Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-11-06 / 45. szám

VADÁSZ-ÉS VERSENY­EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. LAP E I ő fi z e t é s Egész évre .... 12 írt. Félévre 6 » „Yadäsz- és Yerseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum épület i tézen ő Szerkesztőség iroda: Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-u. Ide küldendők k.ziratok. Megjelenik a lap minden csütörtökön. A PESTI ES VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LOTENYESZ-BIZOTTMANYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 45. SZ. Budapest, 1879. november 6. XXIII. évfolyam. MifataCos. A „Dunántúli versenyegylet" hivatalos közleménye. A magyar királyi kormány, a 200 db tizfran­kos arany dijat a soproni verseny alkalmával nem azért vonta meg, mert abban Blankenese is ne­vezve volt, hanem mivel az eredeti propositió, melyben a hároméves kor meg van állapitva, nem vétetett figyelembe. Föntebb emiitett propositió kihirdetésénél, mely a hivatalos » Wocben-Renn-Kalendcr«-bpn közzé­tétetett, a fordítás alkalmával a megállapított kor, tévedésből kimaradt s e szerint gr. Apponyiuak tökéletesen jogában állott Blankenesct nevezni. A jury Ítéletét méltányolva a »JJunántuli ver­senyegylet t, késznek nyilatkozott a 200 db tiz­frankos arany kifizetésére. Gróf Apponyi Antal azonban csupán tételének visszatérítését s a bánatpénzek fizetését kivánta, mig a díjról a leglovagiasabb módon lemondott, ama föltétel mellett, hogy a versenyegylet az 18 80-diki őszi versenykor egy 200 db 10 fran­kos aranyból álló dijat » Blanlcenese-verseny« név alatt, pótlékul az illető programúihoz irandja ki; mit is a »Dunántuli verseny egy let« köszönettel fogadott. Soprony 187 9. nov. hó. A titkárság. Erdélyi telivér-tenyésztésünk és versenyügyünk. A »V. és Versenylap« 40-dik számúban egy nyilt levél jelent meg mlgos Kozma Ferencz min. tanácsos ur szakavatott tollából, telivér te­nyésztésünk és versenyügyeink érdekében ; hol versenyeink némi hanyatlása felett aggályait fejez­vén ki, feukölt, lelkesítő hangon hivja fel orszá­gunk főurai f, versenyeink nagyobb pártfogására. E valódi érzéssel és nemes lelkesedéssel irt nyilt levélre, első sorban ifj. gróf Almásy Kálmán tette meg észrevételeit, egj úttal a közérdeklődés­nek mikénti felújítására indítványát. Ez alkalmat felhasználva, bátorságot veszek magamnak mlgos Kozma Ferencz ur becs s figyelmét a magyarországi lótenyésztés egyik fon­tos tényezőjére: Erdélyié hivni fel, egyúttal ecse­telni kívánván erdélyi lótenyésztésünk s a kolozs­vári versenyeink iránti érdeklődés jelenlegi állapo­tát, de főképen koczkáztatni szerény véleményemet ennek jövendőbeli emelésére. Bármely szép elvnek, minden uj eszmének, bár­mily hasznot ígérő teivnek megpenditése, kivitelé­nek megkísérlése, a kezdet nehézségeit nem nélkülözheti ; bármely dolgot ott kezdeni, hová mások nagy kitartás és áldozatok után jutottak, nem lehet ; igy vagyunk mi erdélyiek —- többi között — telivér-tenyésztésünk és versenyeinkkel. Kezdettől fogva megvolt bennünk e szép, nemes ügy iránti buzgóság, nem hiányzott bennünk a tenni-vágy; hittük, reméltük, meggyőződésünk volt, hogy az első lépés : kolozsvári versenyeink felállítása — ténynyé válván, (legyenek proposi­tiói bármilyenek,) önként és magától következik a többi ; majd nevelüuk versenylovakat, állítunk idomitó-intézeteket sat., egyszóval rövid időn — a lótenyésztés mai korigényeinck megfelelő színvo­nalára emelkedve, — képesek leszünk a concurreu­tiát Magyar- vagy bármely más országgal ki­állani. Úgyde ez első lelkesültségünk okozta hitünk, e rózsaszínnek látszó jövőnk reményében csakha­mar esalatkozánk ; át kelle látnunk azt, liogy ! jövő korra szóló, maradandó becsű alkotás, biz­tos alapot igényel ; a versenyló-nevelés biztos alapja: a jó anyag; a jó anyag egyedüli kelléke: a pénz. Általános pénztelenségünket s anyagi viszonyaink zilált állapotát bővebben fejtegetni e lapok hasáb­jain — ugy hiszem — felesleges ; teszszük ezt máshol és máskor eleget; de cinek erdélyi lótenyésztésünk érdekében való j л vitása, kolozsvári versenyeink anyagi felsegélése — nézetem szerint — kormá­nyunktól és versenyügyeink élén álló tekintélyes férfiainktól függ. Korántsem akarom ezzel azt fejezni ki, liogy talán az cvente nekünk utalt államdijakat keveselnök ; távol legyen tőlem az a feltevés, mintha magas kormányunk, lótenyésztésünk emelésére minden tőle telhetőt meg ne tenne; sőt elismerésünk és köszönetünk, nyilvánításának kel kifejezést adnunk ama 900 darab aranyért, melyeket kolozsvári versenyeinkre mint államdija­kat nyerünk ; szerény nézetem szerint : ez anyagi segély, e pénzbeli támogatás alatt a jelenleg létező államdijak feltételeinek megváltoztatását értem. Kozma Ferencz m. tanácsos ur fent idézett czikkében főuraink közönyét, versenyeink iránti részvétlenségét mutatja ki, — egy pár lelkes, ügybuzgó és áldozatkész férfiú kivételével, — ez állhat Magyarországra, de Erdélyre nem ; bizo­nyítja az a rendithetlen erély, az a lankadatlan buzgóság, melylyel versenyeinket folyton fentavt­juk ; bizonyítja az a szivós kitartás, melylyel (min­den nyerbetési esélynek kizárásával) lovainkat az államdijakban folyton bocsátjuk, a minden te­kintetben superieure.bb magyarországiak ellen ; dc bi­zonyságot tehetnek főkép azok, kik az idén kolozsvári versenyeinken látták azt az erélyt, azt

Next

/
Thumbnails
Contents