Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-10-23 / 43. szám

OKTOBER 23. 1879. S'ADASZ- ÉS VERSENY-LAP. 367 Szerencsétlen medve-vadászat. Nagyröczén Ferdinándi Károly birtokán már hosszabb idő óta egy medve űzte garázdálkodásait. Az ifjú birtokos bajtóvadászatot rendezett a medve ellen, felállitá a puskás embereket lesbe, s maga is helyt foglalt egy lejtőn. Az eredménynélküli hosszas várakozásban kifáradva, az állomás elhagyására, illetve az egymás iránti figyelemre megadta a szokásos sípjelt, mire kiki elindult egy kitűzött összejöveteli helyre. Midőn az egyik kerülő egy kis cserjéstől mintegy 18 —19 lépésre volt — a mint mondja — medvéhez hasonló fuvást és csörtetést hallott, mire fegyverét a hely felé kisütötte ; oda menve azonban, nagy volt ijedelme, mert a medve helyett 18 éves ifjú ura feküdt ott halva. — Nem tudni, — irja a Göm. Közlöny — hogy szándékos vagy véletlen eset okozta-e a szerencsétlenséget. Az ügyben megindult a törvényes vizsgálat. vad lúd nálunk nagy ritkaság, ez évben szintén tehettünk lövéseket. Mindebből látható, hogy ez idei vadállományunk kielégítő és jó sikkerrel kecsegtet. Binder József erdőmester. * * * Hanva, okt. 19. 1879. A szalonka-idény az idén, minden oldalról nyert tudósításaink szerint a legjobbak egyike. Már sept, hó végén jelentkeztek hazánk északi és keleti hegységeiben, de csak lassan húzódtak lefelé, míg aztán ezelőtt mintegy 10—14 nappal csak azt hallottuk, hogy bizony itt vannak ők, még pedig oly számosan mint már jó régen ezelőtt. A vadászat ellenük illetve rájuk, ugyancsak folyik mindenfelé, — i ezekről a következő eredeti tudósításokat közölhet jük t. olvasóinkkal. * * * Az erdei szalonkákra már mindenütt erősen vadásznak. Gr. Teleki Gyula a gyömröi erdőkben, a mult hét egyik napjáu 12 drb hosszucsőrüt ejtett el, mint mondja ez alkalommal igen sokat látott. * * * Nagy Szeben oct. 15. 1879. Igen tisztelt Szerkesztő ur ! — Ez őszi vadászati tudósításomat azzal kell kezdenem hogy itt igen sok szalonka van. A mult héten beköszöntött zord idővel, melyből az elő- és középhegységeket még ma is hó takarja: azt kelle hinnünk, hogy a szalonkák e hegységekből — hol a nyarat áthüselték — már azonnal megkezdik vándorutjokat, alább a melegebb déli oldalak és lapályok felé. Azonban még mindig itt vannak, — s bárha a hegyekben már valóságos tél van, nálunk a folytonos eső elég lágyan tartja a talajt s reméllhetjük hogy szalonka-idényünk november elejéig eltart. — N.-Szehen vidékén ezideig mintegy 300 drb. ejtetett el s a saison végéig mégennyi eredményt várunk, mert annyi van, hogy még a külvárosi házak kertjeiben is gyakran találhatók. Az elejtett szalonkák nagyrésze Pestre és Bécsbe adatott el. Nyul ez idén még nagyon kevés lövetett — korábban a száraz talaj miatt nem vadásztunk rájuk, most meg a hosszucsőriiek foglalják el minden időnket. Róka igen sok van; ezek igen helyén voltak a télen, mert a mezei egér mult őszszel nagyszámban fordult elő nálunk. Oktober elején a kis disznód! (Micbelsberg) paraszt-puskások egy szarvastehenet adtak el városunkban, — azonban a vevőtől (egy korcsmáros) a rendőrség elkobozta a vadat s ez, hogy pénze teljesen kárba ne veszszen az árverésen másodszor is megvette a tehenet, . . . persze aztán borsos volt a pecsenye ára ! Egy másik szarvast, egy 10-ágast a f. hó 14-diki vásárra hoztak be eladás végett. A közeli hegységekben Disznód (Heltau,) Resinar és Gurariuban tartott őzvadászataink — kopókkal — sem eredményezték a reményeit sikert, bárha minden hajtásban láttunk is őzet, — miután a legjobb állásokon nem elég gyakorlott vadászokat, vendégeinket kelle elhelyeznünk, a kik aztán lövöldöztek de mindig hibázva. Medvék is mutatkoznak a határban s a hegységekhez közelebb fekvő falvakban, mint Tolmács s a vöröstoronyi szoros körül, már az ősz kezdete óta sokat beszéltetnek magukról. Foglyokra és vizi-vadra, melyből különösen a Tisztelt Szerkesztő ur ! — A szalonkaidény itt van. A megye különböző részein igeu nagy eltérés van az állományban. Az egri káptalan Sajó-Várkonyi erdőségeiben igen szép mulatságunk lett volna, ha 11 órakor az eső ki nem ver. Addig 25-öt láttam, magam — az eredményt az eső meghiúsította, esett 4 darab s két róka. Baraezán mult vasárnap — hol ba 5—6-ot láttunk máskor — egy nap — volt oly hajtás, hol egyben hat volt. Nagy reményekkel mentem Rahóra, hol gyönyörű helyek vannak és daczára ennek, első nap egyetlen egyet sem láttunk; — második nap eredménye az volt, hogy Fáy Gyula ezen kitűnő ifjú sportsman lőtt kettőt. A mai hó alkalmasint jobb hazába viszi őket, miután a metcorologiai jegyzetek észak Olaszországig hasonló gonosz tempe ratura változásról szólnak. Vizslázni nem voltam, miután Ladym a közbejött kölykezés miatt nincs eléggé fegyelmezve; kitűnő, s felülmulhatlan Lawyerem pedig, egy kipuhatolhatlan oku vérhányás áldozata lett, — minden gond s orvosi segély daczára. Nemcsak magamat ért e csapás — de a vadász-közönséget is, mert mondhatom, hogy alig reménylem, ho oly vizslát kaphassak, mely egyenlő nemes származás mellett is ily intellectuális tőkét s oly sublime tehetséget hozzon magával. Ha legalább két ivadéka maradt volna a hazában. Malapropos magam is kivesztem fajából. Azóta kopogtattam kész pointerért Solms hg.nél, Lawyerem testvére azonban ott is szomorú véget ért— fékezhetlen tüzében egy kerítésen át akart szökni, s a rajta felejtett nyakravalóján felakadt s megfúlt. Gustedt urnái lett volna még egy, melyet vadásztársaknak ajánlottam is — de az meg hónapos korában 350 márkán el lett adva. Végre épen most van egy »Teil« nevü Alvens leben bárótól számomra — de már a szalonka idényre későn — útban. Ugy a Lawyer kimúlását, mint a Teli érkeztét előlegesen bejelentve, — a törzskönyv számára utóbbi igazoló adatait beküldőm. Borzebeimmel is, melyek kitűnően dolgoztak malheuröm van. Strippe egy csontban megfúlt — igy Puck, két fiával a f. év. julius végén kölyk. Pick szuka és Dudás kan kölykökkel együtt Okoliesányi Gáspár ur birtokába Ráhón átment. Egyébbiránt a malheur még itt sem szűnt meg rajtam. Hozattam Bécsből 100 fogolytojást, s megültettem három tyúk alatt. Egyet egy napra lebo csátottak, a 66-ból kikelt 64 db. Habár kiadtam a rendeletet, hogy mig máskép nem intézkedem csupán hangyatojást szabad nekik adni, — mindenesem megunta e dolgot, házi kisasszonyom pedig elhitte hogy nincs hangyatojás, megtraktálták őket három hetes korukban kásával és cselédkenyérrel — és egy 24 óra alatt maradt négy darab. Ezek gyönyörűen uőttek, a kertben laktak, kezesek voltak mint a csirke, a vizsla rájuk se nézett miből azt kell következtetnem, hogy vadszagukat vesztették ; de malapropos mind kakas, igy ismét egy év reménye s mulatsága oda van, pedig 7000 holdas revieremben egy foltnál több nincs. De nincs ám tapsi sem, alig láttam Várkony, Baracza és Rahó erdőségeiben is egy párt. Érdekes lesz talán tudni, hogy Fáy Gyula egy pár rimavölgyi urvadászszal vidrászeb sportot akar behozni. Ez még Németországban is alig keletkező, s mindenesetre igen érdekes sport. Megemlítek még a vizslatenyésztés tekintetébeu egy pár érdekes adatot Angliából. Alakult Londonban e czélra egy társulat 6000 £ sterling alappal. Czélja pointereket s settereket tenyészteni s dressirozni. E társulat 2000 £ sterlingért vett anyagot. 500 í-tért bérelt vadászterületet, hol az ebek taníttatnak s a Fieldtrial sok tartatnak. Évenként 150 pointert s settert szándékoznak áruba bocsátani, két hónaposak ára 5 £ , hat hónaposaké 10 £, egy éveseké 20 £ , ha tanitva vannak, ily korban 50 £ ! ! Különös jó példányok még ezen felül is. íme urak ! a gyönyörűség a haszonnal párosítva. És nálunk? A mozgalom szót sem érdemel ugy szólván. Ha kell — vidd drága pénzedet a külföldre. Aljon még izlelőül itt pár példa. Az 1878-ban dijazott »Faust« pointer Amerikába vándorolt 250 £ -ért. Két fiatal pointer, melyekért 159 és 168 £ ajánltatott az auctiónál viszavonatott ; Wagguak három hónapos kölykei 20 •jávai keltek. (A »L'acclimatisation« után.) Hanvay. Vadásztáska. Vadászkaland medvével. Most, a valódi medveidényben, — irja Szent-Hubert egyik hive a Magyarország«пак — engedje meg nekem, hogy egy mulatságos medvehístóriát közölhessek ; csupán arra kérem, hogy nevemet b.-megyei P. S. uruak — kivel az esemény történt valamikép el ne árulja, mert külömben vele szemben nem biztos az életem. Az öreg ur először volt életében medvevadászatou. Ott állt ő bokorral fedett rejtekében a hegyoldalban, fegyverét mint valamely lándzsát tartva maga elé. Az erdő viszhangzott a falka csaholásától — és miért tagadnók ? — vadászunk nem a legjobban kezdte magát érezni. A csaholás mindig közelebbről hangzik s egyszerre egy hatalmas medve tör át a bokrokon. Egy ledőlt fatörzsön átkúszva a medve, megpillantja vadászunkat, körülbelől tizlépésnyire megáll előtte s nagyot néz emberére. Szinte szeretnénk megkérdezni a mi Samu bácsinkat, vájjon minő figurákat rajzolhatott puskájának a csöve a légben ? Mikor a medve a féléuk ellenséget megpillantá, megvetőleg hátat fordított neki s tovább ballagott, a hegylejtön lefelé. Nem tudni, vájjon a medvetalpak által fölrúgott föld volt-e az, mely az öreg ur szemébe szájába röpült, vagy talán az öregúrban föltámadt a bátorság, elég az hozzá, a puska elsült, egy durranás és a maczkó élettelen rogyott össze. Még annyi ideje sem maradt, hogy végrendeletet csinálhasson. A lövésre összefutott vadásztársak körülvették a szerencsés vadászt s aztán kezdték vizsgálni a zsákmányt, de a sebhelynek semmi nyoma, még aunyi sem, mint egy gombostűnek a feje. Számtalan jó és rosz élezet hevenyésztek az ijedtében kimúlt medvére és vadászra, ki már átkozni kezdte szerencséjét. Lefejték a medve bőrét, de még ekkor nem mutatkozék semmi legkisebb sérülés. A kíváncsiság arra készti a vadászokat, hogy bonczolják föl a medvét s ime a gyomor aludt vérrel van tele s a szivben rejtőzik a behatolt golyó. Hangos kaczaj támadt a fölfedezésre, mert Samu bácsi a hátsó centrumba és pedig anynyira in puncto punctis találta a vadat, hogy a golyónak semmi küzdelmébe nem került az uttörés, mivel »szabad bemenete« volt. Ha valaki egyszer Felső-Magyarországon járva, P. S. ur kastélyát meglátogatja s ott az ágy előtt a pompás, medvebőrt megpillantja, javaslom, valahogy kérdést ne tegyen P. úrtól, vájjon melyik részén találta a vadat ? — mert akkor vége a barátságnak. Ыо>йшЫшь »Athleticai gyakorlatok« czim alatt legújabban egy csinos kiállítású és e nemben csakugyan hézagpótló munka hagyta el a sajtót. Molnár Lajos, a M. A. Clubnak kezdettől fogva buzgó tagja, vette magának ama nem kis feladattal párosult fáradságot, összegyűjteni egy diszes füzetbe mindazt, a mit eddig a club porondján csak gyakorlatban ismertek ; — söt többet annál, mert a mü a club fáradhatatlan elnökének gr. Esterházy Miksának tartalom-gazdag czikkeivel is kibövittetett, ki Angliában huzamosb időig az athleticai élet megismerését szorgos tanulmányává tevé