Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-09-25 / 39. szám

SZEPTEMBER 25. 1879. VADÁSZ- I:s VERSENY-LAP. 331 apad a kedv s a mult évben csupán 559 kaneza fedeztetett angol félvér által, 600 ellen 18 75 ben, és 501 arab félvérek által 635 ellenében. Ezeken kívül volt még 4 norfolki, 8 anglo-norman, 3 északnémet, 1 lipizzai és 1 pinzgaui már alkal­mazva, összesen 16, tehát ép annyi, mint öt év előtt. Nyugati Sléziában, hol meglehetős erős és részbeD nemes kaneza-anyag található, az angol félvérmének különösen ivadékaikban (Nachzucht) igen kedvező eredményt, mutattak, úgyszintén a nemesebb kanczákra nézve a norfolkiak, mig a keleti részen a félvér-arabok és könnyű norfolki mének. Sokkal kedvezőbb eredményt mutathat föl Mor­vaország, hol a lótenyésztésben fölmerült lendület félreismerhetetlen. A kanczák száma 13,360-ról 15,913-ra ment, melyekhez a mult évben 260 mént alkalmaztak, különösen három fajt kedvelnek, jelesen a nemesebb tenyésztéshez az angol telivéi­mént, a nehezebb kanczáklioz a norfolki és anglo­norman méneket, mig az arab telivérrel nem sokat gondolnak. Az alkalmazott mének következőkép Aliitvák össze : Fajok 1875 1876 1877 1878 1879 (Telivér . . 6 10 12 13 11 A nS o 1 (Félvér . . 120 106 105 94 94 Arab Félvér . . 70 60 51 38 29 Norfolki 12 21 24 46 49 Anglo-norinan .... 31 33 37 36 42 Észak-német .... 19 26 26 25 21 Lipizzai 7 6 5 4 6 Kladrubi 5 4 2 2 2 Pinzgaui 6 6 3 2 1 Összesen |276 |272 |265 |260 | 255 Az ivadékokból ama tapasztalást nyerték, bogy oly tájakon, a hol nemes, de igen finom anyag van, a középnagyságú norfolki mének alkalmazan­dók, különösen oly kanczáknál, a meheknek ereiben már sok keleti vér van ; ott, ahol a kanczaanyag közönséges, s itt-ott honi vér is lappang benne, az angol telivér és félvér mének nagyon alkalmazha­tók ; az elsők még ott is, a hol a kanczaanyag már eléggé nemes, a mellett azonban erősen és sok abrakkal táplálkozik ; hol csekélyebb a táp­szer, ott a jó erős félvér arab mének igen alkal­masaknak mutatkoztak, mig a könnyebb e fajú mének szintoly kevés sikert mutattak föl, mint az angol fajú könnyebb félvérmének ; a legrosszabb eredményt mutatták azonban az importált anglo­norman méneknek a morva belföldi lovakkal való keresztezései; ezek nagyon kevés jó példányt hoz­hattak létre. Csehországban eddigelé kétségkívül jelentékeny szaporulat mutatkozott a kanczák számát illető­leg; azok, melyek az 1875—78 évbtn fedeztet­tek, 23,228-ról 26,959-re szaporodtak föl; igy tehát nyilván látszik, hogy e koronataitományban a lótenyésztés iránti kedv mindinkái b fokozódik ; de még mindig sok dologba kerül itt a kancza­anyagok helyes megválasztása. A kormány az utóbbi öt év alatt a következő mennyiségben ál­littatá föl Csehországban a méneket. Fajok 1875 1876 • 1877 1878 1879 (Telivér . . 14 18 21 21 26 A nS o 1 (Félvér . . 219 225 209 190 192 Arab Félvér . . 92 83 66 62 56 Norfolki 24 30 36 37 33 Anglo-norman . . . 45 47 35 39 28 Oldenburgi és Hanuov. 33 49 47 48 42 Lipizzai 5 2 — 1 2 Kladrubi 8 3 5 3 3 3 3 3 2 1 Clydesdali 3 2 2 1 1 35 39 35 34 25 Állami tenyésztési . 28 23 56 70 90 Összesen 509 524 515 508 500 A csehországi kanczákban, melyek a legkülön­bözőbb vérvegyülési conglomerátumot képezik, hiányzik bizonyos konstánsság, mely szükséges, hogy a tenyésztési eredményre következtetni lehessen. A legtöbb hiba mutatkozott annálfogva a legkevésb­bé nemes vér keresztezésénél ; a pinzgaui és nor­folki mének is kevés eredményre mutatnak, mi­nélfogva — az arab félvér ménekhez hasonlóan — jelentékenyen háttérbe szorulnak, mig az angol telivérmének száma 14-röl 26-ra emeltetett. Az utóbbiak ivadékai közül különösen a Haudegen, Admiral és Labin-tói valók emelendők ki, mint ki­válóbban sikerültek, tehát : a Virgilius-, Daniel O'Rourke- és Buccaneer-vér. Valamennyi vél vegyítés­nél azonban mindig kitűnik a kancza-anyagban való hiány. E szerint tehát, — jegyzi meg a »Sport,« —a kormánynak az lesz a föladata, hogy mindinkább a konstáns telivért alkalmazza, hogy mentül elébb nemesebb, konstánsabb vért vigyen át a kanczaanyagba. (Az idén, a májusi versenyek alatt a villágkiál­litási Rotundában rendezett alsó-ausztriai lóki­állitásnál — nagy változást lehetett észlelni. A marclifeldi mezei gazdáknál — a régi lágy, nehéz lo­vak helyett — nem oly termetes és csontos, de szilárdabb, és aczélosb anyag volt majd átlag ész­lelhető, többnyire a Nonius, Furioso, Revolver, Gid­ran, Wilsford, Schaggya törzsekből, valamint tar­tományi kanczák produktumai erős, csontos angol telivérekkel való párosításból, különösen kitűntek a Northcountryman, Fonnerre des Indes, Manfred, Jacob Winright után neveltek.) Szerk. VADASZAT ÉT LÖVÉSZET. Ő felsége zerge vadászatai. A radmeri udvari vadászatok f. hó 15-én a leg­pompásabb időben kezdődtek a » Weissenbachl«­ban. Keskeny hegyszakadék ez, a radmeri völgy­ben, melyet a »Rauchfang«, a Kaiscrkuchl« és a »Schueeloch« határol. Nagyon esős időben vagy tavasszal, mikor a hó a magas hegységben olvadni kezd, a tveissenbachi szakadékon vad hegyi ár ro­han alá. Kiiály ö felsége, vadászvendégei társaságában, már reggeli fél 5 órakor kiindult a radmeri vadászkas­télyból s a weissenbachli szakadék torkolatáig ko­csin. Innen gyalog mentek föl a két órányira eső álláshelyekre, egy keskeny hegyi ösvényen folytat­ván utjokat. Fél hét órakor О felsége már elfog­lalta állását, mely ép ott esik, a hol a Weissen­bach, magas szirtfalaknál a szakadékba beka­nyarodik. A hajtók és az udvari vadászok egy része már a megelőző napon kimentek Eisenerzből és Rad­merből, megmászva az e szakadékot környező magaslatokat s az ottani favágó-kunyhókban hál­tak meg. Reggel 8 órakor kezdődött a hajtás. A nagy­mérvben alágördülő kövekből és a vészjelző füty­työkböl már tudni lehetett, hogy a zergék neszt kaptak és megindultak. A vadászok és hajtók ujjongása, dalolása és kurjongatása közt a meredek szirtek és sziklahasadékok megmászása kezdődött most. Déli tizenkét órakor megmászták, magok előtt hajtva a zergéket, hogy a tveissenbachi kat­lanba leszoríthassák. A zergék most falkáukint szökkentek szikláról sziklára, meredek szirtfalakra és szakadékokba. Lassankint lánczot képeztek a hajtók s csakhamar kezdődött a vadászvonalou a puskák ropogása s nem egy mesteri lövésre uyilt alkalom. A tulajdonképi vadászat d. u. két órakor kez­dődött s tartott 4 óráig. A vadász-zsákmány 7 4 darab bak és nőstény zerge volt, melyekből ö fel­sége 13-nt, a trónörökös 13-at (s még egy megse­besített bakot, melynek keresésére indultak,) a szász király 10-et s a toskánai nagyherczeg 6-ot ejtett el. Tekintetbe véve a kitűnő reviert és azt, hogy bat év óta itt vadászatot nem tartottak, az eredmény némileg csekélynek tűnik föl ; oka ennek a közelebbi szigorú téli évszakokban kere­sendő. Azonkivül király ő felsége is határozottan megparancsolta, hogy az udvari vadászok és hajtók közül senki se merészeljen a nagyon veszélyes helyekre alászállani. Igy történt aztán, hogy ne' melyik pompás bak tova menekült s minden lár­mázás és kődobálás daczára sem hagyta el mene­dékét. Touristák és merész hegymászók kedveért legyen itt még megjegyezve, hogy nem bánnák meg, ha legalább egyszer ily vadászatot, a minő a weissenbacbiban végbe megy, megszemlélnének. E czélból szükséges, hogy Radmerböl vagy Eise­nerzből már reggeli három órakor útra keljenek. A fölmászás a »Kalte Fölz«-en keresztül a »Thürmen« mellett, a »Wasserofen« mentén tör­ténik, át a »Kaiserkuchl«-ba és onnan a »Hean­nest«-be (Hühnernest.) Az útnak utolsó része mindeneseti e rendkivül veszedelmes, mely miatt csak olyanok kísérelhetik meg, kik nem szédülés fejűek és biztos hegymászók. Egyetlen eltévesztett lépés s a merész, hegymászó menthetetlenül alá­zuhan a mélységbe. De a pompás kilátás innen a közeli hegyekre és a vadászat szemlélete, valóban megjutalmazza a fáradságot. Látható О felségének, a trónörökös­nek s a szász királynak álláshelye s a zergék alá­hajtása ; jó távcső segélyével a vadászat minden mozzanata szemmel tartható. A visszatéréskor az ut a »Dürre Fölz«-ön vezet alá, a radmeri vasúti állomáshoz. * A következő napok a szarvasvadászatnak voltak szentelve. Két hajtás rendeztetett, és pedig az első, mely Gressenbergben volt, reggeli öt órától délelőtti 1 l-ig tartott ; a másikat a Wolfgrabenben, mely egytől öt óráig tartott. Az első és második hajtás közben a vadászvendégek az erdőben fru­galis reggelit élveztek. Király ö felsége, ki a délelöttet kormányzati ügyeknek szentelte, nem volt jelen az első hajtás­nál s vadász-állomását a szász királynak en­gedte át. A második hajtásnál azonban részt vett a vadászatban. A vadász-zsákmány nagyon kielégítő volt ; pom­pás agancsosok és suták kerültek teritékre ; külö­nöeen szép látványt nyújtott két tizennégyágii, melyeket Rudolf trónörökös ö fensége teritett le, ki azonkivül még egy rókát is lőtt. Összesen lö­vetett 20 agancsos, 19 suta, 2 üsző, 5 zerge és 1 róka. A vadászat bevégezte után ő felsége az egész vadásztársasággal a vadászkastélyhoz kocsizott, hol 6 órakor volt az ebéd. A vadászat tartama alatt az asztali zenéről az öreg Kraushoffer, — ki virtuóz-citerás — gon­doskodott, kinek társaságában még egy citeramü­vész és egy guitarre-müvésznö volt. A 17-diki vadászaton, — melyen, mint az előbbi napon, két hajtás volt s az első Schem­bachban, a második Grazergrabenben rendezte­tett, — Király ő felsége nem vett részt. Ezúttal is a két hajtás közben reggeliztek a vadászvendé­gek az erdőben. A vadász-zsákmány viszonylag igen csekély volt. Teritékre került 5 agancsos, 8 suta és egy őz­borju, melyek közül koronaörökös ő fensége 1 agancsost és 2 sutát ejtett el. 18-án ő felsége és vadászvendégei Radmerböl Eisenerzbe tették át a vadászatot. Reggeli 2 óra­kor egyenesen a vadászatra indult ki ö felsége s öt órakor már elfoglalta állását. Déli 1 órakor midőn az első hajtás véget ért és a vadásztársaság dejeuner-re az erdő lombjai alatt egybegyűlt, hogy aztán a Spielkoglen foly­tassa a vadászatot, ő felsége az eisenerzi vadász­kastélyba hajtatott. E nap vonult be e kastélyba mint házi ur, mert az úgynevezett »Kammerhof-ot eddig csak bérben birta, most azonban örök áron birtokába jutott. Király ő felségét itt a község küldöttsége, élén a polgármesterrel, hódolatteljesen üdvözölte. Rövid, jelentőségteljes szónoklatban köszönve meg a pol­gármester az uralkodónak, hogy az eisenerziek ismét ama szerencsében részesültek: Urokat és császárukat két év óta körükben láthatni. Ó fel­sége szívélyes szavakban válaszolt s behatólag kérdezősködött a községi ügyek felöl. A vadászvendégek közt derült hangulat ural­gott.

Next

/
Thumbnails
Contents