Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-09-04 / 36. szám

300 SZEPTEMBER 4. Í 879" akár a könnyebb styriai, burgungi, boulogne vagy percheron igás fajták, tisztavérü jó apalovak neveltessenek minél nagyobb számban. Ezeknek czélszerü felnevelését és tartását segélyezze az állam anyagilag is. Ha kell, ne rettenjen vissza nagyobb költségektől se, ily már önállólag létező jó igás tájfajták fentartása és javítása czéljából. — Ha az egyleti magán tevékenység állami gyámolitás mellett sem mutatkozik elegendőnek, létesítsen az állam a Muraközben és Pinkafő vidékén méncsikók nevelésére alkalmas közös csikós-kerteket, hová a jó apalovat igérö választott méncsikók vagy csekély tartási dij mellett felvétetnek, vagy ha szükséges, meg is vásároltatnak, hogy a herélést kikerüljék és valóban jó apalovakká fejlődjenek. Ily tájfajtáknál a születésük vidékén való felnevelést tartjuk födolognak, mert a Muraközben született méncsikó, Bábolnán vagy Mezőhegyesen felnevelve, nem válik valódi muraközi apalóvá, mely a tájtermetnek tiszta fentartására szükséges. Az ott helyt czélszerüen felnevelt tiszta muraközi apalovak azonban egyéni jobb fejlettségük folytán, bizonyára rendkívül javitólag hatnának a tájfajta fejlesztésére. Rendkívül fontosnak tartjuk e javaslatot, mert elérkezett már ideje annak, hogy a nyugati államok példáját követve, önálló igás tájfajták és termetek fejlesztésére és terjesztésére törekedjünk. Ha le is mondhatunk arról, hogy a pinzgaui vagy clydesdali elefántokhoz hasonló s főleg iparczélokra, malmokba, sörházakba s egyéb gyárakba szükséges óriási nehéz alkatú lovakat itthon tenyészszük, arról azonban gazdasági érdekeink lényeges elhanyagolása nélkül le nem mondhatunk, hogy a földmivelési czélokra szükséges középnebézségü igás lovat, Magyarország területén elegendő számban tenyészszük. A neliezcbb de egyúttal nemesebb hintós lovak nevelése tekintetében szintén я franczia példa mellett maradva, tekintsük pl. bretagnei anyagként a csallóközi, Gömör-Szepes-megyei s egyébb hasonló tcnyészanyag^al biró vidék lovait, vagy helyezzük párhuzamba pl. Tolnamegye s a Bánság termetesebb nyugati származású lovait Normandia tenyészanyagával. A hol a nagyság mellett eléggé széles és öblös testalkat, eléggé erős a csontozat, ott tenyészszünk angol telivérrel ; de jól megjegyezve : franczia qualitásu erőteljes, arányos és jócsontu angol telivérrel az anglo-normanokhoz hasonló értékes hintós lovakat saját szükségletünk kielégítésére, s idővel talán jelentékenyebb kivitelre is. Erőteljes, arányos és jó csontú angol telivért emiitettünk, s ez reá vezet a párisi kiállítás alkalmából támadt njabb javaslatunkra. VIII.) Ápoljuk és fejleszszUk országos telivér tenyésztésünket amaz irányban, mely Francziaországban sikerhez vezetett. Mellőzzük a » mestitzekkel« való minden keresztezést s lovaink beltenyésztés utján való javításán kivül, a keleti és angol telivéren kivül más nemesitési vérforráshoz ne nyuljunk. — Az arab telivért birjuk Bábolnán, itt ujabb kétes értékű eredeti importra csak nagy ritkán, vagy talán soha többé nem lesz szükségünk. Az angol teli vér-tenyésztés alapforrását is birjuk Kisbéren és az országban elterjedt telivér ménekben és kanczákban. E téren azonban még nem váltunk függetlenekké a külföldtől. Van ugyan már elegendő számú de nincsen elegendő qualitásu telivér lovunk. Szereztünk ugyan hirt és dicsőséget telivér tenyésztésünk ivadékaival bélés külföldi gyepeken; »Kisbér« és »Kincsem« neve hirdeti ugyan a magyar telivér tenyésztés győzelmeit minden-sport körben, Grönlandtól Sieiliáig és Epsomtól Pétervárig; de e gyepen szerzett külső fény ne vakítson el bennünket. — Telivér tenyésztésünk főhiányát látjuk abban, hogy nincs elegendő oly telivér ménünk, mely félvér-tenyésztésre kiválóan alkalmas volna. Utánozzuk e tekintetben a franeziákat, hol különösen a második császárság tartama alatt virágzott fel az ez irányú telivér-tenyésztés. Az ott üdvösnek bizonyult irányt követve, különböztessük meg mi is ama kellékeket, melyek a tulajdonképeni versenylónál nem nélkülözhetők, ama kellékektől, melyek hiánya jó félvértenyésztésre alkalmatlanná teszik az angol telivér mént. Nem kivánunk félreértetni s változhatlan irányelvként hangoztatjuk azt a régi mondást: »Verseny nélkül nincs jó telivér, jó telivér nélkül nincs jó félvér«. Csak ama nálunk még tágas körben divó felfogás ellen küzdünk, mely a Nemzeti-ben vagy a Derby-ben nyertes telivér mént, még akkor is előnyösen véli félvér-tenyésztésre alkalmazhatni, ha annak magas lába, vékony csontja, lapos bordája sőt esetleg csonthibája is ily hivatásra minden elfogulatlan higgadt bíráló előtt határozottan di squalificálja. — A félvér-tenyésztésre szánt telivér méneknél meg kell ugyan követelnünk azt, hogy traininghez és versenyben tüdőre, inakra, izomzatra és képességre kipróbáltak legyenek ; de ne keressük első sorban azt, vájjon elsőnek vagy másodiknak érkezett-e be az ily ló ezen vagy azon-versenyen ; sőt az idomitást kiállott ménnél félvér tenyésztés tekintetében először és mindenek előtt is azt nézzük : vájjon szabályos testalkat, öblös bordák, rövid és erős csontú lábak és kellő izomzat, valamint szabályos izületek minősítik-e ily rendeltetésre? E tekintetben sokat hibáztunk a múltban : alkalmaztuk a telivert, ha rosz is volt ; s részben ezt keserüli még ma is félvér-teuyésztésünk. Jól tudjuk, hogy az angol telivért nem szabad ama mértékkel mérni, mint a félvér vagy nyugati jellegű lovat ; de azt már bátran merjük állítani, hogy bármily kék vér folyjon valamely telivér ereiben, ha öröklő hibával bir : tenyésztési bünt követ el az, ki félvér-tenyésztésre használja. Ezért utalunk Francziaország példájára, bol az országos tenyésztés nemesítésére csupán szabályos alkatú, öröklő hibáktól ment telivér méneket alkalmaznak. A franczia kormány szintúgy, mint a franczia nagyobb félvér-tenyésztök már majdnem három évtized óta következetesen oly telivér méneket és kanczákat importáltak Angliából, melyek ugyan nem voltak győztesek valamely jelentékeny díjban, de ha egy-két lóhoszszal másodiknak, harmadiknak, sőt hátrább is érkeztek be a nyerő oszlophoz: e turf-hiáuyt szabályos testalkat, erős és tiszta csontozat által pótolták. Igy érték el aztán azt, hogy ma már Francziaországban is számtalan félvér-tenyésztésre alkalmas telivér mén tenyésztetik, s ennek folytán ma már a franczia állami méntelepekben majdnem csupán csak oly kitűnő, szabályos telivér mének vannak, mint a minőket a nemzetközi kiállításon Glaneur, Franceur, Kaalin, Loberon, Eole és Sir-Rcgis alakjában irigyelve csodáltunk. Jövendő telivér csoportunknál legyünk tehát mi is kiváló figyelemmel ily erőteljes közép magasságú, szabályos testalkatú telivér mének beszerzésére. Teheti ezt a nagyobb félvér-tenyésztő, teheti a lótenyésztési alapot kezelő IX-es bizottság, de tennie kell ezt, főleg és első sorban az állami lótenyésztési intézetek igazgatóságának, mert ha az arra alkalmas vidékeken az anglo-uormanokhoz hasonló értékes hintós lovakat akarunk nevelni, erre okvetlenül kifogástalan testalkatú telivér méneket kell alkalmaznunk. Ismételjük tehát : kövessük a franczia irányt ! Hozzunk be Angliából, de talán első sorban Francziaországból az olcsóbban kapható, versenyben második, harmadik osztályú lovakat; alkalmazzuk azokat minél nagyobb számban nagyobb magánméneseinkben és állami méntelepeinkben ; fejleszszük és terjeszszük az ily minőségű telivér anyagot az országban, hogy idővel nálunk meghonosodva, függetlenekké tegyen bennünket a külföldtől. (Vége köv.) Tanfi. ff á £ ^ 2 ä Körültekintés a külföldi sport mezején. A brit földön, a holt season után újra lendületet nyert a sport. A nem sok vizet zavaró csöndes horgászat és egyéb ily idylli foglalkozás, illetőleg unaloműző szórakozás után újra fölhangzanak berekben ligeten a falkák csaholása s a sportsmanek »hallali« »shi ho !« »tally ho !« riadásai. Különösebb emócziót keltett közelébb a trónörökösnek vadszarvasra való vadászata Exmoornál. Már hónapokkal ezelőtt tettek néhány kísérletet a nagyhirü exmoori falkával, mignem a mult héten, pénteken (aug. 22-én) kitűzték az első vadásznapot, az idény bevezetéseül. Hogy mily nagymérvű az érdekeltség egy egy ily meeting iránt, eléggé kitűnik a »Daily News«-nek e vadszarvasvadászatot ecsetelő közleményéből, a mely szerint az ott megjelent lovas urak és lovas delnők száma többre ment ezernél, a kocsikon és gyalog kirándult néző közönségé pedig tízezernél. A devoni és sommerseti falkák után rendesen vadászó férfiak közül jelen voltak a többi közt : Earl Fortescue, Lord Ebrington, Squire of Care s számos sportsman-matador. Az angol trónörökös féltizenegykor érkezett meg a kitűzött helyre battenbergi Lajos herczeg, Mr. Lutrell s főtiszt. John Rüssel kíséretében, ki jóllehet nyolezvanöt év terhe nyomja vállát, még mindig legény a talpán s most is ugy megül a nyeregben, mint hajdanában, mikor az egyetemből kikerülve, az első szarvasvadáflzatban részt vett, s mint tudósító kedélyesen megjegyzi, még egyátalán nem szükséges ő atyaságának a nyeregkápában megkapaszkodnia, midőn lova a falka után neki - iramodik. Mr. Warren viselte ezúttal a master tisztét — a Mr. Fenwick Blissett távollétében — és pedig jelesül. Három pompás, erőteljes szarvast ugrattak ki, melyek gyönyörűen száguldtak tova a regényes Doones völgyön át, két-három mértföldnyi gyönyörű galoppra adva alkalmat. A walesi herczeg folyvást a falka nyomában vágtatott, melyet utójára alig követett több 10 —12 lovasnál. Miután a szarvasok egyikét halmon, völgyön, bokron, folyamon keresztül megzaklatták : a nemes állat inai meglankadtak, s perczek múlva bekövetkezett a »kill.« A herczeg átvette a vadászkést a huntsmantöl s megadta a kegyelemdöfést az áldozatnak. Egy rettenetes sportról : ökölversenyről olvasunk a »New-York Herald«ban, mely közelébb két hires ökölmüvész közt ment véghez és pedig az »orthodox styl« szerint. A hősök egyike a williamsburgi James Feely, a másika pedig Frank M'Gee Miltonból. Százötven dollár volt a tét egyik-egyik részről. A verekedés helye pedig la »Scoch Woods«, a dedhami régi országút mellett. Feely 5 láb 10 hüvelyk magas, 145 fout súlyú s nagyon karcsúnak látszott ellenfelével szemben ; de mindamellett csontos és izmos férfit tüntetett elő. M' Gee 5 láb 7 hüvelyk magassága mailett 142 fontot nyomott, jól megtermett, de szabályos alkattal. Mindakét küzdő derékig levetkőzve jelent meg a téren s a legnagyobb komolysággal fogtak a munkához. Mr. Feely azon kezdte, bogy Geenek egy ütést mért baljával a vállpereczére, mig ez, viszonzás fejében, öklét ellenfelének arczával hozta nem a legkellemesebb érintkezésbe. Mr. Gee kissé rendbo szedvén magát, Feelynek a jobb szemetájára irányzá baljával a csapást, mig jobbjával mellére igyekezett egy ütést hevenyészni. Ez volt az első jelenet. A második összecsapásnál Feely, ellenfelének jobbjától, fűiére kapott egy ütést, melyet ő szapora ökölcsapásokkal iparkodott a Mr. Gee mellén kiegyenliteni. A harmadik, negyedik és ötödik összeütközésnél Feely már ugyancsak kezdett kijöni a sodrából, s borzasztó csapásokkal jelzé dühét. Az ellenfél is kezdé zokon venni a dolgot s hasonló ütésekkel felelt. A hatodik összeütközés a legborzasztóbb volt. Feely egy szörnyű csapást intézett a Gee derekára, mire ez egy borzasztó ütést mért az állra, alulról fölfelé. Erre már miudaketten megfeledkeztek a nemes box tudományáról, s egymásnak 1 a fejére minden kimélet nélkül zuditák az ütle-