derült, hideg időben indult ki ő fensége és kisérete szánon, a Munkácstól egy órányira fekvő, Paszika és Szent Miklós közt teriilö cseresznyöi és ökörnyői erdőségekbe. Ámbár minden lehető intézkedés megtörtént, hogy a vadászat mentül sikeresebb lehessen : a két hajtás nem tüntetett föl oly szép eredményt, mint az elsönapi vadászat alkalmával, a mennyiben egyetlen egy medve sem került a hajtásba. Ö fensége egy császármadarat, gr. Schönborn egy őzet s gr. Wilczek egy vadkant lőtt. Midőn a vadásztársaság hat óra tájban Munkácsra visszatért, a polgárság újra fáklyás spaliert képezett s a kastély előtt várakozó roppant népség lemét lelkesülten éljenezte a föherczeget. 22-én reggel kocsin vonult ki a vadász-társaság a Hrabonicza-völgybe, hol többrendbeli hajtás kiséreltetett meg, azonban ezúttal sem mutatkozott a várt siker. A hajtók fölvertek ugyan egy medvét, melynek azonban sikerült megmenteni bundáját. A föherczeg ezuttal egy özet teritett le. Nov. 23-án a hrabonicza-szinyáki erdő volt az utolsó napi vadászat színhelye, pompás, szélnélküli időben. Két hajtást rendeztek ; de sajnos most sem a várt eredménynyel, mert ámbár egy hatalmas medve gr. Bombellesnck lövésre esett s noha ugy a gróf, mint még G vadász rálőtt, a medve mégis elmenekült s igy csak egy őz lett az e napi vadásznap áldozata. Este fi órakor a visszatéréskor, a városba bevonulás ép oly ünnepélyes volt, mint az előbbi napokon s az utczák is kivilágíttattak. A souper után 9 órakor, a trónörökös, tiibb kocsi kíséretében gr. Bombelles és más urakkal a vasúti indóházhoz kocsizott ki. Mindenütt sürü sorfal képződött a vaspályáig az emberekből, kik fáklyákkal világítottak, míg a beregszászi utcza végén a szabad mezőn, Smidt Ferencz urasági orvos pompás tüzi-játékot rendezett, mely nagyon gyönyörkődteté ő fenségét. Az indóháznál a nép lelkes éljen-kiáltását kegyes üdvözlettel fogadta s megköszönvén a polgármester hódolatát, miután Schöuboru gróftól bucsut vett, gróf Bombelles, gr. Wilczek s Bakalovies úrral beszállt az udvari szalon-waggonba, kinyilatkoztatván, hogy a muukácsi napok mindig kedves emlékezetében maradnak. A trónörökös ő fensége még aznap este visszautazott Gödöllőre s onnan Bécsbe. Udvari fáczán-vadászat a szigetmonostori kor. uradalmi vadászterületen. Az első szigetmonostori fáczánvadászat egész tartama ala't, — november 11.-én, —- a legszebb derült őszi napok egyike gyönyörkődteté az egybegyűlt vadászoknak a nemes sport-tói különben is hevült keblét. Ehez j irult azon igen kedvező körülmény, hogy a kitűnő szakképzettségű, ez évben kinevezett cs. kir. vadászmester, Pettera Hubert vezetése alatt történt meg a vadászat. Várakozásainkban nem is csalatkoztunk, mert az utolsó hajtás után egy, e czélra berendezett lőraktéreu 135 drb. fáczány, 42 drb. nyul, 1 császármadár, 1 szalonka, 1 fogoly, 2 róka, 1 karvaly és 1 fülesbagoly, mint igen szép vadászati eredmény birdeté e napnak, ránk nézve oly kedvező vadászszerencséjét. A vadászaton a legmagasabb udvar részéről részt vettek : ő exe. br. Mondel, br. Beck ő felségének szárnysegédei ; Arpter alezredes és Dr, Acheuthaler udvari orvos. Ezen fáczányvadászaton feltűnt a rókának nagyobb számban való megjelenése, mint ez különben nem szokott történni, mert az elejtett 2 drb.-on kivül még kettő súlyosan megsebesíttetett ; s talán i most, ba eddig el nem pusztultak, valamelyik földalatti lakásban elmélkednek a fáezánypecsenyét "enni vagy nem ennie nagykérdése fölött. SchauI schek György a fáczánkert kezelése- és felügyeletével megbizott fáradhatlan kor. urad. vadász, ezen jelenségnek okát abban véli feltalálhatni, hogy e minden szárnyas állatnak annyira veszélyes és ravasz ellensége a Dunakesz és Kápos/.tás-Megyer közt tartatni szokott udv. falka-vadászatok alkalmával, az őt üldöző falka elől menekülendő, a Dunán átúszik és szerencsésen kikötvén a túlsó parton ravasz és megelégedett mosoly közben mutat fügét a szimatot vesztett, csaholó ebeknek ; gondolván, hogy : »bát hiszen majd csak az itt található ízletes falatok kellemes élvezete kárpótolni fog a kóbor pályámon szenvedett nyugtalanitásokért.« * * * Egy második vadászat a monostori szigeten — ugy halljuk — e hó 23-kán tartatott; erről azonban közelebbi értesítést még nem vettünk. Az Erdészeti lap és a vizsla-próbák. Az »Erdészeti lap« igen t. szerkesztősége szives volt f. évi 36-dik számunkban e tárgyban hozzá intézett felhívásunkat figyelembe venni, s nagyszámú olvasó közönségét következőkben buzditja cz ügy felkarolására, * * * »Vadász, kutya nélkül nem képzelhető.« Lehet ugyan vadászni kutya nélkül is, pl. hajtókkal, lesve, cserkészve; de még ezen vadászati módúknál is igen jó szolgálatokat tesz a vadász leghivebb társa, a kutya. Hajtásban, lesen, cserkészefen nem egy vad menne veszendőbe, lia nem volna a kutya, a mely a sebzett vadat fölkeresi, elhozza, vagy a vadászt a vadra rávezeti. Tehát a jó kutya elkerülhetlen kelléke a vadászatnak. Jó kutyát nevelni, kitanítani azonban nem minden ember dolga. Ahoz sok mindenféle kivántatik. Először. Még a legjobb családból származott kutyakölyökböl sem válik mindig kitűnő cb. Daczára a törzskönyvnek, a mely kék vérét legitimálja, nincs orra ; rosz a szimatja. Számos kölyköt kell tehát 3/

4—2 éves korig fölnevelni, s csak akkor válik meg, melyik cidemo3 az akadémiára. Másodszor. Nem minden vadász alkalmas kutyatanitásra, mert ahoz is sokféle kell : a) kell türelem és hideg vér ; néme'y kutyát csak egyszer kell megverni, s abból többé semmi ember fia nem nevel szilárd vizslát ; h) jól kell lőni ; rosz puskás meg nem érteti a növendék Ázsiával miért puffogtatja fegyverét; c) legyen mit lőni; a liol nyul, fogoly és kivált fürj nincsen böviben : ott vizslát kitanítani, szilárdságra vinni nem lehet ; d) kell a tanításhoz érteni és 'ahoz hajlammal birni ; a kutyatanitás csak ugy megkíván bizonyos pedagógiai elveket, mint minden más tanitás és nevelés. A fölsorolt négy kellék pedig ritkán tahiiható együtt egy helyen és egy személyben. Jó vizslát nevelni és idomitani tehát kevés vadász képes s a ki képes, csak akkor fog vállalkozni rá, lia az a fáradságot megérdemli. Ha jó a vizsla, jól is ma/fizetik. Minden productiónak leghathatósabb ingerlője a kereslet. IIa van vevő bőven, ha fizet jól : lesz termelő is elegendő, é3 igyekezni fog egymást túlhaladni productuuiai jóságával. Helyes tehát az, liogy a tisztelt kollegánk a »V. és V.«-lap a venni kívánók számára megnyitotta hasábjait. Vevő és eladó érintkezhetnek egymással, illetőleg nyilvánosságra jut a szükséglet. A közönség tájékozva van arról, hogy a jó vizsláknak vevői vannak az országban. Helyes azon eszme is, liogy próbák, illetöley versenyek tartassanak; mert ha nem is sikerül mindig az idomárnak vizsláját eladni, már a versenydijak elég ingerül fognak szolgálni neki arra, hogy kitűnő anyagot állítson elő, mert a sikerült vorsenyen is megtalálhatja fáradsága diját. Rendezzenek tehát az érdeklett vadászok vizslaversenyeket, alapítsanak jó dijakat, gondoskodjanak a versenyhez megkívántató kellékekről és a kivánt czélt el fogják érni. *) Ezzel eleget tettünk tisztelt kollegánk, a »V. és V.«-lap kívánságának, és remélljük, hogy ha akadnak tisztelt olvasóink között olyanok, kik hivatást éreznek magukban vizslaidomit ísra, fönnebbi sorainkat tudomásul fogják venni. Azt az egyet azonban nem tudjuk, fognak-e akadni tisztelt olvasóink között ilyenek. Lapunk olvasói u. i. inkább a szakszerű erdészettel foglalkozó ügytársak közül kerülnek ki, s azok, kik főleg csak vadászattal foglalkoznak, kik azon vidékeket, lakják, а hol а vizslavadászat virágzik, kevesebb számmal vannak. Különben is a hivatásának élő erdész annyira el van foglalva szakbeli teendőivel, hogy »a derekas mellékjövedelem kedvéért« sem adhatja magát а vizslanevelés sok rizikóval járó foglalkozására. **) Soraink bezárásával nem mulasztjuk el csodálkozásunk kifejezését a felett, hogy a vizslaidomitás virágzó helyéről Csehországból nagyszámmal behozott urasági vadászok nem képesek megfelelő számú vizslák nevelésére, holott ők legfőkép a vadászat terén várt jó szolgálatok feltételében lesznek Magyarország lakosai. Szegedi levelek. I. Fehér lőpor s állami monopol. A ki még ma is hisz a fegyver brandjában. — Nemez fojtások. — Cholce-bore-ral tett tapaszta'ataim. Minthogy Szeged újjá akar születni, illik, hogy én se némuljak el, s lia engem városom újjászületésénél vérmes remények nem bántanak is, azért még sem engedem át magamat a csüggedésnek mig vadászhatok. Igaz liogy itt is már a lassúbb tempóban járom, de daczára előhaladott koromnak, s a vadászati viszonyok egyhangúságának mégis járom, mig lassankint gyengülő látásom s lábaim engedik. A kurta évben alig voltak említhető élményeim, legfelebb hogy utoljára mulattam a fehér lőporral, s először tehettem tapasztalásokat a choke-bore-ral. A fehér lőportól elbucsuztunk, mert annak gyártása, ugylátszik végkép beállittatott, valószínűleg azért, mert monarchiánkban s különösen az örökös tartományokban nagyon leszálitotta a fekete lőport.***) Hiába nálunk még kizárólag a fiscalis érdekek uralkodnak az államon és súlyosodnak a társadalomra, s beláthatatlan mikor fog a monarchia ezen betegségétől megszabadulni. De ha már beállították a fehér lőpor gyártását, kérdem, miért nem tökéletesitik а feketét ? — miért jobb bármely nyugati állam lőpora s különösen az angoloké miért sokkal jobb mint a mienk ? s ezt is miért adják forgalomba oly nehezen ? Kirner üzletében ültem September elején, tehát már a teljes vadászidényben, midőn egy ur bejött s Khmertől lőport kért, mert Pesten sehol se kaphat. De Kimernek se volt eladó lőpora s csak a jövő hét végére biztathatta vevőjét, hja, most a *) Magunk is azt hiszszük ; csak csodálkozunk, hogy az ország 4 részében, annyi sok fiatal urvadász közt, kiknek tán kevés más dolguk van : nem akad egy-egy protector, ki egy aláírási ivet nyitna, dijat gyűjtene, s egy alkalmas vadász-helyet (közel a vasúthoz, s jó vendéglővel ellátott provinciális városka mellet) kiszemelni tudna. — Mi, sajnáljuk, de nem érünk reá. Szerk. **) Mi sem hiszszük liogy oly magasb értelmiségi! szakférfiak, kik az Erd. lap igen érdekes c's szakszerű értekezéseit olvassák — időt vehetnének ilyesmire, de közölhetnék azt olyan társaikkal, vagy alárendeltjeikkel, kiknek erre hajlamuk és ügyességük van, — kik szaklapokat olvasni nem szoktak. Szerk. ***) A nagymérvű vad-orzások, melyek о durranás nélküli lőporral niogkönnyittettek — idézék elő о szabályt, mit megemlíteni elfelejtettünk Szerk.