Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-09-25 / 39. szám

332 VADÁSZ- F.S V

ERBESY-LAP. SZEPTEMBER 25. 187 9. A délutáni vadászatbaD, mely 6 órakor kezdődött; ö felsége nem vett részt, hanem otthon dolgozott, s este minden kiséret nélkül egy sétát tett. E nap vadászati eredménye 43 darab vad volt, melyek közül ö felsége 1 agancsost, 3 sutát, a szász király 2 szarvast, egy susát, a trónörökös ő fensége pedig 7 zergebakot, 1 agancsost és 2 sutát teritett le. Különbeég a dunántuli és alföldi vadászatok közt. Ha az alföldi ember, ki mellesleg szenvedélyes vadász, a Dunántulra vetődik, bámulni kénytelen ama vadbőségen, melylyel itt, mondhatni kivétel nélkül találkozik, s megtanulja értelmezni az e lapokban jelentésképbeküldött panaszos: »vadunk igen kevés,« »nyul elvétve találkozik«, »foglyunk nincs« stb. kifejezéseket. Ha mi ottlent az alföldön ily mértéket alkalmaznánk, azt kellene mondanunk : »vadunk végkép kipusztult.« *) Vadásztam ugyanis oly határban, még pedig Gr. Batthyányi Géza ur ikervári birtokán (Vasmegyében,) hol egy reggel 8-tól 11 óráig 16, mondd tizenhat csapat foglyot vertünk fel s lőhettünk volna ki utolsó szálig, ha ugy üldözőbe veszszük őket, mint ahogy odahaza szokás, pedig voltak csapatok, melyekbe 40—50 drb is összeverőciött. Nyulat nem lőttünk, de nevetségig ment a vadásztársak csalódása, midőn fogoly helyett minden perezben egy egy tapsifüles oldotta meg a vizsla előtt a kereket, vagy szökött ki lábaink közül. En, ki ilyenhez szokva nem vagyok, kezdetben olvasni kezdtem, hány nyúl ugrik?, de mikor már alig egy óra alatt harmincz körül jártam, abba hagytam e rám keserves mulatságot ; mert héj ! ba nálunk ennek csak egy tized része volna ! — Szépen van itt őz is; hajtók előtt magam is lőttem egy gyönyörű bakot, mely kizsigerelve 22 kilót nyomott. Vadásztam még Fehér-és Veszprém-megyében s ha nem is ily nagy, de mindenütt szépszámú vadat találtam. A közönségesnél nagyobb izgalmat keltenek oly vadászban, ki sokat szeret pufogtatni, a Sió folyón s nádasaiban kacsa- és szárcsa vadászatok, minők itt minden héten tartatnak, még pedig minden csötörtökön Boda Imre ur birtokán a marosi tavon s minden szombaton a veszprémi káptalan sóstaván. Maroson a mult hóban vettem részt ily vadászatban, s ugyancsak nagyot néztem, midőn a 26 tagból álló társaság legnagyobb része nem is tarisznyában, hanem ugyancsak jókora zacskókban vitette maga után a töltényeket. Mivé törpült e mellett az én 60 patronom , melyről ugyancsak sokat képzeltem. Kíváncsiságom s várakozásom a történendők s a lövendő vadak száma felett nem kevéssé volt felcsigázva, midőn a tóparthoz érve, ott már 16 csónakot s ugyanannyi halászt találtunk, kik is azonnal beszállították ama vadászokat, kik állásból akartak lőni — a tó számos lapjaira, s visszatértek, hogy a hátramaradottakat a lélekvesztőkbe véve, ezekkel a hajtást megkezdjék. En a csónakon vadászókhoz csatlakoztam, s mondhatom, nem mindennapi mulatság : sürü nád s káka között siklani tovább s hallgatni a jobbról-balról százával szétrebbenő szárcsák tocsogását. A hajtás rendszeresen történt; egy nagy kört ii

tunk be; alig értem azonban — halászom eget-földet igérő biztatása mellett-—kitűzött helyemre, a tó nyugati szélébe, s már kezdődött a haj sza. A tó minden részében, mint valami csatatéren, ropogott a fegyver, s robbantak fel innen is onnan is a nagy tőkés kaeeák, melyek okosabbak levén a szárcsáknál, igyekeztek mihamarább a Sió folyó kustyáni nádasaiba menekülni. Végre a szárcsák is megunták a bukdácsolást s elkezdtek előre-hátra szállingani, majd itt majd ott hagyva *) Az ily jelentések egyenest a vadra vágyó alföldi ismerősöknek szánvák, hogy meg ne invitál tassák magukat. Ezért van az, hogy oly kevés jelentés érkezik a lefolyt vadászatokról. Szerk. el egyet társaik közül, a mint azt, a mü-szó szerint, egyik-másik vadász »leemelte.« Egy óra tájban befejeztük az első hajtást s visszatértünk a kustyáni majorba, hol Boda Imre ur pazar vendégszeretetével vig lakomát rendezett; úgyhogy csak 3 óra körül jutottunk ismét a Sióra, most már az ádándi határba menekült kacsákat látogatandók meg. — Leirni azt a lövöldözést a mi itt folyt : az már nem vadászati jelentés, hanem hadi bulletin ; mert a megriasztott vadak fel s alá szálltukban majd itt, majd ott surrantak el a megszélyedt csónakok felett, s találva a sok jó puskás kezétől, szárnyaszegetten hulltak a nád közé. Az én 60 patronomnak pedig megesett, mert bármint gondolkodtam is, csakhamar tovább nyújtózkodtam mint a takaróm ért ; s üres puskával ijeszgettem a körülszállongó kercze-ruczákat. De hát az eredmény ? fogja kérdezni Szerkesztő ur. Biz ez már az érem hát lapja : bekerült összesen 135 drb. vad, én például 60 lövés után 10 drbbal számoltam be. Oka pedig e csekély eredménynek, hogy a lőtt vadak ötödrésze sem kerül ineg, részben azért, mert csak szárnyalva vannak, s lebukva a viz alá s a hinárba kapaszkodva többé fel sem jönnek, a mint azt egy kacsánál magam is észleltem ; jól láttam, hogy lövés után hová esett s hová bukott le, a tiszta viz fenekén pedig láttam, mint csavargatja fejét az indák közt, s bár soká vártam, fel nem jön, ha csak vállig a vizbe nyúlva, ki nem húzom. Más oka az eredménytelenségnek a vizslák hiánya, 26 vadász közül kettőnek volt kutyája; s igy nem csoda, hogy a lőtt vad, ha fenn úszik is, a sürü nádban elvesz. A Sió-sóstói vadászatoknál a vadászok a lesgödrökben állnak, s csak a halászok hajtanak, itt már szabad a vizre is lőni, sőt utczák vannak a nádba vágva, hogy a felnemszálló szárcsák megmenekülhessenek. Nyolcz-tiz vadász itt is rendesen 120—150 dr. vadat lő. Enying 1879 September 20-án. B. V 6 g y e, S e K. Tatából nyert tudósításunk szeriut a kopók jövő héten érkeznek K.-Megyerre. * * * A 4-dik számú dzsidás ezred versenye Nagymihályon e napokban ment végbe. Pályabírók voltak : gr. Sztáray Antal, gr. Szirmny alezredes és br. Versebe őrnagy s intéző br. Kotz kapitány. Először is tiszti szolgálati lovak versenye volt. (Akad.-verseny 1 mfd.) Győztes lett a Tokorski hadnagy »Ropa« sp. h., 2-dik: a Braiski főhdn. »Olena« р. k., 3-dik: a Past Viktor hadn. »

Noblesse p. h. ; futottak összesen 8-an. Másodszor hasonló föltételek mellett futottak tizenketten, s első volt Past Felix hadn. » Fontus« p. h., 2-dik: Turkovic főhdn. s. k. »Emma«, 3-dik: Götz főhdn. sz. h. »Floristan«. Harmadik futam az altiszti verseny volt, ugyanazon pályán 1 ang. mfd. Elsőnek érkezett be az l-ső század versenyzője, utána a 2., 4. és 3-dik század altisztjei. Majd a vadászverseny, tisztek saját lovai számára. Tiszteletdíj a Reiter-Clubtól és az ezredestől. 2

x/

2 angol inértföld, ugyanaz a pálya s azonkivül egy fal és árok sövénynyel, 12 akadály. (28 nevezés.) Győztes lett nagy fölénynyel a br. Kotz » Comencement«-ja (lov. Miller főhadnagy) ap. Kettledrum a. Consideration; 2-dik a Lebert hadn. »Queen«, (gr. Andrássy Aladár nevelése), 3-dik Erber főhadnagy »Emmá«-ja (ozorai nevelés.) Futottak összesen 12-en. Következett a közlegények versenye (akadályverseny) mindeu századtól 2 ember. Nyertes lett a 2-ik század, második a 3-dik sz., s harmadik a 2 ik sz. A vigaizversenyben (tiszteletdíj adva Grumberg alezredes által) első lett a Brzezany kapitány »iliczi« р. k. (lov. Spindler hadn.) 2-dik Turkovics főhadu. »Emma« szürke k., 3-ik a br. Versebe őrnagy »

Justice« szürke k. A futamok gyönyörű időben a gáborkai majorság mellett, a szárazsághoz képest eléggé jó talajon mentek véghez, roppant nézőközönség jelenlétében, kik részint kocsikon, részint gyalog sereglettek össze. A versenyt később lakoma és táncz zárta be. Nem lehet meg nem emlékeznünk ama praecisióról cs kitűnő lovaglásról, melyet kivált az altiszteknél és legénységnél tapasztaltunk, úgyhogy a jelentékeny árkok és akadályoknál a legkisebb baleset sem történt. Nagy köszönettel tartozik az ezred s az egész vidék e szép sport rendezéseért b. Kotz századosnak, ki e szép ünnepélynek intéző lelke volt. * * * A 10-ik huszárezred versenye Félegyházán f. hó 3-án ment végbe. Az első futam a szolgálati lovaké volt akadályversenyre, a tiszti kar három tiszteletdijával. Táv: 3200 meter 8 akadálylyal. Hét ló pályázott, melyek közül elsőnek érkezett bo gr. Brandi radautzi szürke kanczája »Julia« ; második volt a br. Waldegg sga kanczája »Aurora« ; harmadik a Baumeyer hadnagy pejkanczája »Linda.« Második futam az altiszti versenyre volt, három tiszteletdíjjal, akadályverseny 2400 méter távra, 6 akadálylyal. Mind a tizenkét lovas bravourral, jó pace-ban kelt át az akadályokon. Egy P

ej — a Zámory-féle ménesből — lett győztes. — Harmadszor tisztek magáu-tulajdonabeli lovak három tiszteletdíjjal 3200 meter távra 8 akadálylyal. Első lett a br. Baumgerten id. pej h. »Olyan nincs« ; második a Grotowski főhadnagy id. p. к. » Vadna,« harmadik a gr. Chorinsky id. szürke k. »Bajnok«. A versenyek utolsója egy huszárakadályverseny volt, három tiszteletdíjjal 2400 meterre, 6 akadálylyal. Tizenkét huszár vett benne részt, kiknél kiemelendő, hogy kitűnő nyugalommal és erélylyel lovagoltak. * * A kolozsvári versenyekről a »Magyar Polgár« kimerítő tudósítást hozván, többi közt az uj Erdélyi dij leendő feltételeiről azt mondja : A létesítendő »Erdélyi dij« lényegesen különbözik a többiektől, a mennyiben futhat reá minden erdélyi birtokos tulajdonát képező hátas ló, mely egy év óta idomitó intézetben nem volt. Távolság 6 angol mértföld. Teher : 4évesre 70 kl., 5é. és ennél idősebb lóra 74';

2 kl. Kanczára 1

1

)

2 klmmal kevesebb. Az erdélyi részekben született mén vagy kancza ivadéka 3 klmmal, mindkettő ivadéka 5 klmmal kevesebb terhet visz. Nem az erdélyi részekben született 3 klmmal több. Ezen dij egyszerű nyerőjére 2

1'

2 kiló, többszöri nyerőjére 5 kilóval több terű intgy. A nyertes ló 800 frtért árverés utján eladó, a többlet oszlik a dij aláírói között. Ha 800 írtnál drágább az eladó ló, minden 100 forint után egy kilóval több, ha 800 írtnál olcsóbb a ló, egy kilóval kevesebb terhet viszen. Az aláirási iv 1880-tól számítva 3 évre kötele/ő. Mint emiitettük, az aláírások már megkezdettek, s eddig előjegyzett: Br. Jósika János . . . 100 frtot. Gr. Teleki Géza . . . 100 » Br. Bánffy Ádám . . . 100 » Br. Bánffy György . . . 100 » Gr. Teleki Gyula ... 50 » Gr. Teleki József ... 50 » Barcsay Domokos ... 50 » Gr. Bethlen Markus . . 50 » Gr. Bánffy György ... 50 » Thoroczkay Zsigmond . . 25 » E gyűjtést természetesen az indítványozó tovább fogja folytatni. Ugyan e lap a versenyek 2 dik napjáról azt irja: Nagy örömmel konstatáljuk, hogy a lóversenyek iránt visszatért az érdeklődés. Ma már szinte négy akkora volt a közönség, mint pénteken. A páholyok legnagyobb része el volt foglalva, nagyon szép zártszék közönség volt, az állóhelyeken pedig rég ideje nem láttuuk annyi nézőt, mint most. A számba vett magánfogatok száma 63 volt, ehez lehet még mintegy 25 — 30 egy cs két fogatú apró omnibuszt venni. A bérkocsik száma összesen 76 volt. —- Végül megemlíti, hogy még egy uj dijra, a kolozsvári polgárok dijjára van kilátás, melyre folynak az aláírások és pedig szép eredménynyel. Az aláirók közt több 100 és 50 frtos van. A mi azonban я »Magyar Polgár« tiszt, szerkesztőjének Altona futtatására tett megjegyzését, s következtetöleg indirect a pesti versenyegylet titkárjához intézet kérdését illeti: erre nézve csak annyit, hogy Pesten igenis egész a mázsálásig elfogad tátik a pénz. Jó volna, ha ezt я »Magyar