Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-08-28 / 35. szám

•294 VADÁSZ- ÉS VEUSEX

V-LAP. AUGUSZTUS 28. 1879. tat, kik mestereink és legyőzőink voltak ; s kiknek nem is adhattuk volna vissza a kölcsönt, ha első tenyésztőjük gr. Renárd János hirtelen meg nem hal, és nem költözik át hozzánk hatalmas tenyészanyagával és legyözhetlen versenyistállójával donnersmarki gr. Ilevckel Hugó/ Rövid uralmunknak azonban nemsokára vége lesz ; közel már az idö, mikor a kormánypálczát újból kezökbe veszik, azt többé le sem teendők. Jól tudom hogy szánakozó mosolyt fognak e szavak kelteni; hisz még nem ocsudtunk ki Kincsem-mámorunkból, egy kis Künstlerin-Brausepulver nem elég erős szer volt arra ; de nyugodjunk meg; majd adnak be nekünk hatalmasabb adagokat, melyek nem fogják eltéveszteni a hatást. Addig, hadd ringassuk magunkat azon boldog hitben, hogy a nagy siker, mit elértünk, saját érdemünk; és gondosan kiválasztott tenyészanyagunk — a vérek mély és alapos tanulmányozásából kifolyó, okszerű keresztezések eredménye, nem pedig a véletlen szüleménye ; mely kezünkre játszta Buccaneer és Cambuscant, és nem engedte, hogy azok Carnival és Fenella sorsára jussanak ; magok az angolok nyitván ki még idejében szemünket, mikor még nem is sejtettük minő kincscsel birunk. Ugyanazon véletlennek, mely adta Compromise-, Cotswold,- Zetland-, és Virgiliust, melyeket csak akkor tudlunk méltányolni mikor már késő volt, és mely nem engedte, hogy a derék öreg Kettledrummt hasonló sors érje, kinek hosszas életet kívánunk, hogy tenyésztőink az elmulasztott éveket némileg kipótolhassák. Hogy is tarthatnék mi ki hosszasan a versenyt egy oly állammal mint Németország, hol a sportügy oly szilárd alapokon áll? Mig nekünk mindennapi kenyerünk, az államdijak sincsenek biztosítva; ők ha megtagadja is a képviselőház az államdijakat, perczig se jönnek zavarba ; ha ilyesmi velünk történik, már rég a provinciális meetingek színvonalára sülyedt volna le a budapesti. De nem is olvasni a Sporn-ban a vidéki versenyeknek Berlinbe való concentrálását ajánló czikkeket. Pedig ott volna — miből apasztani ; a saison alatt majd minden hétre esvén egy meeting ; oly meeting melyen több az urlovar, mint a mienken a versenyló. Sok urlovarját Németország a sok provinciális meelingnek köszönheti ; sok meetingjét pedig sok urlovarjának. Egyik teremti a másikat. Nagyon helyesen jegyzi meg tisztelt szerkesztő ur, hogy vidéki versenyeinken hiányzik az élet, a versenykedv. Hiányzik bizony, mert nincsenek urlovarjaink. Es mégis megakarjuk szüntetni a vidéki versenyeket, az urlovarok bölcsőjét, és későbbi tevékenységűk mezejét. Más alkalommal már elmondtam volt nézetemet a vidéki versenyek felől ; szavaim elhangzottak a pusztában. Most inkább mint valaha azon hitbe vagyok, hogy a vidéki versenyek feltételeinek módoiitása, a vidéki és kisebb istállók érdekeinek szem előtt való tartásával, égető szükség, de azok jelenlegi dijaiból egy fillér se veendő el. — A vidéki meetingek számát pedig nem hogy apasztani, de növelni kell ; azok tették Németországban a versenysportot oly népszerűekké. A vidéki versenyeket magába elnyelő pesti lovaregylet, hasonló lenne: az árbocz és kormányt vesztett, parttól távol hányatott hajó népéhez ; mely éhsége csillapítására minden nap fel fal egyet maga közül. Végül fogadja tisztelt szerkesztő ur az erdélyi sport nevében, őszinte köszönetemet, jóindulatu szavaiért, melyekkel szerkesztői megjegyzését bezárja. Megnyugtatásul mondhatom, hogy daczára holmi éretlen irka-firkának : oly roszul éppen nem állunk. Ha a magyarországi vidéki versenyeket beszüntetnék, az örökös vétek lenne; de ha az illető versenyegyletek eltűrik azt, megtehetik. De Erdélyt hasonló sors nem érheti. Itt nem egy versenyegyletről, de tartományról van szó. Mert habár le is döntötték a Királyhágón a — kopott nemzeti szín alól kikandikáló sárga-fekete határoszlopot : fent áll még ma is, Erdély sajátságos földrajzi fekvése, különböző égalja és specialis viszonyai által emelt sorompó, mely az erdélyi versenylovak elöl a Királyhágón tuli utat lezárja. Д. Gmundeni lóversenyek 1879. Igazgatóság : hg Stahremberg, gr. St. Julien Albert gr. Esterházy Miklós, br. Springer Gusztáv, Bultazzi Aristid és Bracher urak. Birák : gr. Hunyady Kálmán, br. Mundi Henrich. A mázsánál : br. Löhneysen ezredes. Pályafelügyelők : br. Springer Alfred, Bracher ur. Teherhatározó : Mayer őrnagy, Mr. Cavaliero. Titkárok: Leidesdorf kapitány és Mr. Cavaliero. Első nap, péntek augustus 15. I. Reiter-club-akadályverseny (föltételei ismeretesek). — 14 aláirás. Kodolitsch ezredes id. р. к. Salvioni a. Ostreger a. Couqui (fv.) 71 kil. Baltazzi H. 1 Lov. Vacano százados id. sga h. Dodatek 65 kil. Söllinger кар. 2 Dr. Drexler hdn. id. fek. h. Strogoff 65 kil. (vitt 73 kil.) Tul. 3 Vagd fbdn. id. sg. k. Goldfinder 65 kil. (vitt 69»/

2 kil.) Tul. 0 Groterjahn bdn. id. sg. h. John 65 kil. (vitt 75 kil.) Korda hdn. 0 Bánat jelentetett 9 lóért. Közönséges vadászgaloppbanhusz hoszszal nyerve; igen nagy köz a második és harmadik ló között. — Érték : tiszteletdíj és 390 frt az elsőnek, tiszteletdíj és 130 frt a másodiknak. и. Serleg, királyné ö felségétől, és 800 frt az egylettől. Handicap. Akadályverseny, belf. és német lovak számára. 4000 meter. Tét 100 frt, bánat 50 frt, bejelentve 20 frt. A terhek közzététele után 1000 frt dijat nyert lóra 2 x/

2 kil. több. Tét és bánatok fele a második lóé. (12 aláirás.) Kodolitsch ezredes 4é. sga k. Sajnos a. Ostreger a. Lenke, 60 kil. Jékey főhdn. 1 Schawei J. ur nev. gr. Esterházy Mihály 5é. sga m. Lumpaci Vagabundus 79 kil. Baltazzi H. 2 Gr. Esterházy Miklós 4é. р. k. Kenne Dich 62

x/

2 kil. (vitt 63»/

2 kil.) Söllinger kap. 3 Hg Esterházy Pál 4é. р. k. Rosanne 66 kil. Hansi 0 Kisbánat jelentetett : 5, nagybánat 3 lóért. Egy hoszszal biztosan nyerve ; Kenne Dich egy orrhoszszal veszté el a második helyet. Érték : tiszteletdíj és 1025 frt az elsőnek, 225 frt a másodiknak. in. Trauenstein-akadályverseny. Eladó verseny. 800 frt. Belföldi és német lovaknak. 4000 meter. Tét 80 frt, bánat 40 frt. Korteher. Tét és bánatok fele a második lóé. (3 aláirás.) Gr. Kinsky Rudolf ifj., 4é. p. h. Béla bácsi a. Buccaneer a. Canace 70 kil. Szalay 1 Söllinger kap. 5é. p. k. Masquerade (1300 frt eladó.) 65

1/

2 kil. Tulajd. 2 • Gr. Esterházy Miklós 4é. stp. k. a. Stanley a. Violante (1500 frt eladó) 62 ^ kil. Hansi 3 Két hoszszal nyerve ; Violante-kancza meglehetős harmadik. Érték : 840 frt az elsőnek, 40 frt i a másodiknak. Második nap, vasárnap augustus 17. I. Vadászverseny. Dij 50 arany, adja ő fens. - Albrecht fhg, kapcsolatban egy tiszteletdíjjal a felső-ausztriai és salzburgi hölgyektől. FelsöAustriában vagy Salzburgban állomásozó katonatisztek és hadapródok tulajdon lovai számára ; ugyanilyenek által lovagolandó. 3200 meter, kb. ! 10 akadálylyal. Teher: 72 kil., 4é. lovaknak 5 kil., leengedés. Telivérre 5 kil., e dij tavali ! nyertesére 2 »/

2 kil. több. Tét 10 frt f. v. f. A tételeket — 20 frtot a harmadik ló számára le) vonva — a második ló kapja. (15 aláirás.) egy napra a eirkusban való tevékenységét egyetlen szenvedélyének — a vadászatnak. Reggel 8—10 órakor már az irodában dolgozik Renz, titkáraival; tiz után már a eirkusban van, hol egy órahosszat nézi a tagok gyakorlatait, biráló tekintettel követve azoknak működéseit. 11-töl 2 óráig lovakat tanitgat, s idomitja azokat az iskolalovaglásra, miközben alig szakaszt magának az étkezésre némi kis időt, melyet rendesen állva végez, vagy valamely padon, nagy hevenyében, — eközben folyvást vezényelve s buzditva a gyakorlókat. Két óra után ebédel, s 3 órától hatig a ballet-gyakorlatok szemlélésével tölti az időt, miközben futólagos ügyeket végez, vagy pedig kikocsizik elegáns fogatán. Hat órakor esti toilette-et csinál s hétkor már újra a eirkusban van, hol mindent szemügyre véve, mindent rendezve, utasításokat adva, egész az előadás végéig marad. Ama példás fegyelem, mely a Renz társaságában uralkodik, mely első pillanatra minden irányban szembe ötlik, ugy a próbáknál, mint az előadások alkalmával : mintául szolgálhatna nem egy színháznak, hol ármányoskodások, czivakodások, dacz és rendetlenkede's honosak. Renz, kit már régóta és jogosan neveztek el a »lovarmüvészet királyá«-nak, mint független fejedelem uralkodik az ő kis birodalmában. Szigorú, szilárd jellem, de egyszersmind méltányos. Ellenmondást nem tür, nem bocsát meg semmiféle hanyagságot s hibákat nem enged érvényre jutni. A ki föltétlenül alája nem veti magát az uralkodó rendnek, annak »úti lapot kötDok a talpa alá«, vagyis elbocsátják, még akkor is, ha e miatt Renz az illetőnek több havi gage-ját leDne is kénytelen kifizetni. Ha valaki hanyagságból a legcsekélyebb hibát követi is el, azonkívül hogy bizonyos büntetéspénzt kell fizetnie, még Renz dorgáló szavaitól sem menekedhetik, ki azokat nyiltan, a társaság jelenlétében zúdítja a bűnös fejére. Ha valamely előadás a próbára nem volt eléggé szabatos, nem kerülhet az nyilt előadásra mindaddig, mig abban ugy a kétlábú, mint a négy lábú művészek annyira belegyakorolták magukat Renz jelenlétében, hogy ez teljesen megbizhatik a sikerben. Nincs oly elsőrangú művész, még ha ez a közönség kikiáltott kedvencze s a saison legfőbb vonzereje lenne is, ki kénytelen ne volna magát a cirkus szabályainak alája vetni. Ha bárki is daezolna a rendszabályokkal, annak kérlelhetlenül pusztulnia kellene a társaságtól — lenne bár az illető egy Robinson, Léotárd, vagy akár maga egy megtestesült — Renz ! De mindamellett sem örömest hagyják oda a tagok e társaságot, melytől való száműzetés rájok nézve a lehető legkeservesebb büntetés ; mert oly fizetést, a minőt Renz ad, egy igazgatónál sem kaphatnak, és egy sem mutat irántok annyi jó indulatot, úgyszólván atyai figyelmet, mint Renz; végre egyetlenegy vándormüvész-társulatban sem tanulhatnának annyit, mint a Renzében. Bátran el lehet mondani, hogy hacsak egy középszerű tag is, csupán egy év tartamáig működik a Renz-cirkusban, bizonyára igen jó taggá képezi itt ki magát ; mig ellenben egy igen jó tag is, más társasághoz jutva, könnyen »középszerűvé« selejtesedhetik. De ugy is tisztelik ám Renzet a tagok, mintha saját édes atyjuk volna ; ugy beszélnek vele, mint az alattvaló szokott fellebbvalójával, s ha reggeleukint az »uraság« a próbára betekint, mindnyájan fölemelkednek a padról s kalaplevéve kiáltják: »Jó reggelt, Renz ur!« De — mint már emiitök, — csakis ily fegyelem mellett vált lehetővé с ritka embernek ily nagymérvű, komplikált és sokfejű intézettel oly kitünö eredményt mutatni föl, a mi által átalában kivivta a közönség szeretetét és becsülését, sőt fejedelmek által is több rendbeli kitüntetésben és érdemjelekben részesült. (Vége következik.)