Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-10-02 / 40. szám

VADÁSZ- ÉS YERSESY-LAP. O KTOBER 25. 187 9. Ezalatt a félhomály mindinkább terjedt, a nap egy gorcz mögött eltűnik, az éj hollószárnyai ködfátyolba burkolják a tájat, és az égen csillag­legió között a hold ezüst korongja lassan felvo­nul, bűvös sugarai átszűrődnek a hézagokon és az erdő homályát kísérteties fénynyel világítják meg! A korhadt tuskókból kisugárzó viló (phos­phor) sajátságos mozgó alakokat varázsol elénk, a levelek között lengő szellő titokzatosan suttog, e közben oldalt hatalmas csörrenést hallva, felo­csúdunk, és a szellemi szemeink előtt elcsörtető villás helyett lobogva égő tüzet, körülötte emberi alakokat pMlautuDk meg, kik száraz galyat tördelve, élesztik a tüz hatalmas lángját. Isten segit-égével elértük a tanyát, és miután két kézzel igyekeztünk volna elhelyezkedni, és magunkat kényelembe helyezni, megered a hol­napi napra vonatkozó tervek hosszú sorozata fö­lött a tanácskozás. A »lange Rede, kurzer Sinn«-je utoljára is az, hogy a gróf ur bajualban cserkészni fog, mi­után azonban előrelátható, hogy а т. erdő lomos volta miatt a vadhoz lopózkodni lehetetlen, egyút­tal hajtó-vadászat is fog tartatni szarvasra és medvére. Ekként ki levén főzve a terv, a gulyáshus pe­dig megfőzve, és egyúttal el is költve, megeredtek a nyelvek, és az itteui vadászkalandok valóhü előadásával, az igények már már a tetőpontra let­tek csigázva, — midőn az egyik erdövéd a medve­kalandok netovábbjául mesélni kezdi: hogy két évvel ezelőtt nagy hó levéD, fegyver nélkül indult a legközelebbi község határában fekvő vágásba, útközben véletlenül félre tekintve, hat dohányos­nak (dohánycsempész) látszó alakot lát a hegyen fölfelé haladni, ő is nossza utánok iramodik s mi­dőn közelükbe ér, akkor veszi észre majd sóbál­ványnyá válva, hogy bizony azok jól kifejlett medvék, a melyek az ő láttára meghökkenve mindannyian egy bükkfára menekedtek, és farkas szemet néznének máig is egymással, ha ö azt meg nem unta, és dolga után nem nézett volna ! E komoly előadásra a nemes gróf valódi vadász­Dyugalommal azon kérdést koczkáztatta meg, hogy miként vélhette a medvéket dobányosoknak, midőn az itteni parasztság majdnem kivétel nél­kül fehér gubát visel ? A bölcs válasz az volt : hogy hiszen nem is a guba után vélte ő a dohá­nyosokat fölismerni, de a — nyom után ! Az itteni vadállomány nagyságának, ily rikító színekkel való ecsetelését a gróf ur az éjféli órá­kig elhallgatta, én azonban a hidegláz utóbajai által gyötörtetve Petőfyvel tartottam, mondván : »Álmodozzuk folytatását, Jó éjszakát !« Másnap a rózsa-ujju hajnalnak még nyomai sem látszottak az égboltozatán, s már tanyáinkon élénk nyüzsgés van ; egy vén vadász kíséretében készül a gróf ur a cserkészethez, a melynek hu­morát az képezi : hogy a gróf ur a vén ruthén vadász nyelvét csak kombinative érti, emez pedig sehogy sem képes magát megértetni, birván egye­dül az itteni orosz nyelvet ! Se baj, — »sors bona, nihil aliud.« — gondolám, de azért a másik perezben mégis csak Heine eme költeménye villant meg agyamban : »Reggel ébredek s azt kérdem : Eljön-e ma kedvesem ? Este kintul rogy le térdem S nyögök : nem jött el ma sem« ! Aggályaimat azonban nem közölve, vadászüdv­vel és jó reményben váltunk el egymástól. Y adásztanyánkon élénk mozgás van, készülődünk a vidékünkön divó sajátságos hajtóvadászatokra és egyúttal tovább vándorlásra, azonban oly nesztolenül, hogy a távolban eldördülő fegyver durranását meghallhatva, a helyszinén teremhessünk azonnal! Ámde minden hasztalan, puskaropogás nem haí­lik, és már a közeli erdii rét dus harmatja is felszárad, — cserkészőink nincsenek. Végül, jóval kilencz ora. utan megjönnek, azon nem épen le­hangoló hirrel, hogy tanyánkhoz alig néhány puska­lövésnyire 3 aganesár rezgetése volt hallható, — söt az egyik lőtávolban állván, remekje is látható volt, a mennyire azt a reggeli szürkület engedte : miu tán azonban a gróf ur föltett szándéka tizenkettc­sön alóli agancsárokat nem lőni, nem akarta ma­gát oly esélynek kitenni, a mely jelzett férfias elhatározásának megezáfolására szolgálhatott volna. Bár a vadászregula nem engedi is meg, e ked­vező hirro süvegünk mellé örömzöldet tűztünk, és igy indultunk azon terhes utak egyikére, a me­lyekkel itt, hajtóvadászatokon meg kell birkózni. Több hegyoldalon le és fel, vihar leterítette szél­döntvényeken keresztül haladva, végre eljutottunk volna a lö-vonalra, azonban a balsors kijáts.ott ugyancsak, mert széllel állván, nem remélhettük a vad kiötlését. Föltevésünk nem is csalt, mert habár a hajtásban több szarvas is volt — minek bizonyságául a teljesen fris hámzásu juhar rud­fákat mutatták be — mindannyi visszavágott. Az e napon megejtett második hajtás eredménye még ennyi sem volt, amennyiben ebben semmiféle vad nem fordult meg. Azon föltevéstől vezéreltetve, hogy a fővad üzekedési ideje közeledvén, inkább a hüs éjszaki oldalakra, és az erdők mélyébe húzódik vissza, — az esti órákban tanyánkat fölszedtük, és l^órai erős gyaloglás után, egy a szó legteljesebb értel­mében, rengetegben ütöttük fel sátrunkat. A nap fáradalmainak befejezéseül, a cserkészet estenden ujjolag meg lett kisértve, azonban ismét eredménytelenül; amennyiben a rengeteg ezen ma­gányában, a szél által lesodrott lom oly nagy mérvű : hogy a cserkészetnél oly fontos zajtalan menet lehetetlen, és a hány lépést haladunk, annyi recsegés sérti haliéizékünket, és riasztja el neszelő vadat. E kelletlen tapasztalat azon megállapodást érlelé meg : miszerint mindaddig mig a cserkésző utak készen nem lesznek, e vidéken bajtó-vadászatokra kell szorítkoznunk. Ezen elhatározás nyomán, másnap kora reggel talpon voltunk, hogy legalább is három hajtást tehessünk. A körülöttünk elterjedő bükk őserdő elevenzöld, sürü lombozatú leveleivel, világos szinü törzseivel, nyájas képet tárt elénk ugyan, de az éles hegygorcz, melyen sátrunk fel volt ütve és az alattunk sötétlő málna és szederlepte völ­gyeletek és tebrek, a környéket felette vadregé­nyes színezettel és a vad állandó tartózkodási he­lyének látszatával vevék körül, ugy hogy kétely alig volt közöttünk arra nézve, hogy e táj a fő­vad választott tanyája. Elindulva, lépten nyomon medve- és szarvas-csa­pásokkal találkoztunk, ennek daczára az első haj­tás eredménytelenül folyt le, a másikban ellenben, egy ünö, és egy ellő üszke borjával együtt a lővo­nalra ötlött ki. Az előbbi a gróf ur előtt mintegy öt lépésre megállva, hosszan nézte a valódi vadász­nyugalommal mozdulatlanul álló grófot, a másik ellenben a lővonal teljes hosszában csörtetett el. Hasonló jelenetekkel telt el a következő hajtás, és a másnap megtartott vadászat; nevezetességül csupán azt vésve emlékünkbe : hogy habár min­denféle vad fris csapásaival találkoztunk is, söt vadmacskával is néztünk szembe, mindazáltal az óhajtott tizenkettösön felüli agancsárok és terme­tes maczkók vas következetességgel kerültek ki bennünket. Ily előzmények után a trachytos hegytömb fá­rasztó lejtőit helyesebbnok tartottuk elhagyni és a kárpáti homokkő tájaira vándorolni át, annál is inkább, mert eme jóval magasabban fekvő vidéken a zab érö félben levén, — s ez a medvéknek kedves eredményre leginkább lehe­R. A. m. kir. föerdőmcster. következik.) * * * Dr. Sárkány Miklós bakonybéli apát ur erdősé­gében e lefolyt hét első napjaiban érdekes vadá­szat tartatott, melyen báró Fiáth főispán, Ive's­márky József törvényszéki elnök, Ányos, Balion stb. urak vettek részt. Számos nagy vad kelt, — egy szép szarvas ds egy öz lett a vadászat eredménye. csemegéjét képezi, — tett számitanunk. (Vége Martinelli Antal rimaszombati erdész, a ki Gö­mörben mint kitünö lövő ismeretes, mult hó 20-kán 3 őzzel találkozott erdejében, melyekre, golyóval töltött fegyveréből oly szerencsés lövést tett, hogy a 3 őz közül, kettő ott maradt. A golyó ugyanis, az egyiknek bal lapocskáján menve keresztül, a másikat nyakszirten találta; ez utóbbit aztán le­tarkolta a már 60 éves vadász, ki arról is ne­vezetes, hogy eddig 27 medvét ejtett el. AGACÁSZAT, KAPÁSZAT. A pesti róka-, szarvas- és harrier-falka, összesen mintegy 50 pár kopó mult kedden megérkezett K.-Megyerre s pénteken lesz az első cnblumtiog. * * * Királyné О felsége a mult héten kétszer lovagolt át Gödöllőről, hogy harrier-falkája (9 —10 pár kopó) gyakorlatait a Csornád és Somlyó körül meg­szemlélje. A kis falkát Carter vezeti, ki a pesti falka első éveiben gr. Esterházynál volt. * * * Gr. Nádasdy Fer. falkája már a mult héten meg­kezdte Agárd körül próba-vadászatait, s mint hall­juk hétfőhöz egy hétre kezdi rendes vadászatait. . * * * Az ürményi és mándoki kopók is gyakoroltatnak már, s br. Podmaniczky Géza kis Beagle-falkája is — szépen megszaporodva — fogja ez öszön isme­rőseit mulattatni. * * A szabolcs-vajai agarász-társulat, kölyök agár­versenyét november hó 10-én tartja Nyíregyhá­zán. Összejövetel ugyanott 9-cn este. Elnöki meg­bízásból Gencsy Béla. Cii'kus. Renz cirkusában о hét folytán is a közönség folytonos nagy érdeklődése mellett folytak az előadások. Megint egy uj látványos némajáték került színre » Chinai ünnepély« czime alatt. E látványosság is, ép ugy mint a többi, Renz igaz­gató által rendeztetett s hozatott színre s az egész társaság személyzete által adadik elö. Fé­nyes chinai jolmezekben, csinos kiállítással, igen szép és érdekes ballettel, — melyben a csopor­tozatok megragadó látványt nyújtanak ; a ferfi­személyzet gimnasztikai ügyessége pedig a nagy közönséget bámulatra ragadja. E héten is mint az előbbiekben, Hagen-Renz Amanda asszony, az ő páratlan ugró lován tette meg mesésen magas és széles ugratásait B. D. telivér barnapej paripáján. Loisset Emilia kisasszony ma is kizárólagos ked­vencze a közönségnek, a szakértőt pedig roppant könnyed vezetése, finom magatartása, a lónak bármily mozdulatában korrekt, biztos ülése — bá­mulatra és elismerésre ragadja. Hägen ur minden­esetre legkitünöb lovasa a cirkusnak ; Cladros telivér trakeni csődörén a spanyol lépés és piaffe nonplus ultráját mutatja fel, de egyszersmind Cladros izmai és csánkjai ruganyos erejének pá­ratlanságát. Tom Belling ur (ostoba August) meg­jelenése mindig nagy kaczajra ragadja a közön­séget, főleg midőn Cooke ur lovaglása alatt a cirkus különböző belyein egy-egy nagyot trüszszent és büszkén távozik. A vízi királyné Miss Lurlino a csoda-buvárnő, a vizbeu való ke­cses műveleteiben ma is bámulat és gyönyör tár­gya a cirkus látogatói előtt. Amint értesültünk ö Felsége a Királyné vasárnap a cirkust megláto­gatni szándékszik. Ismét Lovaregyletiink egyik tagját, br. Orczy Bélát érte a kitüntetés, bogy az ö felsége szemé­lye melletti miniszteri állásra meghívatott, s igy br. Wenckheim Béla utódjában a hazai lótenyész­tés és versenyek egyik régi barátját üdvözölheti a sport-világ. * * * Az országos lótenyésztési ügy főnöke Kozma ministeri tanácsos urnák feldölés folytán történt sérülésére vonatkozólag — tisztelői megnyugtatása

Next

/
Thumbnails
Contents