Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-10-09 / 41. szám

\ ADASZ- KS VKRSKNV-I.AP. 351 pipájából és édes mosolygással konstatálta volna még a szélnek is kedvező voltát : megkezdi az uta­sításokat adni, folytonosan hangsúlyozva a csendet. Az utasítás véget érve, a hajtók nesztelenül olvonulnak, hogy egy a gorczba futó tölcséralaku bükkös völgyet alólról meghajtsanak, mire a pus­kások szük kört képezve haditanácsot tartanak és parancsul kapják, hogy csak a lefelé törtető seb­zett medvére szabad lőni ; a koczkásoknak pedig tüzetesen megmondatik, hogy a bal és jobb szár­nyon hol álljanak el ? cs mikor koczogassák erö­sebben és gyengébben a kopogtatóul szolgálandó bükktörzseket, nehogy arra törjön át a vad. Ez is megtörténvén, puskások és koczkások lud­sorba állanak, élőkön helyezkedik el az »állitó« ; csakhamar elindul és a völgy tölcsérének felső keskeny száján, zajtalanul elállítja a puskásokat. Nyugodt, csöndes magány terjeszkedik el köröt­tünk, csak néha zörgeti meg a száraz almot egy viczkándozó mókus, vagy üti meg füleinket a har­kály tompa hangú törzs-kopogtatása ; de végre ez egyhangú nesz is elhal, és a néma csendben csak a szúnyog dünyögése hallszik ! Egyszerre váratlanul a légkört egy éles fütty rezgetteti meg, mire gyenge mélizsongás-szerü han­gok kezdik füldobunkat boszautani ; — e hangok hovatovább mindinkább erősbödnek, közbe oly csö­römpölés vegyül, mint midőn egy hatalmas törzs koronáját a fejszecsapások folytán a porba on­totta, — s midőn e zaj elnémul jobbra balra monoton kelep-hangokat hallunk, melyek majd erősebben majd halkabban szóllnak. A gyakorlott vadász tudja, hogy az éles fütty a hajtó-vonal tel­jes elhelyezkedését jelentve, — a hajtás megkez­dését jelezi, a hangok pedig a távolban álló haj­tók és koczkások moraja, a mely erősbödik A kezdetbeni méhzsoogás, később meg nem kü­lömböztethető moraj lesz, mely mindinkább foko­zódik, és végre teljesen felismerhető emberi han­gokká változik át annyira, hogy a szavak is kive­hetők. A hajtóvonal mindinkább közeledve a lő­sorhoz, a lövészekkel sejteti : hogy vagy medve vagy sörtevad van a hajtásban, mert ezen két vad legkésőbb szokott kiötleni. Eközben a hajtó­vonal közepén egy erős hang elkiáltja »tuje« {itt van !) — mire az egész vonalon roppant zsi­vaj keletkezik, a fák döngetése, éles sipító han­gok, fülhasitó füttyök zajából csak kombinative lehet kivenni, a trimaj, ne puscsaj, derzsi (tartsd, ne bocsásd, hajszold) szavakat ; önkénytelenül is fel­villan előttünk az angol költő által ecsetelt eme kép : . . . nagy hajtást kezdenek, oly szörnyet Chevy felett : Hogy jajgat a méhben a magzat is, Mely még meg sem született. De nincs időnk gondolatinkat tovább fűzni ; — alattunk egy puska eleserszen (versagt) mire egy­másután 17 lövés durran el ... . Alig hangzik el az utolsó ropogás, előttem 15 lépésnyire egy alkesi termettel biró maczkó hőköl meg. Haboztam, váljon lazsirozzam-e az ép alattam álló gróf urnák, hátha nem volt alkalma lőni? . , . puskám hó­nam alá szoritom, — kettőt tapsolok és az okos bannyas levág, ... de oh balsors ! megint cser­szenést, és utána két erős dördülést hallok ! — Elment, gondolám — és a nyomon kiötlött első hajtó láttára lefutok, kíváncsiságom kielégíten­dő, és itt veszem a leverő hirt : hogy a hires Henry-féle fegyver robbanó töltényei közül kettő nem sült el, és pedig mindig az első, és igy a gróf úrra kijött két medve a nekik szánt első lövést elkerülvén, a második és harmadik lövés már a lövonalon tul a sűrűben esett rájok ! Denique csak mégis az elöltöltő — a puska, és nem ezek a mesterkélt ánglius és franczia fegyve­rek! ... Ily észrevételek között gyülekezik a kö­zönség, és referálja ; hogy a hajtásban 6 medve volt, 5 lövésre jött, egy félre vágott. Az öt közül már kettő fekszik, tehát a gróf uréi után kell nézni, — mert lehetetlen, hogy oly higgadt vadász hibázhatott volna. Hosszú vegyes-vonal képződik, és a maczkó nyomai irányában megindul, lassan előretörve ; — a központból jelezik, hogy vérnyomon vagyunk, a parancs utána : ki kell bocsájtani a kutyát, — mi megtörténvén, kevés vártatva álló csaholást hallunk. A vegyes vonalból a lövészek kiválnak, és gyürü alakban megkerülik a folyton egy pontról hangzó csaholást, — a legbiztosabb puskás a hang után halad . . , megáll . . . néz ... és elkiáltja ma­gát »megdermedt« ! »Hurrah« hallszik minden ol­dalról, és a kiszenvedt óriási maczkó egy perez alatt körül van állva! 500 lépésre vitte el a lö­véseket, melyek közül az egyik a gerinczet ron­csolta el, a másik pedig béllövés volt. Egy hajtásban 6 medve, közülök három lete­rítve ! — ez oly zsákmány, mely elbódítja a hig­gadt főket is, és megbontja a fegyelmet és figyel­met ; a nyomozók nem látnak és nem hallanak, és igy a 4-ik medve további kerestctésével »nolle velle« föl kell hagyni s illetőleg elhalasztani. A három talpas ezubakjai gúzsba kerülnek, ru­dakra aggatják, — és a diadalmenet megindul, az erdő szélén; — a pihentetőt a kizsigerelésre használ­juk fel és megbámuljuk a gróf ur mesteries met­széseit, de meg a gyomrokat is, a melyek a szó teljes értelmében tiszta zabbal voltak megtömve ; ámulatunkat azonban leginkább a gróf ur által el­ejtett óriás belső része vonta magára, a mely a robbanó töltény által szétmarcz ingolva, tökéletes pépet képezett. Ma az örömzöldet joggal tűztük fövegüuk mellé, és vigan szökeltünk lefelé, — mig estve fele 6 órakor tanyánkra érve, első feladatul az elejtett talpasok mérlegeléséhez fogtunk és konstatáltuk, hogy a gróf Erdődy György ur által elejtett gálya medve béltelek és vér nélkül nyomott 232 kilót a második . . . 177 x/ a » a bocs pedig . . . 98. 8 6 » Megtéve a szükséges intézkedéseket, megiván az áldomást is, — még az éjjeli órákban tovább indul­tunk, mert azon hir jött: hogy Lyuttán még több a medve, és a zabokban még nagyobb károkat tesznek, mint itt ! Félórai döczögős uton haladva elértük a feny­vesek régióját. Sötét, örökzöld fák karcsú oszlopa­ikkal a nekünk lámpásul szolgáló holdkorongját látszanak érni! Festői szikla-tömbök, lábaink alatt a tátongó mélység, melyben tajtékzó habjai rohan­nak a Lyutta folyóüak, és szikláról sziklára hullva alá, permeteggé válnak. Miután számtalan sajátságos modorban épült fedett hidon áthaladtunk volna, 4'/ 2 órai borzasztó döczögés után, mai utunk czélját elérve, az ungi Svájcz kellő közepén a lyuttai zár-gát (Klause) ko­ronáján sátrunkat felütöttük, és csakhamar Mor­pheus karjai közé vetettük fáradt tagjainkat. A fáradalmak daczára másnap kora reggel már talpon valánk, és miután a gróf ur a esapdarés­ből (Schlagthor Öffnung) rögtönzött zuhany alatt aczél tagjait még inkább megedzette volna, elin­dultunk, állván előttünk három hajtás ! Teljesen fris medve-csapásokkal tarkázott, jól záródott fenyő állal mohszönyegen haladtunk föl­felé reménynyel telten, a mely csakhamar hiúnak bizonyult, midőn a lövonalra kiértünk a hol kon­statáltuk, hogy — fél szelünk van ! De már a hajtók ellevén állitva, segíteni nem lehetett. Ezen elhirtelenkedésnek csakhamar busásan megadtuk az árát; mert a hajtásban három medve volt, de a rosz szél és a hajtók gyáva magaviselete miatt mindannyi visszavágott. A további hajtásokban sertevadon kivül más meg nem fordulván, a fősuly pedig szarvas és medvére le­vén fektetve, megemlitésre méltót nem közölhetek, miért is soraim azzal zárom : hogy az itt September hó 20-ika körül beálló rigyetések alkalmával meg­tartandó szarvas-cserkészetekről, valamint az itteni vadászat szervezésére vonatkozó szabályzatról an­nak idején meg fogok emlékezni. *) Üngvárt, 1879 évi September hó 14-én R. A. m. kir. főerdőmester. *) Igen köszönjük és kérjük A gar ászát, ko paszat, »A csanádmegyei agarász-egylet« ez idei kölyök­agár-versenyét október hó 25-én és következő napjain tartandja. Futhat minden cs. m. agarász-egyleti tag jóhi­szemű tulajdonát képező 22 hónál nem idősb aga­ra. — Összejövetel Makón október 24-én а пагу­vendéglöben. Nevezni lehet alólirottnál írásban vagv szóval a verseny előestéjén éjfélig. Tisztelettel Eckhardt Oszkár. egyl. jegyző. * A »galgavidéki agarász-egylet« kölyök-agár­versenyét oktober 26-án Ecséden tartja meg; ne­vezni lehet a versenynapon 9 x/ 2 órakor reggel a Kettős-Kutnál. Tiszteletdíj 100 frt o. értékben. Máriássy Manó. * A pesti róka-falka mult pénteken, e heti ked­den és csötörtökön vezettetett ki az első gyakor­lati vadászatokra. A kopókon ugyan még sok a hus, de azért mindjárt az első vadászaton egy pár róka után meglehetős távolságot futottak, sőt vé­gül be is számoltak a ravaszokkal. Kedden a csomádi erdőben, csötörtökön a fóthi ültetvényes­ben volt a találkozás, melyre azonban csak a falkanagy és gr. Batthyány Elemér jelentek meg rendesen. Vendégek voltak gr. К. B. és P. ka­pitány. A vadászok nagyobb része majd csak az oktoberi versenyek után beálló rendes-vadásza­tokra érkezik meg. Ugy halljuk, hogy Auerspeig Anna hgné (gr. Westphahlenné) az idén ismét résztvesz e vadászatokban férjével együtt ; ellen­ben hire van, hogy Andrássy Irma comtesse hiányozni fog, miután Krisztina főherczegnő meg­hívására Spanyolországba utazik, mit sokan saj­nálni fognak. Bécsből hg Esterházy Pált és a herczeguőt, a Baltazzi testvéreket Ugarte grófnö­vel és br. Vecseránét várják. Úszási-sport. (Beküldetett). Miután már több lap emiitette röviden az alábbi bravour úszást, tehát az athle­tica érdekében azt teljességében küldjük be szives közlés végett a t. szerkesztőségnek. *) Az úszók »champion«-ja, ki Füredről átúszott volna Tihanyba, vagy pedig még hosszabb úszásra vállalkozott volna : sokáig hiányzott az idén. Végre azonban jött egy oly kitűnő uszó, kinél jobbat Füred még nem látott sohasem. Szekrényesi Kál­mán ur September 5-én ugyanis Tihanyból Fü­redre és onnan minden pihenés nélkül (partra sem lépett) vissza Tihanyba úszott. A legjobb úszók Füredről Tihanyba (tehát csakis oda) rendesen két, egészen három óráig úsznak ; Szekrényesi Kálmán ur oda és vissza, tehát kétszeres távol­ságot oly rendkívüli gyorsan úszott, hogy 3 óra és 46 perez alatt már megúszta a hosszú vizi utat. A kitűnő uszó testét ugyan sem olajjal, sem zsirral nem kenter be, ezen bekenés szerfölött megkönyiti az úszást, de uszógatya nélkül úszott és leginkább ez okból indult el Tihanyból és nem pedig Füredről. Szekrényesi Kálmán ur valami 65 hüvelyk magas lesz, aránylag igen vékony karokkal de szerfölött széles vállakkal, és oly magasra dombo­rodó mellel bir, mely a ritkaságok közé tartozik. Tihanyból többen távcsőveken át nézték az úszót, a ki ladik kiséret nélkül indult hosszú és fáradsá­gos útjára. Hogy ez mit jelent és, hogy menyire emeli Szekrényesi Kálmán bravourját, azt minden uszó tudni és méltányolni fogja. Hasonló­kép igen érdekes volt ezen gyönyörű úszáson az *) Máskor elvárjuk, hogy mint szaklapnak leg­elébb küldjék be a t. közlők az ily eseményt. Szerk. /

Next

/
Thumbnails
Contents