Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-09-11 / 37. szám

SZEPTEMBER 11. 1879. VAUÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 309 Verseny-naptárDebreczen (Pr. 27 sz.) septemb. 14, 15. Kolozsvár (Pr. 25 sz.) Soprony (Pr. 9. sz.) Bécs (Pr. 7. sz.) Pardubitz Pest (Pr. 5. sz.) septemb. 19, 21. sept. 27, 28, 29. okt. 4, 5. okt. 12. okt. 19, 21. (Az összes államdijak feltételei 8. sz.) Programm a debreczeni versenyekse 1879-ben. I. nap, vasárnap, sept. 14. I. Kétévesek, 2000 frank aranyban, államdij, 800 meter. Vadonez 55 Gamiani 5 3

1/

2 Alma (2 kil. kül.) 55

x/

2 Orest-Birdcage 53 ^ и. Nagy handicap, 800 frt, З600 meter. 4 Dagmar 61

x/

2 3. Kettl.-Imperatrice 53V2 III. Államdij, 2000 fr. arany. 2400 m. 4. Altona G7

1 /2 3. Ostr.-Catastrophe 56 4. Borostyán 63 9/г 3. Cobweb 54

x/

2 3. Harry-Hall 56 3. Carolina (2 kil. le) 52 II. nap, hétfő, sept. 15. I. Debreczen város dija, 100 db. cs. arany, 2000 m. 3. Carolina 54

J 3. Harry-Hall (2 kil. kül.) 58 3. Laurenzia 54 9/, 3. Cobweb 54

x/

2 II. Kis handicap, 500 frt, 1200 meter. 4. Borostyán 60 3. Laurenzia 54 3. Cobweb 56 2. Gamiani 48 4. Carolina 54 2. Birdcage 47

1/

2 Kisbáuat : Sapperment. 2. Vadonez 47 III. Államdij, 350 db. 10 fr. arany, 3200 meter. 4. Altona (4 kil. 3. Harry-Hall 55

x/

2 kül.) 67 x/

2 4. Dagmar 63 >/

2 3. Ostr.-Catastro3. Clarisse (4 kil. phe kül.) 58 ív. Welter Stakes, államdij, 150 db. 10 fr. arany, 2800 meter. 4. Altona (3 kil. kül.) 73 3. Kettl.-Impera3. Harry-Hall (3 kil. trice 63 kül.) 6 6 v. Vigasz-handicap, I600 meter. 4. Borostyán 59 3. Carolina 53 3. Impératrice 56 3. Laurenzia 53 Kisbáuat, : Clarisse, Alma, Altona, Dagmar, Gamiani, Cobweb, Harry-Hall, Sapperment, OrestBirdcage, Vadonez. 55 9/

2 a kolozsvári versenyekre. I. nap, péntek, septemb. I9-én. III. Hölgyek-dija. 1. Gr. Teleki Gyula id. sg. h. Honvéd, ap. Lancer, a. Compromise. 2. Br. Wesselényi Béla 4é. p. m. Patkó, ap. BoisRoussel, a. félvér. 3. Gr. Teleki Géza 3é. — h. Tulipán, ap. Cognac, a. Emma. 4. Br. Bánffy György id. p. b. Verulam, ap. St.Albans, a. Aunt-Hannah. Pótlék: a kolozsvári » Vigaszversen;/«-ben kötelezett lovakhoz jön még Melinda 53 9/

2 kilogrammal. Bartha Lnjos. Egy két megjegyzés az »őszinte és igaz nézetek Erdélyből« czimü czikkre. Kolozsvár augusztus havában. A kolozsvári lóversenyek iránt fölvetett kérdésre választ vártam. Nem lepett tehát meg azon czikk, mely e lapok 33. és 34-ik számában megjelent. Minden, a megszokottól eltérő ujabb nézet, szükségkép ellentmondást idéz föl. Minden ember egy nézeten nem lehet és egy oly tárgy, mely az erdélyi-sport létkérdése, mindenesetre megérdemli az eszmecserét, sőt a megvitatás csak használhat az ügynek. Ennélfogva köszönve a szerkesztő urnák vendégszeretetét és Ígérve, hogy azzal vissza nem élek, ezen pár megjegyzés közlését tisztelettel kérem. Mindenekelőtt kérem czikkiró urat, egyezzünk meg : hogy mind kettőnknél a jó indulat, tiszta hazafiság a motor, mely tollúnkat vezeti. Ezen elismerés — ma már kötelesség, — tehát — »lionny soit qui mal y pense 1« . . . Ügy látszik nekem, hogy az egész kérdésben, czikkiró fölfogása kicsinyes, és egy kissé sentimentalis is ; a sentimentalismus pedig a practicus kérdések — megölője. Reálisabb és magasabb álláspontra kell helyezkednünk, lia a kolozsvári lóversenyek létkérdése fi lett vitatkozunk. — Nem költészetről, sem »bivaly-istállókról« vagy »fabódék és állványokról « van itt szó ! Szó van itt: »társadalmi viszonyok és lóverseny«. — »lóverseny és politika« és »lóverseny és Van pengrőll« . . . Három nagy socialis kérdés, három probléma, három oly kérdésről, melyet nem provintialis szük látkör homályos szemüvegén kell vizsgálnunk, de még a kolozsvári tiszteletreméltó »communitás« terme, és az ott létező hangulat sem lehet e kérdés pro vagy contrájábau irányt adó. A mi a sociális kérdést illeti örvendek, hogy czikkiróval egy vélekedésbe lehetek. Valóban a dissertátióra hálásabb anyagot alig szolgáltatott valami, mint azon kérdés, mely a világon mindenütt egyforma, t. i. mily szorosan összefügg, a társadalmi élet a lóversenyekkel. E kérdésről könyvek jelentek meg és bármily nagy is a tentatio, hogy e helyen hosszasabban foglalkozzam azzal, nem ti szem azt, csupán constatálom, miszerint e tekintetben — czikkiró elfogadja álláspontomat. Ebből következik, hogy a jelenleg létező socialis viszonyokból ezúttal argumentumot meríteni a lóversenyek föntartására nem lehet — de igenis, kölcsönös beösmerésünk megadja a kolozsvári versenyek ideiglenes megszüntetéséhez az első, hozzáteszem, nagy argumentumot. E kérdésnél csupán a formát illetőleg térnek el nézeteink. Czikkiró nem helyesli a módot, melylyel e kérdést szellőztettem. »Otthon kell a szenynyest mosni« — mondja a czikkiró. Megvallom e szó »otthon« engem choquiroz. — Hát a Királyhágó még nem omlott össze ? . . . Hát a »Vadász és Versenylap« a pekkingi sport világ közlönye ? . . . Nem vizsgálom, hogy erdélyi szempontból, nem lenne-e kívánatosabb és érdekeinknek mindenesetre megfelelőbb, ha mindenképpen Kolozsváit lennénk »otthon ? !« Váljon ez esetben a kolozsvári lóversenyek jogosultsága nem fokozódnék-e? mind e kérdéseket nem bolygatom, csupán azt mondom, hogy a tényeket ignorálni nem lehet. Nekünk Budapest éppen olyan »otthonunk« mint másnak, és az ügy érdekében, mely felett czikkiróval eszmét cserélek, mindenesetre jobb szolgálatot teszünk, ha a bajokat nem takargatjuk, hanem nyíltan megvitatjuk ! . . Azon kérdés másodika, vagy a láuczba a második szem, melyet fentebb idéztem a »lóversenyek és a politika.« Elismerem a czikkiróval, bogy szaklapban politikának — helye nincs. Félve is szólok e kérdésről, mert már látom a szerkesztő ur veres irónját ; és igy csupán két megjegyzésre szorítkozom. A »Magyar Polgár«« czimü kolozsvári hirlapra vonatkozó megjegyzésemet, czikkiró nem értette meg! — mindegy — szóllok a védelemről, melyben czikkiró e lapot és annak szerkesztőjét részesiti. Azt mondja, bogy e lap a »lótenyésztést és lóversenyeket nemcsak nagy-uri időtöltésnek nézte stb. — Megvallom, hogy e védelem egy kissé a régi jó táblabiróra emlékeztet. Bebizonyított tények és világosan kimutatott igazságokat tagadni, — gyengén szóllva — meggondolatlanság. Mert ma már ott vagyunk, hogy azon lap és journalista, ki a lóversenyekben csupán »nagy-uri 2

)a

s~ siót« lát, reputatióját menthetlenül elvesztette ! A mi pedig a politikának összefüggését illeti a versenyekkel, vagyis azon hutást, melyet az előbbi az utóbbira gyakorol, az előnyös vagy hátrányos befolyást, kimutatnom nem lenne nehéz; de megelégszem ezúttal egy példa idézetével. Vonja le, mindenki, tetszés szerint a consequential belőle ! Emlékeztetek az 1867 előtti és utáni időkben tartott budapesti sport-világ reunióira. Nemde czikkiró ur : a kiilömbség nagy ? . . . Nunc venio ad fortissimum. A »Van Peng« és lóverseny kérdésére, a láncz utolsó szemére, a lét és nem lét eme nagy problémájára ! Erről ismét sokat Írhatnék, de ugyan bizony, van-e szüksége valakinek nagyító üvegre, hogy az erdélyi sport-világ pénztelenségének nyomorát lássa? Czikkiró által e tekintetben fölhozottak, mind secondaire kérdések ! Nem az országgyűlés által megszavazandó pár ez r francról, sem a »fabódék és állványokról«, sem végre, a czikkiró által (talán önkénytelenül) fölhozott krajezáros misei-iákról vau szó. Mind e kérdérek eltörpülnek, azon két nagy kérdés előtt, hogy az erdélyi lótenyésztés és sportéletnek, politico-socialis és finaucialis alapja, a maga összeségében olyan-e, hogy a kolozsvári lóversenyek practicus létjoga minden kétségen felül áll? . . . Vagy inkább, — nemde viszonyaink általánosan olyanok, hogy bizony szükség van gyökeres transformatiókra ? That is the Question ! Nem folytatom, hisz a ki akar, megérthet! . . Prókátori okoskodás, roszul sikerült élezek és szőrszálhasogatás a tengődést és életképtelenséget bizonyíthatja. Csakhogy a kérdés, a közügy érdeke, és nyugodtan elmondhatom, hogy e szompontból nagyban és egészben nekem van igazam. És ezzel, részemről, a polémiát bevégzettnek nyilvánítom ! [//]. Külföldi gyepek. A baden-badeni versenyek az idén sem lettek még nemzetköziek ; a franczia istállók még mindig kimaradnak, s a Pharao-bank megszűnte — hiába minden szépítés — szintén nagy oka annak, hogy a kies Oos-völgy nem oly látogatott mint a 7 0-es előtti években. Emiitettük már, hogy az idei versenyekben távolról sem voltunk oly szerencsések lovainkkal ott, mint tavai vagy harmadéve. Mintegy 20, nálunk nevelt ló vett részt a küzdelemben, s egyedül Kincsem, Hessenpreis és Markgraf (e két utóbbi németországi sportsmanek tulajdona) tudtak egy-egy dijat nyerni. — Igaz, hogy részünkről a legjobbnak tartott 3 és 4 évesek, mint Amaranthus, Aaron, Purdé, Ilona, Picklock, továbbá Tallós és Nil-Despernndum nem voltak jelen, de német részről is kevés jó hároméves volt; hiányzott Donnerkeil ; — Künstlerin pedig a legyözhetlen Kincsem által paralysálva volt a nagy dijban ; csupán Grossfürstin és Blue-Rock nyertek egy-egy dijat, az idősbbek közül pedig Regimentstochter; a többi dijból hetet idegen tenyésztésű lovakkal (BroadArrow kétszer, Hessenpreis, Markgraf, Jules César, Aladin, Dieppe) nyertek ; csupán a 2éves versenyekben győztek tisztán saját tenyésztésükkel, s látszólag nagy fólénynyel. — Idomárjaink azonban úgy hiszik, hogy e kedvezőtlen eredményre nagy befolyással volt amaz erős légváltozás, mit lovaikra, különösen a két-évesekre, az itteni forró levegőből átutazás (augusztus közepén) a zápor-