Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-01-23 / 4. szám

JANUÁR 23 187 9. VADÁSZ- ÉS VERSENY-'.АГ 29 Rakoviczdn : Scliagya I—1 (arab) 2 frt ; Furioso Y—13 (angol) 3 frt ; The Czár 4 (angol) 3 frt. Miavdn : Pride of England 18 (norfolki) 2 frt; Confidence 16 (norfolki) 2 frt. Holicsdn : Nonius XII—14 (normán) 2 frt ; Majestoso 2 (lipiczai) 2 frt ; Nordstern 2 (norfolki) 2 frt. Szeniczén : Cäsar 1 (honi faj) 2 frt ; Conversano 1 (lipiczai) 2 frt; Majestoso XI—15 (lipiczai) 2 frt; Nonius X—13 (normán) 3 frt; Incitato XXXII—9 (lipiczai) 2 frt ; El Delemi 1—9 (arab) 2 frt. Chynoran : Petrus 1 (lipiczai) 1 frt ; Incitato XXII— 11 (lipiczai) 2 frt. Trencsén megyében. Trencsén : Gidran XXXI—6 (anglo-arab) 3 frt ; Nordstern 2 (norfolki) 2 frt ; Buccaneer 2 (angol) 5 frt. Rovnye : Roland 10 (norfolki) 2 frt; Nádor (angoltelivér) 5 frt. Vág-Besztercze : Majestoso XXXIX — 1 (lipiczai) 2 ft. Deutscher Michl 4 (angol) 4 frt. Zsolna: Nonius XII—10 (normán) 2 frt; Nonius XII—15 (normán) 2 frt ; Schagya X—10 (arab) 2 frt. Zay-Ugrócz : Confidence 4 (norfolki) 4 frt ; Pride of England 14 (norfolki) 2 frt. Bars megyében. AranyosMaroth : A maty 1—14 (anglo-arab) 3 frt; Nordstern 5 (norfolki) 2 frt. Zsárnovicz : Roland 5 (norfolki) 1 frt ; Schagya (ar.) 1 forint Nagy-Kálna : Nonius II—4 (normán) 2 frt. A második mén később fog beosztatni. Nagy-Sallá : Bois Roussel (angol) 3 frt ; Nonius XIII —5 (normán) 2 frt. Verebély : Schagya XIII—3 (arab) 2 frt ; Nonius X —12 (normán) 3 frt ; Gidran XXXII—2 (anglo-arab) 4 forint. Kis-Málas : Punch 5, Foglár urnái bérben 100 frt. Ujhars : Nonius IX—1, Leidenfrost urnái bérben 150 forint. Kereskény : Gidran XXXII—3, Majlátli urtál bérben 200 frt. VADÁSZAT ÉS LÖVÉSZET. Ágoston szász coburg-gothai hg ő kir. fensége baloghvári uradalmában a f. hó 4, 7, 8. napjain tartott vadászatokon, összesen 242 drb vad lövetett és pedig: 20 vadsertés, 4 özvad, 199 nyul, 16 róka, 2 császármadár és egy sas. — Eme vadászatról s a baloghvári uradalomban ez e'v folytán előforduló vadász-eseményekről a következőket irják nekünk : »E löjegyzékkel közöltük az idei lelövések jó részét; mert sajuos, de való tény az, hogy nálunk is ; mint általában az egész országban, a vadállomány csökkenést mutat, ugy hogy egyes területeinken nem is vadászhattunk. A fenti vadászaton Ágoston szász coburg-gothai hg ő kir. fenségén és Fülöp szászcoburg-gotbai kir. herczegen kivül : Fáy Gusztáv főispán, Szontagh Bertalan alispán, Márton Rudolf törv. elnök és a vadászszemélyzet vettek részt ; — általában az idő kedvezőtlen, lágy, esepegös volta nagy hátrányára volt e vadászatoknak, hátrányára különösen azért, mert a rókahajtásokhoz kötött remények jó részt e miatt hiusultak meg. A lefolyt évről majd egy későbbi tudósításomban tüzetesen szólva, e levelem befejezéseül még azt említem meg, miszerint a mult év január havában ö kir. fenségeik murányi uradalmában, ismét két hiúz szorult meg a felállított csapdákban. Ez időben ugyanis, 5 drbból álló hiuzcsalád pusztította a murányi erdők vadjait, s megejthetésiikre az erdészeti személyzet felállította a csapdákat, magas, járhatatlan helyen, a hol a megelőzött években is többször sikerrel alkalmaztattak, s a hol a hiúzok járása most is felismerve lön. Nemsokára ezután találtak is egy döglött hiuzf, összetörött bordákkal nem messze a csapdáktól, — egyet pedig elevenen a fogóban ; ez utóbbi, mint gy 150 lépésnyire el is czipelte magával a vasat s feltalálásakor oly ingerült, sőt dühös szándékot árult el, hogy le kellett lőni. Téli vadászataink egyikén meg, egy báromfülü nyulat láttunk,' — teljesen jól kiképződve volt mind a három — sajnos, hogy e természeti specialitást nem sikerült elejtenünk. — Melegbegy 1879.jan. 18. »Guha Victor.« * Egy másik érdekes tudósitás az ugyancsak Ágoston, szász coburg-gothai kir. fenség tulajdonát képező vacsi uradalomban mult év deezember havában tartott vadászatok eredményét közli velünk. — E vadászatok eredménye 691 drb vad volt és pedig: 10 dámvad, 3 róka, 634 nyul, 3 7 fáczány, 6 fogoly, 1 erdei szalonka. Résztvettek : Ágoston és Fülöp szász coburggothai kir. herczegek, Rátb Károly budapesti főpolgármester és sokan mások. Ugyancsak deczember havában, a gömöri hegyekben is vadásztak ő fenségeik, mely alkalommal 3 vadsertés lövetett; az egyik hajtásban egy medve is volt, s már már Fülöp kir. hg. lőtávolába ért, midőn irányt változtatva, egy erdőkerülő hibás lövése után — teljes épségben hordta el bundáját. * * * Igen-igen eredménydus vadászat volt az, melyet gr. Csekonics Endre Zsombolyán folyó hó 13. 14. és 15-én tartott (sor-hajtó vadászotok), melyen berezeg Thurn-Taxis Egon, gr. Festetich Pál, gr. Esterházy Andor, gr. Esterházy Béla, gr. Esterházy László, gr. Cziráky Béla, gr. Cziráky Junos, br. Trautenbéhg Frigyes, Inkey István, Gyertyánffy Ferencz, Pufferting főhadnagy és Babies József vadász urak, és a házi ur gr. Csekonics Endre vettek részt. — A három nap 6 sor hajtás tétetett, s összesen 2011 nyul és 32 róka lövetett. A vadászatra az időjárás is igen kedvezett, mert a folytonos lágy temperaturát e napokon kellemes hideg és fagy váltotta fel. Ez eredményből Ítélve, mondhatni : hogy a jelen évben e vidéken, a mult évhez hasonló mennyiségben volt a nyul és róka. * * * Gróf Nádasdy Ferencz, bakony-nánai vadaskertjében e hó 10 — 12-én vaddisznókra tartott vadászatot ; résztvettek a házi uron kivül : gr. Zichy Béla, Kund Jenő, Dőry Lajos, br. Fiáth Pál s Vancsó Gyula fővárosi ügyvéd. Lövetett 7 db ; ezek között egy hatalmas példány agyaras, Zichy Béla által lőve ; egy erős kocza, a többi malacz. Érdekes jelenet volt — mint nekünk irják — az egyik hajtásban, midőn a hajtók a visszatörni készülő falkából 2 idei malaczot lefüleltek, s elevenen elfogtak, melyek jó egészségben gr. Zichy Béla lengyeltóti vadaskertjébe szállíttattak. * A pannonhalmi főapátság ujtnajori birtokán, junuár közepén tartott körvadászatokon, közel 200 db nyul lövetett. * * * Debreczenben e hó 19-én hajtó vadászatot rendeztek a savóskuti erdőségen 7 6 hajtó 3 csősz és 15 vadászszal s az eredmény 4 nyul! E zsákmány 40 forintnyi költségbe került. Ha ezt s aránylag többet a vad gondozására fordítottak volna — más eredményt mutathatnának. * * * A Szentiványi család Liptó-megyei szentiványi birtokán — a Csorba tó mellett — mult évi okt. és november hónapokban tartott vadászatokon elejtetett 4 zerge és 2 őzbak. Résztvettek : Laszkáry Gyula, Tihanyi Ferencz, Szentiványi Gyula és Zuskin Ferencz. * * * A szombathelyi püspökséghez tartozó novai (Zala-megye) uradalomból vett lőjegyzék, 621 drb vadat mutat ki a lefolyt év vadászati eredA mint erre, az eb szimatolásának irányában, kémszemlét tartottam, csakhamar számos fiis indián-lábnyomot pillantottam meg a fűben. Azonkívül azt is észrevette D, hogy az előtt való este a tó körül lovak legelésztek. Most óvatosság volt a fődolog. Megvizsgáltam fegyvereimet ; előszedtem egy csomag töltést kétcsövű karabélyom számára, s felülve a Cézár hátára, a Leone felé indultam. A prairie egy kis emelkedésére jutva, lovam egyszerre oly hevesen szökkent félre, hogy meg kellett őt állitauom. Horkolva tekintetett körül Cézár, mig én ugyanabban a pillanatban egy csapat indiánt vettem észre, kik alig voltak tőlem 800 meternél távolabb s gyorsan felém tartottak. Egy perez veszteni való időm sem volt. A körül foroghatott a kérdés, tova fussak-e, vagy pedig a két tó közt fekvő természetes kis erődömbe vonuljak-e vissza. Miután az ellenség már nagyon közel volt, közelebb semhogy én a Leone-nak egy óra távolságra eső erdős partját kutyámmal elérhettem volna, az utóbbit választám; mert ámbár Tómnak ritka gyors futása volt, még sem érkezhetett volna lovammal oly távolságra. Én tehát a tavak felé vonultam vissza, melyet egy tüskék közt vezető, többszöri kirándulásaim közben vert ösvényen csakhamar elértem. Annyiban biztosságba jatottam ott, mivel a másik oldalról az utat oda mocsár zárta el, s e szerint nekem csak a keskeny ösvényt kellett védelmeznem. Cézárt egy vadszőllő-tőkéhez kötve, kezembe ragidtam a hosszuesövü pisztolyokat, s övemben levő revolveremet kezem ügyébe helyezvén, készültem a kannibálok támadásának visszaverésére. Tom, fölborzolt szőrrel, morogva állt mellettem. Csak néhány száz lépésnyi távolságban voltak már tőlem az indiánok. Rejtekemet körülvéve, bölény-bőrrel boritották be fejőket s borzasztó vad kurjongatásba törve ki, igyekeztek engem és lovamat tova riasztani. Őszintén megvallom, hogy ámbár szokva voltam már ily találkozásokhoz, e démonok külseje borzadályt ébresztett bennem, s önkénytelenül eszembe jutott a »scalp« kellemetlen műtéte, melyet az indiánok az ellenség fején elkövetni szoktak. Lassankint fogyott köztünk a távolság s a comanch-indiánok körülbelöl 100 méternyire közelítettek. Mig ezek tucat számra lődözték felém ijvesszöiket, melyeket az ártatlan kaktuszok fogtak föl, egy vakmerő akadt köztük, ki halálmegvetéssel még közelebb merészkedett. Nem volt veszteni való idő, s miután az indiánoknál a támadó már félig győztesnek tartatik, tanácsosnak véltem, gyorsan megkezdeni a tüzelést. Czélpontul természetesen azt a vadat választám ki, a melyik legjobban megközelitett. Nagy, erőteljes, mintegy harminczéves ember volt ez, aranysárga mén hátán, mely gyors iramban közeledett felém. Lövésemre az indiánt megingani láttam. Mindamellett gyorsan vágtatott felém egészen busz lépésnyire. Én azonban tudtam, hogy golyóm jól talált, s második lövésre nem lesz szükség. Csakugyan le is fordult, s a földre zuhanva meghalt. Miután lövésem iránya rejtekemet elárulta, az eddigi lárma valóságos orditássá változott. Körülbelöl egy kilométernyire visszavonulva, rövid tanácskozásba merültek s aztán újra villámgyorsan száguldtak felém. Helyzetem nagyon komolylyá vált. Ha én őket nyil-lőtávolságig engedem jőni, nagyon rosz következése lehet e hareznak, — gondolám, — s miután Cézárt gyorsan egy nagy Yucca mögé rejtém, mig Tom engedelmeskedve egy nagy kaktusz alá heveredett le, — fölvont fegyverrel egy nagy aloé-fa alá lopózkodtam, széles nemezkalapomat jól a szememre húzva. Midőu az ellenség mintegy 100 lépésnyire volt tőlem, újra czélba vettem a vörösbörüek egyikét, ki lövésemtől halálra találva legott aláhanyatlott a fűbe. (Folyt, köv.)